Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Február végén


Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére


Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére

Megyek az utcán és nézem,
ahogy csepeg az eső.
Felhők könnyét én átérzem,
lelkem a sírást leső.
Fúj a szél is. Viszi kedvem,
– ázom-fázom szomorún?
Hát a napfény ragyog bennem,
keresztül a bús borún.

Kabátomat szél tépázza,
s azzal vajon mire megy?
Hiszi, lelkem megalázza,
s a napsütés lesz a kegy?
Eső és szél, mit akartok?
Ellopni a kedvemet?
Meglocsoltok, belém martok?
Folyton szomorú legyek?

Lelkemben a Napot őrzöm,
tőle jókedvű vagyok,
inkább derűben időzöm,
s a mosolyom kiragyog.
Feledem a szürkeséget,
napjaimba színt viszek,
eső és szél nem vet véget
annak, amiben hiszek.

Mert, amikor jó a kedvem,
a lelkem is felragyog,
s előcsalogatom menten
felhők mögül a Napot.
Mások arcára is írom
saját fényem, mosolyom,
többé nem lesz okom sírnom,
gond nem ráncol homlokon.

Kinn az utcán eső csepeg?
Fákat cibál most a szél?
Én mégis napfényre lelek,
s lelkem is derűt remél!
Nem hagyom, hogy keserítsen,
hisz világom változó!
Bentről jó kedvre derítsen,
a lelkembe fényt hozó!

Aranyosi Ervin © 2020-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Decemberi reggel


Aranyosi Ervin: Decemberi reggel

Decemberi reggel, – a tél ideért –
bundát ad a Földre, csillogón fehért!
Fent a szürke égben felhőt tologat,
díszíti a fákat és a bokrokat.

Ő már ünnepelne, csillog a világ,
hófehér lepelben mutatja magát.
Csak a Hold világít, alszik tán a Nap?
Ráér felébredni, ágyában marad.

Hófelhők takarják, függönyözik el,
lámpást fenn az égen csak a Hold cipel.
Ő szórja csak fényét fagyos hidegen,
távoli világból átjött idegen.

Ideért a tél hát, s alszik a világ,
ébredj, hisz e szépség hatni fog reád,
lenyűgöz, elámít, habár jéghideg,
szeretet-ünnepre készíti szíved.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Aranyosi Ervin: Teli a Hold

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Teli a Hold, telis-tele,
Nap öntötte fényét bele,
ám hiába a bőség vágya,
mert csalóka a gazdagsága.
Igaz, a lét kereknek látszik,
ahogy az égen büszkén mászik,
amint a kincsét mutogatja,
miként sikerét learatja.

Peckesen, büszkén jár az égen,
mi ronthatna e büszkeségen,
hisz nincs, aki szemébe mondja,
hogy ő a mindenség bolondja!
Mert Napja nélkül láthatatlan,
sötétben sétál, árnyalakban,
hisz lelke mélyén ő is tudja,
hogy saját fényét csak hazudja.

Kérkedik hát a lopott kinccsel,
magához láncolja bilincsel,
amíg egy felhő tolvaj karja,
ellopja, sandán eltakarja.
Olyankor sír, hiszen magányos.
A kérkedés gyakran magányt hoz,
mégis e kincs a mindene…
Saját fényt adni illene!

Ám kit a fény így elvakít,
ki csak szerepet alakít,
aki nem képes szívből adni,
nem tud elégedett maradni.
Kráterei sötéttel teltek,
nem nyílnak rajta pompás kertek,
felhő mögött csak fénytelen,
s az élete reménytelen.

Üres fénnyel telik világa,
lelke nem borulhat virágba…
Nagy úr a Hold, lenézi Földünk,
ahol mi élünk, fészkelődünk,
s képesek vagyunk egymást szolgálni,
s ha kell javulni, jobbá válni.
Szeretet-ruhánk másokra adni,
s a hálát érte elfogadni.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szállni


Aranyosi Ervin: Szabadon szállni

Ott fenn az égben, ott szállnék veled,
élvezve azt, hogy szabadok vagyunk!
Miénk a kincs, mit ad a képzelet,
s kitárt szárnyakkal hallatjuk dalunk!

Felülről nézve minden szebbnek látszik,
nincs oly béklyó, mely földhöz kötne még.
Eső után, lelkünk szivárványt játszik,
s a végtelen – szép jussunkként – miénk.

Leülhetnénk egy felhő peremére,
figyelhetnénk a Föld szépségeit,
s álmot hoznánk egymásnak szép szemére,
s átéreznénk a ma érzéseit.

A földön hagynánk minden földi gondot,
s szabadon szállnánk mi angyali bolondok.

Aranyosi Ervin © 2019-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba


Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba

Vigyázó szép szemed,
kíséri léptemet,
még álmaimban újra élek
szép emlékeket.
Mikor itt voltál velem,
fogtad a két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok
és ha néznek a csillagok,
érzem engem figyelsz fentről,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
kereslek, hogy merre vagy,
felnézek rád és megtalálom
kedves arcodat.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,
figyeli lelkemet,
az álmaimban újra itt vagy,
szép szíved szeret.
Mikor itt voltál velem,
megfogtad két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
_ Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,
akadnak jobb és rossz napok,
Érzem próbálsz jobbá tenni,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
Keresem az arcodat,
őrzöm mindig szép emléked,
szívemben marad.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Telihold


Aranyosi Ervin: Telihold

Kerek korong fenn az égen,
nem volt ilyen kerek régen,
Mindig hiányzott egy része,
most lett teli az egésze!

Kerek korong, vidám fényed,
izzó Naptól kölcsönkérted?
Hogy az éjben világíthass,
csillagoknak utat nyithass!

Kerek korong, Napunk párja,
ki az éji eget járja,
Néha sápadt, néha fénylő,
néha fogyó, szűken élő.

Égi tükör, Napunk mása,
csak gyengébb a ragyogása.
Éjszakai égi vándor,
társ, ha úton éjszakázol.

Kerek korong, gurulj tovább,
less meg éji, földi csodát,
a fényeddel őrizd álmom,
kísérj el, míg megtalálom.

Felhő mögé ne bújj, kérlek!
Nyújtózom, de el nem érlek.
Kerek korong, teliholdam,
halld meg szavam, hozzád szóltam!

Aranyosi Ervin © 2017-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bújócskázó telihold


Aranyosi Ervin: Bújócskázó telihold

Belesett a Hold az ablakon.
Telis-tele volt, fénylett is nagyon!
Mit akarhat tőlem, nem tudom.
Fenn szállt az égen, talán félúton.
Azt láttam, hogy a Hold nagyon kerek,
körül vette felhő, de rengeteg.
El is bújt, tán elszégyellte magát,
és eltakarta fénylő mosolyát.
Lehajtotta párnára a fejét,
nem is látom már csak a hűlt helyét.
Felhők mögül les már rám csendesen,
ha előbújik, újra meglesem!

Aranyosi Ervin © 2017-10-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva