Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vedd kezedbe sorsod!

Aranyosi Ervin: Vedd kezedbe sorsod!

Tudsz-e gondjaidon felül emelkedni?
Képes vagy-e mindig, igaz ember lenni?
Képes vagy-e hinni, Istenben, csodában?
Képes vagy-e mindig itt élni a mában?
El tudod-e hinni, hogy szóval teremtesz,
hogy az imákon át eljutsz Istenedhez?
Bármit létrehozhatsz, csak hinned kell benne,
de akarnod is kell! Nem úgy, hogy: Mi lenne?

S ne csak akkor hidd el, amikor már látod,
hogy szavaid nyomán változik világod.
Már most is kell hinned egy jobb, s szebb világban,
jövőd szép folyója most ered a mában!
Csakis rajtad múlik, széles lesz-e végül,
keress jó társakat és hívd segítségül!
Tervezz és meglátod melléd áll ma minden,
s támogatást nyerhetsz égi, s földi szinten.

Ne hagyd, hogy a sorsod idegenek írják,
vágyaidnak mások ássák meg a sírját!
A jövőd már régen ott él a kezedben,
küldd el hát magadnak egy szép üzenetben.
Fogalmazd meg szépen, részletesen, sorban,
– így teremt az ember mindig, minden korban –
Aztán csak képzeld el, s elméd mozivásznán,
pergesd le e „filmet”, legyen valós látvány.

Éld meg képzeletben, s örüljön a lelked,
így sikerül végre valós kincsre lelned.
Ha majd a vásznadon ott, a rég vágyott cél,
ha vágyaddal végre magas szintre jöttél,
ha a rezgésszinted olyan emelkedett,
majd az Univerzum létrehozza neked.
Vedd hát a sorsodat te magad kezedbe,
bízva önmagadban, bízva Istenedben!

Aranyosi Ervin © 2015-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mándoki lekvár főzés

mandoki_halasz_zsoka-mandoki_lekvarfozesMándoki Halász Zsóka festménye: Mándoki lekvár főzés

Aranyosi Ervin: Mándoki lekvár főzés

Megérett a szilva, leszedték a fáról.
Talán hallottál is a szilva lekvárról.
Még szerencsésebb vagy, ha már ilyet ettél.
– Lehet az, hogy te is egy tanyán születtél?

A leszedett szilvát ide kellett hozni,
és hogy fog ne törjön, ki kellett magozni.
A gyümölcs szép húsát a kondérba rakták,
s alatta a tüzet szépen meggyújtották.

Rotyogott a szilva, ahogy forrt a leve,
édes finomságnak készült már eleve,
és amikor kész lett, száraz dunsztba tették
és egy éjszakára ott is felejtették.

Aztán ment a spájzba, elrakták télire,
lekváros köcsögök álltak az élire.
Aztán, ha a pulyák megéheztek éppen,
megjelent a szilva a leszelt kenyéren.

Persze a lekvárból édes bajusz készült,
nevető fejekben a furfangos ész ült.
E kackiás bajszot le lehetett nyalni,
hogyan növessz újat, kezdhettél agyalni…

Aranyosi Ervin © 2015-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Alázat


Aranyosi Ervin: Alázat

Mit jelent a szó: alázat?
Pontosan, mit is takar?
Nagyon sokan értik félre,
tegyük helyre hát hamar.

Nem jelent meghunyászkodást,
mások előtt görnyedést,
nem is alárendeltséget,
de nem jelent törtetést.

Mutat tudást, s tehetséget,
büszkén vállalt tetteket,
odaadást, teljes szívet,
hitet, mely nem tettetett.

Szolgálatot mások felé,
de ez bíz’ nem szolgaság!
Teljes szívet adni belé,
nem amolyan formaság.

Örömmel tenni a dolgom,
s vállalni a terheket.
akiknek javát szolgálom,
érző, élő emberek.

Mit jelent hát az alázat?
Királyi szolgálatot!
Ennyi hát a magyarázat,
ha másoknak átadod!

Aranyosi Ervin © 2015-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hofira emlékezve

Aranyosi Ervin: Hofira emlékezve

Aranyosi Ervin: Hofira emlékezve

Jó pár éve ment el a nagy nevettető,
ám videóival ma is nevettet Ő.
A gond, hogy a poén ma is aktuális,
életünkre kihat, ha nevetve fáj is.
Ám a magyar ember ma is sírva vigad,
a sok régi poén napjainkra kihat.
Változott a világ, másképp van már minden,
csak rosszabbul élünk itt az alsóbb szinten.
Igaz, van, ki dőzsöl a nép vagyonában,
s adna sok új poént Hofinak a mában.
Így csak a remény van, hogy eljön az óra:
– Géza, szükség lenne egy jó csattanóra!

Aranyosi Ervin © 2015-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?Amennyiben szeretnéd meghallgatni, videón megnézni, akkor ajánlom figyelmedbe
Paraginé Tóth Edina előadásában:
Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?
KATTINTS IDE a megtekintéshez!
Készítette a ZakaHom-e Egyesület 2016-ban.

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,
körülötted a sok kereszt.
A temető, a bús hidegben,
csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd,
mióta Ő eltávozott.
A gyász díszét magadra öltöd
s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra:
– Milyen vidám volt, Istenem!
De nem fakadsz a közös dalra,
lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el?
Csupán egy gyertyát gyújtanál,
s beszélgetnél az Ő lelkével,
amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan,
csupán a helyszín változik.
Mert él, csak kicsit más alakban,
másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta,
s persze nem hozzá jössz ma el!
Mit szólna az a sok mihaszna?
Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak,
elvárják, ezért vállalod.
Másává válsz a gyertya lángnak,
s szél fújja el a bánatod.

Aranyosi Ervin © 2015-11-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

aranyosi_ervin-level_a_mennyorszagbolAranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.

Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
– Nem létezik halál, csak egy másik élet.

Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.

Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.

Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.

Ezért azt üzente: – Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog!
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
– drága fiam, szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

 

Roll Péter fotója: Autumn sunbathing

Roll Péter fotója:
Autumn sunbathing

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!

Mikhail Schrilev festénye

Mikhail Schrilev festénye

Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!

El ne hidd, hogy most már késő,
el ne hidd, hogy nincs remény!
Ha kihullt a kalapács, s véső
a kezedből, s már húz a mély.

Mikor a múltad mázsás súlya,
válladat húzza egyre le.
Ne légy a múlt fáradt tanúja,
új útra hívlak. Hát gyere!

Találd meg napi boldogságod,
tegyél örömmel valamit!
Váltsd meg újra a nagyvilágot!
A vágy a lelkedben lakik.

Ne törődj fájó nappalokkal,
elmúlik majd, ha nem figyelsz!
Ha nem vársz ölbe tett karokkal,
meglásd, kihívó célra lelsz!

Adj újabb esélyt még a mának,
hidd el, szép lelked nem beteg!
Az eddig bezárt ajtók várnak,
s van hozzá kulcsod, rengeteg!

Felhalmoztad a bölcsességed,
fel nem használni balgaság!
Utad mindaddig nem ér véget,
míg mindezt nem adtad tovább.

Már többet tudhatsz bárki másnál,
ne hagyd hogy eltiporjanak!
Alkoss, sem mint, ha egy sírt ásnál,
s temetnéd végleg önmagad.

Próbáld ki azt, mit sosem tettél,
tegyél már végre valamit!
Nem küszködni, s meghalni lettél,
ki csak szerepet alakít!

Váltsd most valóra régi álmod,
amire rég, nem volt időd!
Találd meg belső boldogságod,
keress célt fénylőt, szédítőt.

Aranyosi Ervin © 2015-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarok iskolába járni…

nem akarok iskolába járni
Aranyosi Ervin: Nem akarok iskolába járni…

Nem akarok már iskolába menni,
s tanulni elvont, buta dolgokat!
Inkább mindig szabad szeretnék lenni,
nem csak egy bábu, aki bólogat.

Élni szeretnék és boldoggá válni,
s szerezni másnak békés örömet.
Nem akarok egy feszes sorban állni,
s hagyni hogy mások zavarják körömet.

Álmodni vágyom, aztán létrehozni
saját világom, mely boldoggá tehet.
Szeretni, élni, s örömöt okozni,
melytől világom sokkal szebb lehet.

Nem akarok már iskolába járni,
valódi tudást, jó példát akarok!
Szeretnék saját talpamon megállni,
s mesterré válni, ahogy a nagyok!
Záró sorok:
Én nem akarok iskolába menni,
az életemben többé soha már!
És úgy szeretnék végre szabad lenni!
– Azt nem lehet, mert te vagy a tanár!

Aranyosi Ervin © 2015-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva