Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!
(1848-49 emlékére)

Sosem fogunk már talpra állni,
sosem leszünk már szabadok?
Amíg hiszek a választásban,
nem döntök én, csak szavazok!

Országhatáron kívül élők,
tesznek majd zsarnokot fölém,
s mi nyögjük búsan balgaságunk
az anyaország lágy ölén.

Vakságot terjeszt száz hazugság,
a népnek lelke rég beteg.
Csipkerózsa álmát alusszák
a megvezetett emberek.

Mi változott százhetven éve?
A nép zsarnoka is magyar!
Bankok bábuja és pribékje,
s csak meggazdagodni akar!

Eladta lelkét az ördögnek,
s pokollá teszi szép hazánk!
S mi lovat adunk még alája,
s a törvény mocskát szórja ránk!

Nem veszed észre drága népem,
a saját szolgád megvezet!
Kilopta földed alólad régen,
s lassan mérgezi nemzeted!

S ne hidd, hogy volna ellenzéke,
aki majd téged képvisel,
az is csak lopni kíván végre,
s nem más, csak más ruhát visel.

Ugyanazok rángatják dróton,
mint megkötözött, rossz kutyát,
s pórázra fogva kaparják ki
a jövőnk útját, kátyúját!

Petőfi is forog sírjában,
eszmékből semmi sem maradt!
Hiába hullott hősök vére,
a sírkövünkké vált Arad.

Beolvadtunk az Unióba,
csatlóssá váltunk, jogtalan.
Nyakunkon ülnek, s kormányoznak,
és mind hazug, s dologtalan.

S a nép, az isten adta népem
hiszi, választhat szebb jövőt,
pedig csak ott van választása,
ki tegyen reá szemfödőt.

Hiszem, hogy végre tenni kéne,
ha így is, úgy is meghalunk.
Csak össze kéne végre fogni,
nekünk, kik magyarok vagyunk!

Építhetnénk egy új világot,
de csak együtt és közösen.
Ne üljön többé nyakunkon zsarnok,
ne legyen hozzánk köze sem!

Keljen ki végre itt, e fészken,
egy éltető, szabad madár!
Ez az egyetlen választásunk,
hidd el, nincs más kiút ma már.

Állj talpra magyar! Ne ásd a sírod,
tedd végre naggyá nemzeted!
Ha sorsod végre magad írod,
hazánk megint naggyá lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten


Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten

Jó lenne tudni, miről szól az élet?
Mit hoz a holnap, mi vár még reánk?
Ha félnem kéne, már előre féljek?
Lelket rabolna az ördög, mely falánk?

De talán így könnyebb mindent végig élni,
hogy nem tudod utad majd hová vezet.
Így nem kell a szörnyű csapásoktól félni,
s olykor-olykor jut is némi élvezet.

Mint apró, szép kagylók, tenger homokjában,
mikor megcsodálod a szépségüket.
Csak közelről látszik, hogy hiba van a bájban,
ha egy szikla törte össze szélüket.

Ám maga az élmény fűszerezi létem,
s érdemes csodálni fénylőn és sötéten!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

koldus és katonaAranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Könyv tündére12Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.

Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.

A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.

Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.

Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.

A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.

A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.

A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.

A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.

Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.

Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.

A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.

Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.

Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.

A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.

Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.

– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.

Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.

Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.

Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!

Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.

Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!

Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!

Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.

Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Zene lesz!

Aranyosi Ervin: Zene lesz!

Ha már elaludt a macska,
a nótáját elhúzom.
Bajsza lesz a bőgőm húrja,
– de én meg nem alkuszom!
Megígértem az egérnek,
hogy ma este zene lesz!
Ördög bújjon a vonómba,
ha nagybőgőm sírni kezd!

Aranyosi Ervin © 2014-01-04..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sorok között

Aranyosi Ervin: Sorok között

Tudsz a sorok közt olvasni?
Mi áll egy-egy szó mögött?
Mire gondolt, aki írta?
Falra festett ördögöt?
Vajon jót tett a világgal,
ha leírta sorait?
Egy költőnek minden álma
verseiben ott lakik?
Kíváncsi vagy a lelkére,
megismernéd életét?
Sorok között megtalálnád,
szíve szép üzenetét?
Felfedeznéd, mi a vágya,
miért is ír verseket?
Olvasd el hát a könyveit,
s az, lelkéhez elvezet!

Aranyosi Ervin © 2013.03.18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne röhögtess!


Aranyosi Ervin: Ne röhögtess!

Ne röhögtess, mert kidőlök,
a nevetés hanyatt vág.
Belénk bújt ma a kis ördög,
állandóan kacagnánk.
Az életben az a legjobb,
mikor ráhagyod magad,
vicces poénokkal megdob,
s ettől esünk – jaj – hanyatt…

Aranyosi Ervin © 2012-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Ki vagyok én,
s mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled…

Aranyosi Ervin © 2010-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva