Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot
Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Aranyosi Ervin © 2016-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

éld meg az életet
Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
– keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,
a virágot öntözd, le sohase tépjed!
becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,
hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!
Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!
Használd jó célokra az energiádat,
legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,
hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,
ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,
ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!
Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,
lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!
Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,
lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!

Aranyosi Ervin © 2016-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

nem rokon

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

Ne sírj kisgyermekem,
elhinned ezt nem kell!
Dehogy is rokonunk
az a buta ember!
Nincsen annyi esze,
mint egy kis majomnak:
– nézd a legbutábbért
mind hogyan rajongnak!

Szennyezik a földet,
kivágják az erdőt,
vegyszerekből húznak
a kék égre felhőt,
mérgezik a vizet,
műanyagot isznak,
egész nap csak ülnek,
szép kerekre híznak.

A pénz a bálványuk,
harcolnak is érte,
istenként imádják,
s leborulnak térdre.
Egymást keserítik,
lelkük sajog belé,
képernyőt bámulnak
és leülnek elé.

Mint az égi mannát,
úgy szívják magukba
a sok hazugságot.
Kárt tesz az agyukba’.
Gondolkozni talán
mind-mind elfelejtett,
a sok apró kütyü
megöli a lelket!

Ne sírj hát gyermekem,
nincsen okod félni.
Amíg nem vagy ember,
van értelme élni!
Majd én megtanítlak,
hogy tiszteld a Földet,
és hidd el, ha felnősz,
majom lesz belőled!

Aranyosi Ervin © 2016-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tél markában

a tél markában

Aranyosi Ervin: A tél markában

Hópaplan takarja szerte a vidéket,
minden élő bújik, keres menedéket.
Fagyos öleléssel fog át a tél karja,
az élő szíveket kitépni akarja.

Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
eltűnt a melegség a kinti világból.
Csak egy helyen találsz fényt és melegséget,
ami belülről fűt, s át melegít téged.

Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne,
s biztos megtalálna elesettet, gyengét,
te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Öltöztesd a szíved te is tiszta fénybe,
szeretet melege szálljon a sötétbe,
szeretet melege gyújtson tiszta lángot,
melegítsd hát szebbé a megtört világot.

Aranyosi Ervin © 2016-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongós őszben

borongós őszben
Aranyosi Ervin: Borongós őszben

Az ősz borongva ül a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.

Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.

Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.

Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd’ az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.

Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.

Aranyosi Ervin © 2015-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak


Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

Tudjátok meg végre, ez a föld tiétek!
Ezt eltékozolni gyarlóság és vétek.
Őseink hagyták ránk csodaszép örökül,
s megvédték, nyakunkon ezért nem török ül.

Parlagon heverni, nem művelni átok,
csak ha éltetitek, száll az áldás rátok.
Ám ha kivirágzik, lelkünk újra éled,
ha hiszed istened, nem pediglen féled!

Nézz csak körös-körül, ismerd meg hazádat!
Fényes nagy folyóit, melyből élet árad!
Termő, puha földjét, égig érő fáit,
borszőlőt érlelő hegyeit, lankáit.

Lakd hát be e földet, s legyél büszke rája,
légy az összes jószág felelős gazdája!
Ne engedd, hogy zsivány a kezét rátegye,
s hogy a neked járó kenyeredet egye!

Ám ha idegen jön, légy jó házigazda,
kapjon enni, inni majd az istenadta,
aztán meg jó szívvel engedd az útjára,
a lelki békédnek ez lehet az ára!

Álmodj csak merészet, s mindet váltsd valóra,
elégedett szívvel térj majd nyugovóra.
Őrizd szép nyelvedet, a magyar nyelv csoda,
majd az utódodnak, mint kincset add oda!

A gyermek a jövő, Ő a lélek magja.
Boldog az a szülő, ki kikelni hagyja.
Aki öntözgeti szeretetet vizével,
aki védelmezi óvó két kezével.

Vidd tovább utadon őseid tudását!
Varázsold e földre a mennyország mását!
Szolgáld világodat, hogy munkád gyümölcse,
vágyaid ruháit, mind magára öltse.

Teremts gondolattal, éld meg szeretettel,
legyen boldog lélek végre minden ember!
Mutasd meg, hogyan kell, mutass nekik példát,
és a boldogságot velük együtt éld át!

Aranyosi Ervin © 2015-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kivül talán zord…

Kivül zord.jpgAranyosi Ervin: Kívül talán zord…

Kívül talán zord a világ,
itt érzek csak meleget,
itt érzek csak biztonságot,
körül vesz a szeretet.
Jó lenne, ha kiáradna,
mindenkiből, szerteszét,
s hallhatnánk sok szerető szív
boldogító, lágy neszét.
Értelmet nyerne az élet,
elmúlna a félelem,
s közösen egy szebb világot
építhetnél énvelem…

Aranyosi Ervin © 2015-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyüzenet

mosolyüzenet
Aranyosi Ervin: Mosolyüzenet

Kicsi vagyok, olyan mint te, s szeretetre vágyom!
Úgy, ahogy az élőlények szerte a világon!
Úgy szeretnék nagyra nőve szeretetet adni,
s felnőttként is szerethető, kedves lény maradni!

Fogadd el a mosolyomat, s vidd szét a világba,
boruljanak érző lelkek általa virágba!
Mosoly játsszon minden arcon, a szeretet fénye!
Váljon szebbé az egész Föld, legyen eredménye!

Aranyosi Ervin © 2015-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva