március | 2018 | Aranyosi Ervin versei

márc
30

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, Gondolatok Nagypénteken, jelkép, Jézus, Júdás, kereszt, nemzet, nép, új kor, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Lélek, menny, pokol, szeretet, Tapasztald meg az álmodott csodát!, teremtő, vagyok, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, gyermek, Gyermeki lélek, harag, mosoly, öszinteség, példa, szeretet, szív, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, Csak veled!, élni, én, gondolni, lelkem, remény, szerelem, szívem, többé, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, boldogan, börtön, kulcs, lelkem, megvezetnek, Mit ér a lét?, rab, szeret, tanít, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2018-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: adni, Aranyosi Ervin, élet, jövő, Kilépni mások árnyékából, Önmagad, sors, szeretet, szolgálni, tudás, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Vannak, akik mindent tudnak!
– A többiek tanulnak!
Vannak persze, akik mások
előtt térdre hullnak.
Elhiszik a „mindent tudást”,
s árnyékában élnek.
Ők azok, kik önmagukat
megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb,
különleges ember!
Csak, ki nem hisz önmagában,
aki élni sem mer.
Van, ki megtalálja útját,
és „naggyá lesz” végül.
Van, ki hiszi, ez jut neki,
s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben
dédelgetett álmod.
Addig nem lehetsz „nagy ember”,
míg ki nem próbálod.
Mások előtt hajlongsz, pedig
lelked sokra képes!
Tehetséged megtalálva
jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk
erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk,
dicséretre várva.
Valójában nem dicséret,
szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk,
mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés,
más energiája,
megszerezni, minden embernek
csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk,
hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív
árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni,
s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is
nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat,
hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja
gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot,
adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna
megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel,
hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged,
s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod,
más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád
új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat,
hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat
szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! –
önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod
öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet,
s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes,
s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk,
vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz,
kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben,
mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, dalszöveg, élet, ember, félni, fény, magad, Szeretni születtél, titok, út, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Mint egy gyertya,
szereteted,
gyúljon lángra benned!
Aranyosi Ervin © 2018-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy szer etet

Category: szonett Tags: álomhajó, Aranyosi Ervin, Egy szer etet, ember, függő, gyógyít, lelket, megért, őseink, szeretet, tünet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy szer etet

Milyen szer az, mely gyógyít, s megetet?
Amely, ha kell, megkínzott lelket ápol?
Gyógyszer talán? Kínomban nevetek!
És honnan jött? Talán Amerikából?

Lehet-e gyógyszert vegyszerből kreálni?
Őseink tudták mi nékik a jó.
Nem kellett volna szerfüggővé válni,
mit messzi vizekről hoz álomhajó!

A tünetet, azt eltüntetni nem kell,
a lelket kéne meggyógyítani!
Ha működését megérti az ember,
elég csupán jólétben tartani!

Milyen szer az, mely gyógyít, s megetet?
Kimondom én: – csakis a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2018-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Neked adom a világot

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, boldog, mosoly, Neked adom a világot, öröm, szeretet, szíved, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Neked adom a világot

Neked adom a világot,
fogadd el hát tőlem!
Fogadd el a szeretetet,
mely árad belőlem!
Érezd, hogy a szíved boldog,
szeretettől telve!
Érezd azt, hogy rád gondolok,
téged ünnepelve.

Érezd azt, hogy a te szíved,
enyémtől melegszik,
Érezd azt, ha így szeretünk
még szebb világ lesz itt!
Neked adom a világot,
s te add tovább másnak,
ne légy gátja eme csodás,
öröm-áramlásnak.

Neked adom a világot,
legyél boldog tőle!
Fogadd be a szeretetet,
ne fuss el előle!
Érezd végre jól magadat,
legyen jó a kedved,
a szeretet örömtüze
gyúljon lángra benned.

Engedd, hogy a jó érzésed,
napról napra nőjön,
engedd, hogy a rossz helyére
végre öröm jöjjön!
Neked adom a világot,
menjen csoda számba!
Csepegtessünk szeretetet,
az egész világba!

Neked adom a világot,
legyél boldog tőle!
Találd meg a boldogságot
és meríts belőle!
Töröld le a mások könnyét,
nem vallhatsz kudarcot,
mosolyoddal vidíts önként,
fess vidámra arcot!

Aranyosi Ervin © 2018-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyermeked…

Category: Barátság, család Tags: Aranyosi Ervin, béke, család, gyermeked, kincs, lépteid nyomában, nap, ragyog, Szabad madár, szeretet, taníts, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Gyermeked…

Lépteid nyomában jár,
te vagy a példaképe.
Mutass neki egy új világot,
ha kell szaladj elébe!

Legyél a hős, legyél tudós,
kit érdemes követni!
Legyél földműves, hogyha kell,
tanítsd meg MAGot vetni!

Legyen világod napja Ő,
engedd ragyogni bátran!
A gyermeked, a kincs neked,
a legfőbb a családban!

Ne csak tanítsd, inkább figyeld,
mert titkot rejtő lélek!
Legyen lelke szabad madár,
mely álmokat elérhet!

Mutass meg minden csillagot,
mutasd meg a világot!
Szeme tüzében láthatod,
mit élő még nem látott.

Olyan tudást lelsz benne meg,
mely ma még ismeretlen.
Termőre válthat az a föld,
amely ma még kietlen.

Szívében ott van minden rég,
mi új világot épít.
Tápláld a szép szeretetét,
és meg sem áll az égig!

Legyen a föld egy szebb világ,
bízd azt rá gyermekedre!
Elég ha jóra tanítod,
békére, szeretetre!

Aranyosi Ervin © 2018-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre. Júdások a pénzért népet adnak el. Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre, miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk, de csak a sajátját érzi meg a nép! Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk, s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak, fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott. Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak? Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről, s le kellene vennünk önmagunkat is. De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől? Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk, elfolyt a szívünkből már a szeretet. Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk. Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is, ami én rám sértő, az téged is bánt. Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is, külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni, hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt! Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni, mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni! Megosztva, jó irány nem is létezik! CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni, ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár, ne csak a halállal szorítsunk kezet! Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár, ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket, ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép! Nem kereszthalálra szült az anyánk minket, s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről, jöjjön el számunkra a feltámadás! Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből, mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam! Hiszen én sem ismerem még magam, mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat, s nem bízom másra! Megélem sorsomat! Hát minden újabb nap, egy új remény, mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet? Ezen, bizony a teremtőm nevet! Hisz elültette bennem a tudást, kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek, s az boldogít, mit lelkemből teszek, s ha azt teszem, amit nem tudok, majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok, és más lelkére én is úgy hatok, ahogy mások érintik lelkemet, tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én, csak gondolattól vagyok én szegény, s ha szabad vagyok, gazdag lehetek, s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani, sok mondatomat visszahallani, hogy jó utamat megleltem talán, s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág, szívemben őrzöm mégis a csodát, mert itt vagyok a létben veletek, és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok, ha megnyithatok bezárt ablakot, hadd repüljön ki rajt’ a képzelet, legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek, s a holnapodba tiszta fényt viszek. Tedd magadévá, mit én adok át, ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen, és ne azért, mert hátha meglesem, hanem azért, hogy más is értse meg, boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át, ha szolgálod az emberek javát, ha közben mindezt szívből élvezed, ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok, magam mögött sok lábnyomot hagyok, s lesz majd olyan, aki nyomomba lép, s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ, s csodás dolog az újat élni át, mikor tudom, ezt hívtam létre én, kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt! Mi mozgathatjuk így a végtelent! Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk, s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad, hogy felemeled mennybe önmagad, vagy inkább le, pokolba taszítod, s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik, a vízen száll, siklik a szép ladik, ha lelked nem iszapban süllyed el, a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt, s érted dalolnak vidám madarak, érted rügyeznek bokrok és a fák, te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett, ehhez adott Teremtőd életet, A dolgod azt, hogy teremts csak tovább, s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből őszinteség árad. Bűvös mosolyába, bele sose fárad. Nem ítél, nem gyűlöl, nem gyúl harag szívében. Bizalom sugárzik nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek, amíg élni hagyják. Míg az igaz hitét rosszá nem faragják. Amíg megvan neki lehozott tudása, mely teremtőjének tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet benne él szívében, s nem csak feltételes az élet vizében. Amíg hagyják élni, őszintén szeretni, amíg nem akarják pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez, az ő szeretését, hagyd meg igazságát, lelke boldog részét. Tanulj inkább tőle csodálni világot, szeretni az élőt, mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni e szép földi létnek! Hadd kelljen lelkében boldog földi ének! Hadd áradjon lelke, tegyen mindent szebbé, váljon a világa végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét, őszintén örülni, a világ trónjára boldogan felülni! Élvezni a létet, mást is felemelni, saját életéhez szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak, tiszta, kedves lénynek! Legyen hordozója boldogító fénynek! Hagyd arcán a mosolyt, fényesen ragyogni, hagyd a világáért lelkéből rajongni!

Légy a kísérője és mutass jó példát, s vegyél példát róla, szeretetét éld át! Tanulj a lelkétől, szeretni született, ő hozott a Földre fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek mind-mind ilyen lények. Örömtől gazdagok, bűnöktől szegények. Tiszta, szép szemükből őszinteség árad. Szeretni a lelkük soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád, szemedben ott ragyog az egész nagy világ, Mióta élek mindig téged vártalak, te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled, eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled, Általad lettem azzá, aki most vagyok, te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.: Tele van a szívem élettel, a lelkem is tőled ébredt fel, minden percem értelmet kapott, ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal, a te lelked így hat rám okkal. Minden álmunk már közös, tudom, kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én, veled ez új történet, sokkal szebb regény, közösen írtuk, s mindig téged vártalak, világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.: Tele van a szívem élettel, már te érted ébredek reggel, minden álmom lám valóra vált, mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal, tudatnom is kell ezt másokkal! Megtaláltam lelkem jobb felét, leteszem a szívemet eléd: – Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét? (dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről, saját bilincse köti meg kezét. Tudatlanság süt a tekintetéből, s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről, saját bilincsét boldogan csörgeti. Elszánt önkínzás süt tekintetéből, s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén: Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek? Látod a fényt, de sosem éred el. Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek, de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot, eldobná úgyis, hisz reménytelen, az élet vize kezéből kicsorgott, csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom, s mindent megtennék, hogy szeressenek. Megalkuszom mindennel, bármi áron! Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén: Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek? Látod a fényt, de sosem éred el. Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek, de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked, mikor te ott lent érzed jól magad! Nem kéne más, csak szép utad meglelned, de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni, üres tanokkal tömik agyadat. Nem oktatnak, csak megtanítnak félni, s kiút a létből végül nem marad.

Refrén: Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek? Látod a fényt, de sosem éred el. Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek, de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Vannak, akik mindent tudnak! – A többiek tanulnak! Vannak persze, akik mások előtt térdre hullnak. Elhiszik a „mindent tudást”, s árnyékában élnek. Ők azok, kik önmagukat megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb, különleges ember! Csak, ki nem hisz önmagában, aki élni sem mer. Van, ki megtalálja útját, és „naggyá lesz” végül. Van, ki hiszi, ez jut neki, s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben dédelgetett álmod. Addig nem lehetsz „nagy ember”, míg ki nem próbálod. Mások előtt hajlongsz, pedig lelked sokra képes! Tehetséged megtalálva jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk erre a világra, hogy tudásunk megmutassuk, dicséretre várva. Valójában nem dicséret, szeretet a vágyunk, amit mindig megkaphatnánk, mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés, más energiája, megszerezni, minden embernek csak ez a vágya. Ám, nem mástól kell elvennünk, hisz az lehetetlen, ezért marad olyan sok szív árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni, s kapnánk vissza bőven! Megjelenne az öröm is nálunk a jövőben. Szeresd előbb önmagadat, hidd el, megérdemled! A szeretet apró lángja gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot, adj hát emberséget. Ha te szeretsz, ki ne tudna megszeretni téged? Tedd a dolgod, amit érzel, hogy lelkedből fakad! Találd meg a tehetséged, s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod, más lelket vidítson! Szeretettel végzett munkád új kapukat nyisson! Boldogítson az a tudat, hogy mást felemeltél! A világod, s önmagadat szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! – önként vállalt munka! Tehetséged és tudásod öntsd mindannyiunkra! Ha utadon a szeretet, s a jóság vezérel, meglátod majd, mire képes, s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk, vissza is kapsz mindent. Minden, amit másoknak adsz, kárba vész szerinted? Hiszem, ez a lét értelme: – Azt add, amit várnál! Ha hinnél a szeretetben, mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt. Az élet neked mit tanít? Fürkészed csak titkait, de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell, azt mondták, hogy félni kell, meddig fogsz így érni el, ha féled rút halálod.

Refrén: Keresd magad, te vagy a mag, s álmaid éld végig! Emelkedj fel, végre ember, nyújtózkodj az égig! Kövesd álmod, benne látod, nappal mit kell tenned! Minden utad, utat mutat, fény felé kell menned!

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Vannak, akik mindent tudnak!
– A többiek tanulnak!
Vannak persze, akik mások
előtt térdre hullnak.
Elhiszik a „mindent tudást”,
s árnyékában élnek.
Ők azok, kik önmagukat
megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb,
különleges ember!
Csak, ki nem hisz önmagában,
aki élni sem mer.
Van, ki megtalálja útját,
és „naggyá lesz” végül.
Van, ki hiszi, ez jut neki,
s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben
dédelgetett álmod.
Addig nem lehetsz „nagy ember”,
míg ki nem próbálod.
Mások előtt hajlongsz, pedig
lelked sokra képes!
Tehetséged megtalálva
jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk
erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk,
dicséretre várva.
Valójában nem dicséret,
szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk,
mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés,
más energiája,
megszerezni, minden embernek
csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk,
hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív
árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni,
s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is
nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat,
hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja
gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot,
adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna
megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel,
hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged,
s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod,
más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád
új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat,
hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat
szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! –
önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod
öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet,
s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes,
s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk,
vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz,
kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben,
mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Milyen szer az, mely gyógyít, s megetet?
Amely, ha kell, megkínzott lelket ápol?
Gyógyszer talán? Kínomban nevetek!
És honnan jött? Talán Amerikából?