természet | Aranyosi Ervin versei

okt
20

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: fénykép, fotó, képzelet, madár, művész, nagyvilág, örök, pillanat, természet 1 Comment

Roll Péter fotója:
Autumn sunbathing

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Category: A nap gondolata Tags: bocsáss meg, díszítsd, emlék, fájhat, Múlt, sírva, szeretet, természet 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.

S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.

Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!

Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!

Aranyosi Ervin © 2015-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jelenkép

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álarc, éhség, élő, jelenkép, kapcsolat, Lélek, pénz, természet, titok 2 hozzászólás

Photo forrása: Facebook Felipe TeTz

Aranyosi Ervin: Jelenkép

Tudod, a pénz könnyen nyomorba dönthet,
néha mert van, és olykor hogyha nincs.
A hétköznapok látszat gazdagsága,
ahol egy falat is lehet drága kincs.

Van, hogy a lelket támadja szegénység,
s hamis tudást rejt, üres képzelet.
Van ki nem tudja, milyen is a szépség,
s van ki irigyli tőled az ételed.

Koldus világba hálni jár a lélek,
s nincs kapcsolat élő lelkek között.
Múltat siratva jövőbe nézni félnek.
Titok lappang minden álarc mögött.

És gazdag az, ki pillanatra boldog,
kit megérint pár kedves, tiszta szó,
ki eltéved a természetben néha,
ahol az élet hangja még hallható.

Aranyosi Ervin © 2015-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy egy a világgal

Category: Állatok, természet Tags: börtön, egy, élő, földi, légy, Lélek, lény, lét, szeretettel, természet, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Légy egy a világgal

Térben és időben egy vagy a világgal,
lassan növő fűvel, békés pálmaággal.
Egy vagy teremtőddel, egy vagy önmagaddal,
egy a mindenséggel, a múló anyaggal.

Elméd mégis másnak gondol, s ismer téged.
Tán ez okoz benned számtalan kétséget.
Gondolat és érzés, mind-mind elhatárol,
hamis képet festve, rád váró világról!

Érzéki csalódás, vakító káprázat,
lelked belenyugszik, s magad ellen lázad.
Benne vagy, nem is látsz kiutat belőle,
s néha hitrendszered menekít előle.

Tudd, a lét nem börtön, nem vagyunk bezárva!
Összeköt a lelkünk, egyikünk sem árva.
Ha együtt éreznénk minden földi lénnyel,
eggyé is válhatnánk minden teremtménnyel!

Felfognánk a létnek gyöngyöző csodáját,
s elhagynánk az elme szoros kalodáját.
A testbe zárt lélek szabad lenne újra,
mert csak addig szenved, amíg megtanulja.

Öleld hát magadhoz az egész világot,
éld meg a valódat, lelked legyen áldott!
Légy különleges lény, lét alkotó része,
veled legyen teljes a világ egésze.

Öleld hát az élőt, mind-mind önmagadhoz,
de ne legyen semmi, amihez ragaszkodsz!
Engedd tovaszállni, ami szabadulna,
mert a rabságától csak a porba hullna.

Természet csodáit figyeld szeretettel,
ne csak uralkodjon, szolgáljon az ember!
S hagyd hogy a természet, maga is szolgáljon,
minden rendbe jöjjön, teljesebbé váljon!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet!

Category: A nap gondolata Tags: boldog, földmeditáció, példa, szeretet, természet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet!

Engedd szép napodat lelkedben ragyogni!
Ne hagyd világodat mosolyból kifogyni!
Mutasd hát a példát, követhetőt, szépet!
Csak a szeretet az, mi felemel, éltet!
Léted forrásához próbálj visszatérni,
szabadnak születtél, nincs hát okod félni!
Szeresd szebbé, jobbá, kik körötted élnek,
s hidd el, megváltoznak, jellemet cserélnek!

Emeld fel a lelkét a sok csüggedőnek,
így rakd le alapját egy jobb, szebb jövőnek!
Óvd a természetet, gyökerét a létnek,
azok pusztulnak el, kik ellene vétnek.
Csak aki magot vet, az tud majd aratni,
csak szeretet által tudunk fennmaradni!
Feledd a kincseket, az nem a te dolgod,
szíved hagyd ragyogni, attól leszel boldog.

Sosem lehet mérni pénzben gazdagságot,
mohóság, irigység mérgez meg világot,
a siker, csak csapda, eltereli vágyad,
fényűzés, csillogás, vakító káprázat.
Ha majd szívszeretet óvja ezt a Földet,
ha rájössz ősöddel pont ezt örökölted,
ha majd szép szíveddel képes leszel látni,
akkor fogod léted élvezni, csodálni!

Aranyosi Ervin © 2015-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

Category: Állatok, természet Tags: amit hallok?, Aranyosi Ervin, élet, fütyül, Hallod, kedvem, madarak, Pacsirta, rigó, természet, vers, világ, zenél, zeneszám 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

– Jó reggelt, jó reggelt! – fütyül a rigó!
Pacsirta dalolja: – Vígan élni jó!
Madarak dalára ébred a világ,
Harmatcseppben fürdik minden kis virág.
Hallgasd csak a füttyöt, élvezd a zenét,
te is vedd magadra az élet örömét!
Arcodra mosolyt csal, s ha megfigyeled,
a természet játszik ily módon veled.

Reggeli ébresztő, csodás zeneszám,
madarak varázsa köszönt le reám,
hallgatom, s a kedvem általa vidul,
ahogy a természet éled, kivirul.
Próbáld elfütyülni, hogyan szól a dal?
Tudsz-e így zenélni az ő dalaival?
Füttyöd mire képes? Hamar kiderül,
s rigó válaszol rá, hogyha sikerül!

Aranyosi Ervin © 2014-06-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Virágok közt kinyílik a lelkem

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, eléd, fák, fényes, lüktet, napsugár, panasz, rügyező, tavasz, természet, vers, Virágok közt kinyílik a lelkem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Virágok közt kinyílik a lelkem

Virágok közt kinyílik a lelkem,
ezt az ágat magamhoz öleltem!
A természet velem együtt éled,
lüktetését, talán te is érzed.
Úgy vágytam már fényes napsugárra,
virágokra, kirügyező fákra.
Elmúlt a tél, s véle minden panasz,
s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!

Aranyosi Ervin © 2014-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, ember, kiváltság, kívánság, Kívánságom az új évre!, Lélek, szeretet, szív, természet, új év, vers 15 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.
Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!
Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!
Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,
– okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!
– Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.
Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,
a változás magját, lelked mélyén hordod!
Minden bajod oka belső, lelki válság,
s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.
Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,
Istened megsegít, mert támogat téged.

Újabb évet kezdünk – új magot kell vetned,
szíved érzéseit kell mindig követned!
Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,
mert ugyanúgy birka, minden főkolompos –
csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,
ami igaz lelket eltaszít, megéget.
Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,
s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!

Csak a szeretet az, – egyszer tán belátod,
ami jobbá tehet egy elvadult világot.
Legyen minden nap az első gondolatod,
hogy kedves mosolyod másoknak od’adod,
s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,
s hidd az álmaidat idén megtalálod.
Mert tudd, – a szeretet, – a teremtés titka,
szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!
Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

Aranyosi Ervin © 2014-01-01
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Category: Állatok, természet Tags: állat, élők, ember, fájdalom, föld, gyilkos, természet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Majombeszéd

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, élni, ember, fél, majom, Majombeszéd, megbecsül, okosabb, pusztít, természet, vers, világon Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Majombeszéd

Azt hiszed, Te ember, okosabb vagy nálam?
Ezért bonyolítod úgy az életet?
Lejöttem a fáról, két lábamra álltan,
ám én megbecsülöm a szép természetet.
Fákkal, virágokkal együtt tudok élni,
nem pusztítok semmit. Nincsen rá okom!
Ezen a világon, csak tőled kell félni!
Emberibb lehetnél – én így gondolom!

Aranyosi Ervin © 2013-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad, s a tovatűnő pillanat, akár egy röppenő madár, úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet, szelni belőle szeletet, ami kezemben itt marad, erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó, s a szemmel, szívvel alkotó, megállítja, mi megy tovább, s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép, önmagától a hűvös gép alkotni csodát képtelen, önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet, mely látja a természetet. Ki vissza adja, amit lát, kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Jelenkép

Tudod, a pénz könnyen nyomorba dönthet, néha mert van, és olykor hogyha nincs. A hétköznapok látszat gazdagsága, ahol egy falat is lehet drága kincs.

Van, hogy a lelket támadja szegénység, s hamis tudást rejt, üres képzelet. Van ki nem tudja, milyen is a szépség, s van ki irigyli tőled az ételed.

Koldus világba hálni jár a lélek, s nincs kapcsolat élő lelkek között. Múltat siratva jövőbe nézni félnek. Titok lappang minden álarc mögött.

És gazdag az, ki pillanatra boldog, kit megérint pár kedves, tiszta szó, ki eltéved a természetben néha, ahol az élet hangja még hallható.

Aranyosi Ervin © 2015-07-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Légy egy a világgal

Térben és időben egy vagy a világgal, lassan növő fűvel, békés pálmaággal. Egy vagy teremtőddel, egy vagy önmagaddal, egy a mindenséggel, a múló anyaggal.

Elméd mégis másnak gondol, s ismer téged. Tán ez okoz benned számtalan kétséget. Gondolat és érzés, mind-mind elhatárol, hamis képet festve, rád váró világról!

Érzéki csalódás, vakító káprázat, lelked belenyugszik, s magad ellen lázad. Benne vagy, nem is látsz kiutat belőle, s néha hitrendszered menekít előle.

Tudd, a lét nem börtön, nem vagyunk bezárva! Összeköt a lelkünk, egyikünk sem árva. Ha együtt éreznénk minden földi lénnyel, eggyé is válhatnánk minden teremtménnyel!

Felfognánk a létnek gyöngyöző csodáját, s elhagynánk az elme szoros kalodáját. A testbe zárt lélek szabad lenne újra, mert csak addig szenved, amíg megtanulja.

Öleld hát magadhoz az egész világot, éld meg a valódat, lelked legyen áldott! Légy különleges lény, lét alkotó része, veled legyen teljes a világ egésze.

Öleld hát az élőt, mind-mind önmagadhoz, de ne legyen semmi, amihez ragaszkodsz! Engedd tovaszállni, ami szabadulna, mert a rabságától csak a porba hullna.

Természet csodáit figyeld szeretettel, ne csak uralkodjon, szolgáljon az ember! S hagyd hogy a természet, maga is szolgáljon, minden rendbe jöjjön, teljesebbé váljon!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet!

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

Aranyosi Ervin: Virágok közt kinyílik a lelkem

Virágok közt kinyílik a lelkem, ezt az ágat magamhoz öleltem! A természet velem együtt éled, lüktetését, talán te is érzed. Úgy vágytam már fényes napsugárra, virágokra, kirügyező fákra. Elmúlt a tél, s véle minden panasz, s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Aki másképp hiszi, az szerintem téved! Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod, s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr. Ám kipusztítasz minden vad virágot, s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet! Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen. Ám nap, mint nap a barmait leölted, hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik, – betegség büntet téged mindezért. Halálos étkedben a méreg ázik, s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek, – leszületett, de nem élt sohasem. Embertelen, rossz körülményben élhet, azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet? Csak felélsz mindent, s halottá teszel? Elpusztítod magad alól a földet, s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Majombeszéd

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, a pénz könnyen nyomorba dönthet,
néha mert van, és olykor hogyha nincs.
A hétköznapok látszat gazdagsága,
ahol egy falat is lehet drága kincs.

Van, hogy a lelket támadja szegénység,
s hamis tudást rejt, üres képzelet.
Van ki nem tudja, milyen is a szépség,
s van ki irigyli tőled az ételed.

Koldus világba hálni jár a lélek,
s nincs kapcsolat élő lelkek között.
Múltat siratva jövőbe nézni félnek.
Titok lappang minden álarc mögött.

És gazdag az, ki pillanatra boldog,
kit megérint pár kedves, tiszta szó,
ki eltéved a természetben néha,
ahol az élet hangja még hallható.

Aranyosi Ervin © 2015-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Térben és időben egy vagy a világgal,
lassan növő fűvel, békés pálmaággal.
Egy vagy teremtőddel, egy vagy önmagaddal,
egy a mindenséggel, a múló anyaggal.

Elméd mégis másnak gondol, s ismer téged.
Tán ez okoz benned számtalan kétséget.
Gondolat és érzés, mind-mind elhatárol,
hamis képet festve, rád váró világról!

Érzéki csalódás, vakító káprázat,
lelked belenyugszik, s magad ellen lázad.
Benne vagy, nem is látsz kiutat belőle,
s néha hitrendszered menekít előle.

Tudd, a lét nem börtön, nem vagyunk bezárva!
Összeköt a lelkünk, egyikünk sem árva.
Ha együtt éreznénk minden földi lénnyel,
eggyé is válhatnánk minden teremtménnyel!

Felfognánk a létnek gyöngyöző csodáját,
s elhagynánk az elme szoros kalodáját.
A testbe zárt lélek szabad lenne újra,
mert csak addig szenved, amíg megtanulja.

Öleld hát magadhoz az egész világot,
éld meg a valódat, lelked legyen áldott!
Légy különleges lény, lét alkotó része,
veled legyen teljes a világ egésze.

Öleld hát az élőt, mind-mind önmagadhoz,
de ne legyen semmi, amihez ragaszkodsz!
Engedd tovaszállni, ami szabadulna,
mert a rabságától csak a porba hullna.

Természet csodáit figyeld szeretettel,
ne csak uralkodjon, szolgáljon az ember!
S hagyd hogy a természet, maga is szolgáljon,
minden rendbe jöjjön, teljesebbé váljon!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Virágok közt kinyílik a lelkem,
ezt az ágat magamhoz öleltem!
A természet velem együtt éled,
lüktetését, talán te is érzed.
Úgy vágytam már fényes napsugárra,
virágokra, kirügyező fákra.
Elmúlt a tél, s véle minden panasz,
s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!
Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva