Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!


Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!

Énekelj úgy, mintha mindenki csodálna!
Táncolj, mintha álmod, valósággá válna!
Mosolyogj és érezd, csodás a világod,
minden örömödet a mában találod!
A világ csak érted válik jobbá, szebbé,
és minden barátod csakis azt szeretné,
hogy a mosolyodat, nevetésed lássa!
Legyen a világod örömöd forrása!

Szereteted szórjad, nyújts másoknak vigaszt!
Emelj elesettet, támogasd az igazt!
Mosolyod másokon hagyd, hogy megjelenjen,
legyél te a remény élő jelenedben!
A világ hadd váljon tőled jobbá, szebbé,
az emberek szíve érzőn, szeretetté!
Kerüljön arcodra lelked ragyogása,
legyél a világnak az öröm forrása!

Aranyosi Ervin © 2021.10.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!


Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!

Hideg van, jaj nagyon hideg,
világunk, mondd, ki menti meg?
Arcunkra könnyünk ráfagyott,
hagytuk kihűlni a Napot!

Hová tűnt el a szeretet,
nincsen ki lélekkel etet.
Ha nincsen fény, én sem vagyok,
hagytuk kihűlni a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Nyisd meg szíved és tárd ki azt,
másoknak nyújts hitet, vigaszt,
lelkünk mélyén még fény ragyog,
keltsük életre a Napot!

Világunk újra szép legyen,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Hadd éljem meg, aki vagyok,
hadd élesszem fel a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Ébredjetek, ébredjetek,
fény nélkül élni nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelmet keresve


Aranyosi Ervin: Értelmet keresve

Mi lehet a hosszú, boldog élet titka?
Nem kell abbahagyni korán az életet!
Persze, a száz éves manapság is ritka,
de ők bizonyítják, azt, hogy még lehet!
Lehet hosszan élni, tartalommal töltve,
bölcsességet adva másoknak is át,
minden betegségre a nyelvet kiöltve,
s megosztva másokkal mindazt, amit lát.

Értelmet keresve, sosem unatkozva,
tanítgatva mást is, úgy, ahogy lehet,
felszedett jó tudást másokkal megosztva,
amely a világnak hasznára lehet.
Amiből tanulva változik az élet,
értelmet nyerhetnek a hétköznapok,
amitől gazdagabb, s könnyebb lesz a lélek,
mikor jóérzésből adok és kapok!

Nemcsak időhúzás a hosszú élet titka.
Értelmet keresni, ez lenne a cél!
Ne legyen az élet rabság, bús kalitka,
érezze az ember, hogy igazán él!
Hiszem, nem tengődni, de álmot szőni jöttünk!
Legyen lelkünk vászna díszekkel teli!
Egy hosszú életre szerződést kötöttünk,
amelynek a módját lelkünk megleli…

Töltsük meg a létet élő tartalommal,
élvezzük a percet, legyen a miénk!
Merjünk élni bátran, minden alkalommal,
s váljon gazdagabbá itt, e földi lét!
Engedjük a szívünk őszintén szeretni,
viseljük arcunkon legszebb mosolyunk,
s legyen okunk mindig jókedvűn nevetni,
s legyünk büszkék arra, hogy emberek vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Székely Bertalan: Vérszerződés

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Dörögve mordul ránk az ég,
villámló fényét szórja szét,
ebből is láthatjuk: – Elég!
Ébrednünk kéne réges-rég!

Az égen rossz előjelek,
s ne várd, hogy újak jöjjenek,
sötéten zúdul a vihar,
csapkod bőszen villám’ival!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Fentről megváltónk hangja szól,
kétségeinkre válaszol,
hiszen, most rossz úton megyünk,
magunkért kéne, hogy tegyünk!

Dörögve mordul ránk a hang,
figyelmet kérő vészharang,
elég volt, emberek elég!
Magunkért tennünk illenék!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Ez az, mi minket összeköt,
ősi tudás áll mind mögött,
lássatok végre emberek,
utunk a fény, a szeretet!

Mondjuk ki büszkén a nevünk,
gazdagodjon a lét velünk,
éledjen őseink hona,
a magyar nemzet otthona!

Refrén:
Hallasd most hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.
Egünkön szép turul madár,
ránk szeretet és béke vár!

Aranyosi Ervin © 2021-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Átélni a mesét


Aranyosi Ervin: Átélni a mesét

Csoda szép mesét hallottam
és az álom elnyomott.
Persze, folytattam álmomban,
figyelmem el nem fogyott.
Én lettem a főszereplő
és ez tetszett, jaj, nagyon,
nekivágtam hát utamnak
egy felfénylő hajnalon!

Képes voltam varázsolni,
képzeletem dolgozott,
s minden egyes varázslatom
életembe jót hozott.
S nem csak nekem lett jobb sorom,
javítottam másokét!
Egyre vidámabban éltem,
ha szívem másokhoz ért!

Ha majd egyszer felébredek,
folytatnom kell a mesém!
A világ nagy varázslója,
azt hiszem, az leszek én!
Segítek az embereknek,
hogy magukban higgyenek!
Hiszen láttam, mire képes,
álmában egy kisgyerek!

Aranyosi Ervin © 2021-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod..


Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod…

A legrosszabb, ha látod azt, ami megmérgez,
de nem tudsz eljutni az emberek szívéhez,
az értelem, mint kő a falról lekoppan,
és nincs megváltás már fénylőn holnapokban.

A legrosszabb, ha látod, győzött a sötétség,
s nincs az emberekben ellenkezés, kétség!
Elfogadnak bármit, ha szépen hazudnak,
s elfelejtik azt is, amit régen tudtak.

A legrosszabb, ha látod tehetetlenséged,
s hiába világít gondolkodó fényed,
elvész az esélyed, hogy jövőt teremthess,
visszavezess mást is az isteni rendhez.

A legrosszabb, ha látod, hogy akiben hittél,
a sátánra hallgat, hazugság szerint él,
s nem látja világát, s nem akarja látni,
így hát könnyű vele bármit megcsinálni!

A legrosszabb, ha látod, több van már a vakból,
süketből, ki nem ért jobbító szavakból,
s kit nagyra tartottál, ma beáll a sorba,
buta követőit magával sodorva.

A legrosszabb, ha látod, s nem tudsz cselekedni,
nem tudod világod jobbá, szebbé tenni,
s mint egy ócska filmet, könnyes szemmel nézed,
hogyan rombolják le fentről az egészet.

A legrosszabb, ha látod, s nem akarod látni,
a megoldást nem vagy képes megtalálni,
csak mocsarat látsz, hol lelkek fuldokolnak,
s mindennap zsákutca, s tán nem is lesz holnap.

A legrosszabb, ha látod, börtön a világod,
s éljük a tervezett, rút rabszolgaságot,
és a rabszolgákból már nem is kell ennyi,
elfelejt az ember őszintén szeretni.

Aranyosi Ervin © 2021-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halni jár belém a lélek?


Aranyosi Ervin: Hálni jár belém a lélek?

Halni jár belém a lélek,
pontosan úgy, mint másba is?
Ki napról, napra újra éled,
de bevált megszokásban hisz?
Ne hagyjuk elveszni a lelkünk,
keltsük életre lelkesen,
tegyük szebbé a nagyvilágot,
hogy újra élhető hely legyen!

Én jól tudom, hogy megvezetnek,
s a lelkem mélyén lázadok!
Kiáltanám az embereknek,
ébredjetek fel, lássatok!
Vegyétek észre a valósat,
s ne higgyétek a hazugot,
s ne oltsátok szomjatok ott
hol halál forrása buzog.

Nem halni jár belénk az élet,
hiszen mind életre születünk,
nem csak kitalált a történet,
a lét nem csak történik velünk!
Mert ha kell, van beleszólásunk,
sorsunkhoz lehet több közünk,
ha magunknak nem gödröt ásunk,
hanem élő álmot szövünk!

Az élet szép! S mi mégis,
mégis cipelünk mázsás terheket!
Szeretnénk végre kiélvezni,
letenni hát, mért nem lehet?
Megélni csak a boldogságot,
ízlelgetni egymás szavát,
bejárni szépen, megcsodálva
a szépségekkel telt hazát?

Mért kell a létben meggebedni,
tudva, hogy rabszolgák vagyunk,
és tesszük dolgunk napról napra,
s szemét hegyeket alkotunk.
Íróasztalnál annyi ember
értelmetlen dolgot csinál,
és akta hegyek magasodnak,
az irodisták lábainál.

Rengeteg munka értelmetlen,
és túlórázni is lehet!
Lassan az adat, statisztika,
mint sír, maga alá temet.
S ha kérdeznéd, hogy mi a haszna,
csupán annyi, hogy pénzt keress,
hogy költhess, olykor szórakozva,
s pár percre jóllakott lehess!

Húsz éven át készülsz a létre,
tanulsz, de többre nem viszed.
Nem is jössz rá a zord miértre,
hisz érted van! Mert ezt hiszed!
Amit tanulsz, el is felejted,
csak néhány szükséges marad,
amit, ha kéne, megtanulnál,
akár pár röpke hét alatt!

Az életről mégsem tudsz semmit,
arra nem tanít iskola,
ezért él gyakran, mit sem értve,
a tudós tanárok sora.
Fegyelmezés lenne a fontos,
leírt szöveg bemagolás?
Kockafejekké válni pont most,
mert lexikális a tudás?

Nem hálni jár belém a lélek,
hanem megélni a napom,
és mindig szebb jövőt remélek,
hitem elvenni nem hagyom!
Talán mások is felébrednek,
és visszatér az értelem,
s elbuknak majd, kik megvezetnek,
s szabad lehetsz végre velem!

Aranyosi Ervin © 2021-03-03..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk


Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Száll az idő…


Aranyosi Ervin: Száll az idő…

Száll az idő, mint sólyom az égen,
mennyire más volt a világ itt régen,
mennyire más volt benne az ember,
fel volt ruházva az értelemmel,
eligazodott és tisztán látott,
értette még a zajló világot.

Száll az idő és múlnak a percek,
szeretnék látni úgy, mint egy gyermek,
szeretném élvezni ezt a világot,
szeretném hinni, hogy jó amit látok!
Beleolvadva élni a létet,
s látni, hogy magától zajlik az élet!

Refrén:
Megnyitnám a lelkemet,
beengednék, akit lehet,
beengedném, vendégül látnám,
a mások lelkét megcsodálnám!
Megnyitnám a lelkemet,
egyek vagyunk mind emberek!
Szebb lenne minden, ha egymásért élnénk,
egymást az életen végig kísérnénk!

Száll az idő, mint sólyom az égen,
szeretném megélni az emberségem,
szeretnék hinni az emberi jóban,
nyomokat hagyva a hófehér hóban,
nyomokat hagyni mások szívében,
boldognak lenni attól, hogy éltem!

Szeretném hinni, hogy ezt más is érzi,
lehet e Földön boldogan élni,
boldogan élni, s azt látni másban,
nem veszni el örök rohanásban!
Lelassulnék, a lelkem megvárnám,
életem célját így megtalálnám.

Refrén:
Megnyitnám a lelkemet,
beengednék, akit lehet,
beengedném, vendégül látnám,
a mások lelkét megcsodálnám!
Megnyitnám a lelkemet,
egyek vagyunk mind emberek!
Szebb lenne minden, ha egymásért élnénk,
egymást az életen végig kísérnénk!

Hadd nyissam meg hát lelkemet,
egyetlen út ha a szív szeret!
Egyetlen út és rá kéne lelnünk,
egymásra kéne tán jobban figyelnünk!
Szálljon a lelkünk, mint sólyom az égen,
elmondhassam majd, boldogan éltem!

Aranyosi Ervin © 2020-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lét csodaszép


Aranyosi Ervin: A lét csodaszép

Szépen szeretve,
így élni jó.
Napba nevetve,
száll a hajó.
Álmokat szőve,
szeretni szép,
feltündökölve
írni mesét!

Valóra váltva
saját csodát,
s folyton csodálva
a Föld mosolyát!
Embernek lenni,
megélni valót,
csupa jót tenni,
használva a szót!

Hogyan is kéne,
hogyan is kell?
Boldogan élve,
nevetni fel!
Álmokat látva
élni csodát,
szépnek találva
mások mosolyát!

Szeretni kellene
csak emberek,
ennyi lehetne
a szép üzenet!
Meg kéne fognunk
már egymás kezét,
s felmosolyognunk:
– A lét csodaszép!

Aranyosi Ervin © 2020-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva