Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás

okt
1

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, darabok, élet, félve, figyel, fokuszál, örömök, sírod, Szétszórt vagy?, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni,
a napjaidban örömökre lelni.
Teszed dolgod, így múlik az élet,
a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted,
olykor hálni jár beléd a lélek.
Nem látod, hogy miről szól világod,
apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned,
a fontosra kell még jobban figyelned!
Utad során csak a szépet lássad,
élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod,
az életben a fényt kell megtalálnod.
Hálával átitatnod a lelked,
hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned,
a jó dolgokat kéne észrevenned,
az örömökre kéne koncentrálnod,
és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni!
Senki másnak nem kell megfelelni!
Keresd a jót, élvezd ki a szépet,
fogadd el, mit felkínál az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álmodtam, Aranyosi Ervin, barátom, boldog, ébren, élet, jóemberek, lelkem, nevet, Nevetni láttam az eget!, szeret, szívem, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Álmodtam szépet,
álmodtam jót.
Én kormányoztam
az álomhajót.
Amerre néztem,
ott csak csoda várt,
nevetni láttam
a látóhatárt.

Azt teszem végre,
mit vágyott szívem,
álomhajómat
szép révbe viszem,
boldoggá válok
szeretve én,
szívdobbanásom
a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam,
nincs rajtam teher,
nem érzem többé,
hogy küzdeni kell!
Élem a létet,
és boldog vagyok,
mások lelkében,
szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem,
most ébren vagyok,
napom teremtem,
s a lelkem ragyog.
Boldog a szívem,
mert nincs egyedül,
békém galambja
a vállamon ül.

Ébren is kéne,
álmodni már,
megkapni végre,
azt ami jár,
s szívünkből adni,
amit lehet,
megtapasztalni
egy szebb életet.

Ébredjetek fel
jó emberek!
Legyen az élet
több veletek!
Váltsuk valóra,
mit álmunk ígér,
mikor a kedvünk
az egekig ér!

Ébredj barátom,
és álmodj velem!
Miénk a cseppnyi,
s a végtelen
Csak meg kell élnünk
saját csodánk,
s nem is kell félnünk
egy életen át!

Ébredjetek fel
jóemberek,
csak egy a fontos,
a szívszeretet!
Nem kell, hogy harcolj,
csak boldogan élj,
holnapba nézve
szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt,
álmodjunk jót,
tegyük boldoggá
az álmodozót,
gondolatunk majd
szebb jövőt teremt,
majd ezzel uraljuk
a végtelent!

Szeretve élni,
mit is jelent?
Teljessé tenni
a megélt jelent.
Elfogadásban
megélni csodát,
látni az élet
szebb oldalát.

Nevetni láttam
a fénylő eget,
szívemben itt él
e szép jelenet,
arcodra festem
e vidám jelet,
tükrödben lássad,
hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szép szemed tükrében

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, Aranyosi Ervin, csillapít, fénybe, hívlak, lelkem, merít, ragyog, sikerülmegtanítlak, Szép szemed tükrében, vers, világ 1 Comment

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szép szemed tükrében

Szép szemed tükrében önmagamat látom,
lelkedbe ültettem álmodott világom!
Ahogy reám nézel, annak mély nyoma van,
ha a szemed ragyog, jobban érzem magam!
Látom, milyennek látsz és ha tudsz szeretni,
akkor célom, téged boldogabbá tenni!
Hiszen a te szemed, már maga varázslat,
hiszen engem jobbnak, s szeretettnek láttat!

Szép szemed tükrében sokkal jobbá válok,
életre kelhetnek együtt vágyott álmok,
s akarom, hogy szemed mindig rám ragyogjon,
szemed tükörképe visszamosolyogjon!
Igyekszem javulni, érted jobbá válni,
hagyni, hogy felemelj, hogy megtaníts szállni!
Tudom, hogy sikerül, ha én is akarom,
s minden megvalósul, ha vágyom rá nagyon!

Szép szemed tükrében oly jó megfürödnöm,
szeretetem reád jó érzéssel öntöm,
s ami bennem a jobb, arra megtanítlak,
kinyújtom kezemet, szebb világba hívlak,
hol szemed tükrében azt az embert látom,
aki változtathat ezen a világon,
ki érted, s magáért képes végre tenni,
árnyékból világát, a fénybe emelni!

Szép szemed tükrében megtisztul a lelkem,
bátorít, hogy menjek, hisz jó útra leltem,
belőle merítem erőmet az úthoz,
s visszajárok hozzá, mint bővizű kúthoz.
Mikor elfáradok, lelkem megpihenhet,
láthat, ébredezhet, új álmokba kezdhet.
Vigyázok, hogy mindig fénylő maradhasson,
tudásom szomjára, csillapítón hasson.

Aranyosi Ervin © 2021.09.01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Category: Barátság, család, Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: A Nap a lelkemben ragyog, Aranyosi Ervin, árnyék, életképes, fény, jövő, teremt, tükörfal, utam, vár, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Mikor a Nap lelkemben felragyog,
a világommal végre egy vagyok.
Álmomtól nem térít senki el,
az utam járnom, s célba érni kell!
A lelkemben magam vagyok a fény,
egy isteni, egy életképes lény,
mely megéli mindazt, amit teremt,
a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el,
tükörfalát megtisztítani kell,
hogy láthassam, ami majd vár reám,
a saját énem jobbik oldalán.
Tanulni jót, s szeretni jöttem én,
az életem ne legyen rossz regény,
hisz nem béníthat gyötrő félelem,
a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom,
és rendeződik majd minden atom,
a rendezettség lassan összeáll,
s majd bennem Isten szép rendet talál!
Majd felépítem saját váramat,
jó érzés adja majd tégláimat,
és felnyitok majd csukott szemeket,
mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog,
ha megértem, mért jöttem, ki vagyok,
ha belőlem majd ki árad a fény,
másban is feléled a remény!
Mert mindannyian fénylények vagyunk,
és akkor élünk, ha világítunk,
ha általunk az árnyék megszűnik,
s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem,
az örömöm tibennetek terem,
ha arcotokon mosoly-fény ragyog,
mit nem lopnak el önző tolvajok!
Ha láthatom, hogy végre értitek,
ha képesek szeretni a szívek,
ha élő álmokat kergethetünk,
s a világ végre gazdag lesz velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Amiért születtünk, Aranyosi Ervin, bölcs, boldog, együtt, finomság, gazdag, jóérzés, jóság, mosoly, ölelés, pénz, szeretet, tudás, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldog, csoda, egyként, fény, isteni, jövő, mosoly, nap, Öleléssel kezdjük napunk!, öröm, szeretet, ünnepel, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Minden reggel egy öleléssel
indítjuk el újabb napunk.
Érzéseket szívembe vésel,
szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen,
egymás karjában elbújunk.
Feloldódunk a lét vizében,
közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával,
erősödik közös hitünk,
így válunk eggyé a világgal,
lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni,
elkezdeni egy új napot,
közös létünket ünnepelni,
ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék
minden reggel e kis csodát,
a világukat szebbé tennénk,
egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet,
isteni fényt, szeretetet,
elfújhatnánk a zord felhőket,
s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni
mindazt, ki kedves teneked!
Akarj boldog örömre lelni,
hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul,
vidámabban süt ránk a Nap!
Hiszem, a sorsunk jobbra fordul,
a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni,
mosollyal díszítsd arcodat,
akarj boldog örömre lelni,
s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid,
nem szolgálják a létedet!
ha nem száll rád sötét ború itt,
gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod,
kezdetnek jó egy ölelés,
legyen napod érzéssel áldott,
ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel
indítsd hát el újabb napod!
Gazdagodj újjászületéssel,
amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örül a lelkem!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: : Örül a lelkem!, Aranyosi Ervin, élhetetlen, földi lét, gazdagabb, kincsem, mosoly, öröm, simogat, szerelmem, szívbéli, vers, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Örül a lelkem!

Örül az én lelkem, ha mosolyogni látlak,
csodálatos tudni, hogy őszintén szeretsz!
A világ végére elmennék utánad,
te vagy az egyetlen, ki boldoggá tehetsz!

Ezért szeretnék én a kedvedbe járni,
szóval simogatva írni verseket!
Átölelni gyakran, két karomba zárni,
s lelkemmel elérni fénylő lelkedet!

Senki nem tudhatja, mit jelentesz nékem,
nélküled világom élhetetlen hely.
A lelkedbe mélyen én is beleégtem,
te vagy a visszhangom, s vágyom, hogy felelj!

Szép kaland az élet, s együtt kell megéljük,
a közös útra tévedt lelkünk összeér!
Bármi történjen, a szebb jövőt reméljük,
s hálásak vagyunk mi, szinte mindenért!

Elsősorban, persze, érted vagyok hálás,
tudom, hogy a létem tőled teljesebb,
hisz melletted könnyebb a jóemberré válás,
megtisztul a lelkem, s több leszek veled!

Örül hát a lelkem, s örömödet látom,
ettől válik szebbé közös életünk,
szerelmem vagy, kincsem, szívbéli barátom,
s hiszem, gazdagabb a földi lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás, Humor, vidámság, tréfa Tags: Aranyosi Ervin, Elbújva a világ elöl, fény, kalitka, lény, lét, megélni, ölelés, szabad, szebb, szeretet, vers, világ 4 hozzászólás

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: adok, Aranyosi Ervin, boldogság, Elbújni egy ölelésben, energia, fájdalom, kapok, lelkünk, mosolyog, összebújós, végtelen, vers 12 hozzászólás

Fabian Perez: Embrace

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen „te vagy”, nincs „én vagyok”!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt – mosolyogva –
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Ami nem kerül semmibe..., Aranyosi Ervin, boldog, éhség, ember, fény, fösvény. gazdag, nyomor, sötétség, szeretettel, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni, a napjaidban örömökre lelni. Teszed dolgod, így múlik az élet, a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted, olykor hálni jár beléd a lélek. Nem látod, hogy miről szól világod, apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned, a fontosra kell még jobban figyelned! Utad során csak a szépet lássad, élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod, az életben a fényt kell megtalálnod. Hálával átitatnod a lelked, hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned, a jó dolgokat kéne észrevenned, az örömökre kéne koncentrálnod, és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni! Senki másnak nem kell megfelelni! Keresd a jót, élvezd ki a szépet, fogadd el, mit felkínál az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Álmodtam szépet, álmodtam jót. Én kormányoztam az álomhajót. Amerre néztem, ott csak csoda várt, nevetni láttam a látóhatárt.

Azt teszem végre, mit vágyott szívem, álomhajómat szép révbe viszem, boldoggá válok szeretve én, szívdobbanásom a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam, nincs rajtam teher, nem érzem többé, hogy küzdeni kell! Élem a létet, és boldog vagyok, mások lelkében, szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem, most ébren vagyok, napom teremtem, s a lelkem ragyog. Boldog a szívem, mert nincs egyedül, békém galambja a vállamon ül.

Ébren is kéne, álmodni már, megkapni végre, azt ami jár, s szívünkből adni, amit lehet, megtapasztalni egy szebb életet.

Ébredjetek fel jó emberek! Legyen az élet több veletek! Váltsuk valóra, mit álmunk ígér, mikor a kedvünk az egekig ér!

Ébredj barátom, és álmodj velem! Miénk a cseppnyi, s a végtelen Csak meg kell élnünk saját csodánk, s nem is kell félnünk egy életen át!

Ébredjetek fel jóemberek, csak egy a fontos, a szívszeretet! Nem kell, hogy harcolj, csak boldogan élj, holnapba nézve szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt, álmodjunk jót, tegyük boldoggá az álmodozót, gondolatunk majd szebb jövőt teremt, majd ezzel uraljuk a végtelent!

Szeretve élni, mit is jelent? Teljessé tenni a megélt jelent. Elfogadásban megélni csodát, látni az élet szebb oldalát.

Nevetni láttam a fénylő eget, szívemben itt él e szép jelenet, arcodra festem e vidám jelet, tükrödben lássad, hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szép szemed tükrében

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Mikor a Nap lelkemben felragyog, a világommal végre egy vagyok. Álmomtól nem térít senki el, az utam járnom, s célba érni kell! A lelkemben magam vagyok a fény, egy isteni, egy életképes lény, mely megéli mindazt, amit teremt, a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el, tükörfalát megtisztítani kell, hogy láthassam, ami majd vár reám, a saját énem jobbik oldalán. Tanulni jót, s szeretni jöttem én, az életem ne legyen rossz regény, hisz nem béníthat gyötrő félelem, a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom, és rendeződik majd minden atom, a rendezettség lassan összeáll, s majd bennem Isten szép rendet talál! Majd felépítem saját váramat, jó érzés adja majd tégláimat, és felnyitok majd csukott szemeket, mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog, ha megértem, mért jöttem, ki vagyok, ha belőlem majd ki árad a fény, másban is feléled a remény! Mert mindannyian fénylények vagyunk, és akkor élünk, ha világítunk, ha általunk az árnyék megszűnik, s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem, az örömöm tibennetek terem, ha arcotokon mosoly-fény ragyog, mit nem lopnak el önző tolvajok! Ha láthatom, hogy végre értitek, ha képesek szeretni a szívek, ha élő álmokat kergethetünk, s a világ végre gazdag lesz velünk!

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal, amely egy vendéget hosszasan marasztal? Amihez jót enni a lelkek visszajárnak, mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja, aki tudja merre visz az élet útja, aki megmutatja, mitől szebb az élet, hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar, bár elérheti mind, mindazt, amit akar, de majd később rájön, nem lesz boldog tőle, ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég, hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd, azt csak rövid távon tudod kiélvezni, ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik, amikor szívünkbe jóérzés költözik, mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal, szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja, kivirágzik abban, aki tőled kapja! Jól esik a szívnek tükörképét látni, szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból, kevés az a lélek, mely lelkeket ápol. Pénzével kérkedik és ural a gazdag, egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság, haragot, megvetést teremt a mohőság. Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen, szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg! Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek. Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog, szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség, ébredjetek már fel, végre látni tessék. Félelem betegít, ezt kell megérteni, mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer, a szeretet magját a világban szórd el. Locsold mások szívét a mosoly vízével, lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények, gyúljanak szemünkben simogató fények. Emeljük fel végre meggyötört világunk, csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok, hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok! Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz! Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran, egymást felemelve a lét áramában. Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk, ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Minden reggel egy öleléssel indítjuk el újabb napunk. Érzéseket szívembe vésel, szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen, egymás karjában elbújunk. Feloldódunk a lét vizében, közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával, erősödik közös hitünk, így válunk eggyé a világgal, lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni, elkezdeni egy új napot, közös létünket ünnepelni, ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék minden reggel e kis csodát, a világukat szebbé tennénk, egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet, isteni fényt, szeretetet, elfújhatnánk a zord felhőket, s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni mindazt, ki kedves teneked! Akarj boldog örömre lelni, hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul, vidámabban süt ránk a Nap! Hiszem, a sorsunk jobbra fordul, a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni, mosollyal díszítsd arcodat, akarj boldog örömre lelni, s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid, nem szolgálják a létedet! ha nem száll rád sötét ború itt, gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod, kezdetnek jó egy ölelés, legyen napod érzéssel áldott, ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel indítsd hát el újabb napod! Gazdagodj újjászületéssel, amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Örül a lelkem!

Örül az én lelkem, ha mosolyogni látlak, csodálatos tudni, hogy őszintén szeretsz! A világ végére elmennék utánad, te vagy az egyetlen, ki boldoggá tehetsz!

Ezért szeretnék én a kedvedbe járni, szóval simogatva írni verseket! Átölelni gyakran, két karomba zárni, s lelkemmel elérni fénylő lelkedet!

Senki nem tudhatja, mit jelentesz nékem, nélküled világom élhetetlen hely. A lelkedbe mélyen én is beleégtem, te vagy a visszhangom, s vágyom, hogy felelj!

Szép kaland az élet, s együtt kell megéljük, a közös útra tévedt lelkünk összeér! Bármi történjen, a szebb jövőt reméljük, s hálásak vagyunk mi, szinte mindenért!

Elsősorban, persze, érted vagyok hálás, tudom, hogy a létem tőled teljesebb, hisz melletted könnyebb a jóemberré válás, megtisztul a lelkem, s több leszek veled!

Örül hát a lelkem, s örömödet látom, ettől válik szebbé közös életünk, szerelmem vagy, kincsem, szívbéli barátom, s hiszem, gazdagabb a földi lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva, s érezzük lelkünk mosolyog, nem számít mások háborúja, hol érdek füstje gomolyog! Hiszem, ha bennünk béke lenne, megváltozhatna a világ, csak vidámság és öröm lenne, s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben, megtalálni, mi elveszett, örömünk lelni jót tevésben, s érezni azt, szívünk szeret. A lélek így szállhat a mennybe, mely idelenn elérhető, eláradunk a végtelenben, s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben, jöjj a karomba kedvesem, mosolyod én szívembe vésem, s minden titkodat meglesem. Kitárom én is lelkem könyvét, olvasd a titkom bátran el, s letörlöm lelked hulló könnyét, s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból, s érezzük azt, hogy létezünk, átalakulunk igazából, s szerető lényekké leszünk! Ha külvilágunk követ minket, elmúlik minden, ami fáj, használjuk öleléseinket! A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk, s könnyebb azt karjaid között, mikor érzem, múlik belőlünk, minden bántó elköltözött! Ha a világon minden ember átölelné a másikat, átérezné a teljességet, s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel, s a szív csak háttérbe szorul, az ember rombol a kezével és lassacskán bealkonyul. A szív ott van az ölelésben, megszépül tőle a világ! Érzéseim szívedbe vésem, fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba, hadd érezzem, szabad vagyok! Az ölelés, az nem kalitka, egy szebb világot adhatok! Szeretetburok, fénnyel telve, körül vesz, biztonságot ad, csodás lényünket ünnepelve, az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Aranyosi Ervin © 2021-02-06. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe, s könnyen ajándékoz, akinek van szíve. Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá, s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte, s hónap végén érzed, talán meg sem érte! S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá, ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni,
a napjaidban örömökre lelni.
Teszed dolgod, így múlik az élet,
a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted,
olykor hálni jár beléd a lélek.
Nem látod, hogy miről szól világod,
apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned,
a fontosra kell még jobban figyelned!
Utad során csak a szépet lássad,
élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod,
az életben a fényt kell megtalálnod.
Hálával átitatnod a lelked,
hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned,
a jó dolgokat kéne észrevenned,
az örömökre kéne koncentrálnod,
és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni!
Senki másnak nem kell megfelelni!
Keresd a jót, élvezd ki a szépet,
fogadd el, mit felkínál az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Álmodtam szépet,
álmodtam jót.
Én kormányoztam
az álomhajót.
Amerre néztem,
ott csak csoda várt,
nevetni láttam
a látóhatárt.

Azt teszem végre,
mit vágyott szívem,
álomhajómat
szép révbe viszem,
boldoggá válok
szeretve én,
szívdobbanásom
a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam,
nincs rajtam teher,
nem érzem többé,
hogy küzdeni kell!
Élem a létet,
és boldog vagyok,
mások lelkében,
szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem,
most ébren vagyok,
napom teremtem,
s a lelkem ragyog.
Boldog a szívem,
mert nincs egyedül,
békém galambja
a vállamon ül.

Ébren is kéne,
álmodni már,
megkapni végre,
azt ami jár,
s szívünkből adni,
amit lehet,
megtapasztalni
egy szebb életet.

Ébredjetek fel
jó emberek!
Legyen az élet
több veletek!
Váltsuk valóra,
mit álmunk ígér,
mikor a kedvünk
az egekig ér!

Ébredj barátom,
és álmodj velem!
Miénk a cseppnyi,
s a végtelen
Csak meg kell élnünk
saját csodánk,
s nem is kell félnünk
egy életen át!

Ébredjetek fel
jóemberek,
csak egy a fontos,
a szívszeretet!
Nem kell, hogy harcolj,
csak boldogan élj,
holnapba nézve
szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt,
álmodjunk jót,
tegyük boldoggá
az álmodozót,
gondolatunk majd
szebb jövőt teremt,
majd ezzel uraljuk
a végtelent!

Szeretve élni,
mit is jelent?
Teljessé tenni
a megélt jelent.
Elfogadásban
megélni csodát,
látni az élet
szebb oldalát.

Nevetni láttam
a fénylő eget,
szívemben itt él
e szép jelenet,
arcodra festem
e vidám jelet,
tükrödben lássad,
hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mikor a Nap lelkemben felragyog,
a világommal végre egy vagyok.
Álmomtól nem térít senki el,
az utam járnom, s célba érni kell!
A lelkemben magam vagyok a fény,
egy isteni, egy életképes lény,
mely megéli mindazt, amit teremt,
a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el,
tükörfalát megtisztítani kell,
hogy láthassam, ami majd vár reám,
a saját énem jobbik oldalán.
Tanulni jót, s szeretni jöttem én,
az életem ne legyen rossz regény,
hisz nem béníthat gyötrő félelem,
a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom,
és rendeződik majd minden atom,
a rendezettség lassan összeáll,
s majd bennem Isten szép rendet talál!
Majd felépítem saját váramat,
jó érzés adja majd tégláimat,
és felnyitok majd csukott szemeket,
mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog,
ha megértem, mért jöttem, ki vagyok,
ha belőlem majd ki árad a fény,
másban is feléled a remény!
Mert mindannyian fénylények vagyunk,
és akkor élünk, ha világítunk,
ha általunk az árnyék megszűnik,
s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem,
az örömöm tibennetek terem,
ha arcotokon mosoly-fény ragyog,
mit nem lopnak el önző tolvajok!
Ha láthatom, hogy végre értitek,
ha képesek szeretni a szívek,
ha élő álmokat kergethetünk,
s a világ végre gazdag lesz velünk!

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Minden reggel egy öleléssel
indítjuk el újabb napunk.
Érzéseket szívembe vésel,
szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen,
egymás karjában elbújunk.
Feloldódunk a lét vizében,
közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával,
erősödik közös hitünk,
így válunk eggyé a világgal,
lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni,
elkezdeni egy új napot,
közös létünket ünnepelni,
ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék
minden reggel e kis csodát,
a világukat szebbé tennénk,
egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet,
isteni fényt, szeretetet,
elfújhatnánk a zord felhőket,
s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni
mindazt, ki kedves teneked!
Akarj boldog örömre lelni,
hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul,
vidámabban süt ránk a Nap!
Hiszem, a sorsunk jobbra fordul,
a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni,
mosollyal díszítsd arcodat,
akarj boldog örömre lelni,
s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid,
nem szolgálják a létedet!
ha nem száll rád sötét ború itt,
gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod,
kezdetnek jó egy ölelés,
legyen napod érzéssel áldott,
ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel
indítsd hát el újabb napod!
Gazdagodj újjászületéssel,
amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Örül az én lelkem, ha mosolyogni látlak,
csodálatos tudni, hogy őszintén szeretsz!
A világ végére elmennék utánad,
te vagy az egyetlen, ki boldoggá tehetsz!

Ezért szeretnék én a kedvedbe járni,
szóval simogatva írni verseket!
Átölelni gyakran, két karomba zárni,
s lelkemmel elérni fénylő lelkedet!

Senki nem tudhatja, mit jelentesz nékem,
nélküled világom élhetetlen hely.
A lelkedbe mélyen én is beleégtem,
te vagy a visszhangom, s vágyom, hogy felelj!

Szép kaland az élet, s együtt kell megéljük,
a közös útra tévedt lelkünk összeér!
Bármi történjen, a szebb jövőt reméljük,
s hálásak vagyunk mi, szinte mindenért!

Elsősorban, persze, érted vagyok hálás,
tudom, hogy a létem tőled teljesebb,
hisz melletted könnyebb a jóemberré válás,
megtisztul a lelkem, s több leszek veled!

Örül hát a lelkem, s örömödet látom,
ettől válik szebbé közös életünk,
szerelmem vagy, kincsem, szívbéli barátom,
s hiszem, gazdagabb a földi lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva