Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!


Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!

Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!

Gondold végig, kit is mérgez,
a harag, az indulat?
Emelkedj a bántás fölé,
védjen meg az öntudat!

Belemenni a játszmába,
az csak neked ártana,
energiád megcsappanna,
és az egód játszana.

Csatázni és háborúzni,
erről szól ma a világ!
Ne engedd a gyűlölködést
ilyen könnyen hatni rád!

Bocsáss meg a másik félnek,
és nem is kell tudnia!
Teremts békét a lelkedben,
a fénybe kell jutnia.

Saját dühöd téged bánt csak,
s ha nyugalmad nem leled,
haragoddal a szívedből
kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,
ennél többet nem tudott,
ennél jobbra nem képes még,
ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,
te csak érezd jól magad,
ne zárd harag ketrecébe
lelkedben a madarat.

Kalitkában nem tud szállni,
megbénul a képzelet,
bocsáss meg és éld nyugodtan,
boldogan az életed.

Szabadítsd fel önmagadat,
engedd el azt, ami fáj,
ne lehessen teremtésnek
harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,
tisztítsa meg szeretet.
Hidd el, ez a legtöbb,
amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,
s az utadon lépj tovább,
fordítsd fejed a fény felé,
s inkább éld meg a csodát!

Aranyosi Ervin © 2018-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát kerestetik


Aranyosi Ervin: Barát kerestetik

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Hisz napjaimat egész máshogy élem!
Mást gondolok talán a világról,
nem eredtünk ugyanazon ágról.

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Életemet, majd ha elmesélem,
értékeim el tudod fogadni?
A lényegét meg tudod ragadni?

Akarnál-e beszélgetni vélem?
Elfogadnál? Én nagyon remélem!
Nem akarnék tanácsokat adni,
csak ha kéred, s el tudod fogadni.

Meghallgatlak, öntsd csak ki a lelked,
megkapod az önzetlen figyelmet,
de lesz mikor nekem lesz szükségem,
amikor majd figyelmedet kérem!

Barátkozni – mondd csak – akarsz vélem?
Lennél néha lélekben testvérem?
Őriznél, mint önzetlen barátot,
és nem dobnál el, mint rossz kabátot.

Lennék barát, nem kell már keresni!
Az együtt töltött idő jól fog esni!
Ha barátságunk őszintén megéljük,
véleményeinket kicseréljük…

Aranyosi Ervin © 2018-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás


Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás

Gyere kicsim meghallgatlak,
öntsd ki bátran szívedet!
Ki az, aki bántani mer,
ki az aki kinevet?
Nem tudják még, azt hogy ki vagy,
hogy lelkedben mi lakik,
azt hiszik, hogy téged bántva
lehetnek csak valakik.
Ne is törődj velük többé,
nyugtasd meg a lelkedet,
aki sejti mivé válhatsz,
nem bánt többé, nem nevet!

Aranyosi Ervin © 2018-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változz te magad!


Aranyosi Ervin: Változz te magad!

Ne akarj mást változtatni,
változz inkább te magad!
Ehhez kell a nagyobb szándék,
ehhez kell több akarat.

Ha változol, a példádból,
talán másik is tanul,
s nem marad a világod így
állva, változatlanul.

Változz inkább előnyödre,
hadd kövessen a világ,
és ne hagyd, hogy uniformist
akarjanak adni rád!

Változz úgy, hogy az lehessél
valójában, aki vagy!
Keltsd életre alvó lelked,
valósítsd meg önmagad!

Ne törődj a szóbeszéddel,
teremtsenek vágyaid!
Ne engedd, hogy megnyirbálják
égbevivő szárnyaid!

Ne zavarjon, hogy más mit szól,
csak a szívedre figyelj,
elérheted, amire vágysz,
s nem lesz akit irigyelj.

Mert, ha teljesül az álmod,
nem lesz, ami visszahúz!
Ám, ha néha megbotolnál,
hidd el, abból is tanulsz.

Ha a lelked szabaddá lesz,
felszabadul a világ,
s nem fognak a lét terhei
oly erősen hatni rád!

Csak élvezd a változásod,
s hidd, holnapod szebb lehet!
Egyengesse lépteidet
élő hit és szeretet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Macskaleves


Aranyosi Ervin: Macskaleves

Macskaleves, tálalva van, és víz nélkül készült.
Kicsit sűrű, szeretettel bőven kiegészült!
Kicsit szőrös, ne nyalogasd, nem is azért főztük,
csak hely kellett és a séfet cseppet megelőztük.
Ki is lehet csalogatni – kiömlik magától –
néhány apró finomságért messze megy a táltól.
Szeretettel hozzád bújik, lelked jól lakatja,
ám örül, ha ezt a tálat, majd újra lakhatja!

Aranyosi Ervin © 2018-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly magot vetek!


Aranyosi Ervin: Mosoly magot vetek!

Nincs ma egyéb dolgom: – Mosoly magot vetni!
Kezdjetek emberek vidáman nevetni!
Ébredj, ne búslakodj, ne is törődj mással,
töltsd meg reggeledet vidám kacagással.
Engedd, hadd boruljon virágba a lelked,
ezt az állapotot mindig meg kell lelned!
Mosolyra ad okot gyakran, amit érzel,
találsz rá alkalmat, ha magadra nézel.
Ma már az is elég: – Mozog kezed, lábad!
Jobb ha víg vagy, mintha szemed könnybe lábad!
Keress hát napodban sok-sok vidám percet,
kacagj csak magadon, úgy, ahogy egy gyermek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva