Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
28

By

Aranyosi Ervin: Saját hitrendszered

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Saját hitrendszered

Tanítottak, így tettél szert
saját hitrendszerre.
Volt hasznos, mi jó volt neked,
s volt hibás, egyszerre!

Szüleid és tanítóid
jó szándékkel adták,
egykor ők is ezt tanulták,
így tőlük ragadt rád.

Gyermekkorban, eleinte
tiszta lelked lázadt,
aztán lassan megtanultad
befogni a szádat.

Ha még ma is elfogadod
gondolkodás nélkül,
önmagadat megtagadva
éled léted végül.

Minden úgy jó, ahogy mondták?
Ezt kell tovább adnod?
Dogmák, hibás gondolatok
között kell maradnod?

Úgy tűnik, mintha az élet
kőbe lenne vésve,
s nem térhetnél le utadról,
s ezt nem vennéd észre!

Nem merül fel sosem benned,
miről szól az élet?
Nem érzed úgy egyszer sem,
hogy megvezettek téged?

Elfogadod azt is,
mindig más írja meg sorsod?
Hagyod, hogy az orrod alá,
más törhessen borsot?

Nem vizsgálod, mi az igaz,
mi az önző érdek?
Hazugságból áll a világ,
s abból van temérdek?

Keresd hát az igazságot,
hiszen okkal lettél,
vizsgáld csak meg hitrendszered,
hátha eltévedtél!

Találd meg az igaz utat,
ami téged szolgál,
olyat adj a gyermekednek,
amivel majd jól jár!

Ha keresel, a tudás is
reád fog találni,
sokat segít anyanyelved,
hasznodra fog válni!

Aranyosi Ervin © 2025-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
11

By

Aranyosi Ervin: Mi lehet az ok?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mi lehet az ok?

Nincsen okom itt lenni e Földön,
s hazudni létet zord felhők alatt?
Azt hiszed tán, magamért zsörtölődöm,
mert nincs kedvem ragyogni, mint a Nap?
Oktalanul pedig miért is lennék?
Ha nem teszem jobbá más életét,
ha nem lelem az életem értelmét,
ha nem tudom, hogy miről szól a lét!

Leszülettem, de mi is volt a tervem,
hogy alakítsam, ha nem is ismerem?
Ha holnapom tudatlanul teremtem,
és más mondja meg, hogy milyen legyen!
Szolga vagyok, csak egyszerű bábu,
ki ácsorog egy tábla közepén?
Csillag vezérel, de vajon hány ágú,
és hol jövök e szellemképbe én?

Pusztul a Föld, és végig kell, hogy nézzem,
s nem találom a megoldásokat,
csak átkozom a tehetetlenségem,
s nem menthetem meg szép világomat?
Itt élek én, és nincsen küldetésem,
a szó elszáll, s nyomában könny fakad,
krónikásként a verssorokba vésem
a fájdalmam, míg a vég elragad?

De talán mégis értelmet nyerhet létem,
hogy nem csak úgy, mellékesen vagyok.
Talán, ha mindig szeretettel éltem,
akkor e Földön szép nyomot hagyok!
Ha néhány ember lett boldogabb tőlem,
ha szebbé tettem mások napjait,
ha eljut máshoz, mi árad belőlem,
a jóság, ami szívemben lakik!

Aranyosi Ervin © 2025-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
6

By

Aranyosi Ervin: Teremtő vagy

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtő vagy

Teremtő vagy,
fénnyel megáldott,
aki formálja a világot!
Ha tudsz erről,
teremthetsz szépet,
vagy csak mások világát éled!

Van tudatod,
akaratod,
vagy tervezed,
vagy csak hagyod,
hogy sodorjon a Nagyvilág
hogy más akarjon hatni rád!

Lehetne jobb,
lehetne szebb,
megálmodhatnád életed,
használhatnád
a bölcs tudást,
s nem bánhatnának el veled!

Tudatosan,
és lelkesen,
teremts, hogy végre rend legyen!
Hogy megéld végre álmaid,
ami már lelkedben lakik!

Ne csak sodródj!
Akarj, evezz!
hogy tapasztalatot szerezz!
Építs váradhoz alapot,
melyre vágy-tégláid rakod!

De tudd,
világod egy veled,
te alkotod, s te élvezed!
Hát vigyél fényt,
hol a sötét,
kínoz sok Istenadta lényt!

Okkal vagy,
s van feladatod,
ne csüggedj, fel nem adhatod!
Ébressz alvót, legyél a Nap,
ki magot vet, és fényt arat!

Használd teremtő fényedet,
ne rángathassák lényedet,
ne légy bábú, tudatlanul,
ki tengődik, és nem tanul.

Teremtő vagy,
álmodj, szeress,
világodtól boldog lehess!
Tedd szebbé mások életét,
mert fényben élve szebb a lét!

Aranyosi Ervin © 2025-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
26

By

Aranyosi Ervin: Füstbe ment életterv?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Füstbe ment életterv?

Mikor megszületünk,
van egy élettervünk,
van indíttatásunk,
egy jó cél él bennünk.

Aztán tanítanak,
akik rosszul tudnak,
s eltakarják fényét
a ránk váró útnak.

Mert, ha mindannyian
a jó utat járnánk,
hatalmast, uralót
biztos nem szolgálnánk.

Inkább szeretettel
s szabad akarattal,
tenné dolgát mindaz,
aki megtapasztal.

Mire felébredünk,
mire bölccsé válunk,
az élet végéhez
már közelebb állunk.

Hiába a tudás,
nem tudjuk átadni,
mert ezen az úton
nehezebb haladni.

Mind istenek vagyunk,
és teremtő lények,
csak sötétben élők,
akik tenni félnek.

Gazdagság, kényelem,
hatalom és siker
csábít és nem enged
a jóra ébredni fel.

Ám, ameddig mások
dönthetnek felettünk,
nem tesszük a dolgunk,
amiért születtünk.

Ezért, életen át
haldoklik a lélek,
s játszanak vele,
kik a háttérben élnek.

Van egy élettervünk,
mikor leszületünk,
de valahogy mégsem
erről szól életünk.

Mások írnak nekünk
egy új színdarabot,
melynek a bukása,
már előre adott!

Jó lenne eleve
szeretve születni,
lélektől vezetett,
bölcsebb eszű lenni!

Megélni a tervet,
amiért lejövünk,
mert céljaink nélkül,
nagyon mellé lövünk!

Félelem és harag,
rossz hit akadályoz,
s köt egy mások által
tervezett világhoz!

Ha szeretet útján
tennénk inkább dolgunk,
könnyebb lenne talán
élnünk, s boldogulnunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By

Aranyosi Ervin: Lét-elem

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Lét-elem

A lét eleme vagyok én is,
részben anyag, részben fény is.
Tanulnom kell élnem mégis,
a tudás a fény felé visz.

Részben szív, és részben elme,
csak így, együtt van értelme!
A kérdés is lét-elem:
– Mi történik, s mért velem?

Keresem, hogy mért vagyok,
s mi lehet a cél, az ok?
Ha a választ meglelem,
értelmet nyer életem!

Elemekből épülünk fel,
csak az élettervünk tűnt el!
Bár létezik tudat alatt,
elzárja egy tudat-lakat!

Keresem hát önvalómat,
arra épülhet a holnap,
ezért kell elcsendesednem,
hogy a lélek súgjon bennem!

Befelé kell hát figyelnem,
s bontogatnom anyanyelvem,
benne ott az élet kódja,
a megértés tiszta módja!

Bennem szunnyad, bennem ébred,
fel kell fogjam az egészet,
elemekből összeraknom,
s világomhoz hozzáadnom!

Aranyosi Ervin © 2025-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
18

By

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Vannak még, kik éheznek a fényre,
kik szeretettel hatnak minden lényre.
Kik átformálnák e hazug világot,
kik valóra váltanák azt az álmot,
hogy az ember szebb jövőt teremthet,
hogy szolgálhatja az isteni rendet!
Éltetheti elgyötört világát,
meggyógyítva Földje auráját!

Egy eszköz van, ami erre képes,
ami javít, mitől a lét szép lesz!
Nem kell hozzá pénz, technika, fegyver,
csupán érző, s gondolkodó ember!
Van egy jussunk, az emberiségnek,
akaratunk szabad lehet, s éltet,
mégis erről szolgaként lemondunk,
parancsszóra minden jót elrontunk!

Ám nem kéne szolgaként megélnünk,
hazugságok ketrecében félnünk,
felébredve kéne álmot látnunk,
s rendbe kéne tennünk a világunk!
Igazság, a szeretet, a jóság,
nem lenne csak hiábavalóság!
Ha meglátnánk ébren is az álmunk,
s rendbe tennénk gyönyörű világunk!

Élhetnénk mind napról napra szebben,
Teremtőnkhöz méltó szeretetben!
Cseppek vagyunk az ő tengerében,
kell, hogy szívünk, mind egymáshoz érjen!
A szeretet az egyetlen esélyünk,
higgyük már el, nincsen mitől féljünk!
Teljessé csak együtt válhatunk,
hisz mindannyian teremtők vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
16

By

Aranyosi Ervin: Le kell hűtsem magam!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Le kell hűtsem magam!

Le kell, hogy olykor hűtsem,
hirtelen természetem!
Fel kell tennem a kérdést:
– Miért történik ez velem?
Nem rohanhatok fejjel
a falnak folyton én,
tudom, okkal születtem,
és vagyok e Földtekén!

Olykor a lelkem lázad,
s igazam keresem,
bosszant, ha megaláznak,
ha packáznak velem!
De nekem kell legyőznöm
lázadó lelkemet,
mert sosem bántana engem,
ki szívéből szeret!

Le kell hát magam hűtsem,
hogy megfontolt legyek,
hogy megnyugodjon a lelkem,
és mindent jól tegyek!
S amikor lehiggadtam,
megszépül a világ,
s eltűnik a bántó, sértő,
lelkemben, ami rág…

Aranyosi Ervin © 2025-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
12

By

Aranyosi Ervin: Dicséret

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Dicséret

Lásd, hogy kivirágzik,
akit megdicsérnek,
kivirul, kiragyog,
ha szívéhez érnek!
Jobbá, többé válik,
feltöltődik fénnyel,
s ő is jobban bánik
majd a többi lénnyel!

A dicsérő felé
máris hálát érez,
el tudja képzelni,
hogy holnapja szép lesz!
Ezt az energiát
tovább képes adni,
képes másokat is
boldoggá avatni.

Hiszen a dicséret
olyan üzemanyag,
amitől a világ
egy jobb úton halad.
Jóérzés és hála
száll feléd nyomában,
kiléphetsz a fényre,
nem élsz már homályban.

Hát dicsérj, emelj fel,
így simogass lelket,
a másik értéke
tükröződjön benned!
A dicséret fénylő,
felragyog a lélek,
így látja világát
élhetőbbnek, szépnek!

Aranyosi Ervin © 2025-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
10

By

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Olvashatnék, írhatnék, vagy tehetném a dolgom,
tehetném a földemen, a Földön, vagy a Holdon.
Ábrándozva teremthetném saját kis világom,
átélhetném, átírhatnám minden egyes álmom.

Szerethetnék, nevethetnék, élhetnék, tehetnék,
mostaninál boldogabb és jobb ember lehetnék.
Megélhetném álmaimat, s formálhatnám őket,
s kitalálnék alternatív, változó jövőket.

Hagyhatnám, hogy önmaguktól menjenek a dolgok,
mások formálják a napom, s attól legyek boldog.
Harcolhatnék mások ellen, legyen vonzóbb minden,
lehetnék egy porszem csupán, vagy akár az Isten.

Hagyhatnám, hogy más írja meg naponta a sorsom,
életemet egy sablonba be kéne sorolnom?
Alkothatnék új dolgokat, ami sose volt még,
vagy keresném, egy régi kor, tán mitől is volt szép?

Lehet, hogy bárhogy csinálnám, ide lyukadnék ki,
és ha nézne a Teremtőm, tetszene az néki?
Vagy át kéne írnom végre ezt a történelmet,
és egy élhetőbb világ is kaphatna értelmet!

Mit tehetnék végül is, mi elvárható tőlem?
Hogy válhatna Isten fia, Teremtő belőlem?
Nap mint nap, az utam járom, s álmodom új álmom,
tudok-e még változtatni ezen a világon?

Aranyosi Ervin © 2025-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
7

By

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Teremtő lények vagyunk mind,
s élünk álmaink szerint!
Elmegyünk és visszatérünk,
s tesszük dolgunkat megint!

Élettervünk elfelejtjük,
akadályoz a hitünk!
A téveset tovább adjuk,
s azt hisszük, hogy segítünk!

Tanítanak, s onnan kezdve,
lelkünk nem lehet szabad,
aztán később rájövünk,
hogy utunk rossz felé halad!

Nem találjuk önmagunkat,
hát nyomaszt a földi lét,
és a lélek elveszíti
önmagát, és mindenét!

Innen kezdve nem is értjük,
miről is szól a világ,
a többiek lehurrogják azt,
ki érző, aki lát.

Végig a haláltól félünk,
pedig az csak átmenet,
ezért aztán nem is éljük
igazán az életet.

Oly jó lenne mindent tudni,
s emlékezni, kik vagyunk,
nem eltűnni világunkban,
hol így nyomot sem hagyunk.

Megálmodni, teremteni,
létrehozni kellene,
nem csak lomhán vegetálni,
s élőn halni csak bele!

Hiszem, több lenne a dolgunk,
teremtő lények vagyunk,
s mikor álmaink megéljük,
attól fénylőn ragyogunk!

Bár az árnyék életünkre
rányomja a bélyegét,
tennünk kell, hogy bizonyítsuk,
lehet szép a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2025-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts