Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
27

By

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Esthajnal

Utolsó aranyát felhőkre áldozta,
fodros követőit csúnyán hírbe hozta.
Láthatta a világ fénylő ruháikat,
melyre az imádott Nap égetett likat.
S lám a csalfa legény fogta a gúnyáját,
s ott hagyta az égen hófehér juhnyáját,
elbujdosott messze, árny maradt utána,
sóvárgó könny-tenger ömlött a világra.

Szomorúság festi sötétre az eget,
s nincs ki felvidíts az árva felleget.
Bár a Hold már felkelt, nem ér a nyomába,
lemarad, s öltözik a nap aranyába.
A felhők csak sírnak, könnyük földre pottyan,
csillag-szemek nyílnak, ott fenn, izgatottan.
Apró, pici fáklyák gyúlnak körös-körül,
felragyog a Hold is, láthatóan örül.

Fénylőn néz a tó a kérkedő holdfényre,
büszke királynőre, mesebeli lényre.
Szép tükröt tart neki, hadd láthassa magát,
fésülhesse szépre, földig érő haját.
Az eső elapadt, felhő is elfogyott,
lenge szél szárítja fel a sok könny-nyomot.
A Hold csillagok közt vonul fenn az égen,
a napfény visszhangja csendül a szívében.

Aranyosi Ervin © 2022-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
26

By

Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Egyek vagyunk,
csak ezt vedd végre észre!
Csak mi osztjuk
magunkat külön részre.
Így láthatod,
könnyen megosztanak,
ezt gerjesztik
a rossz, hazug szavak!

Egyek vagyunk
a boldog végtelennel,
felfogható
ez értő értelemmel,
melyben a rész,
egy nagy egésznek része,
s figyelnünk kell,
jó szándékunk elvész-e,

Egyek vagyunk,
csak külön csomagolva,
s uralni kész
bennünket a szolga!
Eltűnne minden,
minek ellenállunk,
csak újra eggyé
kéne végre válnunk!

Egyek vagyunk,
s az uralóknál többek,
azoknál,
kik szerződést kötöttek,
s a sátánnak
a lelküket eladták,
az árulók,
a cinkosok, ebadták!

Egyek vagyunk,
de ezer felé húzunk,
árnyék-sötétben
vakon háborúzunk,
s hisszük a békét.
majd így érhetjük el.
Békét akarsz?
Hát nem harcolni kell!

Hibás a terv,
bárminek ellenállni,
jó lenne már,
csak emberibbé válni!
Árnyékosat
fénnyel öntözni meg,
nem fegyvert fogni,
csak használni szívet!

Egyek vagyunk,
így teljesek, egészek,
egymásba forrt,
valódi alkatrészek,
együtt forgatjuk
világunk kerekét,
egyszerű ez,
s épp ezért meseszép!

Aranyosi Ervin © 2022-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
25

By

Aranyosi Ervin: Nevetésre biztató

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Nevetésre biztató

Reggeltől estig nevetek.
Ne hidd, ezért bolond vagyok!
Csak így tudatom veletek:
– csodátokban felolvadok!

Akarj örülni énvelem!
Az élet szép, ha elhiszed!
Ne taníts más hitet nekem,
azokkal többre nem viszed!

Mert jó nekem a nevetés,
és másokra is átragad,
ez lélek-szárnyon lebegés,
könnyűnek érzed így magad!

Nevess velem, kérlek, te is!
Meglátod, szépül a világ!
S mind, ki a nevetésben hisz,
jókedvet áraszt majd reád!

Aranyosi Ervin © 2022-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
25

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
24

By

Aranyosi Ervin: Egy barátság kezdete

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egy barátság kezdete

Ismerkedünk, barátkozunk,
ez a helyzet új nekünk.
A másikat meg kell szoknunk,
mert együtt, így élhetünk.
Nem kell más, csak jóindulat,
– a vonzódás egyre nő.
Szeretettel, bizalommal
jó barátság köthető!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
23

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
20

By

Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Nyáron álmodtam az őszről,
de most fázik a szívem,
csak a színeire vágytam,
gyümölcsére, így hiszem.
Hiszen az őszt úgy csodálom,
legfestőibb évszakom,
mielőtt megjön az álom,
reám hatni még hagyom!
Kiülök a hegytetőre,
s onnan nézem a mesét,
színek fénylő pompájától,
ez a világ meseszép.

Őriznem kell ezt a képet,
s nem vehetik tőlem el,
ez a gyönyörű természet
gondoskodást érdemel!
Ma még látok élő erdőt,
mit színesre fest a fény,
s ha nem lopják el a fáit,
életünkre van remény!
De, ha eltűnik az erdő,
helyén csupasz föld marad,
földjéből a víz iramlik,
s helyén halott sivatag.

Betonváros dzsungelében,
kiszárad élő szívünk,
elvész minden a világból,
amiben ma még hiszünk.
És, ha meghalnak az erdők,
velük pusztulunk mi el!
Minden, ami élhető volt,
annak megmaradni kell!
Hiába van zsáknyi pénzed,
rád is vár a pusztulás,
haldoklásban lehet részed,
kell, hogy ébredj, kell hogy láss!

Sétálj ki a természetbe,
míg van hová, s van minek,
de lásd, gyorsan fogy a világ,
csak az értő érti meg!
Most kell megálljt parancsolni,
holnap késő lesz talán,
ma még élő gyümölcs érik,
s madár dalol fenn a fán!
Ám, ha hagyjuk, mind eltűnik,
s vele együtt holnapunk,
és majd puszta sivatagra
ontja fényét szép Napunk.

Aranyosi Ervin © 2022-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
19

By

Aranyosi Ervin: A kertben

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A kertben

Milyen jó itt kint a kertben,
nagyon jól érzem magam.
Fűszálak közt kergetőzöm,
– a gazdimnak dolga van.
Mennyi szín és mennyi illat,
a világunk csoda szép
kiélvezem cica létem
minden apró részletét.

Aranyosi Ervin © 2022-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
17

By

Aranyosi Ervin: A csend mesél (Il Silenzio magyarítása)

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A csend mesél
(Il Silenzio magyarítása)

A csend,
a csend mesél,
szívemhez szól, lelkemhez ér,
emléked él és elkísér.

Álmodtam,
s álmomban még,
felsejlett száz szép emlék,
mintha még veled lennék,
egymást, mint rég, szeretnénk.

A csend,
már másképp szól,
szíved kihűlt, nem válaszol,
mást szeret már, másvalahol.

Emlékszem,
hogy régen még,
nevetett ránk fenn az ég,
mintha csak ketten lennénk,
s örökre szerethetnénk!

A csend,
már nem mesél,
mintha te már nem is lennél,
nyomodban még fújna a szél,
fájó szívem már nem remél!

Aranyosi Ervin © 2022-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts
Newer Posts »