Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

okt
30

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: bábu, félelem, földi, halál, harag, határon, köntös, Lélek, nyom, sors Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: fénykép, fotó, képzelet, madár, művész, nagyvilág, örök, pillanat, természet 1 Comment

Roll Péter fotója:
Autumn sunbathing

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, bölcsesség, boldogság, késő, öröm, vágy 3 hozzászólás

Mikhail Schrilev festénye

Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!

El ne hidd, hogy most már késő,
el ne hidd, hogy nincs remény!
Ha kihullt a kalapács, s véső
a kezedből, s már húz a mély.

Mikor a múltad mázsás súlya,
válladat húzza egyre le.
Ne légy a múlt fáradt tanúja,
új útra hívlak. Hát gyere!

Találd meg napi boldogságod,
tegyél örömmel valamit!
Váltsd meg újra a nagyvilágot!
A vágy a lelkedben lakik.

Ne törődj fájó nappalokkal,
elmúlik majd, ha nem figyelsz!
Ha nem vársz ölbe tett karokkal,
meglásd, kihívó célra lelsz!

Adj újabb esélyt még a mának,
hidd el, szép lelked nem beteg!
Az eddig bezárt ajtók várnak,
s van hozzá kulcsod, rengeteg!

Felhalmoztad a bölcsességed,
fel nem használni balgaság!
Utad mindaddig nem ér véget,
míg mindezt nem adtad tovább.

Már többet tudhatsz bárki másnál,
ne hagyd hogy eltiporjanak!
Alkoss, sem mint, ha egy sírt ásnál,
s temetnéd végleg önmagad.

Próbáld ki azt, mit sosem tettél,
tegyél már végre valamit!
Nem küszködni, s meghalni lettél,
ki csak szerepet alakít!

Váltsd most valóra régi álmod,
amire rég, nem volt időd!
Találd meg belső boldogságod,
keress célt fénylőt, szédítőt.

Aranyosi Ervin © 2015-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem akarok iskolába járni…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, élni, iskola, öröm, szeretni, tanulás 1 Comment

Aranyosi Ervin: Nem akarok iskolába járni…

Nem akarok már iskolába menni,
s tanulni elvont, buta dolgokat!
Inkább mindig szabad szeretnék lenni,
nem csak egy bábu, aki bólogat.

Élni szeretnék és boldoggá válni,
s szerezni másnak békés örömet.
Nem akarok egy feszes sorban állni,
s hagyni hogy mások zavarják körömet.

Álmodni vágyom, aztán létrehozni
saját világom, mely boldoggá tehet.
Szeretni, élni, s örömöt okozni,
melytől világom sokkal szebb lehet.

Nem akarok már iskolába járni,
valódi tudást, jó példát akarok!
Szeretnék saját talpamon megállni,
s mesterré válni, ahogy a nagyok!
Záró sorok:
Én nem akarok iskolába menni,
az életemben többé soha már!
És úgy szeretnék végre szabad lenni!
– Azt nem lehet, mert te vagy a tanár!

Aranyosi Ervin © 2015-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébresztő gondolatok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ébresztő, Főldlakó, gondolatok, hála, mosoly, szeretet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ébresztő gondolatok

Reggel, ha felébredsz,
lassan körülnézel.
Várod a csodákat,
ma reggel mit érzel?

Szemedet kinyitva,
fényleni kezd minden,
s pompázik világod
ezerféle színben.

Hangok szűrődnek be,
a világ is éled,
csalogatnak csendben,
dalba fognak véled.

Megmozdulsz, s a tested
minden porcikája,
hogy felkelj az ágyból,
azt a percet várja.

Kezdj el mozgolódni,
élvezd a csodákat:
– hogy mozog a tested,
a kezed, s a lábad.

Járja át a hála
szép szívednek mélyét,
élvezd ki a percet,
egy új nap esélyét.

Mosolyogj és örülj,
egy új nap kezdődik!
Szemeid sarkában
mosoly fészkelődik.

Hagyd, hogy ez a mosoly
átkússzon a szádra,
hadd fessen jó kedvet
ébredő orcádra.

Ébreszd a világod,
ilyen vidám kedvvel!
Legyen ma vidámabb
minden egyes ember!

Hisz örökbe kaptunk
egy újabb, szép napot,
légy hát hálás érte,
Teremtődtől kapod.

Ha már felébredtél,
szeretet vezessen,
segíts, hogy a világ
teljesebb lehessen.

Élvezd minden percét,
amit nyújt az óra!
Menj és mosolyogj rá
minden Földlakóra!

Aranyosi Ervin © 2015-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, gyermek, homokvár, nevetés, vidám 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Szólj, ha kíváncsi vagy, mitől szép az élet?
Majd mi megtanítunk nevetgélni téged!
Annyi vidám dolog van itt körülöttünk,
csak észre kell vennünk, s nevetve örülnünk.
Gyere ki a fűbe, tapsolj, nevess, játsszál,
hajladozz a szélben, lágyan mint egy nádszál!
Fuss csak körbe körbe, majd bukfencezz párat,
ha alkotni akarsz, építs homokvárat!
A lényeg csak annyi, legyél újra gyermek,
hagyd elkalandozni gyakran a figyelmed!
A szívedre hallgass, figyeld, hogy mit érzel!
Hidd el, hogy ily módon, sokkal többet érsz el.
Bízz a vágyaidban, szabadítsd fel lelked,
az élet csodáit meg kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2015-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fogadd el önmagad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: életed, magad, önismeret, Önmagad, szabad, szereted Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Fogadd el önmagad!

El mered-e hinni, ki vagy valójában?
Ismered-e őt, ki benned rejtve él?
Megmered-e élni napjaid sorában,
hogy kinek születtél, tényleg az legyél?

Szembe tudsz-e nézni azzal a személlyel,
aki napról napra éli életed?
Megtudsz-e birkózni hittel, szenvedéllyel,
büszkén vallani, hogy pont így szereted.

Képes vagy-e magad pont olyannak látni,
milyennek álmodban képzeled magad?
Kiállni magadért, hős tigrissé válni,
aki öntudatos és végtelen szabad?

S szeretnéd, ha mások úgy látnának téged,
s felnéznének rád, meglátva hogy ki vagy?
Szeretnéd, ha épp magadért szeretnének,
mert élő a lelked, s mást is élni hagy…

Aranyosi Ervin © 2015-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A törvény nyakörve

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, érdek, parancs, póráz, szabály, szívünk, törvény Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A törvény nyakörve

Vannak, akiket visszatart a törvény,
s nem tehetik, mire a szívük vágyna.
S akad olyan, kit nem húz le az örvény,
s vágyát követve, célját megtalálja.
Rajtad múlik, hogy be állsz-e a sorba,
s szolgálsz-e „felsőbb”, kétes érdeket.
Becsületeden ne essen soha csorba,
ezért szenvedsz végig egy életet.

Póráz parancsok nem hagynak mozogni,
szabály csak lent, s csak rád vonatkozik.
Úgy gondolod, ehhez hozzá kell szokni,
s a sorsod romlik, miközben változik.
Hűségedért aprópénzt kapsz cserébe,
fénylő nyakörv a szép kitüntetés,
s nem veszed észre, hogy te mész elébe,
s a szolgaságod érte a büntetés.

Fényesen él, ki lelkedet uralja,
s hiszed, majd egyszer lehetsz nagykutya.
Ám hidd el azt, ki mások kezét nyalja,
elnyeli őt egy „élet-skatulya”.
Feljebb lépni csak akkor tudsz a létrán,
ha sorstársaid vállán taposol.
Ha parancsot hajtatsz csak végre némán,
s ehhez szükséges szabályokat hozol.

Aranyosi Ervin © 2015-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet cél, ember, fény, hatalom, Lélek, lét, sötétség 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ajándék az élet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ajándék, boldogság, élet, megszülettél, öröm, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ajándék az élet

Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
s erre figyelmeztet évente a naptár.
Ám te új, s még újabb meglepetést vársz el,
s tudom, hogy csak mások bevett módján jársz el.

Születésnapodra torta járt, meg játék,
sosem izgatott az igazi ajándék,
mert a valóságost születéskor kaptad,
első sikered is pont akkor arattad.

Akkor még uraltad lelked gazdagságát,
fényesnek láttad a felnőttek világát.
Szép álmokat szőttél, örültél a létnek,
hátat fordítottál a bántó sötétnek.

Aki csak rád nézett, benned csodát látott,
mosolyra késztetted kicsiny kis világod.
Szeretet vett körül, boldogság és béke,
s hitted az örömnek sohasem lesz vége.

Mindenkiben ott él az öröm csírája,
csak kívül keresi, s ezért nem találja.
Gyermekként még tudtad, mire vágyna lényed,
hitted, s elindultál, hogy végre megéljed.

Ám az utad során, hited lerombolták,
sok szomorú ember súlyokat pakolt rád.
S lám mára felnőttél, ma már másképp látod,
nem okoz az élet annyi boldogságot.

Ma már az ajándék, akkor jó, ha érték,
pedig az életet sosem pénzben mérték.
Az igazán boldog, kinek lelke gazdag,
kinek a lelkében emlékek maradnak.

Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
csak sokat változtál, nem olyan maradtál.
Különleges voltál, kreatív és tiszta,
aki még forrása tiszta vizét issza.

Akadályokat látsz, megtanultál félni,
valódi magadat, nem tudod megélni,
kétségek kínoznak, nem hiszel magadban,
félelemben fürdesz, rab vagy az anyagban.

Keresed a helyed, nehezen találod,
napjaidat töltöd, s retteged halálod.
Ezért kevés öröm képes beleférni,
nem erre születtél. Kezdj el újra élni!

Ajándékra leltél, mikor megszülettél,
amikor bolygónkra menetjegyet vettél.
Azt kell megértened, az élet csak játék,
leld örömöd benne, mert ez az ajándék!

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe, önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe. Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán. Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom! És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”. Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken. Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat. Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad. Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom. Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk? Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk? Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted! Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél! Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél? Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre, a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban! Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van? Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik. s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad, s a tovatűnő pillanat, akár egy röppenő madár, úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet, szelni belőle szeletet, ami kezemben itt marad, erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó, s a szemmel, szívvel alkotó, megállítja, mi megy tovább, s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép, önmagától a hűvös gép alkotni csodát képtelen, önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet, mely látja a természetet. Ki vissza adja, amit lát, kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!

El ne hidd, hogy most már késő, el ne hidd, hogy nincs remény! Ha kihullt a kalapács, s véső a kezedből, s már húz a mély.

Mikor a múltad mázsás súlya, válladat húzza egyre le. Ne légy a múlt fáradt tanúja, új útra hívlak. Hát gyere!

Találd meg napi boldogságod, tegyél örömmel valamit! Váltsd meg újra a nagyvilágot! A vágy a lelkedben lakik.

Ne törődj fájó nappalokkal, elmúlik majd, ha nem figyelsz! Ha nem vársz ölbe tett karokkal, meglásd, kihívó célra lelsz!

Adj újabb esélyt még a mának, hidd el, szép lelked nem beteg! Az eddig bezárt ajtók várnak, s van hozzá kulcsod, rengeteg!

Felhalmoztad a bölcsességed, fel nem használni balgaság! Utad mindaddig nem ér véget, míg mindezt nem adtad tovább.

Már többet tudhatsz bárki másnál, ne hagyd hogy eltiporjanak! Alkoss, sem mint, ha egy sírt ásnál, s temetnéd végleg önmagad.

Próbáld ki azt, mit sosem tettél, tegyél már végre valamit! Nem küszködni, s meghalni lettél, ki csak szerepet alakít!

Váltsd most valóra régi álmod, amire rég, nem volt időd! Találd meg belső boldogságod, keress célt fénylőt, szédítőt.

Aranyosi Ervin © 2015-10-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nem akarok iskolába járni…

Nem akarok már iskolába menni, s tanulni elvont, buta dolgokat! Inkább mindig szabad szeretnék lenni, nem csak egy bábu, aki bólogat.

Élni szeretnék és boldoggá válni, s szerezni másnak békés örömet. Nem akarok egy feszes sorban állni, s hagyni hogy mások zavarják körömet.

Álmodni vágyom, aztán létrehozni saját világom, mely boldoggá tehet. Szeretni, élni, s örömöt okozni, melytől világom sokkal szebb lehet.

Aranyosi Ervin © 2015-09-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ébresztő gondolatok

Reggel, ha felébredsz, lassan körülnézel. Várod a csodákat, ma reggel mit érzel?

Szemedet kinyitva, fényleni kezd minden, s pompázik világod ezerféle színben.

Hangok szűrődnek be, a világ is éled, csalogatnak csendben, dalba fognak véled.

Megmozdulsz, s a tested minden porcikája, hogy felkelj az ágyból, azt a percet várja.

Kezdj el mozgolódni, élvezd a csodákat: – hogy mozog a tested, a kezed, s a lábad.

Járja át a hála szép szívednek mélyét, élvezd ki a percet, egy új nap esélyét.

Mosolyogj és örülj, egy új nap kezdődik! Szemeid sarkában mosoly fészkelődik.

Hagyd, hogy ez a mosoly átkússzon a szádra, hadd fessen jó kedvet ébredő orcádra.

Ébreszd a világod, ilyen vidám kedvvel! Legyen ma vidámabb minden egyes ember!

Hisz örökbe kaptunk egy újabb, szép napot, légy hát hálás érte, Teremtődtől kapod.

Ha már felébredtél, szeretet vezessen, segíts, hogy a világ teljesebb lehessen.

Élvezd minden percét, amit nyújt az óra! Menj és mosolyogj rá minden Földlakóra!

Aranyosi Ervin © 2015-09-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

Aranyosi Ervin © 2015-08-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Fogadd el önmagad!

El mered-e hinni, ki vagy valójában? Ismered-e őt, ki benned rejtve él? Megmered-e élni napjaid sorában, hogy kinek születtél, tényleg az legyél?

Szembe tudsz-e nézni azzal a személlyel, aki napról napra éli életed? Megtudsz-e birkózni hittel, szenvedéllyel, büszkén vallani, hogy pont így szereted.

Képes vagy-e magad pont olyannak látni, milyennek álmodban képzeled magad? Kiállni magadért, hős tigrissé válni, aki öntudatos és végtelen szabad?

S szeretnéd, ha mások úgy látnának téged, s felnéznének rád, meglátva hogy ki vagy? Szeretnéd, ha épp magadért szeretnének, mert élő a lelked, s mást is élni hagy…

Aranyosi Ervin © 2015-08-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A törvény nyakörve

Aranyosi Ervin © 2015-08-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy. Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy. Mikor minden perced élvezetté válik. Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod. Ha nem más hatalom céljait szolgálod. Társakért teremtesz, kik körötted élnek, s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd, s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd, örömmel töltöd meg lelked szép világát, lombossá növelve az életfa ágát, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja. Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája. Ha majd minden ember szeretetre ébred. Ha nem mást játszol el, saját léted éled, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod. Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod, mert a lelked örök, nincsen mitől félned, csak a napjaid kell értelmesen élned, akkor talán rájössz céljára a létnek, s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ajándék az élet

Mikor megszülettél ajándékot kaptál, s erre figyelmeztet évente a naptár. Ám te új, s még újabb meglepetést vársz el, s tudom, hogy csak mások bevett módján jársz el.

Születésnapodra torta járt, meg játék, sosem izgatott az igazi ajándék, mert a valóságost születéskor kaptad, első sikered is pont akkor arattad.

Akkor még uraltad lelked gazdagságát, fényesnek láttad a felnőttek világát. Szép álmokat szőttél, örültél a létnek, hátat fordítottál a bántó sötétnek.

Aki csak rád nézett, benned csodát látott, mosolyra késztetted kicsiny kis világod. Szeretet vett körül, boldogság és béke, s hitted az örömnek sohasem lesz vége.

Mindenkiben ott él az öröm csírája, csak kívül keresi, s ezért nem találja. Gyermekként még tudtad, mire vágyna lényed, hitted, s elindultál, hogy végre megéljed.

Ám az utad során, hited lerombolták, sok szomorú ember súlyokat pakolt rád. S lám mára felnőttél, ma már másképp látod, nem okoz az élet annyi boldogságot.

Ma már az ajándék, akkor jó, ha érték, pedig az életet sosem pénzben mérték. Az igazán boldog, kinek lelke gazdag, kinek a lelkében emlékek maradnak.

Mikor megszülettél ajándékot kaptál, csak sokat változtál, nem olyan maradtál. Különleges voltál, kreatív és tiszta, aki még forrása tiszta vizét issza.

Akadályokat látsz, megtanultál félni, valódi magadat, nem tudod megélni, kétségek kínoznak, nem hiszel magadban, félelemben fürdesz, rab vagy az anyagban.

Keresed a helyed, nehezen találod, napjaidat töltöd, s retteged halálod. Ezért kevés öröm képes beleférni, nem erre születtél. Kezdj el újra élni!

Ajándékra leltél, mikor megszülettél, amikor bolygónkra menetjegyet vettél. Azt kell megértened, az élet csak játék, leld örömöd benne, mert ez az ajándék!

Aranyosi Ervin © 2015-08-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

El ne hidd, hogy most már késő,
el ne hidd, hogy nincs remény!
Ha kihullt a kalapács, s véső
a kezedből, s már húz a mély.

Mikor a múltad mázsás súlya,
válladat húzza egyre le.
Ne légy a múlt fáradt tanúja,
új útra hívlak. Hát gyere!

Találd meg napi boldogságod,
tegyél örömmel valamit!
Váltsd meg újra a nagyvilágot!
A vágy a lelkedben lakik.

Ne törődj fájó nappalokkal,
elmúlik majd, ha nem figyelsz!
Ha nem vársz ölbe tett karokkal,
meglásd, kihívó célra lelsz!

Adj újabb esélyt még a mának,
hidd el, szép lelked nem beteg!
Az eddig bezárt ajtók várnak,
s van hozzá kulcsod, rengeteg!

Felhalmoztad a bölcsességed,
fel nem használni balgaság!
Utad mindaddig nem ér véget,
míg mindezt nem adtad tovább.

Már többet tudhatsz bárki másnál,
ne hagyd hogy eltiporjanak!
Alkoss, sem mint, ha egy sírt ásnál,
s temetnéd végleg önmagad.

Próbáld ki azt, mit sosem tettél,
tegyél már végre valamit!
Nem küszködni, s meghalni lettél,
ki csak szerepet alakít!

Váltsd most valóra régi álmod,
amire rég, nem volt időd!
Találd meg belső boldogságod,
keress célt fénylőt, szédítőt.

Aranyosi Ervin © 2015-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nem akarok már iskolába menni,
s tanulni elvont, buta dolgokat!
Inkább mindig szabad szeretnék lenni,
nem csak egy bábu, aki bólogat.

Élni szeretnék és boldoggá válni,
s szerezni másnak békés örömet.
Nem akarok egy feszes sorban állni,
s hagyni hogy mások zavarják körömet.

Álmodni vágyom, aztán létrehozni
saját világom, mely boldoggá tehet.
Szeretni, élni, s örömöt okozni,
melytől világom sokkal szebb lehet.

Aranyosi Ervin © 2015-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Reggel, ha felébredsz,
lassan körülnézel.
Várod a csodákat,
ma reggel mit érzel?

Szemedet kinyitva,
fényleni kezd minden,
s pompázik világod
ezerféle színben.

Hangok szűrődnek be,
a világ is éled,
csalogatnak csendben,
dalba fognak véled.

Megmozdulsz, s a tested
minden porcikája,
hogy felkelj az ágyból,
azt a percet várja.

Kezdj el mozgolódni,
élvezd a csodákat:
– hogy mozog a tested,
a kezed, s a lábad.

Járja át a hála
szép szívednek mélyét,
élvezd ki a percet,
egy új nap esélyét.

Mosolyogj és örülj,
egy új nap kezdődik!
Szemeid sarkában
mosoly fészkelődik.

Hagyd, hogy ez a mosoly
átkússzon a szádra,
hadd fessen jó kedvet
ébredő orcádra.

Ébreszd a világod,
ilyen vidám kedvvel!
Legyen ma vidámabb
minden egyes ember!

Hisz örökbe kaptunk
egy újabb, szép napot,
légy hát hálás érte,
Teremtődtől kapod.

Ha már felébredtél,
szeretet vezessen,
segíts, hogy a világ
teljesebb lehessen.

Élvezd minden percét,
amit nyújt az óra!
Menj és mosolyogj rá
minden Földlakóra!

Aranyosi Ervin © 2015-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

El mered-e hinni, ki vagy valójában?
Ismered-e őt, ki benned rejtve él?
Megmered-e élni napjaid sorában,
hogy kinek születtél, tényleg az legyél?

Szembe tudsz-e nézni azzal a személlyel,
aki napról napra éli életed?
Megtudsz-e birkózni hittel, szenvedéllyel,
büszkén vallani, hogy pont így szereted.

Képes vagy-e magad pont olyannak látni,
milyennek álmodban képzeled magad?
Kiállni magadért, hős tigrissé válni,
aki öntudatos és végtelen szabad?

S szeretnéd, ha mások úgy látnának téged,
s felnéznének rád, meglátva hogy ki vagy?
Szeretnéd, ha épp magadért szeretnének,
mert élő a lelked, s mást is élni hagy…

Aranyosi Ervin © 2015-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
s erre figyelmeztet évente a naptár.
Ám te új, s még újabb meglepetést vársz el,
s tudom, hogy csak mások bevett módján jársz el.

Születésnapodra torta járt, meg játék,
sosem izgatott az igazi ajándék,
mert a valóságost születéskor kaptad,
első sikered is pont akkor arattad.

Akkor még uraltad lelked gazdagságát,
fényesnek láttad a felnőttek világát.
Szép álmokat szőttél, örültél a létnek,
hátat fordítottál a bántó sötétnek.

Aki csak rád nézett, benned csodát látott,
mosolyra késztetted kicsiny kis világod.
Szeretet vett körül, boldogság és béke,
s hitted az örömnek sohasem lesz vége.

Mindenkiben ott él az öröm csírája,
csak kívül keresi, s ezért nem találja.
Gyermekként még tudtad, mire vágyna lényed,
hitted, s elindultál, hogy végre megéljed.

Ám az utad során, hited lerombolták,
sok szomorú ember súlyokat pakolt rád.
S lám mára felnőttél, ma már másképp látod,
nem okoz az élet annyi boldogságot.

Ma már az ajándék, akkor jó, ha érték,
pedig az életet sosem pénzben mérték.
Az igazán boldog, kinek lelke gazdag,
kinek a lelkében emlékek maradnak.

Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
csak sokat változtál, nem olyan maradtál.
Különleges voltál, kreatív és tiszta,
aki még forrása tiszta vizét issza.

Akadályokat látsz, megtanultál félni,
valódi magadat, nem tudod megélni,
kétségek kínoznak, nem hiszel magadban,
félelemben fürdesz, rab vagy az anyagban.

Keresed a helyed, nehezen találod,
napjaidat töltöd, s retteged halálod.
Ezért kevés öröm képes beleférni,
nem erre születtél. Kezdj el újra élni!

Ajándékra leltél, mikor megszülettél,
amikor bolygónkra menetjegyet vettél.
Azt kell megértened, az élet csak játék,
leld örömöd benne, mert ez az ajándék!

Aranyosi Ervin © 2015-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva