Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

júl
27

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Adjon az Isten!, Aranyosi Ervin, becsület, békesség, háborúk, hála, hit, igazság, jövőkép, remény, szeretet, tisztesség, vége, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin © 2023-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, boldogul, egészséges, ember, Fiatal, Ha megöregedtél..., haldoklik, idős, kalitka, lelked, szabad, szép, vers, vidám 24 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Ezt a kort elérni
nem könnyű feladat!
Ne siránkozz folyton,
hogy itt fáj, ott sajog,
ne engedd a kornak
ellátni a bajod!
Figyelmedet inkább,
jobb céloknak szenteld,
melyekre még ifjan,
elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy,
időd, mint a tenger,
bölcsességgel áldott,
élet-látott ember!
Mondd csak, volt-e álmod,
ami álom maradt?
Nyisd ki kalitkádat,
engedd el madarad!
Képzeleted szárnyán,
nyugodtan repülhetsz,
repít a gondolat,
szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon,
ismerd meg hazádat,
járj be szép erdőket,
ismeretlen tájat!
Élvezd a természet
milliónyi báját,
hagyd el otthonodat,
lelked kalitkáját.
A beszélő dobozt
be se kapcsolt többé,
hadd váljon számodra
láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy,
szabad, tiszta lélek,
kiben felszikrázik,
s tenni kezd az élet!
Váltsd valóra álmod,
mit régen nem mertél,
amit szebb időkre,
egykor félretettél!
Mert eljött az idő,
és a lehetőség,
hogy a napjaidat
álmaid kitöltsék!

A sok idős ember,
haldoklik és fáradt,
betegségek gyötrik,
lelkükből bú árad!
Utolsó pénzüket
orvosokhoz hordják,
elesettségükért,
a világot okolják!
Pedig nem kéne más,
csupán változtatni,
minden egyes naphoz,
új kalandot rakni!

Észrevenni végre
a viccest, a szépet,
a csodát, amit még
tartogat az élet!
Örökké mozogni,
menni, menni, menni,
az élő világtól
boldogabbá lenni!
Kezdd el egy lépéssel,
egy kis tervezéssel,
aztán indulj is el,
megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen
nézd ezt a világot,
örülj minden szépnek,
amit szemed látott!
Keress jó társakat,
akik elkísérnek,
hidd el, a barátok
nagyon sokat érnek.
Velük megoszthatod
újkori csodádat,
a friss élményeket,
amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot,
légy fitt, egészséges,
csupán el kell hinned,
bármi lehetséges!
Hisz megöregedtél,
de lelked fiatal,
ma is boldogulni,
ez ám a diadal!
Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Engedd lelked szállni,
legyél boldog, s szabad!

Aranyosi Ervin © 2023-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, élvezzük, embertárs, föld, Idő-utazás, lelkünk, leszületünk, menetrend, tanul, vágyaink, vers, világ, vonat, zakatol 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Megy az idő, egyre zakatolva,
a világot maga előtt tolva.
Bárcsak tudnám, hogy hová igyekszik,
és ha múlik, milyen világ lesz itt!

Megy az idő, mintha vonat lenne,
s mi vagyunk mind az utasok benne,
meg is állunk néhány állomáson,
hogy valaki ott végleg kiszálljon.

Vannak köztünk frissen érkezettek,
akik épp egy utazásba kezdtek.
Nem tudják még, merre vezet útjuk,
hogy mindnyájan köreinket futjuk.

Leszületünk egymás után újra,
új időben indulunk az útra,
egy újra, min eddig sose jártunk,
s elkísér majd néhány embertársunk.

Vonatunkból lessük a világot,
mi az új, mit szemünk még nem látott,
mi az mit még nem tapasztalt lelkünk,
egy jobb léthez, mire kell figyelnünk?

Rajtunk múlik élvezzük-e mindezt,
utazásunk vágyaink szerint lesz,
vagy más írja meg a menetrendet,
és a lelkünk többé nem pihenhet!

Tanulunk-e mielőtt kiszállnánk,
van esélyünk rá, ha jobbá válnánk!
Szebbé, jobbá tenni a világot,
amilyet még e Föld sose látott!

Aranyosi Ervin © 2023-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: a szó..., Aranyosi Ervin, csoda, fegyver, felszabadul, gondolat, Lélek, simogat, szavaid, szeretet, szív, szünet, teremtő, Tudod, vers 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet teremtő, szép dolog.
Mégis, ha ráébred az ember,
akkor a lelke felragyog,
hiszen a szó, a teremtésnek
módja, mint élő gondolat.
Teremthet álmodón csodákat,
s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod,
mint könnyű madár szárnyra kél,
s ha szép, ha jó és el nem rontott,
akkor egy szép szívhez elér!
Jó lenne, hogyha simogatna,
s szeretettel lenne tele,
elvesztett hitet visszaadna,
s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet kedves és szelíd,
de van, hogy helyette a csend kell,
ami, ha kellett messze vitt!
Hiszen a belsődben találod,
az olykor néma végtelent,
mikor a rosszat mind kizárod,
s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad,
ha benned ragad, meggyötör,
a gondokat mind meg kell oldjad,
ami a szép lelkedre tör!
Keress olyat, ki meghallgatja,
aki megérti mit jelent,
aki szavadhoz lelkét adja,
ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned,
feszültséged, hogyha van,
felszabadulhat tőle lelked,
szárnyal végre és gondtalan.
Ám, mielőtt kimondanád,
tarts egy cseppnyi szünetet,
ne bántson meg másik lelket,
a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál,
emeljen inkább fel szavad,
a lényegükre rátaláljál,
legyen a lét ettől szabad!
Ne bántson, inkább simogasson,
ne legyen fegyver sohasem,
inkább szeretet nyelvén hasson,
fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, belső harc, betegség, ébreszt, emberséges, gondolat, Megnyugtatás, szolga, tett, tettél, valóság, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Egyszer véget ér majd a jó és a rossz is!
Egyszer elengeded végleg a gonoszt is!
Egyszer visszavágysz majd ebbe a világba,
újra csak tanulni, szeretetre vágyva!
De amíg ez eljön, mért nem akarsz élni?
Dühöt és haragot, jókedvre cserélni?
Elengedni mindazt, mi nem téged szolgál,
s visszatérni oda, hol születéskor voltál?

Élő, tiszta lélek, szeretetre vágyó,
igaz küldetésű, álmokat beváltó!
Aki emberséges, tudós, és nem szolga,
aki érti létét, s tudja mi a dolga!
Ha még nem találod küldetésed célját,
kezdj csak el szeretni, és örömöt élj át!
Nem csak monotonon dolgozni születtél,
örök utazóként, másra hatni lettél!

Egyszer végére érsz életed útjának,
s fejedben akkor majd gondolatok járnak,
hogy életed során, mi jót cselekedtél,
hogy a világodért, mennyi mindent tettél?
Ébresztettél alvót? Eleget tanultál?
Rájöttél, miért volt, mikor porba hulltál?
Megértetted, vajon, mért volt betegséged,
hogy magad okoztad, s nem más bántott téged!

Hogy belső harcodat tükrözte világod,
hogy, amit kiküldtél, újra viszont látod!
A jót és a rosszat, mind-mind visszakaptad,
és minden változott, és pont temiattad!
Egy vagy mindenkivel, s mindenki egy veled,
mindegy, hogy utálod, vagy éppen kedveled!
A másik is lelked szép kivetülése,
egyazon valóság másik rezdülése.

Ne aggódj, hisz jössz még erre a világra,
kaphatsz még új esélyt a kijavításra!
Azt, hogy élsz-e vele, csakis rajtad múlik,
a tanulás mindig egy új létbe nyúlik.
Nincs miért aggódnod, nincs is mitől félned,
de ha napjaidat jól szeretve éled,
megkapod jutalmad, mert a világ tükör,
ahol a jóság is fényesen tündököl!

Aranyosi Ervin © 2023-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csoda, él, emberek, felleg, Fényből születtem a Földre, gyermek, hála, isten-áldás, kragyog, Lélek, nap, szeretet, szív, tükröz, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az oroszlán dilemmája, birka, csorda, ébredés, élet, érdek, harcol, nyáj, önző, rabszolga, szabad, vers, vezető 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hálapárna

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, búzapelyva, éji, elárulom, eszköz, feladat, Hálapárna, késze náll, ősi, pihentető, társ, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hálapárna

Mi lenne, ha minden este
hálapárna várna?
Ha az álom pihentetőn,
mindig rád találna?
Segítene teremteni
sokkal szebb világot,
s elkerülnéd a nyomasztó,
megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna,
s párnád pihentetne,
mit szólnál, ha vágyaidat
felfedeznéd benne?
Ősi eszköz, búzapelyva
őrizné az álmod,
segítene a jó utat
végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként,
kipihentté válnál,
a másnapi feladatra
frissen készen állnál!
Elárulom, lehet neked,
ilyen éji társad,
mostantól rád pihentető.
édes álmok várnak!

Elérhetőség:
Hálapárna.hu

Aranyosi Ervin © 2023-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A fénykép örök emlék

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A fénykép örök emlék, Aranyosi Ervin, barát, fotó, hordoz, idő, időtlenség, megnéz, mosoly, végtelen, vers, vidám Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A fénykép örök emlék

Na most, széles mosolyt kérek,
készítek egy fényképet!
Tudod, mikor hazamegyek,
naponta majd megnézlek!
Emlékszem majd minden percre,
fontos minden pillanat!
Bár nem fogunk találkozni,
de a fénykép megmarad!

Szépséged megörökítem,
szívemben örök maradsz,
s a fotó majd megerősít,
bár az időben haladsz.
Nem fognak rajtad az évek,
szép marad a mosolyod,
időtlen végtelenséged,
majd a képen hordozod.

Nem ejtelek rabul, mégis
velem mindig ott leszel,
és ha látom fényképedet,
mindig vidámmá teszel!
Megőrizlek szép emlékként,
s olykor gondolok majd rád,
s lehet, egyszer visszajövök
visszatérek még hozzád!

Talán újra készítek majd,
barátomról egy fotót,
s elviszem majd az élményt is:
– Vele milyen csoda volt!
Olyankor is megnézlek majd,
ha távol vagy, s nem vagy ott,
és a fénykép is mutatja,
hogy barátod maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Merj élni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmaid, alvás, Aranyosi Ervin, boldog, csak tedd!, csendesül, dolgod, Lélek, Merj élni!, siker, sorsod, szolgaság, tedd, tetszhalál, ural, vers 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot, szebb világot, boldogságot! Adjon az Isten békességet, háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget, méltóságot, tisztességet! Szeretetet, egyetértést, szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot, tisztán lássuk a világot, jövőképet, egészséget, összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt, ami elég, ami kitart, a munkának becsületet, jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk, mások hitét visszaadjuk! Reménykedjünk, s adjunk hálát, fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet, s adjuk tovább, mikor lehet! Emeljük fel a világot, ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Ha megöregedtél, hát húzd ki magadat! Ezt a kort elérni nem könnyű feladat! Ne siránkozz folyton, hogy itt fáj, ott sajog, ne engedd a kornak ellátni a bajod! Figyelmedet inkább, jobb céloknak szenteld, melyekre még ifjan, elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy, időd, mint a tenger, bölcsességgel áldott, élet-látott ember! Mondd csak, volt-e álmod, ami álom maradt? Nyisd ki kalitkádat, engedd el madarad! Képzeleted szárnyán, nyugodtan repülhetsz, repít a gondolat, szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon, ismerd meg hazádat, járj be szép erdőket, ismeretlen tájat! Élvezd a természet milliónyi báját, hagyd el otthonodat, lelked kalitkáját. A beszélő dobozt be se kapcsolt többé, hadd váljon számodra láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy, szabad, tiszta lélek, kiben felszikrázik, s tenni kezd az élet! Váltsd valóra álmod, mit régen nem mertél, amit szebb időkre, egykor félretettél! Mert eljött az idő, és a lehetőség, hogy a napjaidat álmaid kitöltsék!

A sok idős ember, haldoklik és fáradt, betegségek gyötrik, lelkükből bú árad! Utolsó pénzüket orvosokhoz hordják, elesettségükért, a világot okolják! Pedig nem kéne más, csupán változtatni, minden egyes naphoz, új kalandot rakni!

Észrevenni végre a viccest, a szépet, a csodát, amit még tartogat az élet! Örökké mozogni, menni, menni, menni, az élő világtól boldogabbá lenni! Kezdd el egy lépéssel, egy kis tervezéssel, aztán indulj is el, megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen nézd ezt a világot, örülj minden szépnek, amit szemed látott! Keress jó társakat, akik elkísérnek, hidd el, a barátok nagyon sokat érnek. Velük megoszthatod újkori csodádat, a friss élményeket, amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot, légy fitt, egészséges, csupán el kell hinned, bármi lehetséges! Hisz megöregedtél, de lelked fiatal, ma is boldogulni, ez ám a diadal! Ha megöregedtél, hát húzd ki magadat! Engedd lelked szállni, legyél boldog, s szabad!

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Tudod, a szó, az lehet fegyver, s lehet teremtő, szép dolog. Mégis, ha ráébred az ember, akkor a lelke felragyog, hiszen a szó, a teremtésnek módja, mint élő gondolat. Teremthet álmodón csodákat, s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod, mint könnyű madár szárnyra kél, s ha szép, ha jó és el nem rontott, akkor egy szép szívhez elér! Jó lenne, hogyha simogatna, s szeretettel lenne tele, elvesztett hitet visszaadna, s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver, s lehet kedves és szelíd, de van, hogy helyette a csend kell, ami, ha kellett messze vitt! Hiszen a belsődben találod, az olykor néma végtelent, mikor a rosszat mind kizárod, s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad, ha benned ragad, meggyötör, a gondokat mind meg kell oldjad, ami a szép lelkedre tör! Keress olyat, ki meghallgatja, aki megérti mit jelent, aki szavadhoz lelkét adja, ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned, feszültséged, hogyha van, felszabadulhat tőle lelked, szárnyal végre és gondtalan. Ám, mielőtt kimondanád, tarts egy cseppnyi szünetet, ne bántson meg másik lelket, a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál, emeljen inkább fel szavad, a lényegükre rátaláljál, legyen a lét ettől szabad! Ne bántson, inkább simogasson, ne legyen fegyver sohasem, inkább szeretet nyelvén hasson, fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Aranyosi Ervin © 2023-06-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre, Napom gyermeke vagyok, nem egy percre, mindörökre, fénye a lelkemből ragyog! Az sem baj, ha eltakarják, önző, sötét fellegek, hisz fényemet, a világból eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre, s ez a fény, a szeretet, ezért nem kell eljátszanom semmiféle szerepet! Nem kell mássá alakulnom, elég, ha kiragyogok, s körülöttem érzik, látják, a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre, ezt a fényt adom tovább, hálatelten, szeretettel élem ezt a szép csodát. Ha az emberek megértik, csupán csak ragyogni kell, szeretetünk ragyogtatva, egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre, az árnyék nem létezik, csak a tudatlanság bántó, mitől a szív éhezik. Tanítalak tündökölni, használni a fényedet, ez Nap adta isten-áldás, mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre, mind Nap-gyermekek vagyunk, egymás létét beragyogjuk, s közben szép nyomot hagyunk! A szeretet fénycsóvái szebb világot mutatnak, légy része a tanulásnak, bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni, tiszta fénnyel, ahogy kell, szeretett lesz a világunk, a mennyország így jön el! Sosem kellett haldokolni, fény emeli lelkedet, eltűnik az árny, az átok, s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre, tükrözni a másikét, tüzet gyújtani szívekbe, visszaadni a hitét. Külön-külön pislákol csak, ahogyan a gyertyaláng, együtt fényünk erősebb lesz, létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre, fényből születtél te is, kezdj el végre kiragyogni, ha már lelked végre hisz! Ragyogjuk be a világot, szeretetet szórva szét, ébresszük az alvó lelket, s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre, s értelmet fényben lelünk, ha világunk fénybe fordul, gazdag lesz a lét velünk! Ki kell lépnünk hát a fényre, s a rossz álom véget ér, szeretettől átitatva, érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem, óriási nagy dilemma. Maradjak meg rabszolgának? Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek, s kiszolgáltatott vagyok. Oroszlánként többet érek, s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék, s itt hagynám a barikát, nem azért, hogy harcolhassak, nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék, a szívemre hallgatnék, szebbé tenném a világot, szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat, kitaposott rossz utat, amit a sok megválasztott, rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom, mint az önző érdekük, ha csak maguknak kaparnak, miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz, és eljön az ébredés, de ma sajnos több a birka, és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Hálapárna

Mi lenne, ha minden este hálapárna várna? Ha az álom pihentetőn, mindig rád találna? Segítene teremteni sokkal szebb világot, s elkerülnéd a nyomasztó, megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna, s párnád pihentetne, mit szólnál, ha vágyaidat felfedeznéd benne? Ősi eszköz, búzapelyva őrizné az álmod, segítene a jó utat végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként, kipihentté válnál, a másnapi feladatra frissen készen állnál! Elárulom, lehet neked, ilyen éji társad, mostantól rád pihentető. édes álmok várnak!

Aranyosi Ervin © 2023-06-20. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: A fénykép örök emlék

Na most, széles mosolyt kérek, készítek egy fényképet! Tudod, mikor hazamegyek, naponta majd megnézlek! Emlékszem majd minden percre, fontos minden pillanat! Bár nem fogunk találkozni, de a fénykép megmarad!

Szépséged megörökítem, szívemben örök maradsz, s a fotó majd megerősít, bár az időben haladsz. Nem fognak rajtad az évek, szép marad a mosolyod, időtlen végtelenséged, majd a képen hordozod.

Nem ejtelek rabul, mégis velem mindig ott leszel, és ha látom fényképedet, mindig vidámmá teszel! Megőrizlek szép emlékként, s olykor gondolok majd rád, s lehet, egyszer visszajövök visszatérek még hozzád!

Talán újra készítek majd, barátomról egy fotót, s elviszem majd az élményt is: – Vele milyen csoda volt! Olyankor is megnézlek majd, ha távol vagy, s nem vagy ott, és a fénykép is mutatja, hogy barátod maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-06-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Merj élni!

Tedd, csak tedd a dolgodat, és légy általa boldogabb! Tegyed csak azt, mi boldogít, s már is tudod, mi dolgod itt!

Ne más vezesse életed, hisz jobb, ha te elképzeled! Sajátod éled, s attól szép, hogy nem másolod másokét!

Megkeresed, a jó utat, amit majd lelked megmutat! Ha másét éled, nem leled, lelked nem jár együtt veled!

Parancsra élni, szolgaság, pedig szükséged volna rád, hogy kifejezd, mi benned él, a lélek épp hozzád beszél!

Csak nem hallod, mert mást figyelsz! Mert mit szólnak, ha élni mersz? Meg kell felelned, azt hiszed, ezért sok más terhét viszed!

Siker, ha máson taposol? Ha más helyett döntést hozol? Ha napjaidban nem vagy ott, ha lelked fáradt, s nem ragyog?

Mókuskereked forgatod, az álmaidat feladod, és elhiszed, nem jár neked, mert ezt mondták az emberek!

Ezért szólok, és tudatom, eltévedtél az utadon, a boldog létet keresed, de nem hallod meg lelkedet!

Csendesülj el, nézz befelé, indulj el álmaid elé, vedd kezedbe a sorsodat, ne más írja a sorokat!

Bárcsak tudnád, azt hogy ki vagy! Hogy aki ural, az kihagy téged, s már lelked nem teremt, nem járja be a végtelent!

Hisz szolga vagy és még alszol, és önmagadra haragszol, pedig a sorsod rajtad áll, s az alvás hosszú tetszhalál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Ezt a kort elérni
nem könnyű feladat!
Ne siránkozz folyton,
hogy itt fáj, ott sajog,
ne engedd a kornak
ellátni a bajod!
Figyelmedet inkább,
jobb céloknak szenteld,
melyekre még ifjan,
elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy,
időd, mint a tenger,
bölcsességgel áldott,
élet-látott ember!
Mondd csak, volt-e álmod,
ami álom maradt?
Nyisd ki kalitkádat,
engedd el madarad!
Képzeleted szárnyán,
nyugodtan repülhetsz,
repít a gondolat,
szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon,
ismerd meg hazádat,
járj be szép erdőket,
ismeretlen tájat!
Élvezd a természet
milliónyi báját,
hagyd el otthonodat,
lelked kalitkáját.
A beszélő dobozt
be se kapcsolt többé,
hadd váljon számodra
láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy,
szabad, tiszta lélek,
kiben felszikrázik,
s tenni kezd az élet!
Váltsd valóra álmod,
mit régen nem mertél,
amit szebb időkre,
egykor félretettél!
Mert eljött az idő,
és a lehetőség,
hogy a napjaidat
álmaid kitöltsék!

A sok idős ember,
haldoklik és fáradt,
betegségek gyötrik,
lelkükből bú árad!
Utolsó pénzüket
orvosokhoz hordják,
elesettségükért,
a világot okolják!
Pedig nem kéne más,
csupán változtatni,
minden egyes naphoz,
új kalandot rakni!

Észrevenni végre
a viccest, a szépet,
a csodát, amit még
tartogat az élet!
Örökké mozogni,
menni, menni, menni,
az élő világtól
boldogabbá lenni!
Kezdd el egy lépéssel,
egy kis tervezéssel,
aztán indulj is el,
megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen
nézd ezt a világot,
örülj minden szépnek,
amit szemed látott!
Keress jó társakat,
akik elkísérnek,
hidd el, a barátok
nagyon sokat érnek.
Velük megoszthatod
újkori csodádat,
a friss élményeket,
amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot,
légy fitt, egészséges,
csupán el kell hinned,
bármi lehetséges!
Hisz megöregedtél,
de lelked fiatal,
ma is boldogulni,
ez ám a diadal!
Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Engedd lelked szállni,
legyél boldog, s szabad!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet teremtő, szép dolog.
Mégis, ha ráébred az ember,
akkor a lelke felragyog,
hiszen a szó, a teremtésnek
módja, mint élő gondolat.
Teremthet álmodón csodákat,
s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod,
mint könnyű madár szárnyra kél,
s ha szép, ha jó és el nem rontott,
akkor egy szép szívhez elér!
Jó lenne, hogyha simogatna,
s szeretettel lenne tele,
elvesztett hitet visszaadna,
s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet kedves és szelíd,
de van, hogy helyette a csend kell,
ami, ha kellett messze vitt!
Hiszen a belsődben találod,
az olykor néma végtelent,
mikor a rosszat mind kizárod,
s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad,
ha benned ragad, meggyötör,
a gondokat mind meg kell oldjad,
ami a szép lelkedre tör!
Keress olyat, ki meghallgatja,
aki megérti mit jelent,
aki szavadhoz lelkét adja,
ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned,
feszültséged, hogyha van,
felszabadulhat tőle lelked,
szárnyal végre és gondtalan.
Ám, mielőtt kimondanád,
tarts egy cseppnyi szünetet,
ne bántson meg másik lelket,
a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál,
emeljen inkább fel szavad,
a lényegükre rátaláljál,
legyen a lét ettől szabad!
Ne bántson, inkább simogasson,
ne legyen fegyver sohasem,
inkább szeretet nyelvén hasson,
fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin © 2023-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Mi lenne, ha minden este
hálapárna várna?
Ha az álom pihentetőn,
mindig rád találna?
Segítene teremteni
sokkal szebb világot,
s elkerülnéd a nyomasztó,
megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna,
s párnád pihentetne,
mit szólnál, ha vágyaidat
felfedeznéd benne?
Ősi eszköz, búzapelyva
őrizné az álmod,
segítene a jó utat
végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként,
kipihentté válnál,
a másnapi feladatra
frissen készen állnál!
Elárulom, lehet neked,
ilyen éji társad,
mostantól rád pihentető.
édes álmok várnak!

Aranyosi Ervin © 2023-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Na most, széles mosolyt kérek,
készítek egy fényképet!
Tudod, mikor hazamegyek,
naponta majd megnézlek!
Emlékszem majd minden percre,
fontos minden pillanat!
Bár nem fogunk találkozni,
de a fénykép megmarad!

Szépséged megörökítem,
szívemben örök maradsz,
s a fotó majd megerősít,
bár az időben haladsz.
Nem fognak rajtad az évek,
szép marad a mosolyod,
időtlen végtelenséged,
majd a képen hordozod.

Nem ejtelek rabul, mégis
velem mindig ott leszel,
és ha látom fényképedet,
mindig vidámmá teszel!
Megőrizlek szép emlékként,
s olykor gondolok majd rád,
s lehet, egyszer visszajövök
visszatérek még hozzád!

Talán újra készítek majd,
barátomról egy fotót,
s elviszem majd az élményt is:
– Vele milyen csoda volt!
Olyankor is megnézlek majd,
ha távol vagy, s nem vagy ott,
és a fénykép is mutatja,
hogy barátod maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Tedd, csak tedd a dolgodat,
és légy általa boldogabb!
Tegyed csak azt, mi boldogít,
s már is tudod, mi dolgod itt!

Ne más vezesse életed,
hisz jobb, ha te elképzeled!
Sajátod éled, s attól szép,
hogy nem másolod másokét!

Megkeresed, a jó utat,
amit majd lelked megmutat!
Ha másét éled, nem leled,
lelked nem jár együtt veled!

Parancsra élni, szolgaság,
pedig szükséged volna rád,
hogy kifejezd, mi benned él,
a lélek épp hozzád beszél!

Csak nem hallod, mert mást figyelsz!
Mert mit szólnak, ha élni mersz?
Meg kell felelned, azt hiszed,
ezért sok más terhét viszed!

Siker, ha máson taposol?
Ha más helyett döntést hozol?
Ha napjaidban nem vagy ott,
ha lelked fáradt, s nem ragyog?

Mókuskereked forgatod,
az álmaidat feladod,
és elhiszed, nem jár neked,
mert ezt mondták az emberek!

Ezért szólok, és tudatom,
eltévedtél az utadon,
a boldog létet keresed,
de nem hallod meg lelkedet!

Csendesülj el, nézz befelé,
indulj el álmaid elé,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne más írja a sorokat!

Bárcsak tudnád, azt hogy ki vagy!
Hogy aki ural, az kihagy
téged, s már lelked nem teremt,
nem járja be a végtelent!

Hisz szolga vagy és még alszol,
és önmagadra haragszol,
pedig a sorsod rajtad áll,
s az alvás hosszú tetszhalál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!