Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

aug
16

Aranyosi Ervin: Gondolatot küldök

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, fény, Gondolatot küldök, jövő, lelki-szemeid, megment, nemesebb, szeretet, út, vers, vezet, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Gondolatot küldök

Gondolatot küldök szerte a világba,
magját szerteszórom, boruljon virágba!
Gondolat fényével locsolgatok lelket,
s a megfáradt szívek érző útra lelnek.

Világunk nyomasztja butaság, sötétség,
a tanácstalanok is meg kell végre értsék,
hogy csak egy út vezet egy boldog világba,
nem csüggedhetünk el, egy rossz jövőt látva!

Nekünk kell világunk végre megmentenünk,
boldogok egyébként, biztos nem lehetünk!
Jobbá kell szeretnünk embertársainkat,
közös kinccsé téve tudás-titkainkat!

Mikor szeretettel nézed a világod,
lelki-szemeiddel sokkal szebbnek látod.
Kivirul, megújul, egyre nemesebb lesz,
lelked erejével fénylőbbet teremthetsz!

Aranyosi Ervin © 2023-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mennyország a Földön

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, élő, értékes, jóérzés, kedves, lelkünk, megtapasztalás, Mennyország a Földön, szemeink, szeretet, szívünkkel, vvers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mennyország a Földön

A Mennyország itt van, élőn körülöttünk,
csak még nem eleget, s nem jól nézelődtünk.
Csak a szemeinket használjuk, hogy lássunk,
ezért is nincs élő megtapasztalásunk!
Szeretettel kéne világunkat nézni,
és ezt a jóérzést folyton felidézni!
Szívünkkel figyelni minden egyes lényre,
jó energiánkat juttatva érvényre!

Rá kell hangolódnunk, milyen szép világunk,
benne mennyi kedvest, és értékest látunk,
hogyan festi lelkünk a szépet még szebbre,
hogyan hat a világ vissza a lelkekre!
Szeretetet kéne folyton adni, s kapni,
s e csodás örvényben szívvel benn maradni!
Ez az élet célja, egyre jobbá válni,
zűrös földi létből, csodásat csinálni!

Aranyosi Ervin © 2023-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Isteni forrás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, élő, energia, fény, Isteni forrás, jóság, kiragyog, lelkünk, nap, szeretet, szív, tiszta, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Isteni forrás

Isten forrásában lubickol a lélek.
Körülvesz, befogad, bennem tiszta fény lett!
Bárcsak tudnék folyton csak reá figyelni,
benne felolvadni és örömre lelni!
Fény-energiából születtünk a Földre,
külvilág tükrében fénylőn tündökölve.
Gondolati felhők takarják el fényünk,
nyomasztó világok akarják, hogy féljünk!
De, csak azt kellene megértenünk végre,
hogy a Nap, mindennap felkúszik az égre,
s ha fénye nem látszik, akkor is világít,
fénye felhők mögött, éppen úgy szikrázik.

Lehet kívül sötét, ha lelkünkben fény él,
jobb is kiragyognod, inkább, minthogy félnél!
Csodáld hát világod, lásd benne a szépet,
lelked fénycsóvája vezéreljen téged!
Szeretet a kulcsa egy boldog világnak,
de kívül keresve nemigen találtad.
Fordulj hát befelé, keresd meg a csended,
az isteni forrás ott csordogál benned!
Szeretet-forrásod enged szélesedni,
érré, kis patakká, majd folyóvá lenni!

Engedd, hogy szívedből jósággal kilépjen,
másokhoz eljutva, más szívekhez érjen!
Amikor teheted csodáld a világod,
emeld fel lelkedet, légy tőlük megáldott!
Hisz, amit kívül látsz az is Isten része,
csodákból épül fel a világ egésze.
Csodálj minden élőt, szeretet emeljen,
engedd, hogy a lelked boldogságra leljen!
S mert Isten nem harcol, nem lehet legyőzni,
próbálj forrásában hosszasan időzni!

Aranyosi Ervin © 2023-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egyre jobbá válni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkotás, álmok, Aranyosi Ervin, csoda, Egyre jobbá válni, gyümölcs, halnak, idő, időhúzás, jobb, mában, Mű, szabadság, tökéletes, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Egyre jobbá válni

A jó bor is kesernyés lesz,
ha sosem nyitják azt ki már,
ha gazdája megtisztelve,
egy jobb alkalomra vár!
Így halhatnak meg az álmok,
a szívednek rejtekén,
és az idő, az az álnok,
megölheti könnyedén!

Ha sokáig érlelgeted,
nem okoz már örömöt,
inkább élj az élő mában,
ne mondd azt, hogy köszönöd!
Ne hidd azt, hogy jobb idő jön,
amikor létrehozod,
valójában halogatva,
a halálát okozod!

Azt hiszed, majd egyre jobb lesz,
toldozod és foltozod,
de ez csak egy időhúzás,
mely csodát sosem hozott!
Fejezd be és tedd teljessé
mindennapi művedet,
s mutasd csak meg a világnak,
legyen napi ünneped!

Tudsz te jobbat! – mondták néked,
és valóban jobb is lesz,
de a megérett gyümölcsöd,
ha vársz, hát rohadni kezd.
Inkább folyton érlelj újat,
és az az új, az jobb legyen,
érezd át, hogy emelkedtél,
hagyd, hogy boldoggá tegyen!

Az alkotás szabadsága
tegye szebbé napjaid,
tapasztalat és fejlődés,
ami fényre, Napra vitt!
Nem lehet mind tökéletes,
az amiket alkotunk,
tökéletlen lény az ember,
s maximalisták vagyunk!

Ám, sosem kell erőlködnöd,
ha lelked felemeled,
ha élvezed, amit művelsz,
s más is ünnepel veled!
Lelj örömöt a munkádban,
s amit szeretsz, azt tegyed,
a világod visszajelez,
válaszokat ad neked.

Nem kell rögtön naggyá válni,
csepp ragyogás a siker,
inkább egyre csak jót adni,
az boldog, ki élni mer!
Aki alkot, s mindennapján
csodát tud teremteni,
aki tudja adottsága
isteni és emberi!

S ha majd lelked fennen szárnyal,
ha jó érzés lesz tiéd,
gazdagodik a munkáddal,
s többé lesz e földi lét!
Minden többé, jobbá válik,
ha szellemed kiragyog,
már megérte álmodozni,
s jó lenni, mint a nagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csoda, együtt, felébreszt, Hogyan kéne szebbé tenni a világot?, illúzió, Isten, lelkek, leszületés, szeretet, természet, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?
Hogyan kéne élővé tenni az álmot,
célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében,
egymást felemelve élni életünk?
Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni,
mindenki megértse, van út, s járható?
Ne legyen több oka, senkinek se sírni,
hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni,
emelni a rezgést, a frekvenciát?
Hogy tudna az ember, jó ember maradni,
és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni,
megbecsülni azt, mit Isten alkotott,
mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,
jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra,
hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!
Nem csak álldogálni, a csodára várva,
de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
felébresztve alvót, ki nem lát utat,
lebontani szóból épült rossz karámot,
amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,
lássák a valóság, csak illúzió,
hogyan lehetne egy jobb világra lelni,
amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna,
de szívén át látna, jó szándékúan,
ha a Földdel együtt békésen forogna,
s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni,
kézen fogva egymást, mindent közösen,
a holnapunk magját el kellene vetni,
öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az élet lényege

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ad, Aranyosi Ervin, Az élet lényege, boldogság, élet, fény, lelked, mindegyikünk, nap, szeretet, szívből, tükör, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Az élet lényege

A boldogság, s a szeretet egy tőről fakadnak,
az életet megszépítő szép virágot adnak!
Rajtad múlik, ápolod-e a hited vizével,
beéred-e hétköznapok egyszerű ízével?
Ha akarod, minden napod ünnepnappá válhat,
a szeretet, s a boldogság hozzád eltalálhat.
Hisz a világ valójában a lelkednek tükre,
s ugyanúgy hat a kiküldött fény mindegyikünkre!
Légy hát tükre szeretetnek, és a fénylő Napnak!
Boldogok, kik tiszta szívből másoknak csak adnak!
Kik elvesznek, önmagukat lopják meg legvégül,
ha megérted, ez mit jelent, lelked is megbékül!

Aranyosi Ervin © 2023-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Adjon az Isten!, Aranyosi Ervin, becsület, békesség, háborúk, hála, hit, igazság, jövőkép, remény, szeretet, tisztesség, vége, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin © 2023-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, boldogul, egészséges, ember, Fiatal, Ha megöregedtél..., haldoklik, idős, kalitka, lelked, szabad, szép, vers, vidám 24 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Ezt a kort elérni
nem könnyű feladat!
Ne siránkozz folyton,
hogy itt fáj, ott sajog,
ne engedd a kornak
ellátni a bajod!
Figyelmedet inkább,
jobb céloknak szenteld,
melyekre még ifjan,
elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy,
időd, mint a tenger,
bölcsességgel áldott,
élet-látott ember!
Mondd csak, volt-e álmod,
ami álom maradt?
Nyisd ki kalitkádat,
engedd el madarad!
Képzeleted szárnyán,
nyugodtan repülhetsz,
repít a gondolat,
szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon,
ismerd meg hazádat,
járj be szép erdőket,
ismeretlen tájat!
Élvezd a természet
milliónyi báját,
hagyd el otthonodat,
lelked kalitkáját.
A beszélő dobozt
be se kapcsolt többé,
hadd váljon számodra
láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy,
szabad, tiszta lélek,
kiben felszikrázik,
s tenni kezd az élet!
Váltsd valóra álmod,
mit régen nem mertél,
amit szebb időkre,
egykor félretettél!
Mert eljött az idő,
és a lehetőség,
hogy a napjaidat
álmaid kitöltsék!

A sok idős ember,
haldoklik és fáradt,
betegségek gyötrik,
lelkükből bú árad!
Utolsó pénzüket
orvosokhoz hordják,
elesettségükért,
a világot okolják!
Pedig nem kéne más,
csupán változtatni,
minden egyes naphoz,
új kalandot rakni!

Észrevenni végre
a viccest, a szépet,
a csodát, amit még
tartogat az élet!
Örökké mozogni,
menni, menni, menni,
az élő világtól
boldogabbá lenni!
Kezdd el egy lépéssel,
egy kis tervezéssel,
aztán indulj is el,
megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen
nézd ezt a világot,
örülj minden szépnek,
amit szemed látott!
Keress jó társakat,
akik elkísérnek,
hidd el, a barátok
nagyon sokat érnek.
Velük megoszthatod
újkori csodádat,
a friss élményeket,
amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot,
légy fitt, egészséges,
csupán el kell hinned,
bármi lehetséges!
Hisz megöregedtél,
de lelked fiatal,
ma is boldogulni,
ez ám a diadal!
Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Engedd lelked szállni,
legyél boldog, s szabad!

Aranyosi Ervin © 2023-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, élvezzük, embertárs, föld, Idő-utazás, lelkünk, leszületünk, menetrend, tanul, vágyaink, vers, világ, vonat, zakatol 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Megy az idő, egyre zakatolva,
a világot maga előtt tolva.
Bárcsak tudnám, hogy hová igyekszik,
és ha múlik, milyen világ lesz itt!

Megy az idő, mintha vonat lenne,
s mi vagyunk mind az utasok benne,
meg is állunk néhány állomáson,
hogy valaki ott végleg kiszálljon.

Vannak köztünk frissen érkezettek,
akik épp egy utazásba kezdtek.
Nem tudják még, merre vezet útjuk,
hogy mindnyájan köreinket futjuk.

Leszületünk egymás után újra,
új időben indulunk az útra,
egy újra, min eddig sose jártunk,
s elkísér majd néhány embertársunk.

Vonatunkból lessük a világot,
mi az új, mit szemünk még nem látott,
mi az mit még nem tapasztalt lelkünk,
egy jobb léthez, mire kell figyelnünk?

Rajtunk múlik élvezzük-e mindezt,
utazásunk vágyaink szerint lesz,
vagy más írja meg a menetrendet,
és a lelkünk többé nem pihenhet!

Tanulunk-e mielőtt kiszállnánk,
van esélyünk rá, ha jobbá válnánk!
Szebbé, jobbá tenni a világot,
amilyet még e Föld sose látott!

Aranyosi Ervin © 2023-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: a szó..., Aranyosi Ervin, csoda, fegyver, felszabadul, gondolat, Lélek, simogat, szavaid, szeretet, szív, szünet, teremtő, Tudod, vers 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet teremtő, szép dolog.
Mégis, ha ráébred az ember,
akkor a lelke felragyog,
hiszen a szó, a teremtésnek
módja, mint élő gondolat.
Teremthet álmodón csodákat,
s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod,
mint könnyű madár szárnyra kél,
s ha szép, ha jó és el nem rontott,
akkor egy szép szívhez elér!
Jó lenne, hogyha simogatna,
s szeretettel lenne tele,
elvesztett hitet visszaadna,
s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet kedves és szelíd,
de van, hogy helyette a csend kell,
ami, ha kellett messze vitt!
Hiszen a belsődben találod,
az olykor néma végtelent,
mikor a rosszat mind kizárod,
s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad,
ha benned ragad, meggyötör,
a gondokat mind meg kell oldjad,
ami a szép lelkedre tör!
Keress olyat, ki meghallgatja,
aki megérti mit jelent,
aki szavadhoz lelkét adja,
ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned,
feszültséged, hogyha van,
felszabadulhat tőle lelked,
szárnyal végre és gondtalan.
Ám, mielőtt kimondanád,
tarts egy cseppnyi szünetet,
ne bántson meg másik lelket,
a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál,
emeljen inkább fel szavad,
a lényegükre rátaláljál,
legyen a lét ettől szabad!
Ne bántson, inkább simogasson,
ne legyen fegyver sohasem,
inkább szeretet nyelvén hasson,
fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin: Gondolatot küldök

Gondolatot küldök szerte a világba, magját szerteszórom, boruljon virágba! Gondolat fényével locsolgatok lelket, s a megfáradt szívek érző útra lelnek.

Világunk nyomasztja butaság, sötétség, a tanácstalanok is meg kell végre értsék, hogy csak egy út vezet egy boldog világba, nem csüggedhetünk el, egy rossz jövőt látva!

Nekünk kell világunk végre megmentenünk, boldogok egyébként, biztos nem lehetünk! Jobbá kell szeretnünk embertársainkat, közös kinccsé téve tudás-titkainkat!

Mikor szeretettel nézed a világod, lelki-szemeiddel sokkal szebbnek látod. Kivirul, megújul, egyre nemesebb lesz, lelked erejével fénylőbbet teremthetsz!

Aranyosi Ervin: Mennyország a Földön

Aranyosi Ervin: Isteni forrás

Aranyosi Ervin: Egyre jobbá válni

A jó bor is kesernyés lesz, ha sosem nyitják azt ki már, ha gazdája megtisztelve, egy jobb alkalomra vár! Így halhatnak meg az álmok, a szívednek rejtekén, és az idő, az az álnok, megölheti könnyedén!

Ha sokáig érlelgeted, nem okoz már örömöt, inkább élj az élő mában, ne mondd azt, hogy köszönöd! Ne hidd azt, hogy jobb idő jön, amikor létrehozod, valójában halogatva, a halálát okozod!

Azt hiszed, majd egyre jobb lesz, toldozod és foltozod, de ez csak egy időhúzás, mely csodát sosem hozott! Fejezd be és tedd teljessé mindennapi művedet, s mutasd csak meg a világnak, legyen napi ünneped!

Tudsz te jobbat! – mondták néked, és valóban jobb is lesz, de a megérett gyümölcsöd, ha vársz, hát rohadni kezd. Inkább folyton érlelj újat, és az az új, az jobb legyen, érezd át, hogy emelkedtél, hagyd, hogy boldoggá tegyen!

Az alkotás szabadsága tegye szebbé napjaid, tapasztalat és fejlődés, ami fényre, Napra vitt! Nem lehet mind tökéletes, az amiket alkotunk, tökéletlen lény az ember, s maximalisták vagyunk!

Ám, sosem kell erőlködnöd, ha lelked felemeled, ha élvezed, amit művelsz, s más is ünnepel veled! Lelj örömöt a munkádban, s amit szeretsz, azt tegyed, a világod visszajelez, válaszokat ad neked.

Nem kell rögtön naggyá válni, csepp ragyogás a siker, inkább egyre csak jót adni, az boldog, ki élni mer! Aki alkot, s mindennapján csodát tud teremteni, aki tudja adottsága isteni és emberi!

S ha majd lelked fennen szárnyal, ha jó érzés lesz tiéd, gazdagodik a munkáddal, s többé lesz e földi lét! Minden többé, jobbá válik, ha szellemed kiragyog, már megérte álmodozni, s jó lenni, mint a nagyok!

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot, közösen dúdolni egy gyönyörű dalt? Hogyan kéne élővé tenni az álmot, célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében, egymást felemelve élni életünk? Hogyan kéne szebbé tenni a világot, hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni, mindenki megértse, van út, s járható? Ne legyen több oka, senkinek se sírni, hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni, emelni a rezgést, a frekvenciát? Hogy tudna az ember, jó ember maradni, és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni, megbecsülni azt, mit Isten alkotott, mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni, jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra, hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel! Nem csak álldogálni, a csodára várva, de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot, felébresztve alvót, ki nem lát utat, lebontani szóból épült rossz karámot, amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni, lássák a valóság, csak illúzió, hogyan lehetne egy jobb világra lelni, amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna, de szívén át látna, jó szándékúan, ha a Földdel együtt békésen forogna, s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni, kézen fogva egymást, mindent közösen, a holnapunk magját el kellene vetni, öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Aranyosi Ervin: Az élet lényege

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot, szebb világot, boldogságot! Adjon az Isten békességet, háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget, méltóságot, tisztességet! Szeretetet, egyetértést, szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot, tisztán lássuk a világot, jövőképet, egészséget, összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt, ami elég, ami kitart, a munkának becsületet, jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk, mások hitét visszaadjuk! Reménykedjünk, s adjunk hálát, fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet, s adjuk tovább, mikor lehet! Emeljük fel a világot, ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Ha megöregedtél, hát húzd ki magadat! Ezt a kort elérni nem könnyű feladat! Ne siránkozz folyton, hogy itt fáj, ott sajog, ne engedd a kornak ellátni a bajod! Figyelmedet inkább, jobb céloknak szenteld, melyekre még ifjan, elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy, időd, mint a tenger, bölcsességgel áldott, élet-látott ember! Mondd csak, volt-e álmod, ami álom maradt? Nyisd ki kalitkádat, engedd el madarad! Képzeleted szárnyán, nyugodtan repülhetsz, repít a gondolat, szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon, ismerd meg hazádat, járj be szép erdőket, ismeretlen tájat! Élvezd a természet milliónyi báját, hagyd el otthonodat, lelked kalitkáját. A beszélő dobozt be se kapcsolt többé, hadd váljon számodra láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy, szabad, tiszta lélek, kiben felszikrázik, s tenni kezd az élet! Váltsd valóra álmod, mit régen nem mertél, amit szebb időkre, egykor félretettél! Mert eljött az idő, és a lehetőség, hogy a napjaidat álmaid kitöltsék!

A sok idős ember, haldoklik és fáradt, betegségek gyötrik, lelkükből bú árad! Utolsó pénzüket orvosokhoz hordják, elesettségükért, a világot okolják! Pedig nem kéne más, csupán változtatni, minden egyes naphoz, új kalandot rakni!

Észrevenni végre a viccest, a szépet, a csodát, amit még tartogat az élet! Örökké mozogni, menni, menni, menni, az élő világtól boldogabbá lenni! Kezdd el egy lépéssel, egy kis tervezéssel, aztán indulj is el, megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen nézd ezt a világot, örülj minden szépnek, amit szemed látott! Keress jó társakat, akik elkísérnek, hidd el, a barátok nagyon sokat érnek. Velük megoszthatod újkori csodádat, a friss élményeket, amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot, légy fitt, egészséges, csupán el kell hinned, bármi lehetséges! Hisz megöregedtél, de lelked fiatal, ma is boldogulni, ez ám a diadal! Ha megöregedtél, hát húzd ki magadat! Engedd lelked szállni, legyél boldog, s szabad!

Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Aranyosi Ervin: Tudod, a szó…

Tudod, a szó, az lehet fegyver, s lehet teremtő, szép dolog. Mégis, ha ráébred az ember, akkor a lelke felragyog, hiszen a szó, a teremtésnek módja, mint élő gondolat. Teremthet álmodón csodákat, s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod, mint könnyű madár szárnyra kél, s ha szép, ha jó és el nem rontott, akkor egy szép szívhez elér! Jó lenne, hogyha simogatna, s szeretettel lenne tele, elvesztett hitet visszaadna, s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver, s lehet kedves és szelíd, de van, hogy helyette a csend kell, ami, ha kellett messze vitt! Hiszen a belsődben találod, az olykor néma végtelent, mikor a rosszat mind kizárod, s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad, ha benned ragad, meggyötör, a gondokat mind meg kell oldjad, ami a szép lelkedre tör! Keress olyat, ki meghallgatja, aki megérti mit jelent, aki szavadhoz lelkét adja, ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned, feszültséged, hogyha van, felszabadulhat tőle lelked, szárnyal végre és gondtalan. Ám, mielőtt kimondanád, tarts egy cseppnyi szünetet, ne bántson meg másik lelket, a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál, emeljen inkább fel szavad, a lényegükre rátaláljál, legyen a lét ettől szabad! Ne bántson, inkább simogasson, ne legyen fegyver sohasem, inkább szeretet nyelvén hasson, fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Gondolatot küldök szerte a világba,
magját szerteszórom, boruljon virágba!
Gondolat fényével locsolgatok lelket,
s a megfáradt szívek érző útra lelnek.

Világunk nyomasztja butaság, sötétség,
a tanácstalanok is meg kell végre értsék,
hogy csak egy út vezet egy boldog világba,
nem csüggedhetünk el, egy rossz jövőt látva!

Nekünk kell világunk végre megmentenünk,
boldogok egyébként, biztos nem lehetünk!
Jobbá kell szeretnünk embertársainkat,
közös kinccsé téve tudás-titkainkat!

Mikor szeretettel nézed a világod,
lelki-szemeiddel sokkal szebbnek látod.
Kivirul, megújul, egyre nemesebb lesz,
lelked erejével fénylőbbet teremthetsz!

A jó bor is kesernyés lesz,
ha sosem nyitják azt ki már,
ha gazdája megtisztelve,
egy jobb alkalomra vár!
Így halhatnak meg az álmok,
a szívednek rejtekén,
és az idő, az az álnok,
megölheti könnyedén!

Ha sokáig érlelgeted,
nem okoz már örömöt,
inkább élj az élő mában,
ne mondd azt, hogy köszönöd!
Ne hidd azt, hogy jobb idő jön,
amikor létrehozod,
valójában halogatva,
a halálát okozod!

Azt hiszed, majd egyre jobb lesz,
toldozod és foltozod,
de ez csak egy időhúzás,
mely csodát sosem hozott!
Fejezd be és tedd teljessé
mindennapi művedet,
s mutasd csak meg a világnak,
legyen napi ünneped!

Tudsz te jobbat! – mondták néked,
és valóban jobb is lesz,
de a megérett gyümölcsöd,
ha vársz, hát rohadni kezd.
Inkább folyton érlelj újat,
és az az új, az jobb legyen,
érezd át, hogy emelkedtél,
hagyd, hogy boldoggá tegyen!

Az alkotás szabadsága
tegye szebbé napjaid,
tapasztalat és fejlődés,
ami fényre, Napra vitt!
Nem lehet mind tökéletes,
az amiket alkotunk,
tökéletlen lény az ember,
s maximalisták vagyunk!

Ám, sosem kell erőlködnöd,
ha lelked felemeled,
ha élvezed, amit művelsz,
s más is ünnepel veled!
Lelj örömöt a munkádban,
s amit szeretsz, azt tegyed,
a világod visszajelez,
válaszokat ad neked.

Nem kell rögtön naggyá válni,
csepp ragyogás a siker,
inkább egyre csak jót adni,
az boldog, ki élni mer!
Aki alkot, s mindennapján
csodát tud teremteni,
aki tudja adottsága
isteni és emberi!

S ha majd lelked fennen szárnyal,
ha jó érzés lesz tiéd,
gazdagodik a munkáddal,
s többé lesz e földi lét!
Minden többé, jobbá válik,
ha szellemed kiragyog,
már megérte álmodozni,
s jó lenni, mint a nagyok!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?
Hogyan kéne élővé tenni az álmot,
célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében,
egymást felemelve élni életünk?
Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni,
mindenki megértse, van út, s járható?
Ne legyen több oka, senkinek se sírni,
hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni,
emelni a rezgést, a frekvenciát?
Hogy tudna az ember, jó ember maradni,
és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni,
megbecsülni azt, mit Isten alkotott,
mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,
jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra,
hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!
Nem csak álldogálni, a csodára várva,
de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
felébresztve alvót, ki nem lát utat,
lebontani szóból épült rossz karámot,
amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,
lássák a valóság, csak illúzió,
hogyan lehetne egy jobb világra lelni,
amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna,
de szívén át látna, jó szándékúan,
ha a Földdel együtt békésen forogna,
s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni,
kézen fogva egymást, mindent közösen,
a holnapunk magját el kellene vetni,
öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Ezt a kort elérni
nem könnyű feladat!
Ne siránkozz folyton,
hogy itt fáj, ott sajog,
ne engedd a kornak
ellátni a bajod!
Figyelmedet inkább,
jobb céloknak szenteld,
melyekre még ifjan,
elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy,
időd, mint a tenger,
bölcsességgel áldott,
élet-látott ember!
Mondd csak, volt-e álmod,
ami álom maradt?
Nyisd ki kalitkádat,
engedd el madarad!
Képzeleted szárnyán,
nyugodtan repülhetsz,
repít a gondolat,
szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon,
ismerd meg hazádat,
járj be szép erdőket,
ismeretlen tájat!
Élvezd a természet
milliónyi báját,
hagyd el otthonodat,
lelked kalitkáját.
A beszélő dobozt
be se kapcsolt többé,
hadd váljon számodra
láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy,
szabad, tiszta lélek,
kiben felszikrázik,
s tenni kezd az élet!
Váltsd valóra álmod,
mit régen nem mertél,
amit szebb időkre,
egykor félretettél!
Mert eljött az idő,
és a lehetőség,
hogy a napjaidat
álmaid kitöltsék!

A sok idős ember,
haldoklik és fáradt,
betegségek gyötrik,
lelkükből bú árad!
Utolsó pénzüket
orvosokhoz hordják,
elesettségükért,
a világot okolják!
Pedig nem kéne más,
csupán változtatni,
minden egyes naphoz,
új kalandot rakni!

Észrevenni végre
a viccest, a szépet,
a csodát, amit még
tartogat az élet!
Örökké mozogni,
menni, menni, menni,
az élő világtól
boldogabbá lenni!
Kezdd el egy lépéssel,
egy kis tervezéssel,
aztán indulj is el,
megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen
nézd ezt a világot,
örülj minden szépnek,
amit szemed látott!
Keress jó társakat,
akik elkísérnek,
hidd el, a barátok
nagyon sokat érnek.
Velük megoszthatod
újkori csodádat,
a friss élményeket,
amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot,
légy fitt, egészséges,
csupán el kell hinned,
bármi lehetséges!
Hisz megöregedtél,
de lelked fiatal,
ma is boldogulni,
ez ám a diadal!
Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Engedd lelked szállni,
legyél boldog, s szabad!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet teremtő, szép dolog.
Mégis, ha ráébred az ember,
akkor a lelke felragyog,
hiszen a szó, a teremtésnek
módja, mint élő gondolat.
Teremthet álmodón csodákat,
s alkothat gyarlón gondokat.

Tudod, a szó mikor kimondod,
mint könnyű madár szárnyra kél,
s ha szép, ha jó és el nem rontott,
akkor egy szép szívhez elér!
Jó lenne, hogyha simogatna,
s szeretettel lenne tele,
elvesztett hitet visszaadna,
s jószándék kerülne bele!

Tudod, a szó, az lehet fegyver,
s lehet kedves és szelíd,
de van, hogy helyette a csend kell,
ami, ha kellett messze vitt!
Hiszen a belsődben találod,
az olykor néma végtelent,
mikor a rosszat mind kizárod,
s rájössz a valós mit jelent!

Tudod a szót, azt ki kell mondjad,
ha benned ragad, meggyötör,
a gondokat mind meg kell oldjad,
ami a szép lelkedre tör!
Keress olyat, ki meghallgatja,
aki megérti mit jelent,
aki szavadhoz lelkét adja,
ki rendbe teszi a jelent!

A kimondott szó oldja benned,
feszültséged, hogyha van,
felszabadulhat tőle lelked,
szárnyal végre és gondtalan.
Ám, mielőtt kimondanád,
tarts egy cseppnyi szünetet,
ne bántson meg másik lelket,
a neki szánt üzenet!

A szavaiddal csínján bánjál,
emeljen inkább fel szavad,
a lényegükre rátaláljál,
legyen a lét ettől szabad!
Ne bántson, inkább simogasson,
ne legyen fegyver sohasem,
inkább szeretet nyelvén hasson,
fogalmazz szépen, kedvesen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!