Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…


Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Én építek, és alkotok,
– igaz még kisgyerek vagyok,
de élvezem az életem,
s utamon nyomokat hagyok.
Fentről kacag reám a Nap,
az arcomon mosoly ragyog,
mert felvidít a gondolat,
hogy boldog kisgyerek vagyok…

Az szeretnék maradni én,
hát hagyd, hogy süssön rám a Nap!
Ne vedd el játékaimat,
mert akkor semmim sem marad!
Ne félni taníts engemet,
az élet annyi mást tanít!
Szabadítsd fel a lelkemet,
tedd kinccsé létem napjait!

Tudod mit? Figyelj én reám,
s élvezd te is az életet!
Játsszál velem, legyél vidám,
igazán élni így lehet!
Ne nézd, mások mit mondanak,
ne bántsanak meg érdekek!
Ne kullogj te mások után,
éld szabadon az életed!

Én építek, és alkotok,
ettől lehet szép a világ!
Igaz, még kisgyerek vagyok,
de tiszta lélek, aki lát!
Te se takard el a Napot,
tőle is kapok még reményt,
engedd inkább a lelkedbe
a felemelő tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2021.11.16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek


Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek

Hiszem, a jóra éhezel,
mint egy darab kenyérre!
Hát napi félelmeidet
mától tedd csak félre!
Ne legyen saját börtönöd,
elméd félelem-rácsa,
rettegés többé szívedet,
ne tőrje meg, ne bántsa!

Emeld fel fejed, nézz körül,
miről is szól világod,
hogy kívülálló az az ok,
ami szívednek ártott!
A valóságod ott terem
a lelked mély zugában,
ott vannak mind kétségeid,
mában valóra váltan.

De te a jóra éhezel,
miért fogadsz el mást is,
a média, a kebleden,
hőn melengetett jáspis!
Méregfoga lelkedbe mar,
s te azt figyeled mégis!
Megéled, bár nem élvezed,
hogy rád szakad az ég is!

A valóság takart tükör,
előtte pénz a fátyol,
s az ígéret meg oly hazug:
– Megoldódik magától!
Érzés a bilincs kezeden,
és félelem tesz vakká,
s mintha a sorsod valaki,
egy kőben megfaragná!

Bár értenéd az életed,
s nem tennéd tönkre másét!
Retteged ébrenlétedet,
s tucatszám iszol kávét!
Habár a jóra éhezel,
hagyod mérgezni lelked,
saját csapdád nem engedi,
hogy kiutad megleljed.

Ha nyitogatják szemedet,
na akkor persze lázadsz,
s véded a rád szórt szemetet,
mert amellett kiállhatsz.
A jó szó sérti lelkedet,
mely megtelt hazugsággal,
és szembeszállsz, mint egy tudó,
az ébredő világgal.

Teli tüdőből harsogod,
amit szájadba adtak,
s nem érzed, hogy a lét inog,
mint ócska szék alattad.
Nyakadon ott már a kötél,
mit pórázként viseltél,
s a hatalom kérdésére,
az elvártként feleltél.

Te rúgod ki magad alól,
vagy megteszi egy másik?
Jössz majd, s kezdesz új életet,
amíg lelked elvásik.
Vajon a jóra éhezel,
mondd, megadja világod?
Vagy hatalmasokért teszel,
s tőlük a hasznod várod?

Itt lenne már az ideje,
a dolgod rendbe tenni,
s a teremtésnek menetét
újra kezedbe venni!
Kiállni végre magadért,
a szeretett világért,
átprogramozni tegnapot,
egy tényleg élő máért!

Át kéne írnod sorsodat,
saját kezedbe véve,
s nem várni mástól a csodát,
kezed öledbe téve.
Vagy szenvedni jöttél ide,
s ezt adni utókornak?
Te rajtad áll, hogy ébredsz-e,
hogy milyen lesz a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.11.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!


Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!

Halottak napjából évente egy volna,
és a többi napunk az élőkről szólna!
Letennénk örökre rút félelmeinket,
s nem lehetne többé megvezetni minket!
Bárcsak választhatnánk a két dolog közül,
amitől a lélek retteg, vagy üdvözül!
Nem hagynánk a lelkünk tovább ijesztgetni,
s megtanulnánk végre őszintén szeretni!

Bárcsak egész évben élők napja lenne,
s az élet értelmét megtalálnánk benne,
s folyton ünnepelnénk, kik valóban vagyunk,
hogy mások lelkében élő nyomot hagyunk.
Legyen örök ünnep, élő tiszta fénnyel,
bánjunk szeretettel minden élő lénnyel!
Nem kell haldokolnunk életen át, folyton,
hagyd, hogy a világod jóra hangolódjon!

Énekkel, víg dallal emeld mások kedvét,
jó lenne, ha végre gondjaid letennéd!
Vedd saját kezedbe a lét teremtését,
arasd le kalászát, érted ért termését!
Érted érett azzá, éltetőn igazzá,
hadd váljon a szavad, másoknak vigasszá!
Ennek van értelme, létet ünnepelni,
Istent az emberben magasra emelni!

Hiszen egyek vagyunk mind, egy Istenünkkel,
s hiszem, ha a félszbe már nem merülünk el,
ha a hála jár át, szeretet vesz körül,
amikor a lelkünk az életnek örül,
amikor naponta élőt, szépet látunk,
s teremtéssel szépül meg tőlünk világunk.
Legyen egész évben az élőknek napja,
szeretet-kalászát szívünk learatja.

Aranyosi Ervin © 2021.11.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nőnöd kell…


Aranyosi Ervin: Nőnöd kell…

Nőnöd kell, hogy elérd a fellegeket,
szeretned kell, hogy elérd az embereket!
Akarnod kell, hogy elérj ahova igyekszel,
de gondold meg mindig, hogy mit teszel!

Élned kell ahhoz, hogy boldog legyél,
de pénzember, aki a pénzének él!
Akarnod kell, hogy elérj ahova igyekszel,
de gondold meg mindig, hogy mit teszel!

Refrén:
Vezessenek színes álmok,
az utad biztos megtalálod!
Éld meg a szépet és a jót,
Hadd érjen révbe szép hajód!

Szeretned kell, találj új barátokat,
keress jó célt, s lesz, aki majd támogat!
Akarnod kell, hogy elérj ahova igyekszel,
de gondold meg mindig, hogy mit teszel!

Refrén 2:
Vezessenek színes álmok,
az utad biztos megtalálod!
Éld meg a szépet és a jót,
Hadd érjen révbe szép hajód!

Vezessenek színes álmok,
az okot lelkedben találod!
Éld meg a jót és a szépet,
engedd, hadd szeressenek téged,
szeress, mert így teljes az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.11.12.(1977)
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre születtünk


Aranyosi Ervin: Szeretetre születtünk

Gyermekek vagyunk, nem értjük a világot,
fénylő szemünk, tudod, még nem sokat látott.
Szeretni születtünk, az embert szolgálni,
hűségesen élni, jó baráttá válni.
Ám akihez jöttünk, nem örült mi nékünk,
veszélybe került az e világi létünk.
Szeretnénk valakit, ki jó gazdánk lenne,
ha Ő befogadna, Istent látnánk benne!

Szeretni születtünk, s szeretetre vágyunk,
legyél te a gazdánk, szebbítsd a világunk.
Tudod, a szeretet akkora nagy bennünk,
mindig sikerül majd lelked felemelnünk!
Szófogadók leszünk, figyelünk szavadra,
s nem neked kell többé vigyáznod magadra!
Őszintén szeretünk, csak ne légy velünk durva,
őrangyalok vagyunk, kutyatestbe gyúrva!

Aranyosi Ervin © 2021.11.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útmutató


Aranyosi Ervin: Útmutató

Kiteszem lelkemet,
lásd milyen vagyok!
Szeretet verseim
csak elvetett magok.
Ha benned kikelnek
és szirmot bontanak,
világról mesélnek,
a fénnyé vált szavak.

Kiírom magamból,
mi lelkemből fakad,
világot alkotnak,
teremt a gondolat.
Fény útján küldöm el,
tenálad célhoz ér,
új álmot, új hitet,
és új jövőt ígér!

Refrén:
Ébren is álmodom,
kövesd hát lábnyomom,
mutatom, merre kéne menni!
Nap, mint nap itt vagyok,
szavaim hit-magok,
világunk rendbe kéne tenni!

Megnyitom lelkemet,
szálljon rád a fény,
Igaznak születtünk,
egy csodás földtekén!
Nincsenek bűneink,
ma is tiszták vagyunk,
ha jó szándék vezet,
reményt is adhatunk!

Refrén:
Ébren is álmodom,
kövesd hát lábnyomom,
mutatom, merre kéne menni!
Nap, mint nap itt vagyok,
szavaim hit-magok,
világunk rendbe kéne tenni!
Világunk rendbe kéne tenni!
Világunk jobbá kéne tenni!

Aranyosi Ervin © 2021.11.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A játék csodája


Aranyosi Ervin: A játék csodája

A játék csodája éppen abban állhat,
– általa a lélek szabadabbá válhat!
Nincsenek korlátok, szabad a képzelet,
nincsen bántó szándék, így nem árthat neked.
A játék egy csoda, olyan mint az álom.
Az élet értelmét benne megtalálom.
Nem rémiszt a világ, nincs bennem félelem.
Hívlak, – az életben, – játsszál te is velem!

Mert amíg a lélek játszadozni képes,
nem lehet köze a megöregedéshez,
mert ameddig játszik, meg nem komolyodhat,
s nem éli meg soha életét halottnak.
Játék csak az élet, részt kell benne venni,
amíg játékos vagy, nem fogsz öregedni!
Nem hatnak teherként rád a napi gondok,
azok, kik játszanak – bizony – nem bolondok!

Játék hát az élet, játszadozni hívlak,
játékosan, de jól, élni megtanítlak,
hogy élvezhesd mindazt, mi történik veled,
s ha tetszik, majd lelked bensődből kinevet!
Mélyből elrévülve, mosolyként kiragyog,
érezheted végre: – Én élek, itt vagyok!
Ezért sose felejts el élőn játszani,
és ne akarj többé felnőttnek látszani!

Maradj inkább mindig lélekben kisgyerek,
és gondold bátran azt: – Én játszani merek!
Élvezd ki a létet, a játék örömét,
s a lelked meggyógyul, hogyha sok öröm ért!
Szabadítsd fel végre rabszolga lelkedet,
csalogass másokat, hogy szálljanak veled,
s legyen a lét csodás, mesés játék csupán,
mit végig élvezel, s nem átvészelsz bután!

Aranyosi Ervin © 2021.11.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?


Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?

Már rég óta egy társra vágyom,
s lám a tükörben megtalálom.
Ki lehet Ő? Nem ismerem még,
csak arcát látom, s szeme színét…
De többet akarok tudni róla,
a bent, a lelkemben lakóra
vagyok kíváncsi szüntelen!
Ki az, ki itt él rég velem?

Meg kéne végre ismerkednünk,
van e közös, hasonló bennünk,
mi nyomja lelkét szüntelen,
s jó neki kettesben velem?
Azt hiszem, őt szeretnem kéne,
hasonló lehet véleménye
a dolgokról, mi foglalkoztat,
s ez még nekem tán jót okozhat.

Kell-e tükör, hogy bennem lássam,
hogy lelkem mélyén megtaláljam,
hogy tudjam, közös az életünk,
egymás nélkül nem létezünk?
Ő a lelkem kivetülése,
anyagba zárt fény rezdülése,
s megfoghatón ölt alakot,
akivel végül egy vagyok!

Együtt születtünk le a Földre,
s együtt maradunk mindörökre,
s hallgatnom kellene reá,
s talán mindazt megmondaná,
ami bennem csak puszta kérdés,
amihez köt ezernyi érzés,
de talán válasz lesz belőle,
ha meg merem kérdezni tőle!

Tükröm, tükröm, hát mondd meg nékem,
kit látok tested üvegében?
Ki az ki testem, s lelkem mása,
neki is van szívdobbanása?
Ha elmegyek, hát elmegy ő is?
Vagy folyton bennem fészkelődik?
Ezernyi kérdés, hangzavar,
mely érzéseket felkavar…

Én ő vagyok, és ő én lennék,
közös az élet, s minden emlék?
Csak itt láthatom a tükörben,
vagy ott a múltban, s a jövőmben?
Ha nem szólok, hát bennem hallgat,
előlem titkokat takargat?
Vagy elmondja, ha csendben kérem,
elcsendesülve őt elérem?

Lehunyt szememmel újra látom,
a tükörbéli jóbarátom,
s ha kérdezem, megjön a válasz:
– Akár boldog emberré válhatsz!
Csupán figyelj csendben magadra,
a belső csodás, isteni hangra,
csak lépj be lelked ajtaján,
s a választ megleled talán…

Aranyosi Ervin © 2021.11.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnepekre könyvem adnám…

Aranyosi Ervin: Ünnepekre könyvem adnám…

Mindennapra írok egy-egy verset neked,
lelkem üzenetét naponta veheted.
Talán segít rajtad, talán kedvet javít,
olykor megszépítem életed napjait.

Örülök, ha versem végül eljut hozzád,
de az „adományom” bárcsak viszonoznád,
nem kérem csak pénzed, a támogatásod,
csak hadd tegyem szebbé megszokott világod!

Könyveim ajánlom neked méltó társnak,
talán van értelme még a nyomtatásnak,
talán még okozhat szívbéli örömöt,
ajándékozd hát meg a családi-köröd!

Vagy jobb arctalannak elküldeni pénzed?
Elektromos kütyüktől lesz szebb az élet?
Szívesen támogatsz világcéget, bankot?
A drága ajándék, az ad neked rangot?

Hiszem, hogy egy jó könyv maradandó érték,
hogy a szeretet sosem pénzben mérték,
hiszem, úgy él tovább bennünk remény, álom,
ha szép szóval telik meg a szép karácsony.

Erzsébet, Katalin névnapjai jönnek,
talán örülnének egy szép verses könyvnek.
Lehet, hogy Andrások verset olvasnának,
mi lenne, ha ők is szép könyvet kapnának?

Aztán eljön Miklós büszke neve napja,
a Mikulás vajon a könyvem megkapja?
Okozhat örömöt néhány vers és mese,
kézbe veheti-e a könyv szerelmese?

Közös versolvasás, távol a világtól,
összebújós, kedves, amely lelket ápol,
ami szeretettel tanít szépre, jóra,
mikor szép versekkel telik meg az óra.

Közel a karácsony lehet ünnepelni,
gyertyafényben ülve örömökre lelni,
megtölteni percet fénylő tartalommal,
közös ünnepléssel, vidám verssorokkal.

Hadd legyen a versem, a könyvem ajándék,
szívhez szóló mese, szóval, rímmel játék!
Hadd foghassa kézbe az, akinek szánod,
bélelj ki versemmel egy fázós világot!

Adj hát könyveimmel örömöt, kis csodát,
nyújtsd át szerettednek a költő mosolyát!
Hadd lehessek része a szív ünnepének,
ahol versem fakad, mint szeretet-ének!

Aranyosi Ervin verseskötetei megrendelhetők a Verses webáruházában:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2021.11.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem


Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem

Hiszek a mesében,
hiszek a jóságban,
hiszek egy létező,
igaz valóságban.
Hiszem, hogy az ember
eleve bűntelen,
s hiszem kárhozottak,
akikben bűn terem.

Hiszek a végtelen
isteni csodában,
hiszek az emberben,
hiszek fűben, fában!
Hiszem, e világra
mind okkal születtünk,
s minden perc egy csoda,
amikor szerettünk!

Hiszek önmagamban,
s hiszek minden lényben,
s hiszek a világot
átölelő fényben!
Hiszem, hogy azért van,
hogy lelkünkkel lássunk,
feléledjen bennünk
elveszett tudásunk!

Hiszek a reményben,
hiszek én a hitben,
hiszem, jót akarva
bennem él az Isten!
Hiszem, okkal jöttem,
s keresem az okot,
és a sötétségből
lassan kiragyogok!

Aranyosi Ervin © 2021.11.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva