Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

máj
23

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: állatok, Aranyosi Ervin, egyszemélyes, ember, Enyém, férfi, Isten, képzelem, lét, Nem az én életem!, Nő, tenger, természet, tükör, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A jó hírek kimaradnak?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A jó hírek kimaradnak?, Aranyosi Ervin, gondolat, holnap, mágnes, szeretet, szíven át, teremt, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A jó hírek kimaradnak?

A rossz hírek agyon nyomnak,
ne olvass hát újságot!
A jó hírek kimaradnak,
pedig lenne jó pár ok,
hogy a népet felvidítsák,
írhatnának kedveset:
„Világunkat elárasztja
holnaptól a szeretet!”

Nekünk kéne átírnunk,
és teremtenünk holnapot!
Ez a világ szebb lehetne,
ha tudnám, hogy hol vagyok!
Gondolatunk mágnesével
vonzanánk jó dolgokat,
a világ előre menne,
rossz hírektől csak tolat!

Írjuk át az életünket,
hogy holnaptól szebb legyen,
mától jobban alakuljon,
új fordulatot vegyen!
Mosolyogjon aki ránk néz,
adjuk vissza a hitét,
a szeretet élő magját,
szórjuk mától szerte szét!

Ha a kis magok kikelnek,
meggyógyulnak a szívek,
ha az ember a világát,
a szívén át érti meg!
Igaz értéket teremtünk,
ami jó és emberi,
amikor az ember végre,
igaz útját megleli!

Jó hírekből meríts erőt
és élvezd az életed!
Ne kincset gyűjts, életedet
pénzben, te sem mérheted!
Tedd csak jobbá a világot,
mutass példát, élhetőt,
s ne lifttel akarj elérni
boldogságot, hegytetőt!

Aranyosi Ervin © 2023-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, elbűvöl, élmény, emberek, jelent, leír, Lélek, olvas, papír, szavak, szív, szűrő, Valahogy így..., vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, árnyék, értelem, fény, játszótér, Lélek, megél, megújúlás, öröklétű, teljesség, Terv az élethez, titkom, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, átérez, boldog, fájdalom, ima, kövek, lét, mosoly, nap, Ne cipeld a terheimet!, természet, vers, vidám, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, átszalad, boldog, égen, emlék, horizont, Hulló csillag, melegség, pillanat, szabad, születés, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Írtam egy szépet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Írtam egy szépet!, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Írtam egy szépet!

Írtam egy szépet, írtam egy jót,
írtam egy éppen neked valót,
írtam egy álmot, hogy tiéd legyen,
írtam tanácsot, hogy jobbá tegyen!

Írtam egy verset, mely szívedhez ér,
s megírtam azt is, a lét mennyit ér.
Szeretnünk kéne, ezt írtam neked,
csak nyisd ki a jóra szép szívedet!

Írtam, csak írtam, ahogy csak bírtam,
írtam titokban s egészen nyíltan!
Versem virág lett, s belőle nyíltam,
díszem a ritmus, s a sor végén rím van!

Írtam sok szépet már, szívedben élek,
verseken keresztül üzen a lélek!
Te rólad énekel, vagy ad tanácsot,
szebb jövőt építek, alapot ások.

Írtam egy jót, írtam egy szépet,
elküldöm most neked, ezt az egészet!
Legyen a napod ettől vidámabb,
olvasd a verset és szép percek várnak!

Aranyosi Ervin © 2023-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy emberibb világért

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, bűn, Egy emberibb világért, élet, gyermek, háborúk, helytartó, imádság, pokol, terepasztal, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy emberibb világért

A Jóistennek nincs földi helytartója,
hisz a szeretetét közvetlen ránk szórja!
Gyermekei fölé, miért tenne urat,
akik háborúkra adják áldásukat?
Nem lenne tán elég a földi hatalma,
vagy tán ő is inkább, világot uralna?
Miért nekik adná a világ aranyát,
s mért nem küldi közénk, inkább sok angyalát?

Minek az imádság, ha vele beszélhetsz,
befelé fordulva őhozzá elérhetsz,
el is képzelheted, lelkedben láthatod,
sohasem okozna tengernyi bánatot!
Benned él, körülvesz, ott van fűben fában,
minden mozdulatban, érző, szép világban.
Nem uralja érdek, törvényeken át hat,
örül csak a létnek, s ha örömöt láthat!

Mindegyik gyermeke bűn nélkül születik,
a földi világot adja oda nekik!
Tisztán, érző szívvel születünk a Földre,
s élhetnénk boldogan, szabad lelket öltve!
Nem tennénk tönkre azt, ami minket szolgál,
s világunk jobb lenne a földi pokolnál.
Nem lenne a földünk csak egy terepasztal,
ahol a hatalmas más kárán tapasztal.

Teremthetnénk végre emberibb világot,
amit Jóistenünk álmodott, s megáldott!
Élhetnénk bűntelen, együtt és egymásért,
s tehetnénk a dolgunk egy boldog világért!
Élvezhetnénk azt, mit úgy hívunk, hogy ÉLET,
jobbá tehetnénk a világmindenséget!
Levennénk szemünkről a vakító fátylat,
s őrizői lennénk egy boldogabb világnak!

Aranyosi Ervin © 2023-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, béke, bolygó, ember, haldokol, Lélek, örökül, szabadság, szerelmes, szeretet, teremteni, természet, Úgy szeretnék varázsolni, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A Földi lét foglyai, akarat, Aranyosi Ervin, börtönbolygó, félelem, hatalmasok, hitrendszer, kereszt, kínzóeszköz, lát, Rács, szabad, tudók, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva, de elárulom, hogy nem fakadtam sírva, nem éltem át a szörnyű nagy csalódást, csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet, meséltem én már sok mesét neked, s volt amelyikben benne voltam én, száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia, csak hogy elképzelje azt anyám fia? A színész sem hal a darabbal meg, s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok, szavalhatok, csendben maradhatok! Lehetek főhős, játszva szerepem, szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én, hajótörött, az élet tengerén, vagy világsztár, kit irigyel szíved, lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok, a barátaim, sokszor az állatok, s a természet csodás virágai, vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam, s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van! A jövő útját eléd vetítem, s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot, elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok, és holnap majd lírámban más leszek, és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok, és aki voltam, épp az maradok! Ember, ki ma is egy a sok közül, kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket, az életem nem írom meg neked, az az enyém, s csak az enyém marad, ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról, egy egyszemélyes, belső kis világról, vagy arról, mi minket vesz körül, ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van, de nem az ember, ne hidd naivan! Hanem minden! Az Isten adta lét, mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: A jó hírek kimaradnak?

A rossz hírek agyon nyomnak, ne olvass hát újságot! A jó hírek kimaradnak, pedig lenne jó pár ok, hogy a népet felvidítsák, írhatnának kedveset: „Világunkat elárasztja holnaptól a szeretet!”

Nekünk kéne átírnunk, és teremtenünk holnapot! Ez a világ szebb lehetne, ha tudnám, hogy hol vagyok! Gondolatunk mágnesével vonzanánk jó dolgokat, a világ előre menne, rossz hírektől csak tolat!

Írjuk át az életünket, hogy holnaptól szebb legyen, mától jobban alakuljon, új fordulatot vegyen! Mosolyogjon aki ránk néz, adjuk vissza a hitét, a szeretet élő magját, szórjuk mától szerte szét!

Ha a kis magok kikelnek, meggyógyulnak a szívek, ha az ember a világát, a szívén át érti meg! Igaz értéket teremtünk, ami jó és emberi, amikor az ember végre, igaz útját megleli!

Jó hírekből meríts erőt és élvezd az életed! Ne kincset gyűjts, életedet pénzben, te sem mérheted! Tedd csak jobbá a világot, mutass példát, élhetőt, s ne lifttel akarj elérni boldogságot, hegytetőt!

Aranyosi Ervin © 2023-05-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked, érzéseidre hatok! Hiszed, hogy megtervezettek az itt leírt mondatok? Vonalzó kell, néha körző, hogy a vers kerek legyen? Szóról-szóra összeszedve, hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom, felbukkan a gondolat, összegyűlik a papíron és úgy alkot sorokat. Magától kigömbölyödve lesz értelmes és kerek, sok függ attól, hogy olvassák magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle, a kevesebb több lehet, s van olyan ki hozzátéve merít újabb ötletet. Nem biztos, hogy elolvasva azt gondolod, amit én, nekem sem azt jelentette még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom, szavakból, amit kapok, s nem leszek több, s kevesebb sem, én ugyanaz maradok! Talán csak szűrő a lelkem, s végtelenből így merít. Leírom a szívem, lelkem már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni, önmagamért, ha kell kiállni! Félelmeimet a sutba dobva, tenni a dolgom mosolyogva, földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből, az álmomért – kaptam az égtől – s remélem, egyszer majd elérem, s ott lesz nyomom a magas égen, egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek, okkal van minden, s benne élek, s játszóteremet irányítva, szívem kitárva, nagyra nyitva, kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen, miért jöttem, miért születtem, vajon mi okból létezem, s amit teszek, azt mért teszem, s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám. és ez mindig egy hatást tett rám, hogy ok nélkül sosem kell írnom, s nem maradt üres a papírom, s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem, s a világ megmozdult köröttem, s a Földet én is forgatom, tán rá is hat pár mondatom, ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre, nevem felírom most az égre, lássák csak meg, hogy itt vagyok, hisz szellemem azért ragyog, öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Cipelem a zsákomban a köveket, csak a szépet mutogatom teneked, abból rakom ki eléd az utadat, s szeretném, ha jól éreznéd magadat! Szeretném, ha szeretnének oly sokan, könyveimet olvasgatnák boldogan. Tanításom mutatna új világot, nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét, mosolyomat versekben teszem eléd! Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet, a szívedet hadd fürössze szeretet! Ha kicsit tán, megszépítem napodat, a Jóisten engem hátba lapogat, az arcomon tükröződik mosolya, felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Érezd inkább örömömet vidáman, szeretettel osztozz az én imámban! Mosolyogva nézz a Napba barátom, én nekem is jobb a kedvem, ha látom! Annyi szépség van szerte a világban, csoda nyílik a szeretet-virágban! Mutatom, és szeretném, ha meglátnád, ablakod a természetre kitárnád!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen, s elmerengtem a világmindenségen… Itt lenn a porban, mily parány vagyok, s milyen aprók, ott fenn a csillagok! Vagyis paránynak látszanak, s ha némelyikük átszalad, a horizont felizzik tőle, melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben, ilyen, felfénylő csillagok! Adnak pár percnyi melegséget, mutatják: – Láss meg, itt vagyok! Hoztam neked egy érző percet, arcodra csaltam egy mosolyt! Futok tovább, mert máshol várnak, kell a melegség a világnak, ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag, adj szárnyat szálló álmaidnak, hadd gondoljak rád, érző szívemmel, s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell? Örültem én, hogy láttalak, eltűntek gátak és falak, tőled egy percre, szabaddá lettem, s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át, s boldog lett tőlem a világ, mert sötét egén átszaladtam, s fényemből közben adtam, adtam! Már megérte a születésem, emlékem annyi szívbe véstem, maradandó volt, s itt maradt egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin: Írtam egy szépet!

Írtam egy szépet, írtam egy jót, írtam egy éppen neked valót, írtam egy álmot, hogy tiéd legyen, írtam tanácsot, hogy jobbá tegyen!

Írtam egy verset, mely szívedhez ér, s megírtam azt is, a lét mennyit ér. Szeretnünk kéne, ezt írtam neked, csak nyisd ki a jóra szép szívedet!

Írtam, csak írtam, ahogy csak bírtam, írtam titokban s egészen nyíltan! Versem virág lett, s belőle nyíltam, díszem a ritmus, s a sor végén rím van!

Írtam sok szépet már, szívedben élek, verseken keresztül üzen a lélek! Te rólad énekel, vagy ad tanácsot, szebb jövőt építek, alapot ások.

Írtam egy jót, írtam egy szépet, elküldöm most neked, ezt az egészet! Legyen a napod ettől vidámabb, olvasd a verset és szép percek várnak!

Aranyosi Ervin: Egy emberibb világért

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni, lélekkel teremteni! Legyen végre a világunk élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni, rémálmoktól mentesen, jelenünket rendbe téve, a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom, amit teremtőm adott, levéve a lelkeinket megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni, s élvezni az életet, öröm forrásából inni, s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk, mert édenkert vett körül, egy virágzó, élő bolygót kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni, hol nem érdek volt az úr, hol az élő szeretetre jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni, hogy élni jobban lehet, ha az ember megbecsüli az élő természetet!

Szeretném megfordítani, a lét szörnyű kerekét, s visszatérni értelemhez, ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni embert és világomat, amikor a lélek érzi, minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne, s a világban nyugalom, világomat jól szeretve, segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni, hogy Földünkön rend legyen, s úgy élhessük életünket, hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk, s mi mind rabnak születünk, látszólag szabadon járunk, s visszük a feszületünk. Kínzóeszköz a jelképünk, a megfeszítő kereszt, ezért félelemben élünk, szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek körénk börtönfalakat, a kulcs, a mi kezünkben van, úgy, mint szabad akarat. Kitárhatnánk börtönajtónk, melynek rácsa félelem, de mi inkább birkanyájként megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk, s kínzó, bűnös hatalom, marakodunk szép sikerekért, megdicsérő szavakon. Másoknak kell megfelelnünk egy egész életen át, s lehurrogjuk a tudókat, mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk, mi kell, hogy jobbak legyünk? Korlátokkal körülvéve, tudjuk hol van a helyünk? Nem adhatjuk önmagunkat, más nyomában kullogunk, nem is élünk saját létet, meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés. Mi lehet a válaszod? Mások írják meg a sorsod, nélkülük nincs támaszod? Vagy tényleg csak rabként éled végig ezt az életet? Ha így élsz, nem irigyellek, s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra, hogy élvezd az életet, inkább csak mutogatsz másra, s nem érted a lényeget? Keresed a lét értelmét, miért jöttél, mért vagy itt? Akkor miért hagyod veszni ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád hazugság-börtönfalad, kitárnád a börtönajtót, s ki engednéd önmagad? Mi lenne, ha szabad lennél és élnéd az életed, s olyan lenne a világod, amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból, vagy örökre így marad! Más szabályoz, meghatároz, hogyan élhetsz, s mit szabad! Lassan elpusztul világunk, s elveszik a kenyerünk! Hatalmasok játékaként, csak rabszolgák lehetünk?

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

A rossz hírek agyon nyomnak,
ne olvass hát újságot!
A jó hírek kimaradnak,
pedig lenne jó pár ok,
hogy a népet felvidítsák,
írhatnának kedveset:
„Világunkat elárasztja
holnaptól a szeretet!”

Nekünk kéne átírnunk,
és teremtenünk holnapot!
Ez a világ szebb lehetne,
ha tudnám, hogy hol vagyok!
Gondolatunk mágnesével
vonzanánk jó dolgokat,
a világ előre menne,
rossz hírektől csak tolat!

Írjuk át az életünket,
hogy holnaptól szebb legyen,
mától jobban alakuljon,
új fordulatot vegyen!
Mosolyogjon aki ránk néz,
adjuk vissza a hitét,
a szeretet élő magját,
szórjuk mától szerte szét!

Ha a kis magok kikelnek,
meggyógyulnak a szívek,
ha az ember a világát,
a szívén át érti meg!
Igaz értéket teremtünk,
ami jó és emberi,
amikor az ember végre,
igaz útját megleli!

Jó hírekből meríts erőt
és élvezd az életed!
Ne kincset gyűjts, életedet
pénzben, te sem mérheted!
Tedd csak jobbá a világot,
mutass példát, élhetőt,
s ne lifttel akarj elérni
boldogságot, hegytetőt!

Aranyosi Ervin © 2023-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Írtam egy szépet, írtam egy jót,
írtam egy éppen neked valót,
írtam egy álmot, hogy tiéd legyen,
írtam tanácsot, hogy jobbá tegyen!

Írtam egy verset, mely szívedhez ér,
s megírtam azt is, a lét mennyit ér.
Szeretnünk kéne, ezt írtam neked,
csak nyisd ki a jóra szép szívedet!

Írtam, csak írtam, ahogy csak bírtam,
írtam titokban s egészen nyíltan!
Versem virág lett, s belőle nyíltam,
díszem a ritmus, s a sor végén rím van!

Írtam sok szépet már, szívedben élek,
verseken keresztül üzen a lélek!
Te rólad énekel, vagy ad tanácsot,
szebb jövőt építek, alapot ások.

Írtam egy jót, írtam egy szépet,
elküldöm most neked, ezt az egészet!
Legyen a napod ettől vidámabb,
olvasd a verset és szép percek várnak!

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?