Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!

Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!

Jó reggelt, jó reggelt!, ébredjetek szépen!
A Napocska is felébredt, s fent jár már az égen.
Körülnézett a világban, s annyi mindent látott,
például egy oroszlánt, mely szájat nagyra tátott.

Na, nem azért, hogy megegyen, nem volt éppen éhes,
csak ásított. Felébredni, most már esedékes!
A Napocska tovább járta az égen az útját,
s meglátta a cifra kaput, s az életvíz kútját.

Annyi mindent látott már ma, te még mindig alszol?
Pedig kint a zöld erdőben csodás madárdal szól.
Ébredj te is, nyisd ki szemed, gyere ki a rétre,
nézz jól körül és meséld el, hogy mit veszel észre?

Látod-e a fák tövében az ezer virágot,
észreveszed az őzikét, ki friss füvet rágott?
A szél hátán látsz-e vidám madarakat szállni,
látsz-e bábot, ami éppen lepkévé kezd válni?

Látsz-e sebes kis patakban halat úszni gyorsan,
észreveszel kis libákat, ahogy mennek sorban?
Kisnyulat, mi fürgén ugrál cikk-cakkban cikázik,
tücsköt, amely hegedűjén vidám kis dalt játszik?

Ébredj tehát hálás szívvel, élvezd a világot,
legyen tőled az is hálás, aki téged látott.
Mosolyodat öltsd magadra, legyen jó a kedved,
mint a Napnak az égbolton, olyanná kell lenned!

Szórd hát szét a szereteted, ahogy Nap a fényét,
tedd boldoggá körülötted világod sok lényét!
Ébredjenek kedvességre, mosolyra, jó szóra,
teljen szépen és vidáman mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2018-01-18
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva