Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Mikor a versből dal fakad,
s csörgedezik, mint vad patak,
csobogva szalad – lásd – feléd,
szeretné azt, ha értenéd.

Dallamok szárnyán szárnyra kél,
benne a szó lüktet, remél.
Örül, hogy végre hallható,
s megérti őt a hallgató.

Mikor a dal elandalít,
szívedhez érő hangjait,
te is naponta dúdolod,
életre kelted, s úgy hozod.

Vers és a dal, lám frigyre lép,
érző képet vetít eléd.
Ők testvéreknek látszanak,
lelked húrjain játszanak.

Fülbe mászik a vers, s a dal,
vidámmá tesz, vagy felkavar,
de ami bántott menekül.
Érezd hát magad remekül!

Mikor a versből dal fakad…

Aranyosi Ervin © 2017-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten velünk van


Aranyosi Ervin: Isten velünk van

Micsoda kívánság: – Isten legyen veled!
Hisz ő elkíséri mindegyik léptedet.
Nem élhet nélküle senki itt a Földön,
mindig vele vagyok, időm benne töltöm.
Ő pedig velem van, hiszen itt él bennem!
Csupán az nem tudja, aki még hitetlen.
Mikor imádkozol, vagy magadban beszélsz,
minden pillanatban Isten szívéhez érsz.
Aki hiszi Istent, az még csak tanulja,
könnyebben tud élni, ki az Istent tudja!
Isteni lény vagyok, hisz egy vagyok véle,
fel sem merül bennem az, hogy Isten él-e?

Mert minden lépésem, minden gondolatom,
tudom őt szolgálja: – a tapasztalatom.
Egy vagyok Ővele és mindenki mással,
s ha majd eggyé válok az egész világgal,
akkor minden tettem a jóra irányul,
sosem viselkedem többé már zsiványul.
Nem bántok más lelket, hisz úgy magam bántom,
a karma törvényét csak magamra rántom.
Igyekszem szeretni, igyekszem jót adni,
javamra változni, embernek maradni.
Istenünk velünk van, ne kételkedj benne,
ha tudnád, az élet sokkal könnyebb lenne!

Soha ne attól félj, Isten el ne hagyjon,
arra ügyelj inkább, hogy hited maradjon!
Vagyis te ne hagyd el hiteddel az Istent,
hiszen benne találsz az élethez mindent.
Aki tudatosan éli a világát,
az bizony megfogta már az Isten lábát,
nincsen Földhöz kötve, szabad lesz a lelke,
a súlytalanságot már megérdemelte.
Nem nyomja több teher, szörnyű súly a vállát,
mint fent szálló madár, élheti világát.
Jobb hát úgy köszönni: – Ha mész, Isten veled!
Ha mégis csüggednél, lelkedben megleled!

Aranyosi Ervin © 2017-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!


Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!

Mekkora állat vagy,
és mégis vezetnek!
Mért nem adod magad
át az élvezetnek?
Mért nem indulsz magad
álmaid nyomába?
Mért hagyod, hogy azok
vesszenek homályba?

Vajon mért engeded
magad megvezetni,
hogy mire vagy képes,
nem mondta el senki?
Más útját követve
szolga lesz a lelked,
itt lenne az idő
önmagadra lelned!

Nagyobb vagy, erősebb,
ügyesebb is másnál,
mi lenne, ha végre
saját lábra állnál?
Nem hinnél azoknak,
akik már becsaptak,
ellopott munkádért
alamizsnát adtak!

Vedd már észre magad,
és ne hagyd becsapni!
Ne akarj másoknak
szolgája maradni!
Becsüld önmagadat,
bátran állj ki érted!
Akkor látni fogod,
célodat elérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz


Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
építsd a jövődet mától jó alapra!
Úgy alkoss, hogy közben légy magadra büszke,
örömtől ragyogjon tiszta lelked tükre!

Amit ma megteszel, az már tiéd marad!
Tiéd az eredmény, tiéd a pillanat.
Tiéd a rád hulló boldog perc varázsa,
őrizd, ez a szikra gyújtja jövőd lángra.

Úgy végezd a dolgod, öröm legyen benne,
mintha ez a világ csakis érted lenne,
mintha a mindenség csupán rólad szólna,
mintha az életed a sajátod volna!

Mintha részed lenne minden másik ember,
így gondolj reájuk, mindig szeretettel.
Amit adsz, azt kapod, – így könnyű jót tenni,
már a Földön akarj vágyott mennybe menni!

Minden gondolatod, üzenet a mában,
teremtőként vesz részt a lét áramában,
hát csak olyat teremts, mit látni szeretnél,
büszke lehess arra, amit teremtettél.

Amit ma megtehetsz, tedd meg szeretettel,
s ha példád követi sok őszinte ember,
akkor jó úton jársz és érdemes élni,
akkor a holnaptól nincsen okod félni.

Aranyosi Ervin © 2017-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)


Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek.
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
„halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel!
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!


Aranyosi Ervin: Fesd színesre a napod!

Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet.
Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed!
Ezért a világot szürke színben látod:
– szürke valóságod, szürke minden álmod.

Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz,
ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz!
Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel
elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.

Ne felejts el reggel színeket keverni,
mindennapi jó kedvedet újra visszanyerni!
Mosolyodat felölteni – másra is ragyogjon –
hogy a hála szép szívedben tündöklésbe fogjon!

Legyen tarka minden napod, fesd még színesebbre,
élményekkel gazdagodhass, mire jön az este!
Hála legyen palettádon, s ezer színben játsszon,
te lehess a legboldogabb ember a világon.

Engedd, hogy a sok kedves szín szép arcodra üljön,
engedd, hogy a mások arca tőle felderüljön!
Hagyd, hogy rajta tündököljön mosolyod varázsa,
hadd lehessen minden más arc, a te arcod mása.

Színezd ki a szürke képet, amit reggel kaptál,
jó lenne, ha világodnak szép színeket adnál.
Kiélveznél minden percet, alkotóvá válnál,
s minden egyes színes napot szíveddel csodálnál!

Aranyosi Ervin © 2017-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!


Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a „jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Hanicz Rita Paverpol textilszobra – Rohanó időben

Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva