Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

márc
12

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, élet, föld, mindenki, öröm, szeretet, világ 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
– keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,
a virágot öntözd, le sohase tépjed!
becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,
hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!
Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!
Használd jó célokra az energiádat,
legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,
hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,
ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,
ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!
Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,
lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!
Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,
lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!

Aranyosi Ervin © 2016-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: cipő, dal, Égi, elkísér, három éve, rajongód, szíved 1 Comment

Aranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Már három éve nem fáj a szíved,
már három éve megállt, s nem dobog.
Már nem veted reánk tekinteted,
elindultál, vetted vándorbotod.
Égi mezőkön kószálsz egymagad
s megannyi dal, mit írtál, elkísér.
Sok rajongód meg árván itt maradt,
a dal kihalt, nélküled mit sem ér.

Aranyosi Ervin © 2016-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tavasz van, ébredj…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, esély, gyönyörű, lelked, nap, tavasz, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tavasz van, ébredj…

Tavasz van, ébredj fel,
tárd ki most a lelked!
Az élet virága
éledezzen benned!

A múlt ajtaját csukd be!
Nem visz már sehova!
Arra nem vezet út,
vissza ne nézz soha!

Életed folyója
jövőd felé árad,
múltba kapaszkodva
lelked csak kifárad!

Adj esélyt a mának,
engedd el, mi bántott!
Tapasztald meg, élvezd,
a jelen világot!

Most tudsz csak álmodni,
nagyot és merészet,
csak ez a nap tiéd,
éld meg az egészet!

Engedd el hát magad,
s csak sodródj az árral!
Lelkedet vidítsa,
napfény és madárdal!

Ez a nap a kezdet,
holnapod alapja,
nem lehet a lelked,
a tegnapok rabja!

Tavasz van, gyönyörű,
a természet éled,
legyen hát bizalmad,
tündöklő reményed!

Az élet gyönyörű,
ne várd hát halálod!
Keresd szebbik felét,
hiszem, megtalálod!

Nézz csak a világra,
tekints fűre, fára,
nem gondolnak múltra,
mindig csak a mára!

Tanulj meg hát tőlük
a jelenben élni,
bízz a teremtődben,
s nincsen okod félni!

Félelem, düh, harag,
mind csak visszahúznak,
poklot teremtenek,
benned háborúznak!

Szüntesd meg csatáid,
emeld fel az arcod,
csak önmagad ellen,
vívtad ezt a harcot!

Vedd le szemellenződ,
kezdj el végre látni!
Csak szerető lélek
képes jobbá válni!

Magad miatt tedd meg,
lelked megnyugodjon,
hogy az öröm, béke
benned győzni tudjon!

Tavasz van, fogadd el,
újuljon meg lelked!
Magad és világod
kell most ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2016-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Merj nagyot álmodni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmodni, boldogságot, félek, Isten, Lélek, merj, örömöt, szabadon 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Merj nagyot álmodni!

Amíg a csodákat másokban kerested,
addig szemed elől rejtette a tested!
Mert te vagy a csoda, ember testbe zárva,
ameddig rá nem lelsz, addig leszel „árva”!
Mert bizony a csoda, az emberi lélek,
s rabként tehetetlen, míg azt mondod: – Félek!
Amíg nem vagy képes önvalódat élni,
addig a külvilág tanít téged félni.

Pedig Isten vagy te, a jó Isten része,
s általad változhat a világ egésze.
Csak rá kell majd jönnöd, mi lenne a dolgod,
hogy a teremtésnek a csiráját hordod!
Ám a félelemtől a mag csak kiszárad,
s addig a gonoszság és a méreg árad.
Csipkerózsa álmod véget kéne érjen,
tanítsd meg lelkedet, hogy többé ne féljen!

Indulj el utadon, valósítsd meg álmod!
Ne gátoljon kétség, biztos jól csinálod!
Keresd az örömöt, leld meg boldogságod,
keltsd életre végre, mire szíved vágyott!
Ne várd, hogy a világ megváltozzon érted,
légy te a változás, s akkor majd megérted,
minden teérted van, Isten neked szánta,
sosem venné vissza, soha meg nem bánta.
Teremts hát szabadon, s legyél végre boldog!
Merj nagyot álmodni, ennyi csak a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2016-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Isten teleszórta…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, ember, Isten, szolgálja, vágyát, virág 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Isten teleszórta…

Isten teleszórta virággal a rétet,
csillaggal az eget, fénnyel a sötétet.
Csak azért csinálta, hogy kedvedben járjon,
számodra a világ élhetőbbé váljon!
Isten megteremtett vizet, folyót tengert,
s mindent a világon. Szolgálja az embert!
Csupán annyit vár el, éld meg a világod,
segíts teremteni álmot, boldogságot.

Azt már Ő sem érti, hogy mért fordult rosszra,
mért gondol az ember mindig a gonoszra.
Mért kívánja másét, mért nem a sajátját,
hiszen a jó Isten teljesíti vágyát.
Amit csak kitalálsz, azt mind megteremti
ha a hitrendszered engedi teremni.
Mert, ha nem hiszed el, hogy megillet téged,
akkor nem nyújtja azt tálcán majd az élet.

Aranyosi Ervin © 2016-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: barátunk, elment, emlék, jó barátok, könny, mosoly, szép, szomorú 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek,
elment barátunkra emlékezni könnyebb,
ha szép emlékeket idézünk a múltból,
ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát,
hidd el, nem siratja korai halálát,
ő már tudja érti, hogy így kellett lenni,
s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül,
mert mindent megértve a szíve megkönnyül.
Kedves mosolyával tekint le reátok,
s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Aranyosi Ervin © 2016-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: benned, imádkozol, Isten, kincsek, lét, megbocsátó, példát, pénz 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A tél markában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: fény, föld, hópaplan, jéghideg, melegség, szívek, tél, tiszta 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A tél markában

Hópaplan takarja szerte a vidéket,
minden élő bújik, keres menedéket.
Fagyos öleléssel fog át a tél karja,
az élő szíveket kitépni akarja.

Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
eltűnt a melegség a kinti világból.
Csak egy helyen találsz fényt és melegséget,
ami belülről fűt, s át melegít téged.

Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne,
s biztos megtalálna elesettet, gyengét,
te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Öltöztesd a szíved te is tiszta fénybe,
szeretet melege szálljon a sötétbe,
szeretet melege gyújtson tiszta lángot,
melegítsd hát szebbé a megtört világot.

Aranyosi Ervin © 2016-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: kétség, lelkek, Önmagad, rabság, szabadság, vágyak 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Mikor érezheted önmagad szabadnak?
Amikor fenn szárnyalsz, mert szárnyaid vannak?
Amikor eljuthatsz, hova szíved vágyik,
s azt csinál a lelked, amitől virágzik.
Saját döntéseid irányítják lépted,
s arra visz az utad, hol az álmok élnek!
Ahol az álmaid valósággá válnak,
ahol vidám lelkek kitárt karral várnak!
Azt teszed, amihez vidám kedvet érzel,
s minden lépéseddel új csodákat érsz el.

Mikor érezheted önmagadat rabnak?
Ha a boldog percek nélküled szaladnak?
Mikor más mondja meg, hogy hol van a helyed,
mikor az életben örömöd nem leled.
Monoton rabságban töltöd el a napod,
s amit nem szeretnél, mindig csak azt kapod.
Amikor sorsodat szívtelenül írják,
amikor megássák a vágyaidnak sírját.
Azt teszed, amit más neked meghatároz,
s naponta közelebb kerülsz a halálhoz.

És, ha most azt mondom, rajtad múlik minden?
Te döntesz jövődről, itt, e földi szinten!
Bármi, amit hiszel valósággá válik,
mert a jövőd magja lelkedben virágzik.
A vágy szabaddá tesz, s rabbá tesz a kétség!
Ne hagyd hát, hogy mások sorsod kőbe véssék!
Írd meg sorsod könyvét, teremts szép világot,
vívj ki önmagadnak élő szabadságot!
Vedd az irányítást a saját kezedbe,
s vonzz be minden csodát eztán életedbe!

Aranyosi Ervin © 2016-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldogabb, csoda, emlékmorzsák, szeretet, Uram, útjelző 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Én csak visszatértem, mikor leszülettem,
mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem.
Apró emlékmorzsák vezetnek az úton,
amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon,
nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom!
Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok,
szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét,
kaptam érző szívet, gondolkodó elmét,
s társakat az útra, akik elkísérnek,
és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak,
s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak.
Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok,
jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom.
S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom.
Sorsom csapdájába gyakran belelépek,
sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat,
hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat.
Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem,
hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni,
másoknak is mindig örömet okozni?
Boldoggá szeretni sok-sok útitársat,
s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak?
Akik hittel élnek, boldogok maradnak?
Hát akkor csak segíts a jó utat járnom,
jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Aranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Már három éve nem fáj a szíved, már három éve megállt, s nem dobog. Már nem veted reánk tekinteted, elindultál, vetted vándorbotod. Égi mezőkön kószálsz egymagad s megannyi dal, mit írtál, elkísér. Sok rajongód meg árván itt maradt, a dal kihalt, nélküled mit sem ér.

Aranyosi Ervin: Tavasz van, ébredj…

Tavasz van, ébredj fel, tárd ki most a lelked! Az élet virága éledezzen benned!

A múlt ajtaját csukd be! Nem visz már sehova! Arra nem vezet út, vissza ne nézz soha!

Életed folyója jövőd felé árad, múltba kapaszkodva lelked csak kifárad!

Adj esélyt a mának, engedd el, mi bántott! Tapasztald meg, élvezd, a jelen világot!

Most tudsz csak álmodni, nagyot és merészet, csak ez a nap tiéd, éld meg az egészet!

Engedd el hát magad, s csak sodródj az árral! Lelkedet vidítsa, napfény és madárdal!

Ez a nap a kezdet, holnapod alapja, nem lehet a lelked, a tegnapok rabja!

Tavasz van, gyönyörű, a természet éled, legyen hát bizalmad, tündöklő reményed!

Az élet gyönyörű, ne várd hát halálod! Keresd szebbik felét, hiszem, megtalálod!

Nézz csak a világra, tekints fűre, fára, nem gondolnak múltra, mindig csak a mára!

Tanulj meg hát tőlük a jelenben élni, bízz a teremtődben, s nincsen okod félni!

Félelem, düh, harag, mind csak visszahúznak, poklot teremtenek, benned háborúznak!

Szüntesd meg csatáid, emeld fel az arcod, csak önmagad ellen, vívtad ezt a harcot!

Vedd le szemellenződ, kezdj el végre látni! Csak szerető lélek képes jobbá válni!

Magad miatt tedd meg, lelked megnyugodjon, hogy az öröm, béke benned győzni tudjon!

Tavasz van, fogadd el, újuljon meg lelked! Magad és világod kell most ünnepelned!

Aranyosi Ervin: Merj nagyot álmodni!

Aranyosi Ervin: Isten teleszórta…

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek, elment barátunkra emlékezni könnyebb, ha szép emlékeket idézünk a múltból, ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát, hidd el, nem siratja korai halálát, ő már tudja érti, hogy így kellett lenni, s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül, mert mindent megértve a szíve megkönnyül. Kedves mosolyával tekint le reátok, s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel, reményekkel telten, összekulcsolt kézzel. Pedig a jó Isten mindenfelé ott van, s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában, ott él a világnak minden kis zugában. És, ha felismernéd, bizony, ott él benned! Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság, és általa terem Földön a valóság, és ha megtalálnád, szíved rejtekében, túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned, a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned! S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni, Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál, minden pillanatban örömöt találnál, s megszerzett tudásod tovább tudnád adni, s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned, és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned! Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád, s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne, s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne, nem szorulnál többé vigasztaló szóra, s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre, aztán számon kérve nézel fel az égre. Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó, csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak, akik szemed elé bántó Istent tolnak! Mikor imádkozol, nézz inkább magadba, hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin: A tél markában

Hópaplan takarja szerte a vidéket, minden élő bújik, keres menedéket. Fagyos öleléssel fog át a tél karja, az élő szíveket kitépni akarja.

Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol, eltűnt a melegség a kinti világból. Csak egy helyen találsz fényt és melegséget, ami belülről fűt, s át melegít téged.

Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve, s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne, s biztos megtalálna elesettet, gyengét, te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Öltöztesd a szíved te is tiszta fénybe, szeretet melege szálljon a sötétbe, szeretet melege gyújtson tiszta lángot, melegítsd hát szebbé a megtört világot.

Aranyosi Ervin © 2016-01-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Aranyosi Ervin © 2016-01-06. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Én csak visszatértem, mikor leszülettem, mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem. Apró emlékmorzsák vezetnek az úton, amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon, nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom! Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok, szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét, kaptam érző szívet, gondolkodó elmét, s társakat az útra, akik elkísérnek, és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak, s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak. Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok, jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom. S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom. Sorsom csapdájába gyakran belelépek, sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat, hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat. Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem, hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni, másoknak is mindig örömet okozni? Boldoggá szeretni sok-sok útitársat, s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak? Akik hittel élnek, boldogok maradnak? Hát akkor csak segíts a jó utat járnom, jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-01-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Már három éve nem fáj a szíved,
már három éve megállt, s nem dobog.
Már nem veted reánk tekinteted,
elindultál, vetted vándorbotod.
Égi mezőkön kószálsz egymagad
s megannyi dal, mit írtál, elkísér.
Sok rajongód meg árván itt maradt,
a dal kihalt, nélküled mit sem ér.

Tavasz van, ébredj fel,
tárd ki most a lelked!
Az élet virága
éledezzen benned!

A múlt ajtaját csukd be!
Nem visz már sehova!
Arra nem vezet út,
vissza ne nézz soha!

Életed folyója
jövőd felé árad,
múltba kapaszkodva
lelked csak kifárad!

Adj esélyt a mának,
engedd el, mi bántott!
Tapasztald meg, élvezd,
a jelen világot!

Most tudsz csak álmodni,
nagyot és merészet,
csak ez a nap tiéd,
éld meg az egészet!

Engedd el hát magad,
s csak sodródj az árral!
Lelkedet vidítsa,
napfény és madárdal!

Ez a nap a kezdet,
holnapod alapja,
nem lehet a lelked,
a tegnapok rabja!

Tavasz van, gyönyörű,
a természet éled,
legyen hát bizalmad,
tündöklő reményed!

Az élet gyönyörű,
ne várd hát halálod!
Keresd szebbik felét,
hiszem, megtalálod!

Nézz csak a világra,
tekints fűre, fára,
nem gondolnak múltra,
mindig csak a mára!

Tanulj meg hát tőlük
a jelenben élni,
bízz a teremtődben,
s nincsen okod félni!

Félelem, düh, harag,
mind csak visszahúznak,
poklot teremtenek,
benned háborúznak!

Szüntesd meg csatáid,
emeld fel az arcod,
csak önmagad ellen,
vívtad ezt a harcot!

Vedd le szemellenződ,
kezdj el végre látni!
Csak szerető lélek
képes jobbá válni!

Magad miatt tedd meg,
lelked megnyugodjon,
hogy az öröm, béke
benned győzni tudjon!

Tavasz van, fogadd el,
újuljon meg lelked!
Magad és világod
kell most ünnepelned!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek,
elment barátunkra emlékezni könnyebb,
ha szép emlékeket idézünk a múltból,
ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát,
hidd el, nem siratja korai halálát,
ő már tudja érti, hogy így kellett lenni,
s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül,
mert mindent megértve a szíve megkönnyül.
Kedves mosolyával tekint le reátok,
s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Hópaplan takarja szerte a vidéket,
minden élő bújik, keres menedéket.
Fagyos öleléssel fog át a tél karja,
az élő szíveket kitépni akarja.

Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
eltűnt a melegség a kinti világból.
Csak egy helyen találsz fényt és melegséget,
ami belülről fűt, s át melegít téged.

Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne,
s biztos megtalálna elesettet, gyengét,
te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Öltöztesd a szíved te is tiszta fénybe,
szeretet melege szálljon a sötétbe,
szeretet melege gyújtson tiszta lángot,
melegítsd hát szebbé a megtört világot.

Aranyosi Ervin © 2016-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2016-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Én csak visszatértem, mikor leszülettem,
mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem.
Apró emlékmorzsák vezetnek az úton,
amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon,
nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom!
Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok,
szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét,
kaptam érző szívet, gondolkodó elmét,
s társakat az útra, akik elkísérnek,
és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak,
s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak.
Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok,
jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom.
S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom.
Sorsom csapdájába gyakran belelépek,
sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat,
hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat.
Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem,
hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni,
másoknak is mindig örömet okozni?
Boldoggá szeretni sok-sok útitársat,
s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak?
Akik hittel élnek, boldogok maradnak?
Hát akkor csak segíts a jó utat járnom,
jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva