Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!


Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!

Tudod, amikor megszülettél,
kaptál egy csodás életet.
Kaptál egy Földet, élő világot,
gazdagságot adtak neked.

A te dolgod, hogy megőrizzed,
hogy te is úgy add majd tovább,
s ne hagyd, hogy földig lerombolják,
a pénztől vakult ostobák.

Tegyél rendet kis világodban,
ültess fát, szép virágokat,
te is adhass majd unokádnak,
életről szóló álmokat!

Felelős vagy a nagyvilágért,
kezdd el hát megjavítani,
ha környezeted rendben tartod,
akkor már lehetsz valaki.

Ne hallgass hazug médiára,
ami a pénz felé terel,
tudod, a létnek nincsen ára,
és Földünk többet érdemel!

Ami kicsiben, az lesz nagyban,
jó gazda légy, úgy boldogulj,
ha világodat rendben tartod,
nem lesz ok, miért porba hullj!

Mutass példát, csak tedd a dolgod,
s az unokádnak add tovább!
Maradjon élőn, élhetően,
utánunk is meg a világ!

Aranyosi Ervin © 2019-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglepetést készítettem


Aranyosi Ervin: Meglepetést készítettem

Meglepetést készítettem,
szebbíteném a napod!
Benne már a szívem, lelkem,
örülj hát, ha megkapod!
Várom már, hogy ajándékod
kézbe vedd és felfedezd.
Értékeld a jó szándékot,
azért tettem veled ezt!
Örülnék, ha megköszönnéd,
hálás lennél, hisz az jó,
én meg dorombolnék neked,
az a hálás cicaszó!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor írok


Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne harcolj, nem harc az élet!


Aranyosi Ervin: Ne harcolj, nem harc az élet!

Megszülettél, harcba kezdtél,
szemed előtt lebeg egy cél.
Szembeszállsz a nagyvilággal,
szembeúszol minden árral,
szembeúszol minden árral.

Harc az élet, úgy ítéled,
ellened van, ki nincs véled.
Nem állít meg ördög, Isten,
békéd már a földön nincsen,
békéd már a földön nincsen.

Refrén:
Ne harcolj, nem harc az élet,
nem győzhet ki harcba lépett!
Aki harcol gyakran sérül,
hívd az álmod segítségül,
hívd az álmod segítségül!

Megszülettél, más a dolgod,
léted célját szívben hordod.
Engedd, hogy érzés vezessen,
hogy életed szebb lehessen,
hogy életed szebb lehessen!
Refrén:

Ne harcolj, nem harc az élet,
nem győzhet ki harcba lépett!
Aki harcol gyakran sérül,
hívd az álmod segítségül,
hívd az álmod segítségül!

Refrén2:

Ne harcolj, nem harc az élet,
szeretet vezesse lépted!
Feledd el a régi átkot,
szeresd szebbé a világot,
szeresd szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2019-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merengés az őszben


Aranyosi Ervin: Merengés az őszben

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran, szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.

Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,
s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,
ha éltető fényét szórja a világra,
mikor levelet fest bokorra, faágra.

A szeretet fénye árad ránk felőle,
s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,
hiszen a jeges szív könnyebben felenged,
ha a napsugárral másik szív melenget.

Szél jön, s erőszakkal tépkedi a fákat,
jeges kezeivel simít minden ágat,
didergő levelek bele is pirulnak,
ahogy hideg kezek a testükhöz nyúlnak.

Megborzong némelyik, de mind útra készül,
általuk a vén ősz színarannyá szépül.
Levelek felszállnak, pillangókká vállnak,
majd a szél dalára, körben táncot járnak.

Gyönyörködünk benne, az ember csak ámul,
csodás színkavalkád, ami elénk tárul.
De nem haldoklás ez, csak az élet része,
s tavasszal megújul a világ egésze.

Addig, itt az idő, lelkünknek pihenni,
kicsit begubózni, pillangóvá lenni,
mire jön a tavasz a csodás kikelet,
újra táncra keljek, szeretettel veled.

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
s érezteti velünk, hogy az idő szalad.
Ám itt van az idő, le kell hogy lassuljunk,
hogy jövőt teremtő merengésbe hulljunk.

Aranyosi Ervin © 2019-09-06
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyúl-csibe


Aranyosi Ervin: Nyúl-csibe

Látod milyen rosszkedvű lett,
ez az apró nyúl-csibe.
Azért van, mert nem vették fel,
nyuszikhoz a bölcsibe.
Nem lehet megsimogatni,
mert azonnal elrepül,
s tollászkodni villanydrótra,
madáretetőre ül.
Szereti az egereket,
répát soha nem eszik,
este aztán a szülei
égen-földön keresik.

Aranyosi Ervin © 2019-09-04
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában


Aranyosi Ervin: Boldog költő a mában
(kor-karc)

Boldog a költő, kinek kiadják könyvét,
aztán csak róla szól a könyvhét.
Lenézi azt, kinek nem sikerül,
de olvasottságban mégis eléje kerül.

Irodalom tudását fitogtatja egyre,
mert ő egykor járt az egyetemre,
s ott, ami fontos, mindent megtanult,
ezért van tele a könyvével a pult.

A fűzfapoéta, ki nem beszél  ma mellé,
az egyszerű, váljon számkivetetté!
Legyen belőle lépcső, melyen büszkén taposva,
a boldog költő felmászhat a magosba.

Onnan próbál meg olyat megigézni,
ki az egyszerűt sem akarja lenézni,
s örül, hogy érti, érzéseit fogja,
mert nem a saját fájdalmát nyafogja.

Aki az embert akarja felemelni…
A boldog költőnek túl sok lenne ennyi!
Beéri napi sebnyalogatással,
depresszióját így osztva meg mással.

Boldog a költő, ki eladta a lelkét,
a pénzvilágban az ő verse a jelkép.
Írhat hát bármit, tőle elfogadják,
s mint nagyszerűt, olvasatlan is kiadják…

A boldog költő modern verset ír ma,
legszívesebben idegen nyelven sírna,
hadd lássa más, milyen tájékozott,
az Internetről annyi új szót hozott.

Versét a szleng cirádaként belengi,
vagy épp nagy költők verse szerint zengi,
s hirdeti azt, hogy ez paródia,
lám ezt is tudja a hatalom fia.

Bosszantó reklámot csinál önmagából,
s mikor a nép már tiltakozva csápol,
közli a hír, csak álhír volt csupán,
mit mások terjesztettek el bután.

Könyvének hát oly felhajtást csapott,
hogy most úgy érzi minden becsapott,
hogy bizony bántják a szegény, boldog költőt,
nagyok palástját önmagára öltőt.

S lám milyen is a rút kíváncsiság,
most majd olvassa művét a világ.
S ha nem tetszene, nincsen semmi baj,
pénzéhez jut, ha elül a zsivaj.

Boldog a költő, – a meg nem nevezett –
hisz kíváncsi lett a sok megvezetett,
s jövőre újra kiadják majd könyvét,
s róla fog szólni megint csak a könyvhét!

Aranyosi Ervin © 2019-09-04
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nyár emlékei


Aranyosi Ervin: A nyár emlékei

Találtam egy szép levelet,
sőt sokat találtam!
A fák biztos nekem küldték,
gyűjtőjükké váltam.
Nyáron ezek a levelek
láttak annyi szépet,
színeiket szeretettel,
s jóval töltötték meg.
Szétszóródtak lent a földön,
hátha megtalálom,
benne ott él minden emlék,
valóra vált álom.
berakom egy szép, nagy könyvbe,
lepréselem őket,
hiszen télen az értékük
nagyon nagyra nőhet.
Emlékeztetnek a nyárra,
a ragyogó Napra,
a sok vidám, szép emlékű,
kedves pillanatra!

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva