Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Medve monológ


Aranyosi Ervin: Medve monológ

Nem igaz, ti reggeliztek?
Nektek ez megadatott?
Adhatnátok nekem is már
pár jóízű falatot!

Én is szeretem a mézet,
de a méhek nem adnak,
azt üzenték, virágnektárt
szedjek inkább magamnak.

A szamóca még nem érik.
még nincsen az erdőben,
ha a medve nem „zabálna”,
nem lenne jó erőben.

Kínáljatok reggelivel,
most még csak innét lesem,
ne kelljen már elkullognom
az erdőbe éhesen!

Aranyosi Ervin © 2020-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak egy dal


Aranyosi Ervin: Csak egy dal

Csak egy dalt üzenek,
elküldöm szívemet,
ne oltsd ki tüzemet,
hadd égjen csak tovább!

Csak egy dal, ami szól,
megtalál valahol,
ha szíved válaszol,
megérted majd okát.

Refrén:

Közös álmot tervezek
a nagyvilágon át,
egy álmot,
melyben szükségem van rád!
Közös álmot, életet,
ahol szívhez szól a szó,
ami mindkettőnknek
éppen olyan jó!

Csak egy dal, ami él,
ami szívedhez ér,
ami végig kísér
majd egy életen át.

Csak egy dal, a miénk,
amitől szebb a lét,
szívem szép levelét,
szél szárnyán küldöm át.

Refrén:

Közös álmot tervezek
a nagyvilágon át,
egy álmot,
melyben szükségem van rád!
Közös álmot, életet,
hol szívhez szól a szó,
ami mindkettőnknek
éppen olyan jó!

Közös álmot tervezek,
hát álmodj én velem,
és érezd mitől szép a szerelem…

Aranyosi Ervin © 2020-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt kéne felébrednünk!


Aranyosi Ervin: Együtt kéne felébrednünk!

Együtt kéne felébrednünk végre Magyarok!
Emlékezni: – Miért jöttem, hogy miért vagyok!
Mért e földet választottam, mért pont e hazát?
Itt az idő, meghallani a hívó szavát!

Együtt kéne felemelnünk népünk, nemzetünk!
Szét szakítva és megosztva nem létezhetünk!
Nézz magadba, te hogy érzed? – Élsz, valóban élsz?
Azt teszed, mit szíved diktál, vagy mellébeszélsz?

Mindennapi teremtésed léted hatja át?
Jól használod, a teremtő jó energiát?
Egész lényed átszövi a szív, a szeretet,
kitölti a minden napod, az életedet?

Nézz magadba, igazán élsz, boldogság övez?
Amit teszel, az a vágyad? Belülről jön ez?
A családod, a nemzeted emelt fővel jár?
Azt kapja a világától, amit tőle vár?

Boldog vagy és elégedett, szárnyalsz mint madár?
Egyre jobb az egészséged, s zöldül a határ?
Saját életedet éled, ezt tervezted el?
Vagy a másét – rabszolgáét – mert túlélni kell?

Eljött hát a te időd, hogy légy végre szabad!
Emeld fel a nemzetedet, s tedd helyre magad!
Letépni a láncaidat: – Ezt, nem akarom!
Nem uralhat soha többé külső hatalom!

Eljött hát az ideje, hogy szabadok legyünk,
döntést hozzunk, összefogjunk, az ég legyen velünk!
Döntenünk kell, tovább lépni, az élet felé!
Elindulni egy nemzetként a jövőnk elé!

Társakat kell csak találnunk, nyílnak a szemek,
régi módon tovább élni most már nem lehet!
Ne vetüljön ránk az árnyék, ébredjen remény,
tegyünk lépést jövőnk felé, vár reánk a fény!

Lehet, hogy a Föld csak ránk vár, mikor ébredünk?
Oltalmazó védelmébe visszatérhetünk!
Meg kell élnünk a csodánkat, felnyitva szemünk,
vár reánk a tiszta fény, vezérlő Istenünk!

Ébredjetek, ébredjetek, fénylények vagyunk,
az egységbe visszatérünk, fénybe olvadunk!
Együtt kéne felébrednünk végre Magyarok!
Váljunk eggyé a hazában, s legyünk szabadok!

Aranyosi Ervin © 2020-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távoktatás cicáknak


Aranyosi Ervin: Távoktatás cicáknak

Látod a tanító bácsit?
Így kell fogni egeret!
Így tanítja jó példával
az otthon ülő gyereket!

Házi feladatot adott,
gyere ki és gyakorold!
Az fog majd csak ötöst kapni,
ki eleget gyakorolt.

Persze, modern cicák vagyunk,
s már nem eszünk egeret,
Beérjük a macskatáppal,
abból foghatsz eleget!

Aranyosi Ervin © 2020-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szó


Aranyosi Ervin: Mi is a szó

Gondolatainknak apró alkatrésze,
amelyből összeáll a mondat egésze!
Kis építőkocka és ha összerakjuk,
minden szándékunkat mással tudathatjuk.

Leírhatunk vele érzést, gondolatot,
vagy szép emlékeket, mely lelkünkben lakott.
Önmagunkat tudjuk vele kifejezni,
magunk világunkba méltón behelyezni.

Képeket festhetünk a mások lelkébe,
érzések sorával színezhetjük szépre.
Mosolyt, vagy könnyeket csalhatunk szemekre,
hatással lehetünk vele emberekre.

Jó lenne már végre érteni a szóból,
tudni más mit érez, vajon mire gondol?
De túl gyakran van, hogy csak mellébeszélünk,
s nem a saját lelkünk útján járunk, élünk.

Talán, ha szeretnénk, érthetővé válna,
s valóság lehetne a sok ember álma,
csak hazug szavakra nem kéne figyelni,
szívekhez az utat meg kellene lelni!

Az igaz szó lehet a jövőnk záloga,
ahol minden ember egyforma, s van joga!
Igaz szavak mögött, a valóság fénylik,
és az ember végre új világot épít.

Tanulnunk kell tehát őszintén beszélni,
teremtőnkhöz méltón, tiszta szívvel élni,
mert az igaz szónak erős az alapja,
lelkünk az erejét e szavakból kapja.

Ha a gondolatunk valósággá válik,
ha a szívekről a hazugság lemállik,
szavunk visszanyeri eredeti súlyát,
alapnak használja dicsőséges múltját.

Mikor szavunk nem bánt, inkább lelket épít,
mikor dicsérni kész, emberséget szépít,
amikor a szóval megbékél az ember,
megtelik a szíve hálás szeretettel.

A szó, mint víztükör, lelkünket mutatja,
egymáshoz a hidat, az utat kutatja,
mikor felmelegít, s érzéssel megetet,
akkor a szívünkben ott él a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…


Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…

Szeretném, hogy szebben élj,
de nem elég a szenvedély,
nem elég vágyni, ami jár,
tanulni kéne adni már!
Tenni a dolgunk. Jobb legyen!
Ne üljünk fenn a gond-hegyen,
változtassunk, amin lehet,
ne lógasd hát dolgos kezed!

Építsd fel új világodat,
váltsd csak valóra álmodat,
és tűzz ki célt, mert élni szép!
Legyen előtted tiszta kép!
Én szeretném, ha ébrednél,
s többre is vágyom én ennél,
szeretném felnyitni szemed,
hogy jelened hová vezet!

Mert itt egy nagy elágazás,
az egyik út a változás,
a másik csak pokolra visz,
de aki szebb világban hisz,
felvállalja, hogy tenni kell,
az utat járva, menni kell,
keresni a miérteket,
s megérteni az életet!

Megtudni mi végből vagyunk,
az utókorra mit hagyunk?
Értelmet nyer-e életünk,
gazdagabb lesz a lét velünk?
Csipegetünk szét szórt magot,
amit a lét elénk rakott,
vagy keressük az igazat,
vagy a világ hazug marad.

Én szeretném, hogy jobb legyen,
hogy a lét boldoggá tegyen!
Ne gépek éljék életem,
ne egy terv történjen velem!
Az legyen, amit  akarok,
igazak legyünk, s szabadok!
Élhessünk valós életet,
mit megszépít a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2020-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Nem látni egy karvalyon,
mit is akarhat vajon?
Jól titkolja a szándékát,
de a mezőn hosszan szét lát,
s könnyen rálel az ebédre,
egy pocokra, vagy egérre.
Aztán repülni tanítja,
jó szándékát bizonyítja.
Fészkében vendégül látja,
és a csőrét nagyra tátja,
kényelmesen megebédel,
s jól is lakik a vendéggel!

Aranyosi Ervin © 2020-05-10
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Szelek szárnyán szállva
táncba kezd a lelkem,
élvezem a létem,
meg kell ünnepelnem!
Nem köt földhöz semmi,
szabadságom élem,
míg szárnyaim bírják,
nem lesz mitől félnem!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Táncra kelve


Aranyosi Ervin: Táncra kelve

Tudod a táncban egybeforr a lélek,
érzem, hogy szívvel lüktetek, hogy élek,
követi léptem az élet dallamát,
egy más világból száz érzést hallva át!

Pörög a tánc, felkap és elvarázsol,
a fájdalomtól megóv és elhatárol.
Eggyé olvad bennem a gondolat,
előre lép, majd lassacskán tolat.

Lábam, karom ritmusra jár, mozog,
s a külvilág, egy helyben ácsorog,
s élem zeném, érzem a ritmusát,
elandalítom szívem virtusát.

Majd önmagamba vissza-visszatérek,
megnyugszom, s újra szárnyra kap a lélek.
A gondolat sem maradhat bezárva,
repülni kész, a fellegekben szállva.

Olykor szép emléket idéz,
s egymáshoz ér kalandosan a kéz.
Föld felett szállsz, repít a lendület,
s kívánod azt, sose legyen szünet!

Örök mozgás, rejtelmes lebegés,
lágy mozdulat, jól eső nevetés.
Kellem és báj – és együtt álmodás,
feléledés, tüzesen lángolás.

És érzelem, mely vad, s mégis szelíd,
mely gondok felett lágyan átrepít.
A táncnak végén, mint végtelen varázs,
úgy enyészik el, kihűl a parázs.

De helyén élő csodálat marad,
hisz szabaddá tehetted önmagad…
Ledobtad lelked bilincseit,
és önmagaddá válhattál megint!

Aranyosi Ervin © 2020-05-07
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva