Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ormányos kormányos


Aranyosi Ervin: Ormányos kormányos

Én vagyok az ormányos kormányos,
aki épp egy ormányost kormányoz.
Hej barátom, rossz útra sose térj,
ha a vágyad az, hogy a célba érj!
Hogy ne járjál úttalan utakon,
a jó irányt szüntelen mutatom.
Mutatom, hogy merre vár a csodád,
hol leled meg ebéded, vacsorád!

Aranyosi Ervin © 2019-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicám és a Nőnap


Aranyosi Ervin: Cicám és a Nőnap

Macskámat kell ünnepelni,
mert a cicám macskalány!
Ma is el kell kényeztetni,
mi lenne jó? Az talány!
Persze, kell a finom étel,
közös játék, sok dolog,
meg még némi simogatás,
a macskák ettől boldogok!
Na, de mindez megszokott már,
mindennap kijár neki!
Minden gazdi ezt csinálja,
ki cicáját szereti.
Így hát, ahogy máskor is már,
minden szépet megkapott,
így kívántam a cicámnak,
nagyon boldog nőnapot!

Aranyosi Ervin © 2019-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek


Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek

Mindennap büszkén ünnepellek,
hisz ünnep nekem, hogy te vagy!
Tiszta szívemből úgy szeretlek,
s akarom, hogy ilyen maradj!

Ha kell szedek neked virágot,
lehozok néhány csillagot.
Minden napom tetőled áldott,
boldog csak melletted vagyok.

Mosolyod, forró ölelésed,
mással nem is pótolható,
naponta a szívembe vésed:
szereteted mindenható.

Belőled merítem erőmet,
általad vagyok gazdagabb!
A jóság árad rám belőled,
s bátorít mindegyik szavad.

Az élet minden egyes napján,
ünnepeljünk hát nőnapot,
s figyelmem csakis neked adnám,
szép érzéseim megkapod.

Mindennap büszkén ünnepellek,
nem kell ehhez nőnap nekem!
Ha lelkeink egymásra lelnek,
az a te, s az én ünnepem!

Aranyosi Ervin © 2019-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme


Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
amíg nem a problémákra fókuszál figyelme.
Ameddig a napjaiban meglátja a szépet,
ifjúsággal kényezteti cserében az élet.
Lelkében a derű árad, s használja a testét,
nem vár csendes elmúlásra, nem várja az estét.
A világot elfogadja, figyeli, csodálja,
s tanul minden egyes napján, iskoláját járja.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha minden egyes napján bölcsességre lelne,
Félelmeit szerteszórja, élvezve a létet,
bevonzva a fényt magához, elűzve sötétet.
Játékosnak, egyszerűnek látja a világot,
kincsei közt megőriz még mindent, amit látott!
Élvezi a pillanatot és örül a percnek
végig éli az órákat, mik napot teremnek.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
hiszen van már a világhoz épp elég türelme!
Mindennap új csoda várja, meglátja a szépet!
Érzi, ahogy kényezteti a lelkét az élet.
Nem rohan már, nincsen minek, fontosabb a játék.
s minden perc, mi örömöt hoz, igazi ajándék.
Keresi hát az alkalmat játékra, mókára,
s nem várja a játék végét, jöjjön csak sokára.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha folyton új születést, s létet ünnepelne!
A kihívást megtalálja, keresi hát őket,
új célokkal gazdagodva, vágya egyre nőhet.
Keresi, mit nem próbált még, eddig mi hiányzott,
volt-e olyan izzó vágya, amire csak vágyott?
Hiszen ma már bölcsebben lát, teremteni képes,
örökifjú szívvel fordul a mások szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2019-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!


Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
pótoljuk a levert, széttört fecskefészket!
Fecskepelenkát is tehetünk alája,
hogy ne piszkítsanak a házunk falára!
Csupán csak jó szándék kell, s egy kis fáradság,
hogy a fecskéinket visszacsalogassák,
hiszen nélkülük sok rovar ural minket,
csalogassuk haza hát a fecskéinket!

Mert a vegyszer sosem helyettesít fecskét,
mérget szerte szórni ezért ne is tessék!
Hisz a fecskék mellett eltűnnek a méhek,
rájuk is mérgezőn hatnak mind a mérgek.
Persze, ez is üzlet, páran gazdagodnak,
akik a világra vegyszereket szórnak,
de őket sem védi később pénz és vegyszer,
magát is pusztítja az oktalan ember.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
hadd fessenek újra az egünkre kéket,
hadd cikázzanak fenn, hisz azt oly jó nézni,
fecskerepüléstől szívünk megigézni.
Hallgatni a kedves, szép csivitelésük,
– mi, akik hallhattuk, a szívünkbe véstük.
Ám ma már sok gyermek nem is hallott róla,
milyen kedves dal is a szép fecskenóta.

Ma már több a rovar és kevés a fecske,
nem oly romantikus nélkülük az este.
Sok oktalan ember leveri a fészkét,
fecske mentesíti az eresz egészét.
Így tűnik el lassan ővelük az élet,
s nélkülük a világ meglátod mivé lett!
Hiszen lassan minden MŰ lesz körülöttünk,
mert a vegyszerekkel szerződést kötöttünk.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket!

Aranyosi Ervin © 2019-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Delfinként élni


Aranyosi Ervin: Delfinként élni

Vidáman éljük életünket,
naponta többször nevetünk!
Nem hisszük, hogy az élet büntet,
s ettől vidámak lehetünk!

Nyílt szívvel élünk és szeretve,
bizalmunk könnyen megkapod.
Mosolyban úszva és nevetve,
színesítünk minden napot.

Barátságos és összetartó,
ilyen a jó delfincsapat!
csupán egymás kedvében járni,
ennyi a napi feladat!

Ha ezt az ember kipróbálná,
könnyebb lenne az élete.
Talán ő is delfinné válna,
s együtt nevethetnénk vele!

Aranyosi Ervin © 2019-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok


Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok

Mit kellene cserébe adnom,
hogy neked jusson, s nekem is maradjon?

Adok, kapok, hát erről kéne szóljon?
Elég szeretnem, hogy szíved válaszoljon?

Hát tényleg erről szólna csak az élet?
Adok, kapok, és folyton csak cserélek?

Nem szólhat inkább az önfeledt csodáról,
mikor csak nézel, s az élet elvarázsol?

Ha csak azért élsz, mert jól érzed magad,
s vágyod, legyen örök ez a szép pillanat!

Mikor szeretet költözik szívedbe,
s örömöt okoz egy kis virág, egy lepke.

Vagy csak a kék ég, s ragyogó szép Napod
megmosolyogtat, mert ma is megkapod!

Talán nekünk is úgy kellene adnunk,
elvárás nélkül! A küzdelmet feladnunk?

Csak álmodozva, élvezve a létet,
szeretni napfényt és csillagos sötétet!

Tán adni kéne, cserébe nem is várva!
A lelkünk kincsét mástól el nem zárva.

Nyílt szívvel adni, hogy más is hozzáférjen,
hogy mindenki jót várjon, jót reméljen!

Lelkünkben van egy csodálatos kincsünk,
kell, hogy magjából naponta szertehintsünk!

Szétszórva azt, engedni, hogy kikeljen,
lelkünk naponta csodát ünnepeljen!

Nem lenne szükség a csere-berére,
nem volna igény munkára, munkabérre!

Hiszen a jóból mindenkinek jutna,
mivel a lélek teremteni tudna.

Hiszen a világban bármi megteremne,
s mi meg végre örömöt látnánk benne!

Szeretetet és víg mosolyt cserélnénk,
s nem rabszolgaként, de angyalokként élnénk!

Meglelhetnénk az értelmét a létnek,
nem menne annyi ember el cselédnek.

Nem uralhatna senki másik lelket,
eggyé válnánk, kik folyton ünnepelnek.

Az ember végre emberül szolgálna,
ha magáért, s világáért kiállna!

Aranyosi Ervin © 2019-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudod…


Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Ha tudod, társaid tanítanod kéne,
s látnád, hogy az egyén nem gondolkodik…
Mikor jó szándékért pofont kapsz cserébe,
s a munkád gyümölcse mégsem boldogít.

„Vakoknak” mutogatsz élhetőbb világot,
nekik a fehér bot végső menedék.
Nem tudja elhinni, mit álmában látott,
csak a sötétséget teszi le eléd!

Példálóznál persze régi messiással,
aki úgy, mint te ma, éppúgy szenvedett.
Látta, mit tettek az igaz szent-írással,
hogy eltűnt belőle mind a szeretet.

S mindaz, kiért szavát élőn felemelte,
pont az tagadta meg, s azt teszi ma is.
Keresztjébe egykor a szeget beverte,
s állította róla, hogy szava hamis.

Csak csodát várt tőle megannyi hitetlen,
és a szeretettel sosem érte be.
Így maradt hát lelkük végtelen kietlen,
így lett árulással a világ tele.

Ha tudod, és látod, tanítanod kéne,
de csak azt, ki érzi lelke éhezik.
Aki képes hinni, s álmokat cserélne,
mert a szeretet még titkon létezik.

Aranyosi Ervin © 2019-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március

Aranyosi Ervin: Március

Üdv Március, öltsd csak fel új ruhádat!
Ragyogó Nap járja be kék eged!
Öntözd a földet, éleszd fel a fákat!
Legyen gazdagabb most a lét veled!
Bújjanak földből szégyenlős virágok,
tárják ki szirmuk, színesedjenek!
Méhzümmögéssel teljenek meg álmok!
Mert megújulni, lám, megint lehet!

Áradjon szét a Földünkön az élet,
ragyogjon ránk, vidáman szép Napunk!
Az életünk gazdagodjon tevéled,
s örülhessünk, hogy mozgásban vagyunk!
A körforgás hát végre útnak indul,
lehet szeretni, s örülni veled.
Hadd léphessen az ember gondjain túl,
hadd érintse lelkét meg a kikelet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva