Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha szeretünk, ha szeretünk!


Aranyosi Ervin: Ha szeretünk, ha szeretünk!

Hogyan nyissam fel szemedet,
hogy értsd: – Fontos a szeretet!
A nyelvünkben kódolva van,
ha magyar vagy, érted szavam.
Nem másoktól tanultuk el,
ha jót akarsz, szeretni kell!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Műveld hát népem nyelvedet,
fény forrásod a szeretet,
ha rábízod magad, s hited,
ha vezetni képes szíved,
akkor az élet is vezet.
Figyeld kimondó nyelvedet!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Bocsáss meg, s legyél gazdagabb!
Emeljen fel dicső szavad!
Magyarul álmodj, s láthatod,
a boldogság nem állapot,
mert ha a szeretet vezet,
hiszem, a létet élvezed!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Őszinte szó, a tisztaság!
Lelked lelje meg igazát!
Töltse be végre e hazát!
Halld meg a teremtőd szavát,
értsd meg a jót, a lényeget!
Szeretet adja fényedet!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2019-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni


Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni

Nem érzed magad boldognak,
mert pénzed nincs elég!
Ám nap, mint nap a munka vár,
a csúf mókuskerék.
Ki feletted áll gazdagabb,
hisz övé a siker?
Csak az élhet ma fényesen,
ki letaposni mer!

A családodra nincs időd,
mert folyton dolgozol.
Úgy hiszed, hogy áldozatot
pont értük hozol.
Mégis alig vagy velük,
s csak épp nem éhezel.
Azt hiszed a munkától vagy?
Attól létezel?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

Álmodozások korából
mért lépünk tovább,
Mi volna, ha ott maradnánk,
s élnénk a csodát?
A gyermekkorból mért lépünk ki,
mért nem maradunk?
A boldogság fényes útján,
mért nem haladunk?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

A szeretet, ha kapod, hogyan viszonoznád?
Ha elkerülne végleg, vissza hogyan hoznád?
A boldogságot meg kell élni, álmodozni kell!
S nap, mint nap az életünkbe újra hozni el!

Aranyosi Ervin © 2019-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kotlik a róka


Aranyosi Ervin: Kotlik a róka

Tojásokon ül a róka,
itt kotlik már napok óta.
Megkérdezném én a rókát,
mikor kelnek a fiókák?
Mikor kelnek ki a csibék,
s lesznek rajtuk rókapihék?
Ám a róka nem válaszol,
csak les rám a jászol alól.
Na de most már csak kivárom,
ezt látnom kell mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majom(gondol)kodás


Aranyosi Ervin: Majom(gondol)kodás

Azon gondolkodtam, vajon min is múlhat?
Ha az ember figyel, tőlem mit tanulhat?
Tudok e – mint őse – jó példát mutatni,
szép, új utat adni, amin tud haladni?

Vagy énnekem kéne a nyomába lépnem?
A Földet uralni, ez lenne az érdem?
Harcban, háborúban másokat legyőzni,
vagy a természetben boldogan időzni?

Mindent elkövetni kétes gazdagságért,
de nem tenni lépést az élő világért?
Hát én úgy döntöttem, inkább majomkodom,
természetben élek, s tovább gondolkodom.

Talán majd az ember képes lesz követni,
s rájön, hogy a pénzét nem lehet megenni…
Világa éhezik, pusztul, elenyészik,
szeretetlenségtől bolygónk szíve vérzik!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne dobd el!


Aranyosi Ervin: Ne dobd el!

Hogy működik? Szemet – szemért!
Mit kapsz majd a szemetedért?
Világodban, ha visszanézed,
egyre több lesz a szeméthegy!
S ne hidd, hogy ahhoz van jogod,
hogy ami nem kell, eldobod!
Előbb-utóbb szemét leszel,
s téged visznek szemétre el.

Válogass ki, amit lehet,
ne növeld a szemét hegyet!
Használható némely anyag?
Azt tedd külön, ne légy hanyag.
Ésszel élj és ne pazarolj,
eldobottért le kell hajolj!
Azon járjon folyton eszed,
kihalsz, hogyha nem így teszed.

Egészséged fogja bánni,
s ha mindenhol lomot látni,
belefullad a világod,
s vele saját sírod ásod.
Mit hagysz így az utókorra,
mikor ők jönnek majd sorra?
Egy haldokló természetet?
Bűzt és mocskot, enyészetet?

Ne más szedje a szemeted,
jobb ha figyelsz, hová teszed!
Figyelj jól a tárolásra,
ezt a gondot ne bízd másra!
Hidd el, jövőnk akkor lehet,
ha óvjuk a környezetet,
nem szórjuk szét szemetünket,
tisztítsuk meg szép Földünket!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nevetés világnapján…


Aranyosi Ervin: A nevetés világnapján…

A nevetés világnapján nem maradhatsz szomorú!
Aki nálam szebben kacag annak jár egy koszorú!
Még a Nap is felnevetett, te sem adhatod alább,
mert ha nevetsz, megláthatod a lét szebbik oldalát!
Ez a nap – bár különleges – ne maradjon egyedi,
aki eszes, az mindennap, magát jól kineveti.
Ha módunk van csoportosan, akkor együtt nevetünk,
egészségünket megóvva, jobb emberré lehetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanácskozás kutya módra


Aranyosi Ervin: Tanácskozás kutya módra

Kedves ebek, ezennel
a tanácskozást megnyitom!
Hadd lehessen közlekednünk
keresztül a pázsiton!
Félre már a nyakörvekkel,
hadd járhassunk szabadon!
Sose ugass hazugságot,
ne fogjanak szavadon!
Követeljünk több figyelmet,
pont annyit, mit mi adunk,
kutyahűség a kezünkben,
ez legyen a mi adunk!
Legyen jussunk elegendő
étel, mozgás, szeretet,
becsüljék meg mától fogva
gazdáik az ebeket!
Látom, nincs is ellenvetés,
minden kutya egyetért,
egyhangúan elfogadtuk
e törvényt az ebekért!

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Édesanyám


Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Este még játszottunk, úgy, ahogyan szoktunk,
aztán a napunkat szögre akasztottuk.
Pizsamát vettem és bebújtam az ágyba,
egy kis pihenésre, s szép álmokra vágyva.
Pötyi, a barátom szintén megágyazott,
– hagyta a kerekét, tudva: – Megvár az ott!
Puhafa-forgácson elnyúlt lustán, hosszan,
a jó vacsorától telten, jóllakottan.
Beszéltem még hozzá, csak hogy elaludjon,
álma csodálatos tengerébe hulljon.

Aztán az én szemem szintén csak leragadt,
valóság-lufimból a szusz messze szaladt.
Áteveztem lassan az álom világba,
valami csodára, nagy kalandra várva.
Ott találtam magam a saját szobámban,
épp az ágyam előtt, a szőnyegen álltam.
Kivettem Pötyikét alvó kuckójából,
s letettem a földre, s elindult magától.
Futott ki a kertbe, na én meg utána,
az utunkat állta egy kedves platánfa.

Az a hintás fám volt, hintám rajta lógott,
csalogatott engem, szinte morgolódott,
mert bizony, nem ültem rajta tegnap óta,
s nem hangzott a számból vidám gyereknóta.
Na jó, ha már hívott, rögtön beleültem,
és egy csodálatos mesébe kerültem.
Ahogy szállt a hinta, egy varázslat éledt,
minden körülöttünk apró, törpévé lett.
Lám az egész világ összement köröttünk,
az égen apró Hold nevetett fölöttünk.

Én is átváltoztam, egy manóvá váltam,
s hittem, hogy majd Pötyi változik utánam.
Jaj, de nem ez történt, mert ő nem lett kisebb,
hanem inkább megnőtt, már nem kis Pötyis lett.
Aztán rám ijesztett, amikor megszólalt,
s elnyomtam magamban egy nagy, ijedt sóhajt.
Azt mondta: – Gyere csak, ülj fel a hátamra,
induljunk az útra, izgalmas kalandra.
– Hát én mit tehettem, rögtön szót fogadtam,
s elindult barátom, csak futott alattam.

A rohanás végén egy kastélyhoz értünk,
szép tükörfalából nevetett ránk képünk.
Kinyílt a kapuja, mintha csak ránk várna,
mintha csak miattunk, csakis értünk állna.
Tükör folyosókon vezetett az utunk,
oly kíváncsi voltam, vajon hová jutunk.
De tudod, az álom mindent jól elrendez,
odaértünk hát egy tükör trónteremhez.
A folyosón végig tükörképünk kísért,
tőlünk jobbra-balra a mennyezetig ért.

Lám a trónteremnél nyitott ajtó várt ránk,
által lépni rajta, együtt megpróbálnánk.
Bent hatalmas tömeg és mind tükörmásunk,
ahogyan haladtunk, mind bámult utánunk.
Pötyi és én hősként vonultunk előre,
taps szólt, s ettől kaptunk mindketten erőre!
A trónterem végén, a király ott trónolt,
mellette a Pötyim hasonmása hódolt.
A király fülébe furulyáján zenélt,
ami egy klasszikus zenekarral felért.

Mit gondolsz, a király, hogy nézett ki éppen?
Szakasztott olyan volt, mint a tükörképem.
Szólott is énhozzám: – Hűséges lovagom,
tudom, neked nem kell holmi kincs, vagy vagyon,
de a bátorságod meg fogom hálálni,
meséld el, hogy mivé szeretnél te válni.
Legyőzted a sárkányt, bedobva pár trükköt,
mert ő össze akart törni minden tükröt.
Tükörképünk nélkül, mi nem tudnánk élni,
de te megmentettél, s nem kell többé félni.

Várjon rád vidámság és terített asztal,
és a tükörképed, ki folyton marasztal.
Legyél a lovagunk, s úgy végezd a dolgod,
tükörképeid közt, legyél mindig boldog.
Hisz tükör a szívünk, s bármit visszatükröz,
pont azt kapod vissza, mit adsz életükhöz.
Ha szeretetet adsz, az tér vissza hozzád,
csupa kedves érzést, és jóságot hoz rád!
Ám, ha a szívedben düh, vagy harag ébred,
azt kapod majd vissza, még ha nem is kéred.

– Felséges királyom – feleltem én bátran –
ahonnan én jöttem, abban a világban,
ott is pontosan így, tükröt tart az élet,
ott is ügyelek rá, mikor, s hogyan élek.
Ebből az álmomból vissza kell, hogy menjek,
hogy holnap keléskor újra megjelenjek.
Tudod, hiányoznék, fájdalmat okoznék,
a szeretteimre bús perceket hoznék.
Otthon kell, hogy legyek, ha véget ér az álom,
az élet tükreit ott is megtalálom.

Elköszöntem szépen, Pötyire felültem,
szaladt is a drága, így haza kerültem.
Hátáról hintámra szépen visszamásztam,
s ringattam magamat, hosszasan hintáztam.
Aztán új varázslat vette a kezdetét,
nőni kezdett minden, s nagyobb lett szerteszét.
Tengerimalacom viszont nem nőtt velünk,
Pötyi kicsi maradt, amilyet kedvelünk.
Így együtt futottunk a kertből a házba,
szépen visszabújva a ránk váró ágyba.

Majd eljött a reggel, szépen felébredtem,
tengerimalackám felébredt mellettem.
A mókuskerekét kezdte el hajtani,
aranyos kis hangját lehetett hallani.
Csak mi ketten tudtuk, hol jártunk az éjjel,
az álombuborék mikor pattant széjjel.
Tudtuk az életünk tele van tükörrel,
s tartoztunk magunknak egy szép álomkörrel.
Tetteink a létben visszatükröződnek,
s éjjel álmainkban új meséket szőnek.

Aranyosi Ervin © 2019-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva