Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

nov
10

Aranyosi Ervin: Még egy lépés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: gondolat, lépés, másik, nemzet, összefog, összemosolyog, szeretet, társak Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Még egy lépés

Mindig csak egy lépést kellene még tenned,
mert a csoda ott van, gondolatként benned!
Amikor feladod, csak ennyi hiányzik,
azután irigykedhetsz: – Elérte egy másik!
S elhiszed: – Küzdeni, s harcolni kell érte!
Nem gondolsz álmokra késztető miértre,
csak úrrá lesz rajtad a bősz harci szellem,
és küzdesz keményen a társaid ellen.

Milyen hajtóerők szítják tüzed, lelked?
Irigység, düh, harag lobban lángra benned?
Minden vetélytársad leakarod győzni,
s nem tudsz itt a létben békésen időzni!
Csupán még egy lépés, – s képes vagy megtenni!
Boldogulni kéne, nem győztesnek lenni!
Hiszen, ahol győznek, mások veszítenek,
célszalagot eléd ezért feszítenek.

Hidd el, könnyebb lenne minden, összefogva,
egymást támogatva, összemosolyogva,
szeretet melegét éreztetve mással,
együtt emelkedve sok segítő társsal!
Tudd, ez igaz lehet egy egész nemzetre,
s várom, vajon mikor jössz rá végre erre,
hogy nem harcolni kell, hadakozni, nyerni,
hanem összefogva, népet felemelni!

Aranyosi Ervin © 2016-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: csillag, emlékére, földi lét, gyászol, hiányzol, kis angyal, könnyek, mennybe, szívünk 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örökké fiatal

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: derű, egyszerű, Fiatal, ifjú, mosoly, nevetés, öregszik, vénül, vidámság 1 Comment

Aranyosi Ervin: Örökké fiatal

Sose fagyjon le az arcodról a derű,
ifjúnak maradni, igencsak egyszerű!
Mert, amíg szívedből a vidámság árad,
lelked nem öregszik, fiatalabb nálad!

Ha elhiszed, ha nem, a tested sem vénül,
mert a legjobb gyógyszert hívja segítségül:
– A mosoly, s nevetés gyógyítólag hat rád,
jobb, mintha a lelked folyton búnak adnád!

Ne törődj hát vele, hogy mit szólnak mások,
s az se baj ha nincsen a derűre más ok,
te csak nevess, derülj és ragyogj a Nappal,
így leszel gazdagabb sok szép pillanattal!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Emberré válni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: angyal, emberré, küldetés, leszülettem, parancsszó, sör, válni, valóság 1 Comment

Aranyosi Ervin: Emberré válni

Mikor leszülettem, s e világra jöttem,
áldott volt a lelkem, nem volt múlt mögöttem!
Apró szívem mélyén szeretet virágzott,
arcomon a derűm, örömkönnynek látszott!
Na, akkor még tudtam, mi végre születtem,
mi a küldetésem, ha már egyszer lettem.
Akkor tisztán láttam még a valóságot,
s tudtam, hogy jó vagyok, Istentől megáldott!

Éreztem, én vagyok a világ közepe,
angyalként nézett rám édesanyám szeme.
Nyíltan kimutattam, amit csak éreztem,
bántó szóval senkit össze nem véreztem.
Bátran cselekedtem, úgy, ahogy gondoltam,
önmagában hívő, bátor lélek voltam!
Aztán tanítottak, mit is merjek merni,
s elkezdtem tanulni, s persze szerepelni.

Megtanultam tűrni, haragudni, félni,
másnak megfelelni, más bőrében élni.
Másról véve mintát, egész mássá válni,
fájó lelkek közé a sorba beállni.
Ám akkor éreztem, már nem magam voltam,
parancsszóra léptem, közhelyeket szóltam.
Nem volt bennem érzés, tettem, amit tettem,
s nem tudtam ki vagyok, avagy mivé lettem.

Majd a fény rám talált, én meg önmagamra,
a lét vizét locsoltam a bennem lévő magra.
Mint virág, kinyíltam, megnyíltam a fénynek,
kerestem lényegét a bennem élő lénynek.
Kiálltam a sorból, szerepet nem játszom!
Mától csak az leszek, pont, aminek látszom!
Megtudom ki vagyok, s mi a küldetésem,
s nyomomat a földbe örökre bevésem!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, arcod, élvezem, folyó, kezem, szél, szép, szeretet, Ünnep 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, megbocsát, Múlt, nap, ragyogás, szürkeség, vágyak, vonz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Kinőni a szürkeségből, ez az én nagy álmom!
Problémák közt, gondok között, helyem nem találom.
Ez az élet rólam szóljon, ne csak mindig másról!
– Nevetésről, vidámságról, huncut kacagásról!
Nem állok hát be a sorba, hol sok birka béget,
hol az élet rabszolgaság, s hamarabb ér véget!
Vágyaimat megélhetem akadályok nélkül,
kinövök a szürkeségből, s boldog leszek végül!

Azt javaslom, te se akarj szomorúan élni!
Ha akarod, tudok neked napfényről mesélni.
Nézd csak milyen csodálatos a Nap ragyogása,
hadd legyen hát a mi lelkünk tökéletes mása!
Mindig csak a mában élek, nem húz vissza múltam,
elfelejtem, ami bántott, azokból tanultam!
Mindenkinek megbocsátok, aki régen bántott,
haragomat úgy vetem le, mint egy nagykabátot.

Nem irigylek soha senkit, mert többje van nálam,
megkaphatok bármit, amit könnyen elbír vállam.
Ha elhiszem: – Megérdemlem, méltó vagyok rája,
a vágyam beteljesedik, s nem lesz akadálya!
Képes vagyok teremteni bármit a világon,
csak a hitem legyen erős, s vonzza, mire vágyom!
Nem szürkülök be a porba, tudod, az nem élet,
és ha figyelsz, szavaimmal felemellek téged!

Aranyosi Ervin © 2016-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Hiszek, Isten, nap, remény, szeretet, teremtő, vagyok, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”,
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Aranyosi Ervin © 2016-10-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: halál, Isten, Lélek, mennyország, szeretet, temető 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol,
lelked betegíted meg, ha nem vigyázol.
Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál!
A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne,
mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe.
Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik,
ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe,
s tették volna földbe, néma temetőbe.
Ám a temetőben nincsenek jó lelkek,
mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják,
földi jelmezüket maguk mögött hagyják.
Fent már várják őket, igaz szeretettel,
s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk,
haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk.
Megoldást minderre a szeretet jelent,
amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal,
addig hadakozunk a sötét gonosszal.
Bár a jó Istenünk vár minket a fényben,
rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Aranyosi Ervin © 2016-10-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, gondolatok, jelen, jó, jövő, Múlt, rossz, sorsod, teremtője, vágyak 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2016-10-26.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldoggá tesz, Bőrönd, életem, felemel, holmi, kacat, vidáman 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Ebben a bőröndben van az én életem.
Minden, ami történt, emlékként éltetem.
Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok,
a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit,
kincseket keresve, s kidobva a bóvlit.
Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot.
Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el,
ami boldoggá tesz, s az égbe felemel.
Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet,
vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam,
a jót újra élem, a rosszból tanultam.
Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam,
bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.

Aranyosi Ervin © 2016-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Még egy lépés

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted, drága, kicsi angyal, mennyi álmot, mennyi szépet vittél el magaddal? Ennyi volt, mi megadatott. Már most is hiányzol, fájó szívünk az arcunkra bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk, ürességet érzünk, eszünkbe jutsz, mindig ha a csillagokra nézünk, Fénylő, földi csillag voltál, s felszálltál az égbe, emlékeket, szép perceket hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat, hisz az nem veszett el, Mi majd gyakran gondolunk rád, nagy-nagy szeretettel, Tudjuk mától égi utad angyalok közt járod, szeretettel gondolunk rád itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már mert a mennybe mentél, emlékedet megőrizzük, lelkünk része lettél. Nézz le ránk a csillagokból, figyeld lépteinket, köszönjük, hogy voltál nekünk, őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Örökké fiatal

Sose fagyjon le az arcodról a derű, ifjúnak maradni, igencsak egyszerű! Mert, amíg szívedből a vidámság árad, lelked nem öregszik, fiatalabb nálad!

Ha elhiszed, ha nem, a tested sem vénül, mert a legjobb gyógyszert hívja segítségül: – A mosoly, s nevetés gyógyítólag hat rád, jobb, mintha a lelked folyton búnak adnád!

Ne törődj hát vele, hogy mit szólnak mások, s az se baj ha nincsen a derűre más ok, te csak nevess, derülj és ragyogj a Nappal, így leszel gazdagabb sok szép pillanattal!

Aranyosi Ervin: Emberré válni

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked minden napra ünnepet? Hogyan adhatnék neked csodát? Ahol minden szív dobog, az emberek boldogok, mosolyokból épül a világ!

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk, gazdagabban élhetünk, végre el kell hinnünk a csodát! Nincs pokol, nincs nyomor, nincs, ami elromol, álmokra épül a világ.

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal, nem lesz köztünk sziklafal, Nem választhat semmi sem el. Éljük az életünk, gazdagabb a lét velünk, csak egymást szeretni kell!

Ref: Nap ragyog, szél szalad, simítja arcodat, s mint folyó árad a lét. Leld meg hát szép helyed, élvezd az életed, szeretet ömlik feléd. Álmokból érkező, lelkeket fényező, dallamok emeljenek! Nem gátol sziklapart, nincs, ami visszatart, két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed, élvezd az életed, így teremts te is csodát. Itt van az én kezem, érzem, hogy létezem, jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin: Kinőni a szürkeségből

Aranyosi Ervin: Hiszek Istenemben

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban, még ha nem is látom minden pillanatban, még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét, akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben, mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem. Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni, szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben, lélegzetvételben, melyből kijut bőven, s amely életben tart, s a tüdőmbe árad, amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében, amit Isten adott, hogy világát éljem. Enyém a teremtés, gondolat hatalma, és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága, az élet fájának gyümölcstermő ága. Csak az nem az enyém, miben hitem gátol, mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek, mit el merek hinni, vagy amit remélek, s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem, aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek, mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”, akit teremtője ezzel felruházott, kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett, hogy a világában én teremtsek rendet, s adott nekem hozzá végtelen sok társat, hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában, szeretetet szórni, a dolgom a mában! Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben, tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol, lelked betegíted meg, ha nem vigyázol. Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál! A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne, mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe. Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik, ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe, s tették volna földbe, néma temetőbe. Ám a temetőben nincsenek jó lelkek, mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják, földi jelmezüket maguk mögött hagyják. Fent már várják őket, igaz szeretettel, s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk, haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk. Megoldást minderre a szeretet jelent, amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal, addig hadakozunk a sötét gonosszal. Bár a jó Istenünk vár minket a fényben, rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat! Abból keserűség, harag, méreg árad. Életed kormányát vedd saját kezedbe, gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül, a szép gondolattól a holnapod szépül. Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban, lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél? Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél? Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet, adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok, s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog. Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó, amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz, csupa kellemetlent vonz oda magához. Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed, gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod, álmokra, vágyakra épül szép világod. Mindened meglehet, csak hinned kell benne, csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője, azt ne mások írják, és ne rettegj tőle! Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét, s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin: Ebben a bőröndben…

Ebben a bőröndben van az én életem. Minden, ami történt, emlékként éltetem. Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok, a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit, kincseket keresve, s kidobva a bóvlit. Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot. Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el, ami boldoggá tesz, s az égbe felemel. Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet, vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam, a jót újra élem, a rosszból tanultam. Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam, bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sose fagyjon le az arcodról a derű,
ifjúnak maradni, igencsak egyszerű!
Mert, amíg szívedből a vidámság árad,
lelked nem öregszik, fiatalabb nálad!

Ha elhiszed, ha nem, a tested sem vénül,
mert a legjobb gyógyszert hívja segítségül:
– A mosoly, s nevetés gyógyítólag hat rád,
jobb, mintha a lelked folyton búnak adnád!

Ne törődj hát vele, hogy mit szólnak mások,
s az se baj ha nincsen a derűre más ok,
te csak nevess, derülj és ragyogj a Nappal,
így leszel gazdagabb sok szép pillanattal!

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Hiszek az Istenben, úgy, ahogy a Napban,
még ha nem is látom minden pillanatban,
még ha nem is érzem meleg, tiszta fényét,
akkor is birtoklom éltető reményét!

Hiszek Istenemben, mint éltető esőben,
mert áldását szórja, s nem vár semmit tőlem.
Nincs is egyéb dolgom, mint szívemből adni,
szeretetét szórva, a világra hatni.

Hiszek az Istenben, mint tiszta levegőben,
lélegzetvételben, melyből kijut bőven,
s amely életben tart, s a tüdőmbe árad,
amit a jó Isten adni el nem fárad.

Hiszek a szavakban, lelkem erejében,
amit Isten adott, hogy világát éljem.
Enyém a teremtés, gondolat hatalma,
és enyém a tudás, s jelképe, az alma.

Hiszek Istenemben, enyém gazdagsága,
az élet fájának gyümölcstermő ága.
Csak az nem az enyém, miben hitem gátol,
mert azt megtagadja lelkem önmagától.

Mert Istenem megad mindent, amit kérek,
mit el merek hinni, vagy amit remélek,
s amit én úgy hiszek: – Jár, mert megérdemlem,
aminek a magja kicsírázik bennem.

Elérhetek bármit, miben hinni merek,
mire képes vagyok, úgy mint „Isten-gyerek”,
akit teremtője ezzel felruházott,
kit képességekkel gazdagon megáldott.

Hiszek az Istenben, magáért teremtett,
hogy a világában én teremtsek rendet,
s adott nekem hozzá végtelen sok társat,
hogy egy színes álmot majd valóra váltsak!

Hiszek Istenemben, a szeretet szavában,
szeretetet szórni, a dolgom a mában!
Hitet, reményt adni fénnyel a sötétben,
tenni, amit tudok, csendben, észrevétlen…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol,
lelked betegíted meg, ha nem vigyázol.
Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál!
A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne,
mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe.
Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik,
ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe,
s tették volna földbe, néma temetőbe.
Ám a temetőben nincsenek jó lelkek,
mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják,
földi jelmezüket maguk mögött hagyják.
Fent már várják őket, igaz szeretettel,
s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk,
haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk.
Megoldást minderre a szeretet jelent,
amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal,
addig hadakozunk a sötét gonosszal.
Bár a jó Istenünk vár minket a fényben,
rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Ebben a bőröndben van az én életem.
Minden, ami történt, emlékként éltetem.
Ami fájdalmas volt, azért megbocsátok,
a haragom, dühöm, ne maradjon átok.

Néha átrendezem a sok gyűjtött holmit,
kincseket keresve, s kidobva a bóvlit.
Nem is gyűjtök tovább rossz kedvet, kacatot.
Kidobom a rosszat, s vidáman kacagok.

Mától kezdve csupán a szépet teszem el,
ami boldoggá tesz, s az égbe felemel.
Gondolatom szárnyán teremtek ma szebbet,
vonzok boldogságot, így teremtve rendet.

Ebben a bőröndben ott a teljes múltam,
a jót újra élem, a rosszból tanultam.
Hiszem, jövőt alkot minden csodás vágyam,
bőrönd az életem, s szépen vetett ágyam.