Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek


Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek

Hiszek önmagamban,
és a teremtésben,
szeretet igéjét
a szívembe véstem.
Saját utam járom,
figyelem a lelkem,
csendben elmerülve,
mutat utat bennem.
Gondolatok szárnyán,
szavakkal teremtek,
próbálom követni
az isteni rendet.

Hiszek a világban,
mesés természetben,
hiszem, hogy az ember
élhet jobban, szebben.
Hisz mind egyek vagyunk,
részei egésznek,
s akik ezt átlátják,
tudatosan élnek.
Soha nem bántok mást,
hogy engem se bántson,
a világom bennem
örömöt találjon!

Úgy teszem a dolgom,
hogy jó legyen másnak,
szeretetem küldöm
szerte a világnak.
Ugyanakkor másnak
nem kell megfelelnem,
önálló utamra
kell inkább ráleljek.
Nem játszom szerepet,
inkább magam adom,
életem kormányát
magamhoz ragadom.

Amivel dolgom van,
azt úgyis megélem,
véletlenül semmi
nem történik vélem.
Mindennek oka van,
magam is ok vagyok,
a teremtő lélek
belőlem kiragyog.
Hiszek holnapomban,
itt élek a mában,
lelkemet fürösztöm
a lét áramában.

Aranyosi Ervin © 2023-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Világszép királylány


Aranyosi Ervin: Világszép királylány

(gyermekdal)

Tudod én nappal is álmodom,
látok egy tündérmesét,
tarisznyát látok a vándoron,
ki keresi a kedvesét.

Királylány lehetne a kedvesem,
amikor elképzelem.
Nem állhat utamba semmi sem,
átvágok völgyön, hegyen..

Refrén:
Világszép királylány,
a próbát kiállnám,
hogy elnyerjem a kezedet!
Világszép királylány,
szívemet kitárnám,
csak mondd, hogy szíved szeret!

Tudod, én ébren is álmodom,
az álmom gyönyörű szép,
gázolok árkokon-bokrokon,
eljutok úgy is eléd!

Refrén:
Világszép királylány,
a próbát kiállnám,
hogy elnyerjem a kezedet!
Világszép királylány,
szívemet kitárnám,
csak mondd, hogy szíved szeret!

Aranyosi Ervin © 2022-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tessék, tessék mosolyogni!


Aranyosi Ervin: Tessék, tessék mosolyogni!

Tessék, tessék mosolyogni,
hiszen a Nap ránk ragyog!
A mosoly egy csodás holmi,
s tőle jobbkedvűbb vagyok!

Belenézek a tükörbe,
árasztom a mosolyom.
Visszamosolygok magamra,
és ezt jónak gondolom!

Másokra is ragyogtatom
mosolyomat kedvesen,
és ha visszamosolyognak,
nagyboldogan meglesem!

Szép szívekbe mosolyt hagyok,
boldogan dobogjanak!
Kedvességgel teljenek meg
mind, a kimondott szavak!

Próbáld ki csak jóbarátom,
mindenkire mosolyogj!
Ha szomorú a világod,
közönyéből kiragyogj!

Derítsd fel a rosszkedvűt is,
zavarj össze haragost!
Mosolyodtól körülötted,
legyen minden csak napos!

Tessék, tessék mosolyogni,
el ne dugd a mosolyod,
hiszen ez egy nagy varázslat,
sokkal több, mint gondolod!

Aranyosi Ervin © 2023-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-energia


Aranyosi Ervin: Szeretet-energia

Szíved teljen szeretettel,
s csorduljon túl, hogy ha kell!
Legyen fontos az a másik,
érezze, hogy érdekel!
Add neki folyvást figyelmed,
hallgasd végig, mit mesél!
Hidd el nekem, hogy megéri,
szíve hálás mindezért!

Ha szíved tele szeretettel,
a másik szíve is telik,
s mert jó érzés így szeretve,
mindig ezt ismételik!
A szeretet energiája,
lelket éltet, felemel,
s az ember újra, s újra várja,
kérlek, hidd ezt nekem el!

Mert minden szív csak erre éhes,
csak nem tudja, hogyan lehet
megszerezni, hogy lesz képes,
hogy élhet boldog életet.
Pedig csak jól szeretni kéne,
ahogy Teremtőnk hagyta rád,
úgy kéne szívből tovább adni
a szeretet energiát!

És hidd el, az ki sosem fogyna,
s szebbé tenné világodat,
a szívek ezzel megtelnének,
hisz a szeretet támogat!
Nem veszne el, mit önként adnál,
mivel más szívet töltenél,
s többé is válnál önmagadnál,
olyanná, aki szebben él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elcsábított nyuszi


Aranyosi Ervin: Elcsábított nyuszi

Szánom-bánom a bűnömet,
arra kérlek, bocsáss meg!
Reggel óta keresgéled
a sárgarépa hová lett?
Bevallom hát, mind megettem
– finoman elcsábított!
Ám ne gondold, rólam azt,
hogy mindig rosszban sántítok!

Aranyosi Ervin © 2023-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…


Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az őzike pettyei


Aranyosi Ervin: Az őzike pettyei

Tiszta barna volt a hátam,
– valami rám csepegett,
ettől kaptam a bőrömre,
ilyen apró pettyeket.
Ám, bárkivel találkoztam,
azt mondta, hogy jól mutat,
ha kijönne a bundámból,
fessek én rá másikat!

Aranyosi Ervin © 2023-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!


Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!

Beleadom szívem, lelkem,
– nem tudom, hogy átmegy-e?
Kell, hogy szívem dobbanását,
szíved lassan átvegye!
A szeretet hullámhosszán,
álmok szárnyán repülünk,
hogy belássuk a világot,
felhő szélére ülünk!

Beleadom szívem, lelkem,
mert az élet így kerek,
szeretetet kapnak tőlem
mind, a kedves emberek!
Mindez ott van mosolyomban,
és simogat a szavam,
bárcsak visszamosolyognál,
vegyél végre komolyan!

Szívem, lelkem beleadom,
így írom a verseket,
lelkem minden gondolatát,
én így adom át neked!
Szeretném, ha megértenéd,
s jól éreznéd magadat,
a világot szebbé tenni,
ennyi csak a feladat!

Szívem, lelkem beleadom,
add hát te is a tiéd,
legyen tőlünk teljesebb,
és boldogabb a földi lét!
Ha mindenki beleadná,
ha győzne a szeretet,
értelmet kapna a létünk,
s látnánk, szebb is lehetett!

Beleadom szívem, lelkem,
szépüljön meg a világ!
Hadd kövesse a példámat,
minden ember, aki lát!
Adjunk esélyt holnapunknak,
élhető és szebb legyen,
s minden ember jól szeressen,
s mást is boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Dobom ütemére


Aranyosi Ervin: Dobom ütemére

Dobom ütemével, szívem együtt dobban,
mágikus erő van a szívben, s a dobban.
Csukott szemmel nézek, lelkemen át látok,
öröm dobolásra jöjjetek barátok!
Szeretet ütemét doboljuk a szélbe,
fákat hívjon táncba, könnyű álmon lépve.
Eső kopogását a Nap ragyogja át,
szivárvánnyá festve a képzelet falát!

Dobom ütemére dobban hát a szívem,
könnyíti terheim, napról, napra vinnem!
Behunyom hát szemem, lelkemen át látok,
doboljatok velem, ti is jóbarátok!
Hiszen a Föld szíve, a miénkkel dobban,
hangot kell, hogy adjon, nem marad titokban!
Hiszen, ha az egység véle összejönne,
lelkünk szeretetben, jóságban fürödne.

Figyeld a dobbanást, hadd járja át tested,
tudom, ezt a ritmust, már te is kerested!
Engedd ütemére lábad keljen táncra!
Öntsünk szeretetet az egész világra!
Ébresszen dobbanás minden alvó lelket,
ébredjen a világ, s velünk ünnepeljen!
Érezzük lelkünkkel, emberré kell válnunk,
élő forrásunkhoz vissza kell találnunk!

Dobom ütemére táncot jár a szívem,
hiszen felemelem, már nem keserítem!
Lüktet a vér bennem, éltetőn dobolva,
dallamosan szépen, más szívekhez szólva.
Ha majd a sok szép szív egy ritmusra dobban,
ha teremtőnk szavát, meghalljuk a dobban,
ha együtt, egymásért, közös céllal élünk,
szorongó világot, élőre cserélünk!

Aranyosi Ervin © 2023-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!