Aranyosi Ervin: Tél a mában

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva