Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából


Aranyosi Ervin: Kilépni mások árnyékából

Vannak, akik mindent tudnak!
– A többiek tanulnak!
Vannak persze, akik mások
előtt térdre hullnak.
Elhiszik a “mindent tudást”,
s árnyékában élnek.
Ők azok, kik önmagukat
megismerni félnek.

Nincsen nagyobb, vagy tudósabb,
különleges ember!
Csak, ki nem hisz önmagában,
aki élni sem mer.
Van, ki megtalálja útját,
és “naggyá lesz” végül.
Van, ki hiszi, ez jut neki,
s a sorsán árnyék ül.

Biztosan volt életedben
dédelgetett álmod.
Addig nem lehetsz “nagy ember”,
míg ki nem próbálod.
Mások előtt hajlongsz, pedig
lelked sokra képes!
Tehetséged megtalálva
jutsz el más szívéhez.

Mindannyian azért jöttünk
erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk,
dicséretre várva.
Valójában nem dicséret,
szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk,
mégis sorba állunk.

Szeretet kell, elismerés,
más energiája,
megszerezni, minden embernek
csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk,
hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív
árva, szeretetlen.

Szeretetet kéne adni,
s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is
nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat,
hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja
gyúljon lángra benned!

Más lelkében is gyújts lángot,
adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna
megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel,
hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged,
s így tedd naggyá magad!

Engedd, hogy belső tudásod,
más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád
új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat,
hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat
szolgálni születtél!

A szolgálat – nem szolgaság! –
önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod
öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet,
s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes,
s hány emberhez ér el.

És, mert tükör a világunk,
vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz,
kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben,
mindent jól csinálnál!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél


Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Mint egy gyertya,
szereteted,
gyúljon lángra benned!
Aranyosi Ervin © 2018-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Neked adom a világot


Aranyosi Ervin: Neked adom a világot

Neked adom a világot,
fogadd el hát tőlem!
Fogadd el a szeretetet,
mely árad belőlem!
Érezd, hogy a szíved boldog,
szeretettől telve!
Érezd azt, hogy rád gondolok,
téged ünnepelve.

Érezd azt, hogy a te szíved,
enyémtől melegszik,
Érezd azt, ha így szeretünk
még szebb világ lesz itt!
Neked adom a világot,
s te add tovább másnak,
ne légy gátja eme csodás,
öröm-áramlásnak.

Neked adom a világot,
legyél boldog tőle!
Fogadd be a szeretetet,
ne fuss el előle!
Érezd végre jól magadat,
legyen jó a kedved,
a szeretet örömtüze
gyúljon lángra benned.

Engedd, hogy a jó érzésed,
napról napra nőjön,
engedd, hogy a rossz helyére
végre öröm jöjjön!
Neked adom a világot,
menjen csoda számba!
Csepegtessünk szeretetet,
az egész világba!

Neked adom a világot,
legyél boldog tőle!
Találd meg a boldogságot
és meríts belőle!
Töröld le a mások könnyét,
nem vallhatsz kudarcot,
mosolyoddal vidíts önként,
fess vidámra arcot!

Aranyosi Ervin © 2018-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élni kéne!


Aranyosi Ervin: Élni kéne!

Élni kéne, élni, élni,
s közben más szívekhez érni!
Lenni, lenni és szeretni,
szeretet magokat vetni!
Adni, kapni, learatni,
s közben jónak megmaradni!
Hinni kéne álmodozva,
a reményt is visszahozva!
Menni, tenni, felnevetni,
nem a múlton keseregni
Álmodni egy szebb világot,
mit a szív valóra váltott!

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Az embert szolgáltam egész életemben,
de már nem lát hasznot egy megvénült ebben.
Romlott a szaglásom, gyengült a látásom,
már a kedvenc csontom sem túl mélyre ásom.

Fáradtan cipel már a négy öreg lábam,
futkosni sincs kedvem, úgy mint hajdanában.
Pedig sok szép hőstett fűződik nevemhez,
emlékek, amiket szívem sorba rendez.

Mára nyugdíjaztak, kitettek a házból,
barátságot velem már senki sem ápol.
Hisz nagy kutya voltam, ebek közt az első,
jellemzett szívósság, nyughatatlan belső!

Egész kiskutyaként jöttem ide lakni,
itt tanultam meg én rendesen ugatni.
Itt lettem az ember leghűebb szolgája,
pedig rajtam kívül sok hű eb szolgálja!

Összes iskolámat igen jól végeztem,
mindent megtanultam, míg dolgozni kezdtem.
Találékony voltam, alapos és eszes,
erőtől duzzadó, szinte tökéletes.

Sosem kerülte el semmi a figyelmem,
az embert szolgálni hűen, ez volt elvem.
Még az életem is odaadtam volna,
és elmentem volna, akár a pokolba…

Vadászatra jártunk, felvertem a vadat,
megleltem hová bújt – nem könnyű feladat!
Közel mentem őzhöz, szarvashoz, vagy nyúlhoz,
fácánhoz, rókához, meg a vaddisznóhoz.

Felvertem, menekült, a gazdám meglőtte.
Nem maradt elbújva egy vad sem előtte.
S azt mi lassan múlt ki, nyomát megkerestem,
s a gazdámat hozzá mindig elvezettem.

Dicséretet kaptam, s néhány jó falatot,
ez az élet nálam nagy sikert aratott.
Otthon pedig hűen őriztem a házat,
volt bennem vitézség, s volt bennem alázat.

Hej, gyönyörű évek, mennyi kedves elmék,
bárcsak én is újra fiatalabb lennék,
de megöregedtem, nem vagyok már régi,
lehet új gazdám lesz, de nem földi, égi!

Már megöregedtem, másik kutyát vettek,
a gazdám házából az udvarra tettek.
Néha adnak enni, néha belém rúgnak,
visszaadnám lelkem a teremtő úrnak!

Öreg kutya vagyok, s tudnék még szeretni,
de már nyűg tartásom, hisz meg kell etetni.
A szeretet kihűlt, már meg sem becsülnek,
öreg szemeimen bánat-könnyek ülnek…

Gondolkodj el ember, szeresd a kutyádat,
akkor is, ha öreg, s nem fut már utánad!
Ott él a szeretet öregen is benne,
és ha bírná teste, érted élne, tenne!

Te is megöregszel, te is ilyen leszel,
elfárad a tested, de akkor is eszel…
Mit szólnál, ha téged éppúgy kidobnának,
vagy beléd rúgnának fiatalabb lábak?

Becsüld az időset, aki egykor szolgált,
aki ma is imád, ne láss benne szolgát!
Sokkal inkább azt a régi, jó barátot,
aki életedből annyi szépet látott!

Gondoskodj hát róla, amíg tart az élet,
ne dobd el magadtól, hadd szeressen téged!
Most rajtad van a sor, megháláld hűségét,
szíves szolgálatát, minden segítségét!

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva