Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

jún
19

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Apát, barátok, dolgozni, érsz, gyermeked, kell, pénz, szeretet, szórakozol 1 Comment

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Dolgozni kell, mert kell a pénz!
Fáradtan este hazaérsz,
s onnantól nem vagy önmagad,
nem lát szíved, nem fog agyad…
Családod van, kiket szeretsz,
s jó is mikor velük lehetsz,
de nem egy fáradt nap után!
Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Nincs türelmed, már elveszett,
leragad fáradt, bús szemed,
s ha gyermeked szól, csak morogsz,
berozsdásodtál, nem forogsz.
Te mindent megadsz – azt hiszed –
s hiába kell a hű szíved,
inkább veszel majd valamit,
mivel a gyermek jól lakik,
vagy jól elfoglalja magát…
– Csak hagyja békén az Apát!

Hétvége jön, s te most pihensz,
családtól nyugtot érdemelsz,
mert ez a két nap jár neked.
Hát hagyjon békén gyereked!
Barátok várnak lelkesen,
– van kinek nincs gyereke sem –
de jó velük, s szórakozol,
és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év,
megadtál mindent, tán elég?
Nem tisztel mégsem gyereked,
„rááldoztad” az életed,
mert dolgoztál, kellett a pénz,
és elfogyott, hát sokra mész.
Se életed, se gyereked,
üres a szív, a szeretet,
a közös élet elmaradt,
s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul,
s hiszed, a példádból tanul,
mert szorgalomra neveled.
Jó mintát lát a gyereked.
Az élet ennyi volna csak?
A léted csupa munkanap?
Dolgozz tehát, mert kell a pénz,
s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: célja, csapat, csúcs, érzés, harc, Hogyan, mások, szeretet, tapos, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy jó magadért!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: gonosz, Isten, légy jó, mennyország, öröm, szeretet, teremtés, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy jó magadért!

Ne légy azért jó, hogy majd a túlvilágon,
a mostaninál jobb sorsod legyen!
Azért légy jó, hogy minden ember áldjon,
s a jóság maga boldoggá tegyen!
Ám hidd el, másnak megfelelned nem kell,
tedd azt, mi szíved boldoggá teszi!
Legyél vidám, kedves és boldog ember,
aki a létét komolyan veszi!
Ne azért légy jó, hogy mennybe szálljon lelked,
hisz visszacsal majd a boldog, földi lét!
A szíved érzi, hogy mikor, mit kell tenned,
útmutatást és utat tesz eléd.
Légy, aki vagy, ami belülről árad,
amitől érzed, szebb az életed!
Ha jó leszel, százak mennek utánad,
mert érzik azt, jó lenne még veled!
Tapasztald meg a földi mennyországot!
Isten is itt van, mindig benned él!
Ő alkotja a teremtett világot,
s mindent megad, hogy boldogabb legyél!
Tudom, tudom, gonosznak lenni könnyebb,
de hidd el azzal, csak bünteted magad,
haragod által csak bántó napok jönnek,
s örömből aztán, már semmi sem marad!
Nem kincs, s vagyon szépíti e világot,
nélkülük jössz, nélkülük távozol.
A jó érzés, mely megszépíti álmod,
ebből ma másra, mondd, mennyit áldozol?
Légy önmagad, és teremts szebb világot,
ne másokért játssz buta szerepet.
Légy gazdag másképp, ki csupa szépet látott,
kit jóság kísér, öröm és szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: édesanya, élet, felnövő, fészek, holnap, védőszárnyak, világuk 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Védőszárnya védi, óvja,
szeretetét rájuk szórja.
Gondoskodik, figyel rájuk,
– ő az édesanyukájuk.
Ő béleli ki a fészket,
általa lesz szebb az élet,
s tőle tanulják a nyelvet,
amin ért is minden gyermek.

Ő táplálja, ő növeszti,
s mikor megnő, elereszti.
Aggódon figyeli őket,
mert félti a felnövőket.
Ő tanítja őket szállni,
saját lábukon megállni,
ő viseli minden gondjuk,
ezért jó anyának mondjuk.

Védőszárnya alatt ülnek,
amíg kicsik nem repülnek,
aztán megnő testük vágyuk,
és kitárul a világuk.
Kellenek e védőszárnyak,
hogy a rájuk eső árnyak
soha ne bánthassák őket,
a holnapért felnövőket.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: csend, csepp, ébredő, emlék, horizont, hűvös, megtanít, nap, reggelen 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Horizont alján kél a Nap.
Aranyló, sárga sugarak
reám mutatnak azt hiszem,
hidat állítva a vízen.
Felhőpaplanban a világ.
Karjukat nyújtják nyurga fák
imádkozva az égre fel,
imájuk végre szépre lel.
Csend van, és benne az öröm,
hálás vagyok és köszönöm,
hogy átitat a nyugalom,
s társam lesz némán utamon.
Csepp emlék, amely megtanít,
hogy életünk nagy dolgait,
meglátni könnyű, – nem nehéz –
mert nem kell hozzá hűvös ész,
csak elmerengő képzelet,
álom mely földi szép lehet,
s körül vesz némán, hangtalan,
– a csendnek mennyi hangja van –
s elringat, táncba kezd velem,
ébredő, hűvös reggelen…

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ború, derű, gondolatok, lelked, nagyszerű, nap, ragyogtatod, reggel, sugarak 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmodom, amikor, emlék, olvasok, vagyok, varázsolok, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, megáll a világ.
– Nem repülnek felhők, nem futnak a fák.
Másik úton járok, fényről álmodom,
lelkem tarisznyáját telerámolom.
Igaz kincset gyűjtök, nem kacatokat,
képzeletem képes megélni azokat,
feldíszíti széppel, jóval gazdagon.
Amikor mesélek, majd tovább adom.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Amikor olvasok, én varázsolok,
s élővé változik száz halott dolog.
Lelkem tiszta filmje lassan lepereg,
ismerőssé válnak tárgyak, emberek.
A világban járok, ott, hol soha még,
lábam régen elfolyt, vén folyóba lép.
Hegyen, völgyön megyek, szállok hogyha kell,
földre húz a béklyóm, léggömböm emel.

Amikor olvasok, egész más vagyok,
nem bántanak gondok, lelkem kiragyog.
Félelmeim súlyát végleg lerakom,
angyalok figyelmét érzem magamon.
Minden megtörténhet, látom és hiszem,
új tapasztalatként magammal viszem,
és mikor a könyvem végül leteszem,
őrzi ezt a kincset emlékezetem.

Aranyosi Ervin © 2016-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, beteg, fájdalom, gyermek, lehangol, lelked, mosoly, Ne tartsd magadban!, sír, súly, teher, tükör, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: csillámló, eső, felhők, nap, szeretem, szivárvány, teljes, varázslat 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, faladat, gondold, könny, próba, remény, szomorú, tanulás 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Van úgy, hogy az élet, rosszul bánik véled.
Ne add fel, ne veszd el jóban a reményed.
Ezt most azért kapod, hogy tanulj belőle,
ez csupán egy próba, ne fuss el előle.
Töröld ki a könnyet szomorú szemedből,
gondold végig, mit kell megtanulnod ebből,
s ha a feladatot felfogod, megérted,
eggyel kevesebb lesz tudatlan miért-ed.

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Dolgozni kell, mert kell a pénz!

Dolgozni kell, mert kell a pénz! Fáradtan este hazaérsz, s onnantól nem vagy önmagad, nem lát szíved, nem fog agyad… Családod van, kiket szeretsz, s jó is mikor velük lehetsz, de nem egy fáradt nap után! Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Hétvége jön, s te most pihensz, családtól nyugtot érdemelsz, mert ez a két nap jár neked. Hát hagyjon békén gyereked! Barátok várnak lelkesen, – van kinek nincs gyereke sem – de jó velük, s szórakozol, és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év, megadtál mindent, tán elég? Nem tisztel mégsem gyereked, „rááldoztad” az életed, mert dolgoztál, kellett a pénz, és elfogyott, hát sokra mész. Se életed, se gyereked, üres a szív, a szeretet, a közös élet elmaradt, s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul, s hiszed, a példádból tanul, mert szorgalomra neveled. Jó mintát lát a gyereked. Az élet ennyi volna csak? A léted csupa munkanap? Dolgozz tehát, mert kell a pénz, s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Aranyosi Ervin: Légy jó magadért!

Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Védőszárnya védi, óvja, szeretetét rájuk szórja. Gondoskodik, figyel rájuk, – ő az édesanyukájuk. Ő béleli ki a fészket, általa lesz szebb az élet, s tőle tanulják a nyelvet, amin ért is minden gyermek.

Ő táplálja, ő növeszti, s mikor megnő, elereszti. Aggódon figyeli őket, mert félti a felnövőket. Ő tanítja őket szállni, saját lábukon megállni, ő viseli minden gondjuk, ezért jó anyának mondjuk.

Védőszárnya alatt ülnek, amíg kicsik nem repülnek, aztán megnő testük vágyuk, és kitárul a világuk. Kellenek e védőszárnyak, hogy a rájuk eső árnyak soha ne bánthassák őket, a holnapért felnövőket.

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Felébredsz reggel, kitárod ablakod. Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod! Lelkedből rögtön árad a derű, s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el? Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell! Lelkedből ömlik reád a ború, s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap! Felhők mögött is ragyognak sugarak, lelkedben mindig ott él a derű, csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok, mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok! Saját borúdtól nem látod lelkedet, mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet, álmodd világod, teremts szebb életet! Lelkedben mindig ott él a Napod, s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, mind életre kel, s díszítem, a múltam emlékeivel. Szereplőkre arcot, ruhát aggatok, s aki csak szeretnék, azzá válhatok. Én adom a hangot, s én értelmezem, dallam virág nyílik, régi lemezen. Újra élnek bennem az emlékeim, régi álmok lesznek a vendégeim.

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani, mi az mi bántja lelkedet. Fájdalmadat üvöltenéd, de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod, szégyenled azt, hogy van neked! Súlya ezért a lelked nyomja. – Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed, ha tükröd nézed – szomorú! Fénylő napod is eltakarja felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak, mosolyt hirdetsz te szüntelen. Lehangoltan éled világod, s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét, s találj ki méltó szólamot, hitesd el igaz valóságod, mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni, tedd már le végre terhedet! Amíg fájdalmad súlyát hordod, nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre, s nem hagyod mégsem önmagad. Rossz hír, bántó szó magja mérgez, szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod, de nem nyújtod ki két kezed, vágyakozva a körmöd rágod, s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé, ez öli meg az álmaid. Ezért nem válhatsz boldog lénnyé, akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél? Hallja meg végre Istened! Ne másét kívánd, legyen sajátod, hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod, át kéne gondolnod talán! Ne hidd, hogy mások szebben élnek a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek, rájuk hallgatni nem szabad! Amíg csak állsz és céltalan vagy, addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle! A növények erőt merítnek belőle. Szeretem, csodálom, és szívesen nézem, ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni, ritmikus dalával képes megigézni. Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat, a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét. Földáztató búját, amit átad önként. Szeretem az esőt, mikor belefárad, mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része, általa lesz teljes a világ egésze. Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna, ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes, ha a nehézségtől olykor a lét terhes. Hidd el, az esőtől teljesebb az élet, jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Dolgozni kell, mert kell a pénz!
Fáradtan este hazaérsz,
s onnantól nem vagy önmagad,
nem lát szíved, nem fog agyad…
Családod van, kiket szeretsz,
s jó is mikor velük lehetsz,
de nem egy fáradt nap után!
Hát ülsz és bámulsz csak bután…

Hétvége jön, s te most pihensz,
családtól nyugtot érdemelsz,
mert ez a két nap jár neked.
Hát hagyjon békén gyereked!
Barátok várnak lelkesen,
– van kinek nincs gyereke sem –
de jó velük, s szórakozol,
és sör folyik, ha pénzt hozol…

Lassan tovaszáll tíz-húsz év,
megadtál mindent, tán elég?
Nem tisztel mégsem gyereked,
„rááldoztad” az életed,
mert dolgoztál, kellett a pénz,
és elfogyott, hát sokra mész.
Se életed, se gyereked,
üres a szív, a szeretet,
a közös élet elmaradt,
s üresnek érzed önmagad.

Dolgoztál fáradhatatlanul,
s hiszed, a példádból tanul,
mert szorgalomra neveled.
Jó mintát lát a gyereked.
Az élet ennyi volna csak?
A léted csupa munkanap?
Dolgozz tehát, mert kell a pénz,
s az megmutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Védőszárnya védi, óvja,
szeretetét rájuk szórja.
Gondoskodik, figyel rájuk,
– ő az édesanyukájuk.
Ő béleli ki a fészket,
általa lesz szebb az élet,
s tőle tanulják a nyelvet,
amin ért is minden gyermek.

Ő táplálja, ő növeszti,
s mikor megnő, elereszti.
Aggódon figyeli őket,
mert félti a felnövőket.
Ő tanítja őket szállni,
saját lábukon megállni,
ő viseli minden gondjuk,
ezért jó anyának mondjuk.

Védőszárnya alatt ülnek,
amíg kicsik nem repülnek,
aztán megnő testük vágyuk,
és kitárul a világuk.
Kellenek e védőszárnyak,
hogy a rájuk eső árnyak
soha ne bánthassák őket,
a holnapért felnövőket.

Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.

S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.

Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.

Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: – Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?

Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.