Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Beleadom szívem, lelkem!

Beleadom szívem, lelkem,
– nem tudom, hogy átmegy-e?
Kell, hogy szívem dobbanását,
szíved lassan átvegye!
A szeretet hullámhosszán,
álmok szárnyán repülünk,
hogy belássuk a világot,
felhő szélére ülünk!

Beleadom szívem, lelkem,
mert az élet így kerek,
szeretetet kapnak tőlem
mind, a kedves emberek!
Mindez ott van mosolyomban,
és simogat a szavam,
bárcsak visszamosolyognál,
vegyél végre komolyan!

Szívem, lelkem beleadom,
így írom a verseket,
lelkem minden gondolatát,
én így adom át neked!
Szeretném, ha megértenéd,
s jól éreznéd magadat,
a világot szebbé tenni,
ennyi csak a feladat!

Szívem, lelkem beleadom,
add hát te is a tiéd,
legyen tőlünk teljesebb,
és boldogabb a földi lét!
Ha mindenki beleadná,
ha győzne a szeretet,
értelmet kapna a létünk,
s látnánk, szebb is lehetett!

Beleadom szívem, lelkem,
szépüljön meg a világ!
Hadd kövesse a példámat,
minden ember, aki lát!
Adjunk esélyt holnapunknak,
élhető és szebb legyen,
s minden ember jól szeressen,
s mást is boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Dobom ütemére

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Dobom ütemére

Dobom ütemével, szívem együtt dobban,
mágikus erő van a szívben, s a dobban.
Csukott szemmel nézek, lelkemen át látok,
öröm dobolásra jöjjetek barátok!
Szeretet ütemét doboljuk a szélbe,
fákat hívjon táncba, könnyű álmon lépve.
Eső kopogását a Nap ragyogja át,
szivárvánnyá festve a képzelet falát!

Dobom ütemére dobban hát a szívem,
könnyíti terheim, napról, napra vinnem!
Behunyom hát szemem, lelkemen át látok,
doboljatok velem, ti is jóbarátok!
Hiszen a Föld szíve, a miénkkel dobban,
hangot kell, hogy adjon, nem marad titokban!
Hiszen, ha az egység véle összejönne,
lelkünk szeretetben, jóságban fürödne.

Figyeld a dobbanást, hadd járja át tested,
tudom, ezt a ritmust, már te is kerested!
Engedd ütemére lábad keljen táncra!
Öntsünk szeretetet az egész világra!
Ébresszen dobbanás minden alvó lelket,
ébredjen a világ, s velünk ünnepeljen!
Érezzük lelkünkkel, emberré kell válnunk,
élő forrásunkhoz vissza kell találnunk!

Dobom ütemére táncot jár a szívem,
hiszen felemelem, már nem keserítem!
Lüktet a vér bennem, éltetőn dobolva,
dallamosan szépen, más szívekhez szólva.
Ha majd a sok szép szív egy ritmusra dobban,
ha teremtőnk szavát, meghalljuk a dobban,
ha együtt, egymásért, közös céllal élünk,
szorongó világot, élőre cserélünk!

Aranyosi Ervin © 2023-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 15 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
26

By

Aranyosi Ervin: A szív kapuját kitárva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A szív kapuját kitárva

Nem kéne más bőrébe bújni,
a külső elvárás szerint!
A rossz gyertyát el kéne fújni,
nem kell a rossz szerep megint!

Feladva olykor önmagunkat,
eláruljuk saját hitünk,
s ha visszaüt, bánjuk szavunkat,
s lám csak, így is fáj szívünk!

Meg kéne élnünk istenségünk,
akik valójában vagyunk!
Teremtés helyett, inkább félünk,
s az úton nyomot sem hagyunk!

Nem mások létét kéne élnünk,
tanított hitrendszer szerint,
a rosszat le kéne cserélnünk,
ami csak zsákutcába vitt!

Rátalálni az igazságra,
meglátni mindazt, mi hazug!
Jóságot szórni a világra,
amit a lélek csendben súg!

Egymást kellene felemelnünk,
együtt tenni a dolgokat,
nem a mulandó kincsre lelnünk,
nem abból gyűjteni sokat!

Ha fáj a lélek, fáj a test is,
bántó szavaktól szenvedünk,
s terjed a kór, akár a pestis,
s nem értjük, mi is van velünk?

Saját utunkat kéne járnunk,
mit születéskor megkapunk,
csak a szívünk kéne kitárnunk,
világra néző, szép kapunk!

Aranyosi Ervin © 2023-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
21

By

Aranyosi Ervin: A jó hírek kimaradnak?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A jó hírek kimaradnak?

A rossz hírek agyon nyomnak,
ne olvass hát újságot!
A jó hírek kimaradnak,
pedig lenne jó pár ok,
hogy a népet felvidítsák,
írhatnának kedveset:
„Világunkat elárasztja
holnaptól a szeretet!”

Nekünk kéne átírnunk,
és teremtenünk holnapot!
Ez a világ szebb lehetne,
ha tudnám, hogy hol vagyok!
Gondolatunk mágnesével
vonzanánk jó dolgokat,
a világ előre menne,
rossz hírektől csak tolat!

Írjuk át az életünket,
hogy holnaptól szebb legyen,
mától jobban alakuljon,
új fordulatot vegyen!
Mosolyogjon aki ránk néz,
adjuk vissza a hitét,
a szeretet élő magját,
szórjuk mától szerte szét!

Ha a kis magok kikelnek,
meggyógyulnak a szívek,
ha az ember a világát,
a szívén át érti meg!
Igaz értéket teremtünk,
ami jó és emberi,
amikor az ember végre,
igaz útját megleli!

Jó hírekből meríts erőt
és élvezd az életed!
Ne kincset gyűjts, életedet
pénzben, te sem mérheted!
Tedd csak jobbá a világot,
mutass példát, élhetőt,
s ne lifttel akarj elérni
boldogságot, hegytetőt!

Aranyosi Ervin © 2023-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
18

By

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
11

By

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
8

By

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
5

By

Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts
Newer Posts »