Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életerő


Aranyosi Ervin: Életerő

Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.

Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!

Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.

A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.

Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
– Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!

Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?

Az élet él, s csak rajtunk múlik:
– Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.

Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?

Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
tartozni szeretnél egy gazdagabb világhoz!

Szeretnél, szeretnél
annyi mindent venni,
s nem tudod, hogy lehet sikeresnek lenni!

Szeretnél, szeretnél,
de nem tudsz szeretni!
Azt hiszed, hogy pénzért mindent lehet venni?

Azt hiszed, s elhiszed,
pénztől lehetsz boldog,
hát boldogtalanul éled meg a sorsod.

Szeretnél, szeretnél,
szeress akkor tényleg!
Lelked felfedezni, ez lenne a lényeg!

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
nem leled az utat egy boldogabb világhoz!

Aranyosi Ervin © 2017-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek rád


Aranyosi Ervin: Felnézek rád

Felnézek rád, te vagy a példaképem!
Figyelem, mit teszel, másolom is szépen!
Szeretnék majd egyszer hasonlóvá válni!
Mutass hát meg mindent, mit, hogy kell csinálni!

Ha jó példát mutatsz, boldogan követlek,
bámullak, csodállak, a mintát látom benned.
De vigyázz, másolok, és nem csak kiválót,
azt is, ami gyarló, rajtad kívülállót.

Lemásolom tehát, számtalan hibádat,
abban a hiszemben, hogy javamra válhat!
Példaképnek lenni komoly felelősség,
hagyni, hogy jellemed mások is felöltsék.

A hiteim sorát, mind te alakítod,
követőd jellemét rontod, vagy javítod.
Még nem válogatok, hiszek neked, s benned,
talán ezért könnyű példaképnek lenned.

Tükrözöm majd mindazt, amit megtanultam,
és majd meghatároz tőled tanult múltam.
Lelkem a megfigyelt mintákat éli meg,
hogy mire is épült, a végén érti meg!

Felnézek rád, nincs okom számon kérni,
tanulnom kell a világom megélni.
Tükröd leszek, amit adsz, azt kapod,
felnézek rád, hisz gyermeked vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiteinkről


Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Járom az utam


Aranyosi Ervin: Járom az utam…

Földre szálltam, ember lettem.
Jó pár év elszállt felettem.
Teszem dolgom, hisz itt vagyok,
ahol járok, nyomot hagyok!

Angyal szárnyam összetépték,
e világban nem nagy érték.
Megszülettem, földre szálltam,
esendő emberré váltam.

Egy a dolgom a világon:
– Megtalálni boldogságom.
Szeretetem széjjel osztva,
bámulni a csillagokba!

Talán többet is tehetnék,
mást is jobbá szerethetnék.
Reményt, csodát hitet adnék,
s közben jó ember maradnék.

Teszem dolgom, adok-kapok,
nem zavar, hogy gyarló vagyok.
Hibáim nem érdekelnek,
segítek az embereknek!

Gondolatokkal tanítok,
lélek-tűzzel világítok.
Szeretet hitét terjesztem,
ha már egyszer költő lettem.

Földre szálltam, megszülettem,
anyám egykor megszült engem.
Járom utam, jöjj utánam,
én az Istent megtaláltam…

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Mikor a versből dal fakad,
s csörgedezik, mint vad patak,
csobogva szalad – lásd – feléd,
szeretné azt, ha értenéd.

Dallamok szárnyán szárnyra kél,
benne a szó lüktet, remél.
Örül, hogy végre hallható,
s megérti őt a hallgató.

Mikor a dal elandalít,
szívedhez érő hangjait,
te is naponta dúdolod,
életre kelted, s úgy hozod.

Vers és a dal, lám frigyre lép,
érző képet vetít eléd.
Ők testvéreknek látszanak,
lelked húrjain játszanak.

Fülbe mászik a vers, s a dal,
vidámmá tesz, vagy felkavar,
de ami bántott menekül.
Érezd hát magad remekül!

Mikor a versből dal fakad…

Aranyosi Ervin © 2017-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten velünk van


Aranyosi Ervin: Isten velünk van

Micsoda kívánság: – Isten legyen veled!
Hisz ő elkíséri mindegyik léptedet.
Nem élhet nélküle senki itt a Földön,
mindig vele vagyok, időm benne töltöm.
Ő pedig velem van, hiszen itt él bennem!
Csupán az nem tudja, aki még hitetlen.
Mikor imádkozol, vagy magadban beszélsz,
minden pillanatban Isten szívéhez érsz.
Aki hiszi Istent, az még csak tanulja,
könnyebben tud élni, ki az Istent tudja!
Isteni lény vagyok, hisz egy vagyok véle,
fel sem merül bennem az, hogy Isten él-e?

Mert minden lépésem, minden gondolatom,
tudom őt szolgálja: – a tapasztalatom.
Egy vagyok Ővele és mindenki mással,
s ha majd eggyé válok az egész világgal,
akkor minden tettem a jóra irányul,
sosem viselkedem többé már zsiványul.
Nem bántok más lelket, hisz úgy magam bántom,
a karma törvényét csak magamra rántom.
Igyekszem szeretni, igyekszem jót adni,
javamra változni, embernek maradni.
Istenünk velünk van, ne kételkedj benne,
ha tudnád, az élet sokkal könnyebb lenne!

Soha ne attól félj, Isten el ne hagyjon,
arra ügyelj inkább, hogy hited maradjon!
Vagyis te ne hagyd el hiteddel az Istent,
hiszen benne találsz az élethez mindent.
Aki tudatosan éli a világát,
az bizony megfogta már az Isten lábát,
nincsen Földhöz kötve, szabad lesz a lelke,
a súlytalanságot már megérdemelte.
Nem nyomja több teher, szörnyű súly a vállát,
mint fent szálló madár, élheti világát.
Jobb hát úgy köszönni: – Ha mész, Isten veled!
Ha mégis csüggednél, lelkedben megleled!

Aranyosi Ervin © 2017-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!


Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!

Mekkora állat vagy,
és mégis vezetnek!
Mért nem adod magad
át az élvezetnek?
Mért nem indulsz magad
álmaid nyomába?
Mért hagyod, hogy azok
vesszenek homályba?

Vajon mért engeded
magad megvezetni,
hogy mire vagy képes,
nem mondta el senki?
Más útját követve
szolga lesz a lelked,
itt lenne az idő
önmagadra lelned!

Nagyobb vagy, erősebb,
ügyesebb is másnál,
mi lenne, ha végre
saját lábra állnál?
Nem hinnél azoknak,
akik már becsaptak,
ellopott munkádért
alamizsnát adtak!

Vedd már észre magad,
és ne hagyd becsapni!
Ne akarj másoknak
szolgája maradni!
Becsüld önmagadat,
bátran állj ki érted!
Akkor látni fogod,
célodat elérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva