Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás

febr
12

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás, Humor, vidámság, tréfa Tags: Aranyosi Ervin, Elbújva a világ elöl, fény, kalitka, lény, lét, megélni, ölelés, szabad, szebb, szeretet, vers, világ 4 hozzászólás

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: adok, Aranyosi Ervin, boldogság, Elbújni egy ölelésben, energia, fájdalom, kapok, lelkünk, mosolyog, összebújós, végtelen, vers 12 hozzászólás

Fabian Perez: Embrace

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen „te vagy”, nincs „én vagyok”!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt – mosolyogva –
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Ami nem kerül semmibe..., Aranyosi Ervin, boldog, éhség, ember, fény, fösvény. gazdag, nyomor, sötétség, szeretettel, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Két féle virág, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Van a szeretetnek egy gyönyörű virága,
s folyton új bimbót hoz minden egyes ága!
Csupán locsolni kell, szívvel ráfigyelni,
nyíló virágában örömünket lelni.
Hagyni, hogy kinyíljon, másra mosolyogjon,
rettegő szíveket egy csokorba fogjon,
s megtanítsa őket őszintén szeretni,
másokat tisztelni, s boldogokká tenni!

Van a félelemnek egy szomorúbb ága,
rajta kókadozik sok lélek virága.
Hiába locsolod szeretet vízével,
védi szörnyű sorsát, s butasággal érvel.
Vajon hogy lehetne őt jobbá szeretni,
hogyan tudna ő is boldog fényben lenni,
hogyan tudnánk hitét jobbra változtatni,
kezébe szebb jövőt, jobb holnapot adni?

Melyik virág lenne a lelkednek kedves?
Félelmed kell inkább, vagy az, hogy szerethess?
Hiszem, rajtad múlik, melyik mellett döntesz,
éltető friss vizet, mondd, melyikre öntesz?
Melyiket locsolod, melyik kap figyelmet,
annak a magvai másoknál kikelnek.
Ahogyan növekszik választott virágod,
meglátod, pont úgy fog változni világod!

Aranyosi Ervin © 2020-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosolyvarázsló vers

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, arcod, csódák, élet, mások, mosoly, Mosolyvarázsló vers, szíve, vers, vidámít, világod 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mosolyvarázsló vers

Hogyan tudnék az arcodra mosolyt varázsolni?
Hiszen tudod, hogy a mosoly különleges holmi!
Az arcodat megszépíti, jobbá, s kedvessé tesz,
ezért, mikor nem viseled, magad ellen vétesz!

Mit tegyek, hogy a mosolyod mindig ott ragyogjon
és hogy okból, mely vidámít, lelked ki ne fogyjon?
Úgy szeretném mosolyodat napról napra látni,
lelked elégedettségét boldogan csodálni!

Úgy hiszem, hogy másokra is mosolyognod kéne,
hadd fürödjön mosolyodban öregapó, néne!
A gyerekek is élvezik, s visszamosolyognak,
s láthatod, a mosolyodtól más arcok ragyognak!

Varázsolj hát mosolyoddal másra tükörképet,
s meglátod, hogy új csodákkal telik meg az élet!
Nézz csak rám, én is mosolygok, s tudok varázsolni,
s figyelem, hogy mások szíve fel tud parázsolni!

Így gyújt lángra más szíveket a mosoly-varázslat,
s ha szétszórod a mosolyod, összegyűlhet nálad!
Másoktól majd visszakapod, s viszik a tiédet,
duplázódik, s mosolyokkal telik meg az élet!

Taníts hát meg másokat is mosolyt varázsolni,
s meglátod majd, hogy világod fog rá válaszolni!
Meglátod, hogy a mosolytól gazdagabb az élet,
ne rejtsd hát el mosolyodat, ha igazán éled!

Aranyosi Ervin © 2020-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Csak a szeretet!, éhes, ember, emelhet, felemel, gonosz, hit, Isten, Lélek, ölelés, szeretet, szolgál, teremt, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szépen szeretni

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, béke, galamb, kedves, Lélek, Szépen szeretni, szeretet, szerető, szív, vers, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szépen szeretni

Csak egy szerető szív tud szépen szeretni,
vígan mosolyogni, jókedvűn nevetni!
Csak az tud kedveset átruházni másra,
de ezt rögtön érzed, egyből, egy csapásra!
Hiszen a szeretet lélekből sugárzik,
és a másik érzi, mikor benne ázik.
Mert a világ szinte jobb lesz körülötte,
mert azt a szeretet, mint virág, benőtte.

Így ébred szeretet általa más szívben,
s láthatod világod szebb fényben, jobb színben.
S ha mi, mindannyian így tudnánk szeretni,
a világ minden lényét fel tudnánk emelni.
Meglátnánk, a gonosz messze menekülne,
a béke galambja a vállunkra ülne.
Minden szerető szív tud szépen szeretni,
s hiszem, a világot jobbá tudjuk tenni!

Aranyosi Ervin © 2020-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álmaink, Aranyosi Ervin, darab, frázis, hit, holnap, igazak, kenyér, közösek, küzdelem, nélkülünk, szó, Úgy kellene a szeretet, vers, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó darab kenyér,
mit odalöknek teneked:
– Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink,
az igazak, a közösek,
mit megálmodtak nagyjaink,
kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad?
A „bízva bízz” frázis csupán?
A világ nélkülünk halad,
s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó kenyérdarab,
mely csillapítja éhedet,
s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt,
hogy van miért és van kiért,
s van még ki jóérzést tanít,
egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit,
ha bennünk szakad az a szó,
mit nem merünk kimondani,
mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet,
a pénz, a vagyon mit sem ér!
Jól lakatni a lelkeket,
ha van még szóból gyúrt kenyér!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: : Ne borongj!, Aranyosi Ervin, boldogan, derű, felhők, holnap, kedved, kiragyog, szíved, terhek, vers, vidám 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,
nem a bánatodért szórnak földre nedvet,
csupán terheiktől most megszabadulnak,
rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,
s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!
Szíved vidámodna, boldogan dobogna,
s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,
ettől a tudattól már is jobban vagyok,
hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,
a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,
a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,
s megkeresem inkább a derűst, a szépet,
s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,
s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,
vagy inkább keresek okot nevetésre,
s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,
jobb ha világodba a derűt belopod,
s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,
ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,
az isteni szikra fénnyé válik benned,
s a megoldásokat elhozza az élet,
s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,
te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,
keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,
s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, Isten, Lélek, önbizalom, Önmagunkba nézve, rend, segítenék, szeretet, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Szavaim úgy raknám sorba,
hogy lelket simogassanak,
és érzelemmel tölteném meg,
hogy szép szívekre hassanak!
Adnék hitet, reményt a mában,
s mutatnék hozzá szebb utat,
amit magadban megtalálhatsz,
amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni,
sok megfáradtat, éhezőt,
tanítani tisztán szeretni,
s meglátni a még létezőt,
mert van remény még a világban,
van még igaz szó, szenvedély,
felejtsd a rosszat, s higgy a jóban,
ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket,
hol lelked végre megpihen,
nyugalmas, megértő világot,
és nem hagynám ezt ennyiben,
a szavaimmal vezetnélek,
hogy önmagadra rátalálj,
lennék fényszóró életedben,
hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen
lelkedben végre, legbelül,
hogy belső Napod felragyogjon,
s vele lelked is felderül.
Segítenék, hogy ott, magadban,
meglelhesd végre Istened,
hogy visszanyerd az önbizalmad,
mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel,
pedig Ő benned éppúgy él,
s ha néha lelkedre figyelnél,
hallhatnád azt, hozzád beszél!
Ha mind-mind önmagunkba néznénk,
s hinnénk, hogy jobbá válhatunk,
megváltozhatna a világunk,
s jobbá lehetne általunk!

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva, s érezzük lelkünk mosolyog, nem számít mások háborúja, hol érdek füstje gomolyog! Hiszem, ha bennünk béke lenne, megváltozhatna a világ, csak vidámság és öröm lenne, s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben, megtalálni, mi elveszett, örömünk lelni jót tevésben, s érezni azt, szívünk szeret. A lélek így szállhat a mennybe, mely idelenn elérhető, eláradunk a végtelenben, s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben, jöjj a karomba kedvesem, mosolyod én szívembe vésem, s minden titkodat meglesem. Kitárom én is lelkem könyvét, olvasd a titkom bátran el, s letörlöm lelked hulló könnyét, s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból, s érezzük azt, hogy létezünk, átalakulunk igazából, s szerető lényekké leszünk! Ha külvilágunk követ minket, elmúlik minden, ami fáj, használjuk öleléseinket! A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk, s könnyebb azt karjaid között, mikor érzem, múlik belőlünk, minden bántó elköltözött! Ha a világon minden ember átölelné a másikat, átérezné a teljességet, s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel, s a szív csak háttérbe szorul, az ember rombol a kezével és lassacskán bealkonyul. A szív ott van az ölelésben, megszépül tőle a világ! Érzéseim szívedbe vésem, fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba, hadd érezzem, szabad vagyok! Az ölelés, az nem kalitka, egy szebb világot adhatok! Szeretetburok, fénnyel telve, körül vesz, biztonságot ad, csodás lényünket ünnepelve, az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Aranyosi Ervin © 2021-02-06. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe, s könnyen ajándékoz, akinek van szíve. Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá, s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte, s hónap végén érzed, talán meg sem érte! S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá, ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva, ha a gazdag foga oly sokra nem vásna, akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna, az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség, fény virradna ott, hol úr ma a sötétség! Csak a közös vagyont szétosztani kéne, s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája, csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja. Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni, pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni, szeretettel élve, szebb jövőre várni, adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni, és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül, de ha jó érzés hajt, felmelegít belül, kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre, s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Két féle virág

Aranyosi Ervin: Mosolyvarázsló vers

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot, töröljünk el minden földi gonoszságot! Másik szemüveggel nézzünk a világra, a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni, a gonoszságot is jóságra cserélni! Vezessen utunkon Isten szeretete, hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét, tiszta természetét, hitét és reményét! Hiszen az Isten csak jóságot teremtett, s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette, látszik a világán minden gonosz tette. Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál! Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet, csak ez, ami éltet, mire éhes lelked! Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná, hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin: Szépen szeretni

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet

Úgy kellene a szeretet, mint utolsó darab kenyér, mit odalöknek teneked: – Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink, az igazak, a közösek, mit megálmodtak nagyjaink, kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad? A „bízva bízz” frázis csupán? A világ nélkülünk halad, s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet, mint utolsó kenyérdarab, mely csillapítja éhedet, s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt, hogy van miért és van kiért, s van még ki jóérzést tanít, egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit, ha bennünk szakad az a szó, mit nem merünk kimondani, mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet, a pénz, a vagyon mit sem ér! Jól lakatni a lelkeket, ha van még szóból gyúrt kenyér!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved, nem a bánatodért szórnak földre nedvet, csupán terheiktől most megszabadulnak, rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed, s nem hurcolna lelked bánatot, keservet! Szíved vidámodna, boldogan dobogna, s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog, ettől a tudattól már is jobban vagyok, hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják, a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok, a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott, s megkeresem inkább a derűst, a szépet, s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog, s én döntök arról, hogy beléjük ragadok, vagy inkább keresek okot nevetésre, s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod, jobb ha világodba a derűt belopod, s kerülöd a fájót, ami földre ránthat, ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned, az isteni szikra fénnyé válik benned, s a megoldásokat elhozza az élet, s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni, te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni, keresd a ragyogást, vidámságot, szépet, s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Szavaim úgy raknám sorba, hogy lelket simogassanak, és érzelemmel tölteném meg, hogy szép szívekre hassanak! Adnék hitet, reményt a mában, s mutatnék hozzá szebb utat, amit magadban megtalálhatsz, amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni, sok megfáradtat, éhezőt, tanítani tisztán szeretni, s meglátni a még létezőt, mert van remény még a világban, van még igaz szó, szenvedély, felejtsd a rosszat, s higgy a jóban, ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket, hol lelked végre megpihen, nyugalmas, megértő világot, és nem hagynám ezt ennyiben, a szavaimmal vezetnélek, hogy önmagadra rátalálj, lennék fényszóró életedben, hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen lelkedben végre, legbelül, hogy belső Napod felragyogjon, s vele lelked is felderül. Segítenék, hogy ott, magadban, meglelhesd végre Istened, hogy visszanyerd az önbizalmad, mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel, pedig Ő benned éppúgy él, s ha néha lelkedre figyelnél, hallhatnád azt, hozzád beszél! Ha mind-mind önmagunkba néznénk, s hinnénk, hogy jobbá válhatunk, megváltozhatna a világunk, s jobbá lehetne általunk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó darab kenyér,
mit odalöknek teneked:
– Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink,
az igazak, a közösek,
mit megálmodtak nagyjaink,
kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad?
A „bízva bízz” frázis csupán?
A világ nélkülünk halad,
s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó kenyérdarab,
mely csillapítja éhedet,
s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt,
hogy van miért és van kiért,
s van még ki jóérzést tanít,
egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit,
ha bennünk szakad az a szó,
mit nem merünk kimondani,
mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet,
a pénz, a vagyon mit sem ér!
Jól lakatni a lelkeket,
ha van még szóból gyúrt kenyér!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,
nem a bánatodért szórnak földre nedvet,
csupán terheiktől most megszabadulnak,
rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,
s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!
Szíved vidámodna, boldogan dobogna,
s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,
ettől a tudattól már is jobban vagyok,
hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,
a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,
a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,
s megkeresem inkább a derűst, a szépet,
s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,
s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,
vagy inkább keresek okot nevetésre,
s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,
jobb ha világodba a derűt belopod,
s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,
ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,
az isteni szikra fénnyé válik benned,
s a megoldásokat elhozza az élet,
s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,
te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,
keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,
s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szavaim úgy raknám sorba,
hogy lelket simogassanak,
és érzelemmel tölteném meg,
hogy szép szívekre hassanak!
Adnék hitet, reményt a mában,
s mutatnék hozzá szebb utat,
amit magadban megtalálhatsz,
amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni,
sok megfáradtat, éhezőt,
tanítani tisztán szeretni,
s meglátni a még létezőt,
mert van remény még a világban,
van még igaz szó, szenvedély,
felejtsd a rosszat, s higgy a jóban,
ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket,
hol lelked végre megpihen,
nyugalmas, megértő világot,
és nem hagynám ezt ennyiben,
a szavaimmal vezetnélek,
hogy önmagadra rátalálj,
lennék fényszóró életedben,
hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen
lelkedben végre, legbelül,
hogy belső Napod felragyogjon,
s vele lelked is felderül.
Segítenék, hogy ott, magadban,
meglelhesd végre Istened,
hogy visszanyerd az önbizalmad,
mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel,
pedig Ő benned éppúgy él,
s ha néha lelkedre figyelnél,
hallhatnád azt, hozzád beszél!
Ha mind-mind önmagunkba néznénk,
s hinnénk, hogy jobbá válhatunk,
megváltozhatna a világunk,
s jobbá lehetne általunk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva