gyermek | Aranyosi Ervin versei

dec
19

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ajándék, álom, angyal, Anyám, büszke, csodás, gyermek, ölelés, szeretet, szívvel Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Olyan boldoggá tett a szép pillanatban.
Édesanyám karja ölelt éppen körbe,
úgy néztem szemébe, mint egy szép tükörbe.
Ott, a két szemében, csodás dolgot láttam,
én voltam a legszebb neki a világban.
Különleges voltam – édes kicsi angyal –
nagyra nyílt szemekkel, kedves gyermekhanggal.

Ma már felnőtt lettem, mégis, képzeljétek,
az anyám szeméből ugyanaz a lélek,
ugyanaz a gyermek nézz vissza mint régen,
s anyámnak rajongás ül tekintetében.
Az ő szép szívében gyermek leszek mindig,
mert az édesanyák gyermeknek tekintik
akit felneveltek, óvtak, szívvel védtek,
kikre büszkék voltak, kikért szívvel éltek!

Álmomban ekkora ajándékot kaptam!
Édesanyám ölelt, s én gyermek maradtam.
Ugyanúgy becézett, mint ahogyan régen,
ahogy megmaradtam kedves, jó szívében.
Ugyanaz a büszke mosoly ragyogott rám,
amit bárki kérne, másnak sosem adnám,
amit csodás kincsként őrzök a szívemben,
büszkén, arra hogy az ő gyermeke lettem!

Aranyosi Ervin © 2016-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ars poetica

Category: A nap gondolata Tags: csillag, égben, forrás, gyermek, írógépen, írom, köztudat, mondanivaló, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, beteg, fájdalom, gyermek, lehangol, lelked, mosoly, Ne tartsd magadban!, sír, súly, teher, tükör, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: anyáknak, anyáknapja, csemetéjét, csokor, édesanyákat, ember, gyermek, hála, szeretettel, virág 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra,
nem csak ezért méltó egy csokor virágra.
Mert a feladata csak akkor kezdődik,
mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek,
innen a szíveik egymásra figyelnek,
ezüstös selyemszál köti össze őket,
közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna,
és ha megtehetné, csak anya maradna.
Fészkét kibélelve óvná csemetéjét,
tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne,
tigrisként harcolna, csakis érte félne.
Életét od’adná, hogy mentse porontyát,
s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat,
öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt.
Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel,
csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin © 2016-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszinte tükrök

Category: 1 kép 1 vers Tags: gyermek, mosoly, őszinte, tükrök, vidám, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszinte tükrök

A gyermek öröme az arcára van írva.
Nem játszik el mosolyt, lelke mélyén sírva.
Őszinte tükrei ők a nagy világnak,
s azt tükrözik vissza, mit éreznek, s látnak!
Hazugság és ármány nem fér a lelkükhöz,
két ragyogó szemük valóságot tükröz.
Hagyd hát, hogy arcukra vidám mosoly nőjön,
kedvüktől a világ fényben tündököljön!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, gyermek, homokvár, nevetés, vidám 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Szólj, ha kíváncsi vagy, mitől szép az élet?
Majd mi megtanítunk nevetgélni téged!
Annyi vidám dolog van itt körülöttünk,
csak észre kell vennünk, s nevetve örülnünk.
Gyere ki a fűbe, tapsolj, nevess, játsszál,
hajladozz a szélben, lágyan mint egy nádszál!
Fuss csak körbe körbe, majd bukfencezz párat,
ha alkotni akarsz, építs homokvárat!
A lényeg csak annyi, legyél újra gyermek,
hagyd elkalandozni gyakran a figyelmed!
A szívedre hallgass, figyeld, hogy mit érzel!
Hidd el, hogy ily módon, sokkal többet érsz el.
Bízz a vágyaidban, szabadítsd fel lelked,
az élet csodáit meg kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2015-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: anya, boldog, élet, gyermek, hála, szív, születés 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szebb jövőt mutass!

Category: A nap gondolata Tags: gyermek, harc, jövő, képzelet, szebb, szeretet, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szebb jövőt mutass!

Ne tanítsd rosszra gyermeked, ne készítsd szörnyű harcra!
A világunk még szebb lehet, van kedvesebbik arca!
Nem kegyetlen, s nem szívtelen, sosem szívná a véred!
Nem érdek hajtja szüntelen, s nem kínzó bal-ítélet.

Legyen világunk kedvesebb, gyermekünk tegye azzá!
Ébredj, s kérlek a hazugot, változtasd te igazzá!
Szolgád legyen a képzelet, hadd építsen, – s ne ártson!
Add ezt tovább, hogy gyermeked, egy szebb jövőbe lásson!

Aranyosi Ervin © 2015-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fotó: Ovisuli

jún
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Erdei tündér

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: elvarázsol, Erdő, gyermek, gyönyörű, Mese, tánc, tündér, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Erdei tündér

Minden erdő tündér lakta!
Lehet a tündér falatka,
varázs erő él szívében.
Mosdik csermely friss vizében,
tisztás szélén lejti táncát,
mosolyából fonja láncát,
s kit a jó szándék vezérel,
megvédi azt két kezével.

Elbűvöl és elvarázsol,
és ha éppen fára mászol,
vigyáz rád, hogy le ne essél,
hogy egy jó fogást keressél.
Varázspálca a kezében,
napfény csillog szép szemében,
ám többnyire láthatatlan,
ritkán jár tündéralakban.

Látható a gyerekeknek,
kik még őszintén szeretnek,
kik a mesékben még hisznek,
akik neki álmot visznek.
Az álmot valóra váltja,
hadd örüljön kis barátja,
mert arra való az álom,
– elképzelem, megcsinálom…

Minden erdőben van tündér.
– Rég láttalak, hová tűntél?
Én gyerekként láttalak már!
De erdőnként más alak vár.
Akad kicsi, akad nagy is,
van jóságos, olyan „Nagyis”,
s akad óriás, akad törpe,
de mind kedves, nem csal tőrbe.

Ezért, ha az erdőt járod,
tudd, hogy ott vár egy barátod,
s kedvence a gyermek ének,
ajándék a szép szívének.
Ám a dal csak halkan szóljon,
s várj, hogy Ő is válaszoljon!
Hallgasd a gyönyörű hangját,
mely elbűvöl baglyot, hangyát.

Elvarázsol minden élőt,
elfutót és utolérőt.
Fűben és fában lakókat,
állatokat és manókat,
s mindazt, ki az erdőt járja,
kinek van, vagy nincsen párja.
Kinek szíve tiszta, s élő.
Megmutatja, hogy tündér Ő!

Aranyosi Ervin © 2015-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha gyermeket ölelsz…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: gyermek, Lélek, ölel, ölelés, örök, világ 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha gyermeket ölelsz…

Ha gyermeket ölelsz, kuporodj le hozzá,
guggolj le, hajolj le, légy egy magas vele!
Tedd a pillanatot, így csodálatossá,
szíved szeretetét csepegtesd bele!

Vagy, ha jobbnak látod, emeld fel magadhoz,
mutasd: – könnyű szállni, ha a vágy repít!
Lelkesebb az élet, ha közel ér a naphoz,
a lélek a fényből új erőt merít!

Öleld apró testét, érintsd meg a lelkét,
hadd tudja: – a világ örömteli hely!
Hadd lásson virágot, könnyű szárnyú lepkét,
s ne korlátozd lényét, csak hagyd és figyelj!

Figyeld, ahogy lelke megnyílik, elárad,
magával ragadja száz apró csoda.
Lelkesedni lelke, soha el nem fárad,
s csillagokba vágyna, eljutni oda!

Hagyd csak kiáradni, s engedd visszatérni,
érezze, az élet örök lüktetés!
Hadd tudja, a létben nincsen mitől félni,
s ha visszatér hozzád, várja ölelés!

Aranyosi Ervin © 2015-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álom-ajándék

Aranyosi Ervin © 2016-12-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ars poetica

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani, mi az mi bántja lelkedet. Fájdalmadat üvöltenéd, de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod, szégyenled azt, hogy van neked! Súlya ezért a lelked nyomja. – Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed, ha tükröd nézed – szomorú! Fénylő napod is eltakarja felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak, mosolyt hirdetsz te szüntelen. Lehangoltan éled világod, s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét, s találj ki méltó szólamot, hitesd el igaz valóságod, mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni, tedd már le végre terhedet! Amíg fájdalmad súlyát hordod, nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre, s nem hagyod mégsem önmagad. Rossz hír, bántó szó magja mérgez, szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod, de nem nyújtod ki két kezed, vágyakozva a körmöd rágod, s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé, ez öli meg az álmaid. Ezért nem válhatsz boldog lénnyé, akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél? Hallja meg végre Istened! Ne másét kívánd, legyen sajátod, hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod, át kéne gondolnod talán! Ne hidd, hogy mások szebben élnek a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek, rájuk hallgatni nem szabad! Amíg csak állsz és céltalan vagy, addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Legyen ez a szép nap az örök hála napja, hiszen minden gyermek az életét kapja, s rajta keresztül egy csodás, új világot. Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra, nem csak ezért méltó egy csokor virágra. Mert a feladata csak akkor kezdődik, mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek, innen a szíveik egymásra figyelnek, ezüstös selyemszál köti össze őket, közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna, és ha megtehetné, csak anya maradna. Fészkét kibélelve óvná csemetéjét, tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne, tigrisként harcolna, csakis érte félne. Életét od’adná, hogy mentse porontyát, s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat, öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt. Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel, csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin: Őszinte tükrök

Aranyosi Ervin © 2015-10-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Aranyosi Ervin © 2015-08-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz, s az első válasz, te voltál Anyám. Az első élmény mindent meghatároz, s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál, szívszeretet, mely magával ragad, s ma sincsen szebb az altató dalodnál, pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant, s táplálta tested, apró testemet, óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant, s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot, szellemem tőled értelmet kapott. Ha tükröztem, te attól lettél boldog, mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével, hogy érzelmeim gazdagodjanak, s megismertettél könnyed sós ízével, ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam, te segítetted az első lépteim, figyeltél ébren, amikor aludtam, s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál, – hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már. Értékes volt, mert tanácsokat adtál, s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak, s te intettél, s figyeltél messziről. Én része lettem egy másik családnak, s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget, s kívántam létem szemtanúja légy. Mi nekem öröm, az boldogítson téged, életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-06-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fotó: Ovisuli

Aranyosi Ervin: Erdei tündér

Minden erdő tündér lakta! Lehet a tündér falatka, varázs erő él szívében. Mosdik csermely friss vizében, tisztás szélén lejti táncát, mosolyából fonja láncát, s kit a jó szándék vezérel, megvédi azt két kezével.

Elbűvöl és elvarázsol, és ha éppen fára mászol, vigyáz rád, hogy le ne essél, hogy egy jó fogást keressél. Varázspálca a kezében, napfény csillog szép szemében, ám többnyire láthatatlan, ritkán jár tündéralakban.

Látható a gyerekeknek, kik még őszintén szeretnek, kik a mesékben még hisznek, akik neki álmot visznek. Az álmot valóra váltja, hadd örüljön kis barátja, mert arra való az álom, – elképzelem, megcsinálom…

Minden erdőben van tündér. – Rég láttalak, hová tűntél? Én gyerekként láttalak már! De erdőnként más alak vár. Akad kicsi, akad nagy is, van jóságos, olyan „Nagyis”, s akad óriás, akad törpe, de mind kedves, nem csal tőrbe.

Ezért, ha az erdőt járod, tudd, hogy ott vár egy barátod, s kedvence a gyermek ének, ajándék a szép szívének. Ám a dal csak halkan szóljon, s várj, hogy Ő is válaszoljon! Hallgasd a gyönyörű hangját, mely elbűvöl baglyot, hangyát.

Elvarázsol minden élőt, elfutót és utolérőt. Fűben és fában lakókat, állatokat és manókat, s mindazt, ki az erdőt járja, kinek van, vagy nincsen párja. Kinek szíve tiszta, s élő. Megmutatja, hogy tündér Ő!

Aranyosi Ervin © 2015-06-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ha gyermeket ölelsz…

Ha gyermeket ölelsz, kuporodj le hozzá, guggolj le, hajolj le, légy egy magas vele! Tedd a pillanatot, így csodálatossá, szíved szeretetét csepegtesd bele!

Vagy, ha jobbnak látod, emeld fel magadhoz, mutasd: – könnyű szállni, ha a vágy repít! Lelkesebb az élet, ha közel ér a naphoz, a lélek a fényből új erőt merít!

Öleld apró testét, érintsd meg a lelkét, hadd tudja: – a világ örömteli hely! Hadd lásson virágot, könnyű szárnyú lepkét, s ne korlátozd lényét, csak hagyd és figyelj!

Figyeld, ahogy lelke megnyílik, elárad, magával ragadja száz apró csoda. Lelkesedni lelke, soha el nem fárad, s csillagokba vágyna, eljutni oda!

Hagyd csak kiáradni, s engedd visszatérni, érezze, az élet örök lüktetés! Hadd tudja, a létben nincsen mitől félni, s ha visszatér hozzád, várja ölelés!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Aranyosi Ervin © 2016-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra,
nem csak ezért méltó egy csokor virágra.
Mert a feladata csak akkor kezdődik,
mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek,
innen a szíveik egymásra figyelnek,
ezüstös selyemszál köti össze őket,
közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna,
és ha megtehetné, csak anya maradna.
Fészkét kibélelve óvná csemetéjét,
tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne,
tigrisként harcolna, csakis érte félne.
Életét od’adná, hogy mentse porontyát,
s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat,
öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt.
Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel,
csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Minden erdő tündér lakta!
Lehet a tündér falatka,
varázs erő él szívében.
Mosdik csermely friss vizében,
tisztás szélén lejti táncát,
mosolyából fonja láncát,
s kit a jó szándék vezérel,
megvédi azt két kezével.

Elbűvöl és elvarázsol,
és ha éppen fára mászol,
vigyáz rád, hogy le ne essél,
hogy egy jó fogást keressél.
Varázspálca a kezében,
napfény csillog szép szemében,
ám többnyire láthatatlan,
ritkán jár tündéralakban.

Látható a gyerekeknek,
kik még őszintén szeretnek,
kik a mesékben még hisznek,
akik neki álmot visznek.
Az álmot valóra váltja,
hadd örüljön kis barátja,
mert arra való az álom,
– elképzelem, megcsinálom…

Minden erdőben van tündér.
– Rég láttalak, hová tűntél?
Én gyerekként láttalak már!
De erdőnként más alak vár.
Akad kicsi, akad nagy is,
van jóságos, olyan „Nagyis”,
s akad óriás, akad törpe,
de mind kedves, nem csal tőrbe.

Ezért, ha az erdőt járod,
tudd, hogy ott vár egy barátod,
s kedvence a gyermek ének,
ajándék a szép szívének.
Ám a dal csak halkan szóljon,
s várj, hogy Ő is válaszoljon!
Hallgasd a gyönyörű hangját,
mely elbűvöl baglyot, hangyát.

Elvarázsol minden élőt,
elfutót és utolérőt.
Fűben és fában lakókat,
állatokat és manókat,
s mindazt, ki az erdőt járja,
kinek van, vagy nincsen párja.
Kinek szíve tiszta, s élő.
Megmutatja, hogy tündér Ő!

Aranyosi Ervin © 2015-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ha gyermeket ölelsz, kuporodj le hozzá,
guggolj le, hajolj le, légy egy magas vele!
Tedd a pillanatot, így csodálatossá,
szíved szeretetét csepegtesd bele!

Vagy, ha jobbnak látod, emeld fel magadhoz,
mutasd: – könnyű szállni, ha a vágy repít!
Lelkesebb az élet, ha közel ér a naphoz,
a lélek a fényből új erőt merít!

Öleld apró testét, érintsd meg a lelkét,
hadd tudja: – a világ örömteli hely!
Hadd lásson virágot, könnyű szárnyú lepkét,
s ne korlátozd lényét, csak hagyd és figyelj!

Figyeld, ahogy lelke megnyílik, elárad,
magával ragadja száz apró csoda.
Lelkesedni lelke, soha el nem fárad,
s csillagokba vágyna, eljutni oda!

Hagyd csak kiáradni, s engedd visszatérni,
érezze, az élet örök lüktetés!
Hadd tudja, a létben nincsen mitől félni,
s ha visszatér hozzád, várja ölelés!