Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

okt
5

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: amikor, boldogít, meleg, mikor, mosoly, nap, szeretetedre, szükség 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Mikor a nyári Nap melege hiányzik,
amikor a világ eső-könnyben ázik,
mikor a madarak már nem csicseregnek,
amikor a lelkek sírva dideregnek,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett,
mikor az éhező nem lel eleséget,
amikor a lelket nincs mi melegítse,
mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja!
Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja!
Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen,
árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik,
amikor az élet szebbé válik, s tetszik,
Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot,
akkor szebbé tetted környező világod!
Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Aranyosi Ervin © 2016-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ébredés, életedben, ember, fény, gondolatok, kávé, lelki, meghatároz 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin © 2016-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: gyermekem, hit, irigység, Isten, jövő, kétség, lelkem, magad, remény, Úr 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt.
Lelkemben kelt egy gondolat.
Talán csak szívem álma volt?
– Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt,
s a hit mindenben támogat.
Neked adtam a végtelent,
a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt,
s amire vágysz, azt megkapod!
Hogy megláthasd, kaptad a fényt,
és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel,
nem érzed úgy, hogy jár neked!
Mindenbe kétséget viszel,
koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd,
neked adnám a kék eget,
csak elfogadnod illenék,
de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad!
Lesz majd talán ki elveszi!
Te meg csak áltatod magad.
Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved,
az irigység megmérgezi,
a másiknak mindent lehet,
hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj!
Nagyot, gazdagot, fényeset!
Tapasztald meg, hogy végre nyerj,
a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát,
s képzeld, hogy máris a tiéd.
A jövőt mában élve át,
legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed,
tapasztalj, élvezd, boldogulj!
Mert vágyat megélés követ,
s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem,
s ha kérsz, oly szívesen adok.
Lelkedben ott szól énekem,
s örökre veled maradok!

Aranyosi Ervin © 2016-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: adj esélyt, boldogság, célok, fény, lelked, lét, Önmagad, öröm, remény 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Adj esélyt a mának,
az öröm áramának,
hagyd, hogy rád találjon,
és boldogsággá váljon!
Kísérjen hát a hála,
s az öröm cérnaszála
a jóval kössön össze,
szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek,
s kik lábnyomodba lépnek,
tanuljanak szeretni,
nincs más dolgod, csak ennyi!
Csupán csak tedd a dolgod,
hisz önmagadban hordod,
a holnap első képét,
az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek,
az átölelő fénynek,
mely gazdagítja lelked,
hogy jó utad megleljed!
Hogy arra menj, hol várnak,
hol rászorulók járnak,
szavad teremtsen szépet,
váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak,
s ha vágyak elragadnak,
sétálj az úton végig,
s emelkedj fel az égig!
Hited legyen a társad,
mert amíg célok várnak,
nincs okod keseregni,
tanulj hinni, szeretni.

Aranyosi Ervin © 2016-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, emlék, körülnéz, lassíts, lelked, Önmagad, szeretni, világ 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

A világ rohan, s rohansz vele.
Bár megpihenned kellene!
Megállni csendben, körbenézni,
s hagyni a lelked megigézni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy érintsen varázsa,
hogy feltüzeljen szép parázsa,
de izzani, nem lángra gyúlni,
fékezni kéne megtanulni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy lelked elkísérjen,
a pillanat szívedbe égjen,
hogy a csodája összeálljon,
s a perc az emlékeddé váljon!
Csak lelassulni kellene!

Ha lelked végre utolérne,
beléd költözve visszatérne,
s egy lennél újra véle már,
a kétségeknek vége vár!
Csak lelassulni kellene!

Csak önmagaddal eggyé válni,
világodat így megcsodálni,
hinni a szépben és a jóban,
dühöd merülni hagyni tóban.
Csak lelassulni kellene!

Az élet báját észrevenni,
s ki hagyja, azt szívből szeretni,
nem futni el a világ mellett,
s ehhez csak lelassulni kellett!
Csak körülnézned kellene!

Aranyosi Ervin © 2016-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: árnyék, célom, cipőmet, dolgomat, fél, fény, hegycsúcsok, irigyelnek, utam, védd 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: derű, éjjel, erő, fény, fény-mosolyod, megszépül, megújul, nap, végy, virág 1 Comment

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Mikor felkel a Nap, széttekint a tájon,
legelteti szemét a sok szép virágon,
aztán fényét osztja köztük szerte széjjel,
új erőre kapva, mert pihent az éjjel.
Ha te is pihentél, így kezdj majd új napba,
áraszd a derűdet minden pillanatban,
s meglátod a világ megújul, megszépül,
hívd fény-mosolyodat ehhez segítségül!

Aranyosi Ervin © 2016-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Amíg énnekem van…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: áldozat, Amíg, egész, énnekem, jóból, lesz, példa, Van, világ 3 hozzászólás

Fotó: Barta Gigi

Aranyosi Ervin: Amíg énnekem van…

Amíg énnekem van, nem sajnálom tőled.
Talán, az én példám, jót hoz ki belőled.
Hiszem, hogy a világ szépen megváltozna,
ha mindenki, másnak ilyen példát hozna.
Először azonban nekünk kell változnunk,
kicsit jobbá válni, áldozatot hoznunk,
így lelhetünk aztán, minket követőkre,
csak ily módon juthat a világ előre!
Amíg énnekem van, addig neked is lesz,
s tudom elesettnek, te is magot hintesz.
Hagyod, hogy a jóból kivegye a részét,
tegye ő is szebbé világa egészét.

Aranyosi Ervin © 2016-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Alkonyi hangulat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkonyat, álom, csillagok, hangulat, hold, Lélek, nap, szív 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Alkonyi hangulat

Utolsó pillantás még a tó tükrébe,
majd a Nap elmerül az ég tengerébe.
Átadja a helyét Holdnak, csillagoknak,
akik ébredeznek, sorban felragyognak.

Ők őrzik az álmát a fáradt világnak,
összecsukják szirmát a nyíló virágnak,
csak az illatából szórnak kicsit széjjel,
legyen illatfelhős, fűszeres az éjjel!

Ha már lement a nap, tedd le mai gondod,
ami még hátra van, majd holnap megoldod.
Az álom hintaján gurulj szépen messze,
ne aggódj ma azért, hogy holnapod lesz-e!

Ürítsd ki a szíved, lelked hagyd nyugodni,
engedd el, mi bántott, hagyjon elaludni!
Holnap reggel újra találkozz a Nappal,
és az új napodat kezdjed tiszta lappal!

Aranyosi Ervin © 2016-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: annyi, csódák, ember, gazdagság, Isten, kincs, lelke, pénz, világon 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.

A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.

A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.

A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
„két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.

A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…

Aranyosi Ervin © 2016-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Mikor a nyári Nap melege hiányzik, amikor a világ eső-könnyben ázik, mikor a madarak már nem csicseregnek, amikor a lelkek sírva dideregnek, akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett, mikor az éhező nem lel eleséget, amikor a lelket nincs mi melegítse, mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse, akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja! Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja! Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen, árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik, amikor az élet szebbé válik, s tetszik, Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot, akkor szebbé tetted környező világod! Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod, s kérlek, azt vedd észre: – hogy a kávéd jótékonyan hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet, s lám a fény beárad, gondolatok ébredeznek, nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten, ugyanígy ébredni, életedben jó dolgokat gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok teremtik a sorsod, napjaidban nem egy másik lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered az, mi meghatároz. Minden ember így vonz jót, vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”, s végre felébredni, változtatva életünkön, önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt. Lelkemben kelt egy gondolat. Talán csak szívem álma volt? – Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt, s a hit mindenben támogat. Neked adtam a végtelent, a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt, s amire vágysz, azt megkapod! Hogy megláthasd, kaptad a fényt, és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel, nem érzed úgy, hogy jár neked! Mindenbe kétséget viszel, koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd, neked adnám a kék eget, csak elfogadnod illenék, de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad! Lesz majd talán ki elveszi! Te meg csak áltatod magad. Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved, az irigység megmérgezi, a másiknak mindent lehet, hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj! Nagyot, gazdagot, fényeset! Tapasztald meg, hogy végre nyerj, a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát, s képzeld, hogy máris a tiéd. A jövőt mában élve át, legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed, tapasztalj, élvezd, boldogulj! Mert vágyat megélés követ, s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem, s ha kérsz, oly szívesen adok. Lelkedben ott szól énekem, s örökre veled maradok!

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Adj esélyt a mának, az öröm áramának, hagyd, hogy rád találjon, és boldogsággá váljon! Kísérjen hát a hála, s az öröm cérnaszála a jóval kössön össze, szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek, s kik lábnyomodba lépnek, tanuljanak szeretni, nincs más dolgod, csak ennyi! Csupán csak tedd a dolgod, hisz önmagadban hordod, a holnap első képét, az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek, az átölelő fénynek, mely gazdagítja lelked, hogy jó utad megleljed! Hogy arra menj, hol várnak, hol rászorulók járnak, szavad teremtsen szépet, váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak, s ha vágyak elragadnak, sétálj az úton végig, s emelkedj fel az égig! Hited legyen a társad, mert amíg célok várnak, nincs okod keseregni, tanulj hinni, szeretni.

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

A világ rohan, s rohansz vele. Bár megpihenned kellene! Megállni csendben, körbenézni, s hagyni a lelked megigézni! Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy érintsen varázsa, hogy feltüzeljen szép parázsa, de izzani, nem lángra gyúlni, fékezni kéne megtanulni! Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy lelked elkísérjen, a pillanat szívedbe égjen, hogy a csodája összeálljon, s a perc az emlékeddé váljon! Csak lelassulni kellene!

Ha lelked végre utolérne, beléd költözve visszatérne, s egy lennél újra véle már, a kétségeknek vége vár! Csak lelassulni kellene!

Csak önmagaddal eggyé válni, világodat így megcsodálni, hinni a szépben és a jóban, dühöd merülni hagyni tóban. Csak lelassulni kellene!

Az élet báját észrevenni, s ki hagyja, azt szívből szeretni, nem futni el a világ mellett, s ehhez csak lelassulni kellett! Csak körülnézned kellene!

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig, mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig, én is lent indultam, s dédelgettem álmom, lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel, gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel. Minden félelmemet legyőztem én bátram, s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek, mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek. Ám hiába, babért ott lent nem aratnak, s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre, árnyéka rávetül a lemaradt lényre, kinek az ereje haragból virágzik, akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra, s másokat vezethet, ha már megtanulta, egy helyben topogva célba sosem érhet, az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre, gondolatod járjon célod körül egyre! Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek, nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin: Végy példát a napról

Aranyosi Ervin: Amíg énnekem van…

Aranyosi Ervin: Alkonyi hangulat

Utolsó pillantás még a tó tükrébe, majd a Nap elmerül az ég tengerébe. Átadja a helyét Holdnak, csillagoknak, akik ébredeznek, sorban felragyognak.

Ők őrzik az álmát a fáradt világnak, összecsukják szirmát a nyíló virágnak, csak az illatából szórnak kicsit széjjel, legyen illatfelhős, fűszeres az éjjel!

Ha már lement a nap, tedd le mai gondod, ami még hátra van, majd holnap megoldod. Az álom hintaján gurulj szépen messze, ne aggódj ma azért, hogy holnapod lesz-e!

Ürítsd ki a szíved, lelked hagyd nyugodni, engedd el, mi bántott, hagyjon elaludni! Holnap reggel újra találkozz a Nappal, és az új napodat kezdjed tiszta lappal!

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

A világon annyi ember nem hisz a csodákban. Nem látja meg a szépséget, a nyíló virágban. Nem képes a pillanatban szívből elmerülni. Nem képes a természethez közelebb kerülni.

A világon annyi ember vár a nagy csodára, bár ott van az orra előtt, észlelésre várva! Bezárt lelke pénzre, kincsre, gazdagságra vágyna, ahelyett, hogy napjaiban örömet találna.

A világon annyi ember nem képes szeretni, a szépséget, a jóságot, szívvel észre venni. A jót, jóval viszonozni, tiszta szívvel adni, élvezni a percek súlyát, jelenben maradni.

A világon annyi ember másképp éli létét. Könyörögve kéri Isten kegyes segítségét. A teremtő pedig teremt, „két kezével” adja, ám hit nélkül az adományt zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember nem érti a dolgot. Miért szakad rá szenvedés, és miért nem boldog? Nem érti az életét, hogy mi lehet a nyitja, így aztán e kétes tudást másnak is tanítja.

A világon annyi ember tanulhatna élni, mert a holnap lehet szép is, nem kell tőle félni. A tegnapon túl kell lépni, mindent megbocsájtva, csak az örömöt keresni, csak a szépet látva…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Mikor a nyári Nap melege hiányzik,
amikor a világ eső-könnyben ázik,
mikor a madarak már nem csicseregnek,
amikor a lelkek sírva dideregnek,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett,
mikor az éhező nem lel eleséget,
amikor a lelket nincs mi melegítse,
mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja!
Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja!
Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen,
árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik,
amikor az élet szebbé válik, s tetszik,
Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot,
akkor szebbé tetted környező világod!
Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt.
Lelkemben kelt egy gondolat.
Talán csak szívem álma volt?
– Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt,
s a hit mindenben támogat.
Neked adtam a végtelent,
a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt,
s amire vágysz, azt megkapod!
Hogy megláthasd, kaptad a fényt,
és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel,
nem érzed úgy, hogy jár neked!
Mindenbe kétséget viszel,
koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd,
neked adnám a kék eget,
csak elfogadnod illenék,
de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad!
Lesz majd talán ki elveszi!
Te meg csak áltatod magad.
Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved,
az irigység megmérgezi,
a másiknak mindent lehet,
hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj!
Nagyot, gazdagot, fényeset!
Tapasztald meg, hogy végre nyerj,
a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát,
s képzeld, hogy máris a tiéd.
A jövőt mában élve át,
legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed,
tapasztalj, élvezd, boldogulj!
Mert vágyat megélés követ,
s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem,
s ha kérsz, oly szívesen adok.
Lelkedben ott szól énekem,
s örökre veled maradok!

Adj esélyt a mának,
az öröm áramának,
hagyd, hogy rád találjon,
és boldogsággá váljon!
Kísérjen hát a hála,
s az öröm cérnaszála
a jóval kössön össze,
szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek,
s kik lábnyomodba lépnek,
tanuljanak szeretni,
nincs más dolgod, csak ennyi!
Csupán csak tedd a dolgod,
hisz önmagadban hordod,
a holnap első képét,
az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek,
az átölelő fénynek,
mely gazdagítja lelked,
hogy jó utad megleljed!
Hogy arra menj, hol várnak,
hol rászorulók járnak,
szavad teremtsen szépet,
váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak,
s ha vágyak elragadnak,
sétálj az úton végig,
s emelkedj fel az égig!
Hited legyen a társad,
mert amíg célok várnak,
nincs okod keseregni,
tanulj hinni, szeretni.

A világ rohan, s rohansz vele.
Bár megpihenned kellene!
Megállni csendben, körbenézni,
s hagyni a lelked megigézni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy érintsen varázsa,
hogy feltüzeljen szép parázsa,
de izzani, nem lángra gyúlni,
fékezni kéne megtanulni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy lelked elkísérjen,
a pillanat szívedbe égjen,
hogy a csodája összeálljon,
s a perc az emlékeddé váljon!
Csak lelassulni kellene!

Ha lelked végre utolérne,
beléd költözve visszatérne,
s egy lennél újra véle már,
a kétségeknek vége vár!
Csak lelassulni kellene!

Csak önmagaddal eggyé válni,
világodat így megcsodálni,
hinni a szépben és a jóban,
dühöd merülni hagyni tóban.
Csak lelassulni kellene!

Az élet báját észrevenni,
s ki hagyja, azt szívből szeretni,
nem futni el a világ mellett,
s ehhez csak lelassulni kellett!
Csak körülnézned kellene!

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Utolsó pillantás még a tó tükrébe,
majd a Nap elmerül az ég tengerébe.
Átadja a helyét Holdnak, csillagoknak,
akik ébredeznek, sorban felragyognak.

Ők őrzik az álmát a fáradt világnak,
összecsukják szirmát a nyíló virágnak,
csak az illatából szórnak kicsit széjjel,
legyen illatfelhős, fűszeres az éjjel!

Ha már lement a nap, tedd le mai gondod,
ami még hátra van, majd holnap megoldod.
Az álom hintaján gurulj szépen messze,
ne aggódj ma azért, hogy holnapod lesz-e!

Ürítsd ki a szíved, lelked hagyd nyugodni,
engedd el, mi bántott, hagyjon elaludni!
Holnap reggel újra találkozz a Nappal,
és az új napodat kezdjed tiszta lappal!

A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.

A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.

A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.

A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
„két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.

A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.

A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…