Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

nov
6

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, arcod, élvezem, folyó, kezem, szél, szép, szeretet, Ünnep 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, megbocsát, Múlt, nap, ragyogás, szürkeség, vágyak, vonz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Kinőni a szürkeségből, ez az én nagy álmom!
Problémák közt, gondok között, helyem nem találom.
Ez az élet rólam szóljon, ne csak mindig másról!
– Nevetésről, vidámságról, huncut kacagásról!
Nem állok hát be a sorba, hol sok birka béget,
hol az élet rabszolgaság, s hamarabb ér véget!
Vágyaimat megélhetem akadályok nélkül,
kinövök a szürkeségből, s boldog leszek végül!

Azt javaslom, te se akarj szomorúan élni!
Ha akarod, tudok neked napfényről mesélni.
Nézd csak milyen csodálatos a Nap ragyogása,
hadd legyen hát a mi lelkünk tökéletes mása!
Mindig csak a mában élek, nem húz vissza múltam,
elfelejtem, ami bántott, azokból tanultam!
Mindenkinek megbocsátok, aki régen bántott,
haragomat úgy vetem le, mint egy nagykabátot.

Nem irigylek soha senkit, mert többje van nálam,
megkaphatok bármit, amit könnyen elbír vállam.
Ha elhiszem: – Megérdemlem, méltó vagyok rája,
a vágyam beteljesedik, s nem lesz akadálya!
Képes vagyok teremteni bármit a világon,
csak a hitem legyen erős, s vonzza, mire vágyom!
Nem szürkülök be a porba, tudod, az nem élet,
és ha figyelsz, szavaimmal felemellek téged!

Aranyosi Ervin © 2016-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Hiszek, Isten, nap, remény, szeretet, teremtő, vagyok, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”,
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Aranyosi Ervin © 2016-10-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: halál, Isten, Lélek, mennyország, szeretet, temető 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol,
lelked betegíted meg, ha nem vigyázol.
Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál!
A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne,
mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe.
Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik,
ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe,
s tették volna földbe, néma temetőbe.
Ám a temetőben nincsenek jó lelkek,
mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják,
földi jelmezüket maguk mögött hagyják.
Fent már várják őket, igaz szeretettel,
s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk,
haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk.
Megoldást minderre a szeretet jelent,
amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal,
addig hadakozunk a sötét gonosszal.
Bár a jó Istenünk vár minket a fényben,
rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Aranyosi Ervin © 2016-10-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, gondolatok, jelen, jó, jövő, Múlt, rossz, sorsod, teremtője, vágyak 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2016-10-26.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldoggá tesz, Bőrönd, életem, felemel, holmi, kacat, vidáman 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Ebben a bőröndben van az én életem.
Minden, ami történt, emlékként éltetem.
Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok,
a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit,
kincseket keresve, s kidobva a bóvlit.
Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot.
Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el,
ami boldoggá tesz, s az égbe felemel.
Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet,
vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam,
a jót újra élem, a rosszból tanultam.
Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam,
bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.

Aranyosi Ervin © 2016-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Levelünk jött

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: dombornyomott, eső, levél, Nyár, Posta, szél, üzenet 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Levelünk jött

Levelet hozott a Posta,
ám valaki megtaposta.
Vagyis nyomot hagyott rajta,
ami dombornyomott fajta.

Levél jött és szeretettel
a szél hozta: – Nesze, vedd el!
Nézegetem, hogy ki írta,
bánatával telesírta.

Nem messziről jött. A fáról!
Üzenetet hoz a nyárból,
amikor még együtt „lógtunk”,
s meleg miatt morgolódtunk.

Emlékszel még a nyaradra,
bár csak mindig itt maradna!
Most a világ álmos, setét,
a nyár küldi üzenetét.

Mert a nap még ki-kiragyog,
ettől rögtön jobban vagyok.
Levelet hozott a Posta?
Az eső a földre mosta…

Aranyosi Ervin © 2016-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Maradj lélekben kisgyerek!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: derű, egyszerű, élet, fantázia, idős, játszani, képzelet, kisgyerek, Lélek 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Maradj lélekben kisgyerek!

Maradj lelkedben kisgyerek,
ne akarj többnek látszani!
Ha léted célját ismered,
merj felnőttként is játszani!

Fantázia és képzelet,
ez kell, hogy korod elfelejtsd!
Az élet történjék veled!
Vidám lelked hát el ne rejtsd.

Játszd hát végig az életet,
s ne bánj meg egyetlen napot!
Idős korod is szebb lehet,
ajándékul majd ezt kapod.

Ragadjon el a képzelet,
engedd szárnyalni lelkedet!
Nem érhet véget életed,
amíg álmaid élteted.

Belülről vidítson derű,
s ne bánd, mások mit mondanak!
Az élet olyan egyszerű,
ne uralhasson zord agyad!

Szabadítsd fel szép szívedet,
tedd mindig, ami jól esik,
s ha lesz, ki mégis kinevet,
tudd, hogy a lélek nemesít.

Tudod, a kor csak állapot,
te rajtad múlik mit teszel!
Ne ápolj hát bús bánatot!
Légy vidám, s gazdag is leszel!

Maradj lelkedben kisgyerek!
Érezd mindig jobban magad!
Élvezd ki minden percedet,
legyél általuk gazdagabb!

Aranyosi Ervin © 2016-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nézőpont

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: bánat, boldogok, harag, kedved, keserűség, mosoly, nézőpont Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nézőpont

Azt mondják, a tisztánlátás,
nézőpont kérdése.
Mitől van, hogy az emberek
nem boldogok mégse’.

Én megnéztem a világot,
minden nézőpontból,
és rájöttem, az irigység,
ami kedvet rombol.

Ezt teszi a keserűség,
a harag, a bánat,
nézd csak meg, ha rossz a kedved
mi marad utánad?

Tedd jobbá a világodat,
majd hajolj le, s nézd meg
nevess rá a többiekre,
s mosolyban lesz részed!

Aranyosi Ervin © 2016-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyűjtsd össze!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmaidat, derű, élményeket, ember, emlékeket, gyűjtsd, mosoly, szeretet Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Gyűjtsd össze!

Gyűjtsd az élményeket, ez legyen a dolgod!
Életutad során legyél mindig boldog!
Nézz úgy a világra, mint megértő ember,
s ahol szükséget látsz, jobbíts szeretettel!
Jó lenne, mielőtt másokat szeretnél,
elégedett előbb önmagaddal lennél!
Amikor már tudod, mire lehetsz képes,
könnyebben eljutsz az emberek szívéhez.

Gyűjtsd az emlékeket, legyen szép a múltad,
add tovább a tudást, ha már megtanultad!
Ami fájdalmas volt, engedd el, bocsásd meg,
ne a félelmeid csúf csapdáját ásd meg!
A szép emlékeket dédelgesd magadban,
emelje fel lelked minden pillanatban!
Arcodon a derű, a mosoly ragyogjon,
elméd ötletekből soha ki ne fogyjon!

Gyűjtsd az álmaidat szépen egy csokorba,
céljaidat érd el, ahogy jönnek, sorban!
Gondolatod teremt, tervezz hát előre,
s figyeld valóságod, hogy épül belőle!
A jövődnek útját hited egyengesse,
az élet lényegét lelked így keresse!
Mikor végére érsz, több dolgod már nincsen,
kitárt karral vár majd jó Atyád, az Isten!

Aranyosi Ervin © 2016-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked minden napra ünnepet? Hogyan adhatnék neked csodát? Ahol minden szív dobog, az emberek boldogok, mosolyokból épül a világ!

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk, gazdagabban élhetünk, végre el kell hinnünk a csodát! Nincs pokol, nincs nyomor, nincs, ami elromol, álmokra épül a világ.

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal, nem lesz köztünk sziklafal, Nem választhat semmi sem el. Éljük az életünk, gazdagabb a lét velünk, csak egymást szeretni kell!

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed, élvezd az életed, így teremts te is csodát. Itt van az én kezem, érzem, hogy létezem, jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban, még ha nem is látom minden pillanatban, még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét, akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben, mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem. Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni, szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben, lélegzetvételben, melyből kijut bőven, s amely életben tart, s a tüdőmbe árad, amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében, amit Isten adott, hogy világát éljem. Enyém a teremtés, gondolat hatalma, és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága, az élet fájának gyümölcstermő ága. Csak az nem az enyém, miben hitem gátol, mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek, mit el merek hinni, vagy amit remélek, s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem, aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek, mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”, akit teremtője ezzel felruházott, kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett, hogy a világában én teremtsek rendet, s adott nekem hozzá végtelen sok társat, hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában, szeretetet szórni, a dolgom a mában! Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben, tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol, lelked betegíted meg, ha nem vigyázol. Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál! A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne, mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe. Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik, ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe, s tették volna földbe, néma temetőbe. Ám a temetőben nincsenek jó lelkek, mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják, földi jelmezüket maguk mögött hagyják. Fent már várják őket, igaz szeretettel, s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk, haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk. Megoldást minderre a szeretet jelent, amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal, addig hadakozunk a sötét gonosszal. Bár a jó Istenünk vár minket a fényben, rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat! Abból keserűség, harag, méreg árad. Életed kormányát vedd saját kezedbe, gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül, a szép gondolattól a holnapod szépül. Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban, lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél? Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél? Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet, adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok, s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog. Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó, amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz, csupa kellemetlent vonz oda magához. Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed, gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod, álmokra, vágyakra épül szép világod. Mindened meglehet, csak hinned kell benne, csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője, azt ne mások írják, és ne rettegj tőle! Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét, s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Ebben a bőröndben van az én életem. Minden, ami történt, emlékként éltetem. Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok, a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit, kincseket keresve, s kidobva a bóvlit. Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot. Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el, ami boldoggá tesz, s az égbe felemel. Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet, vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam, a jót újra élem, a rosszból tanultam. Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam, bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.

Aranyosi Ervin: Levelünk jött

Levelet hozott a Posta, ám valaki megtaposta. Vagyis nyomot hagyott rajta, ami dombornyomott fajta.

Levél jött és szeretettel a szél hozta: – Nesze, vedd el! Nézegetem, hogy ki írta, bánatával telesírta.

Nem messziről jött. A fáról! Üzenetet hoz a nyárból, amikor még együtt „lógtunk”, s meleg miatt morgolódtunk.

Emlékszel még a nyaradra, bár csak mindig itt maradna! Most a világ álmos, setét, a nyár küldi üzenetét.

Mert a nap még ki-kiragyog, ettől rögtön jobban vagyok. Levelet hozott a Posta? Az eső a földre mosta…

Aranyosi Ervin: Maradj lélekben kisgyerek!

Maradj lelkedben kisgyerek, ne akarj többnek látszani! Ha léted célját ismered, merj felnőttként is játszani!

Fantázia és képzelet, ez kell, hogy korod elfelejtsd! Az élet történjék veled! Vidám lelked hát el ne rejtsd.

Játszd hát végig az életet, s ne bánj meg egyetlen napot! Idős korod is szebb lehet, ajándékul majd ezt kapod.

Ragadjon el a képzelet, engedd szárnyalni lelkedet! Nem érhet véget életed, amíg álmaid élteted.

Belülről vidítson derű, s ne bánd, mások mit mondanak! Az élet olyan egyszerű, ne uralhasson zord agyad!

Szabadítsd fel szép szívedet, tedd mindig, ami jól esik, s ha lesz, ki mégis kinevet, tudd, hogy a lélek nemesít.

Tudod, a kor csak állapot, te rajtad múlik mit teszel! Ne ápolj hát bús bánatot! Légy vidám, s gazdag is leszel!

Maradj lelkedben kisgyerek! Érezd mindig jobban magad! Élvezd ki minden percedet, legyél általuk gazdagabb!

Aranyosi Ervin: Nézőpont

Azt mondják, a tisztánlátás, nézőpont kérdése. Mitől van, hogy az emberek nem boldogok mégse’.

Én megnéztem a világot, minden nézőpontból, és rájöttem, az irigység, ami kedvet rombol.

Ezt teszi a keserűség, a harag, a bánat, nézd csak meg, ha rossz a kedved mi marad utánad?

Tedd jobbá a világodat, majd hajolj le, s nézd meg nevess rá a többiekre, s mosolyban lesz részed!

Aranyosi Ervin: Gyűjtsd össze!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”,
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol,
lelked betegíted meg, ha nem vigyázol.
Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál!
A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne,
mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe.
Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik,
ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe,
s tették volna földbe, néma temetőbe.
Ám a temetőben nincsenek jó lelkek,
mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják,
földi jelmezüket maguk mögött hagyják.
Fent már várják őket, igaz szeretettel,
s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk,
haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk.
Megoldást minderre a szeretet jelent,
amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal,
addig hadakozunk a sötét gonosszal.
Bár a jó Istenünk vár minket a fényben,
rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Ebben a bőröndben van az én életem.
Minden, ami történt, emlékként éltetem.
Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok,
a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit,
kincseket keresve, s kidobva a bóvlit.
Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot.
Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el,
ami boldoggá tesz, s az égbe felemel.
Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet,
vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam,
a jót újra élem, a rosszból tanultam.
Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam,
bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.

Levelet hozott a Posta,
ám valaki megtaposta.
Vagyis nyomot hagyott rajta,
ami dombornyomott fajta.

Levél jött és szeretettel
a szél hozta: – Nesze, vedd el!
Nézegetem, hogy ki írta,
bánatával telesírta.

Nem messziről jött. A fáról!
Üzenetet hoz a nyárból,
amikor még együtt „lógtunk”,
s meleg miatt morgolódtunk.

Emlékszel még a nyaradra,
bár csak mindig itt maradna!
Most a világ álmos, setét,
a nyár küldi üzenetét.

Mert a nap még ki-kiragyog,
ettől rögtön jobban vagyok.
Levelet hozott a Posta?
Az eső a földre mosta…

Maradj lelkedben kisgyerek,
ne akarj többnek látszani!
Ha léted célját ismered,
merj felnőttként is játszani!

Fantázia és képzelet,
ez kell, hogy korod elfelejtsd!
Az élet történjék veled!
Vidám lelked hát el ne rejtsd.

Játszd hát végig az életet,
s ne bánj meg egyetlen napot!
Idős korod is szebb lehet,
ajándékul majd ezt kapod.

Ragadjon el a képzelet,
engedd szárnyalni lelkedet!
Nem érhet véget életed,
amíg álmaid élteted.

Belülről vidítson derű,
s ne bánd, mások mit mondanak!
Az élet olyan egyszerű,
ne uralhasson zord agyad!

Szabadítsd fel szép szívedet,
tedd mindig, ami jól esik,
s ha lesz, ki mégis kinevet,
tudd, hogy a lélek nemesít.

Tudod, a kor csak állapot,
te rajtad múlik mit teszel!
Ne ápolj hát bús bánatot!
Légy vidám, s gazdag is leszel!

Maradj lelkedben kisgyerek!
Érezd mindig jobban magad!
Élvezd ki minden percedet,
legyél általuk gazdagabb!

Azt mondják, a tisztánlátás,
nézőpont kérdése.
Mitől van, hogy az emberek
nem boldogok mégse’.

Én megnéztem a világot,
minden nézőpontból,
és rájöttem, az irigység,
ami kedvet rombol.

Ezt teszi a keserűség,
a harag, a bánat,
nézd csak meg, ha rossz a kedved
mi marad utánad?

Tedd jobbá a világodat,
majd hajolj le, s nézd meg
nevess rá a többiekre,
s mosolyban lesz részed!