Aranyosi Ervin: A kis fenyő, a zöld fenyő…
A kis fenyő, a zöld fenyő
az erdőben élt.
A kósza szél, ha arra járt,
mesét mesélt.
A kis fenyő, mint hűs vizet
itta szavát,
és álmodott és látta már,
az új otthonát.
Egy szép napon, a hegytetőt,
már hófedte rég,
a kis fenyő zöld ágait
lehúzta a jég.
És hangokat, hozott a szél
a város felől.
Majd fűrész szólt, s a kisfenyő,
a hóba ledőlt.
Két kesztyűs kéz felkapta őt
és indult vele
egy járműhöz, mely fenyőkkel
volt már tele.
A motor járt, a hó szitált,
az idő repült.
A kis fenyő, a hosszú úton
elszenderült.
Így érkezett, egy szép napon,
a városba ő,
és várja azt, hogy elvigye
egy kedves vevő.
Mert várja már egy szép család,
– érezte jól,
Egy kis lakás, hol meleg van
és lágy dallam szól.
Feldíszítik, az ágait
fény járja át,
és érzi már a friss kalács
jó illatát.
S a kis család, már énekel
így veszik körül
Sok kedves arc, szemük nevet
szívük örül.
A szeretet, lelkükben él,
víg táncra kél.
És odakint, lágy dallamot
dúdol a szél.
A kis fenyő kis élete
megváltozott,
a szeretet szép ünnepe
sok szépet hozott.
A kis fenyő, a zöld fenyő
már boldog lehet:
A szeretet megszépíti
az életedet.
Legutóbbi hozzászólások