Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Filmrészlet
Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Az őszi Nap filmet vetít,
fénypásztát küld a Földre.
Belepirul a sok levél,
s ezer színt fest a zöldre.
Megannyi szín és árnyalat,
vetül a rőt avarra,
s csodálja mind, ki erre jár,
s az őszt ez nem zavarja.

A szél is szép körtáncba kezd,
levél alkotja párját,
Körbe-körbe a fák körül,
keringőjüket járják.
Fölkapja, amott leteszi,
– körtánc – akár az élet.
Susogva, halkan kérdezi:
– az ifjúság mivé lett?

Susogva száll a sok levél,
aztán lelassul tánca,
arcukon ott az elmúlás,
a múlt megannyi ránca.
Emlékek ők a szép tavaszt,
nyarat idézik vissza,
s ha szemerkél a bús eső,
könnyét a föld beissza…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Szeresd a fát és legyél jó barátja!
Amíg csak él, az életet szolgálja.
Neki köszönd a tiszta levegődet,
friss oxigénje élteti a Földet.
Otthont és fészket ad sok-sok madárnak,
színfoltjai a még élő határnak.
Erdőt alkotva alakít közösséget.
Szeresd a fát! És még jobb lesz, ha véded!
Ne hagyd tehát, hogy pusztítsák a fákat,
őrizd az élő gallyat és az ágat,
Legyél gazdája, testvére, barátja,
s meghálálja életével, ha látja…
Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin © 2016-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

a jó könyv utazás

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

A jó könyv utazás, egy szebb, s új világba.
Sötétben fényszóró, éjszakában lámpa.
Gyógyír szív-sebekre, lélek-fájdalomra,
hétköznapi búra, mit gyűjtünk halomra.
Amikor a világ önti rád a szennyét!
Amikor bejárnád a Föld végtelenjét,
ám nincs gazdagságod, s el se menekülhetsz,
akkor ez a kiút: – Könyvedbe merülhetsz!
Amikor csalódás szíved leteperte,
ha csak aljasságot láthatsz világszerte,
mikor nem hall senki, beszélsz csak a falnak,
mikor az emberek értelmetlen halnak.
Akkor kell egy jó könyv, kell az utazáshoz,
az olvasás öröm, s nem hasonlít máshoz!

Mikor a világot nehéz elviselni,
tomboló viharban kikötőre lelni.
Akkor kell egy jó könyv, amely elvarázsol,
amely megszabadít a világ zajától.
Mikor képzeleted új világot teremt,
mikor az örömből kiveszed részedet,
mikor másik ember életén át érzed,
mitől lenne teljes, tartalmas az élted.
Mikor belekóstolsz mások fájdalmába,
múltba rejtett kincset hozol át a mába,
a jövőbe nézel, mintha benne élnél,
s megremeg a szíved, mintha rossztól félnél,
ám a végén mégis minden rendben volna,
mintha életed a hepiendről szólna.

Mikor a világod ijesztő, nyomasztó,
lelkedet alázza számos indulatszó.
Mikor az unalom határtalan tenger,
ott bizony egy könyvet olvashat az ember.
Ha nem éri szíved simogató szándék,
amikor az élet nem egy vidám játék,
akkor e világból újba szabadulhatsz,
egy könyvet olvasva, segítséghez juthatsz.
Amíg pihenteted ezt a valóságot,
megtapasztalhatsz egy másik, szebb világot,
erőt is meríthetsz, s ötletet belőle,
amely utat mutat: – Hogyan juss előre?
Majd a valóságban, egyszer, újra éled,
amikor a könyved e világra ébred.

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Fotó: Szabó Éva

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pipacstenger

pipacstenger
Aranyosi Ervin: Pipacstenger

Amerre csak ellátsz, vörös pipacstenger
hullámzik, amikor borzolja a szél.
Képzelet csónakján útra kél az ember,
s bámulja a földet, csodálva azt, hogy él.
Zöld drapériáján vérszínű virágok,
hallgasd meg, mert csendjén a Föld szíve dobog.
Áldom a teremtőt, áldom a világot,
megpihen a lelkem, s arcom mosolyog…

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás

állj meg pajtás
Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.

Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!

Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

harmatcsepp
Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

madár és fasirató

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!

http://444.hu/2016/05/10/feszkestul-vagtak-ki-a-fakat-a-varosligetben-elpusztultak-a-repulni-meg-nem-tudo-fiokak

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva