Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Isten teleszórta…

Isten teleszórta
Aranyosi Ervin: Isten teleszórta…

Isten teleszórta virággal a rétet,
csillaggal az eget, fénnyel a sötétet.
Csak azért csinálta, hogy kedvedben járjon,
számodra a világ élhetőbbé váljon!
Isten megteremtett vizet, folyót tengert,
s mindent a világon. Szolgálja az embert!
Csupán annyit vár el, éld meg a világod,
segíts teremteni álmot, boldogságot.

Azt már Ő sem érti, hogy mért fordult rosszra,
mért gondol az ember mindig a gonoszra.
Mért kívánja másét, mért nem a sajátját,
hiszen a jó Isten teljesíti vágyát.
Amit csak kitalálsz, azt mind megteremti
ha a hitrendszered engedi teremni.
Mert, ha nem hiszed el, hogy megillet téged,
akkor nem nyújtja azt tálcán majd az élet.

Aranyosi Ervin © 2016-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

ne sírjatok értem
Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek,
elment barátunkra emlékezni könnyebb,
ha szép emlékeket idézünk a múltból,
ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát,
hidd el, nem siratja korai halálát,
ő már tudja érti, hogy így kellett lenni,
s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül,
mert mindent megértve a szíve megkönnyül.
Kedves mosolyával tekint le reátok,
s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Aranyosi Ervin © 2016-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

hol van az Isten
Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tél markában

a tél markában

Aranyosi Ervin: A tél markában

Hópaplan takarja szerte a vidéket,
minden élő bújik, keres menedéket.
Fagyos öleléssel fog át a tél karja,
az élő szíveket kitépni akarja.

Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
eltűnt a melegség a kinti világból.
Csak egy helyen találsz fényt és melegséget,
ami belülről fűt, s át melegít téged.

Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne,
s biztos megtalálna elesettet, gyengét,
te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Öltöztesd a szíved te is tiszta fénybe,
szeretet melege szálljon a sötétbe,
szeretet melege gyújtson tiszta lángot,
melegítsd hát szebbé a megtört világot.

Aranyosi Ervin © 2016-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Szabadság_vagy_rabság
Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Mikor érezheted önmagad szabadnak?
Amikor fenn szárnyalsz, mert szárnyaid vannak?
Amikor eljuthatsz, hova szíved vágyik,
s azt csinál a lelked, amitől virágzik.
Saját döntéseid irányítják lépted,
s arra visz az utad, hol az álmok élnek!
Ahol az álmaid valósággá válnak,
ahol vidám lelkek kitárt karral várnak!
Azt teszed, amihez vidám kedvet érzel,
s minden lépéseddel új csodákat érsz el.

Mikor érezheted önmagadat rabnak?
Ha a boldog percek nélküled szaladnak?
Mikor más mondja meg, hogy hol van a helyed,
mikor az életben örömöd nem leled.
Monoton rabságban töltöd el a napod,
s amit nem szeretnél, mindig csak azt kapod.
Amikor sorsodat szívtelenül írják,
amikor megássák a vágyaidnak sírját.
Azt teszed, amit más neked meghatároz,
s naponta közelebb kerülsz a halálhoz.

És, ha most azt mondom, rajtad múlik minden?
Te döntesz jövődről, itt, e földi szinten!
Bármi, amit hiszel valósággá válik,
mert a jövőd magja lelkedben virágzik.
A vágy szabaddá tesz, s rabbá tesz a kétség!
Ne hagyd hát, hogy mások sorsod kőbe véssék!
Írd meg sorsod könyvét, teremts szép világot,
vívj ki önmagadnak élő szabadságot!
Vedd az irányítást a saját kezedbe,
s vonzz be minden csodát eztán életedbe!

Aranyosi Ervin © 2016-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Uram légy útjelzőm
Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Én csak visszatértem, mikor leszülettem,
mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem.
Apró emlékmorzsák vezetnek az úton,
amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon,
nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom!
Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok,
szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét,
kaptam érző szívet, gondolkodó elmét,
s társakat az útra, akik elkísérnek,
és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak,
s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak.
Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok,
jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom.
S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom.
Sorsom csapdájába gyakran belelépek,
sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat,
hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat.
Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem,
hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni,
másoknak is mindig örömet okozni?
Boldoggá szeretni sok-sok útitársat,
s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak?
Akik hittel élnek, boldogok maradnak?
Hát akkor csak segíts a jó utat járnom,
jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel teremts!

hittel teremtsAranyosi Ervin: Hittel teremts!

Mi lenne, ha ezt az évet,
jóval töltené az élet?
Nem aggódnál, sose félnél,
társak között, vígan élnél.

Hidd el, sokkal szebb lehetne,
ha a szívünk csak szeretne!
Benned csak a hála gyűlne,
harag, bánat menekülne.

Mi lenne, ha segítenél,
szándékosan vidám lennél?
Mosoly virulna a szádon,
légy hát boldog, ezt kívánom!

Ne csak az év váljon szebbé,
létünk legyen színesebbé!
Jövőd alapjait ásod,
találd meg a számításod!

Váljon minden vágy valóra,
ezért ügyelj minden szóra,
mert a szavakkal teremthetsz,
mind-mind eljut istenedhez.

Visszhangként jön rá a válasz,
csodát, örömöt is várhatsz.
Ezért inkább csupa jót kérj,
imádkozz a földlakókért!

Legyen mától új szokásod,
legyen célod, elvárásod!
Legyen mindig hited benne,
attól folyód eleredne!

Ha nem építsz elé gátat,
a kért dolog feléd vágtat,
elér hozzád, meg is kapod,
megszépítve minden napod.

Amit csak kérsz, tiéd minden,
földi és a lelki szinten,
s ha hited nem akadályoz,
bőség, jóság, amit rád hoz.

Mi lenne, ha a világgal,
úgy bánnál, mint egy virággal?
Vágyad vizével locsolnád,
Figyelmedet reá szórnád.

Napként szórnál melegséget,
amely ápol, s el nem éget,
ha már rád bízta az Isten.
Hidd el, egyéb dolgod nincsen!

Aranyosi Ervin © 2016-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldást hozzon ránk az ég!

Aranyosi Ervin: Áldást hozzon ránk az ég!

Kandallónkban száz fa ég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ne aludjon ki ma még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Legyen tele a fazék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ha nem is volt soha még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Fenn a fánkon gyertya ég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Tiszta szívből mondja még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Jót kívánni illenék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Szerelmet is vallanék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Gyakran jó szót hallanék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Azt foglaljuk dalba még:
Áldást hozzon ránk az ég!
Nem vonz hegy, sem szakadék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ne fagyasszon le a jég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Hófelhővel telt az ég.
Áldást szórjon ránk ma még!
Ha elfogy a maradék!
Áldást hozzon ránk az ég!

Aranyosi Ervin © 2015-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli mulatságok

Kép: Mándoki Halász Zsóka – Téli mulatságok

Aranyosi Ervin: Téli mulatságok

Élvezd a tél örömeit,
gyere ki a hóra.
Vidámsággal, kacagással
telik minden óra.

Építünk egy nagy hóembert,
néha hócsatázunk,
leszánkózunk a magasból,
jégen korcsolyázunk.

Bár hideg van, hidd el nekem
szíved felmelegszik.
Aki szereti a telet,
annak mindez tetszik!

Alig várod a holnapot,
jöjjön újabb játék,
aki szereti a havat,
annak ez ajándék!

Aranyosi Ervin © 2015-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

te vagy a fény

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Te vagy a fény egy felfordult világban,
amit ural az árnyék, s a sötét.
De erő van az apró gyertyalángban,
mikor reménytől, s szeretettől ég.

Több milliárdnyi apró láng a Földön
pislákol csendben és magányosan.
A lelke rab, az élete egy börtön,
s elhiszi, hogy csak a halál felé rohan.

Nagy tömegben is magányos a lélek,
ha úgy érzem, egymáshoz nincs közünk.
Ha  azt hiszem, hogy szeretetlen élek,
s mikor folyton csak falnak ütközünk.

Nem teszünk mást, mint elfolytjuk a lángot,
s könnyű elfújni az éltető hitet.
A sötéttől már alig-alig látok.
Ezt a világot vajon ki menti meg?

Kívülről várunk megmentő hatalmat,
amitől majd változik a világ,
ám azok ott eltiporni akarnak,
árnyékukat ezért vetítik rád.

A változás, hidd el, nem jön kívülről,
változnunk nekünk, s magunkban kellene.
Álmodozni egy élhető jövőről,
amit hitünkkel töltünk majd tele.

Tudsz-e magadra szeretettel nézni,
s hinni, hogy léted csodás, nagy kaland?
Életedből boldog percet idézni?
Örömöt, mely fogódzkodód marad.

Mi lenne, ha léted kísérné a hála,
s vágyaid mind valóra váltanád
s kötéllé sodródna életed fonála,
erős lennél, s rugalmas, mint a nád?

Ha nem csak gyertya, fényszóró lehetnél,
útkereső, mely új ösvényt kutat.
Ha másokat is fénylővé szeretnél,
olyan ki ismer, és mutat szebb utat?

Hagyd hát lobogni, égni tiszta lángod,
a fény elől elbújik a sötét.
Hunyd be szemed, szíveddel kell most látnod,
szeretet fényét eképp szórva szét.

Nem is kell más, csak fényben megfürödni,
örömmel élni, boldog életet,
felemelni, és látni tündökölni,
e szép világot, amíg még lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva