ember | Aranyosi Ervin versei

jan
1

Aranyosi Ervin: Új év lett, mi változott?

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, ébred, ember, fény, idő, mi változott?, szeretettel, Új év lett, ural, változás, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Új év lett, mi változott?

Mi változott meg az éjjel?
Lezártunk épp egy évet.
Megkaptam az üdvözleted,
te pedig az enyémet!
Egyikünk sem változott meg,
a világ ugyanaz maradt,
a mutató, az óránkon,
néhányszor körbe szaladt!

Huszonkettő, huszonhárom,
évek váltják csak egymást,
nem az idő ural minket,
nem az hozhat változást.
Másnak kéne itt történni,
hogy a világ jobb legyen,
s nem múlik az sem az időn,
sem pedig egy színhelyen!

Változzon hát a világunk
szépen, lassan, rendesen!
Ügyelj rá, hogy a lelkedben
ehhez méltó rend legyen!
Tagadd meg a hazugságot,
állj ki végre magadért,
s élvezd, önazonosságod,
végre, újra hazatért.

Éld a léted szeretettel,
nyisd fel szemed, láss sokat,
hadd ébredjen minden ember,
s ébreszthessen másokat!
Változzunk hát szépen csendben,
hadd ébredjen a remény,
hadd gyúljon az emberekben
mindent értő tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: álom, Aranyosi Ervin, család, ébred, egészség, ember, érző, igaz, Lélek, Milyen jó is lenne!, öröm, szeretet, vers, Világ-Béke 41 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Aranyosi Ervin © 2022-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

nov
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Változtatok a világon

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: áldás, Aranyosi Ervin, ember, jobbá, magam, Minden, példa, szeretet, teszem, vágy, Változtatok a világon, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Változtatok a világon

Változtatok a világon.
Változtatok magamon,
és a világ úgy változik,
ahogyan én akarom!
Jobbá teszem a világom,
magamat jobbá teszem,
ami szembe jön ma vélem,
azt én jobbá szeretem.

Mindenben a jót keresni,
ez a napi feladat,
önmagamból többet adni,
s jobbá tenni magamat.
A világ a lelkem tükre,
s tudom, ha én jót adok,
jót hozok az életemre,
jóban lubickolhatok!

Mi lenne, ha minden ember,
dolgozna saját magán,
odaadó szeretettel,
csüngnénk, mint gyümölcs a fán?
Édes lenne a világunk,
beérne a szeretet,
s nem játszanánk siker-éhes,
önző, fránya szerepet!

Mi lenne, ha nem okoznánk,
fájdalmakat másoknak,
jó példával járnánk elöl,
amit mások másolnak?
Megváltozna a világunk,
szebb lehetne, úgy hiszem!
Ez az, mire mind-mind vágyunk,
s áldás lenne mindenen!

Aranyosi Ervin © 2022-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

nov
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Márton napi liba-vers

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: áldozat, Aranyosi Ervin, bor, ember, galiba, hagyomány, háj, hajszol, máj, majszol, Márton napi liba-vers, suli, vers 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Márton napi liba-vers

E szép napon Marci, Márton,
libát enne mindenáron,
én a libát úgy sajnálom,
nem lesz ott a liba-bálon.

Vagy ott lesz, csak sülve-főve,
nagy tányéron tündökölve,
köretekkel veszik körbe,
mégsem nézhet a tükörbe.

Nem látszik a liba bája,
csak a hája, meg a mája,
s nem menti meg a mamája,
éhes rá az ember szája!

Honnan ered a galiba?
Hagyományban van a hiba!
Áldozat lesz a sok liba,
mert nem járt liba-suliba!

Mert, ha suliba járt volna,
talán ember nyelven szólna,
s ember libát nem majszolna,
ily hagyományt nem hajszolna.

Ám nem tanult meg beszélni,
nem is fogja ezt túlélni,
liba-liba, kezdj el félni,
ennél szebb sorsot remélni!

Márton napkor libák halnak,
az emberek libát falnak,
s beszélhetek én a falnak,
mert utána bort nyakalnak!

Aranyosi Ervin © 2022-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

nov
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Békevágy

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, Aranyosi Ervin, Békevágy, ember, fegyver, Isen, lelkünk, oltás és hazugságok, öröm, ország, pénz, szeret, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Békevágy

Ha fegyverekre költött pénzek
éhezőket etetnének,
szebbé tehetnék a világot,
visszaadva egy régi álmot,
hogy az ember jobb lehet.

De inkább nekimegyünk a falnak,
mert elvárják a nagyhatalmak,
hogy szórjuk pénzünket a kútba,
ne legyen a sok ember útban,
akit a gazdag nem szeret.

Fegyver, oltás és hazugságok,
mérgezik ma a világot,
a pénz beszél, a szív meg néma,
a jóság szinte nem is él ma,
mert utunk során elveszett.

Tengődő lelkek haldokolnak,
börtönbolygóján a pokolnak,
s nem látják, játszanak velük,
sírnak, mert nincsen fegyverük,
szívük haldoklik, s nem szeret.

Ébren kellene álmodozni,
másoknak örömöt okozni,
hinni és vágyni szebb világot,
valóra váltva régi álmot,
hogy planétánkon béke van!

Emberré válhatna az ember,
életet értő értelemmel,
nem uralhatna senki, senkit,
mert Isten szép országa lesz itt,
s élhetünk együtt boldogan!

Én magam csak békére vágyom,
élhessünk végre e világon,
szabadon, mástól nem uralva,
nem a bőségben éhen halva,
mindenhol egymást támogatva!

Lelkünkben kell békére lelnünk,
s a nagyvilágot átölelnünk,
a rosszat is jobbá szeretve,
az éltető fényt csak követve,
a jövőnek is álmot adva!

Aranyosi Ervin © 2022-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Akrobata cica

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Akrobata cica, Aranyosi Ervin, arc, cica, ember, finomság, kedvedért, megtöm, mókázok, mosoly, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Akrobata cica

Kézen állva átfordulok,
mókázok a kedvedért.
Nem vagyok egy olyan cica,
kit az ember meg nem ért!
Mosolyt csalok az arcodra,
produkálom magamat.
Remélem sok finomsággal
töltöd meg a hasamat.

Aranyosi Ervin © 2022-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmunk, Aranyosi Ervin, ébredés, ember, esély, föld, jövő, milliárdnyi, Porszemek álma, szenvedély, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Porszemből áll a sivatag,
vízcseppekből a tenger,
külön-külön gyengék vagyunk,
de együtt a sok ember,
mindenre képes úgy,
ahogy viharos tenger árja,
mindent legyőzhet – én tudom –
ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj,
a világot uralni,
nem kell betevő falatért,
az utcán éhen halni!
Porból lettünk, s a porszemek,
könnyet csalnak a szembe,
s ha álmunk porvihart kavar,
ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él
szerte a nagyvilágban?
Ha fellángol a szenvedély,
hitünk ott ég a lángban.
Ám nem kell tüzet gyújtanunk,
csupán ébrednünk kéne,
bárcsak a hajnal jönne már,
milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk –
az álmunk nagyra nőhet,
van esély, jobbá tenni még,
az értünk élő Földet!
A világ összes porszemét,
csak felemelni kéne,
ébredjen, lásson szebb jövőt,
és lépjen be a fénybe!

Aranyosi Ervin © 2022-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, boldog, cél, ember, érdek, Fegyver nélküli világ, figyelem, megbékél, pusztítás, szeretet, természet, uszítás, vers, vitág 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Fegyver nélkül a világ,
sokkal szebb lehetne,
kinn a réten a virág
boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan,
csupán megcsodálnánk,
és a szép természettel
egy oldalra állnánk.

Refrén:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás,
ugye, te sem érted?
Egymás ellen uszítás,
gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk,
emberré kell válnunk,
megbékélve világunkkal,
jó oldalra állnunk!

Refrén2.:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!
Élj együtt a természettel,
hidd el, ennél jobb cél nem kell,
figyelemmel, szeretettel,
békélj meg a természettel!

Aranyosi Ervin © 2022-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Korunk kórja

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, ember, figyelem, Infláció, Korunk kórja, meseszép, pénz, siker, szeretet, szív, tudatos, tudomány, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Korunk kórja

Infláció? Csuda jó, meseszép!
Ki találja ki nekünk e mesét?
Ki forgatja a világ kerekét?
Hol találjuk meg azt a remetét?

Miről szól a korunkbeli tudomány?
Az tud mindent, akinél a „dohány”!
Utasítja a tudóst, mi legyen,
tudatosan fókuszált a figyelem!

Ne gyűjtögess, minek az, elveszik!
Élvezd inkább a csepp lét perceit!
Az embernek, ami fontos, ami kell,
hidd el nekem, nem a pénz, nem a siker!

Szeretném hát felnyitni a szemedet,
a megoldás: csak a szív-szeretet!
Ki nem látja, sorsából nem okul,
pénzt hajszol csak, amíg él, konokul.

Aranyosi Ervin © 2022-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, béke, cél, élő, ember, érdemes, Földre álmodott végtelen, ítél, nemes, szeretnek, teremtő, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen

Úgy szeretnék előre futni
és utolérni önmagam.
Holnapom jó előre tudni,
s hinni, hogy abban béke van!
Úgy szeretnék egy álmot látni,
melyben a lélek felragyog,
egy zöldellő világban járni,
élvezve, azt hogy ott vagyok!

Úgy szeretném, ha mindazokkal,
kik velem itt indultak el,
változna minden, persze okkal,
mert a lélek jót érdemel!
Ám, együtt álmodnánk világot,
egy természetest, élhetőt,
milyet csak a teremtő látott,
de még a teremtés előtt!

Nem kínlódnánk a szépre vágyva,
csak élveznénk az életet,
csak szívünket nyitnánk meg tágra,
s kitöltené a szeretet.
Nem vágynánk folyton többre, jobbra,
hisz miénk lenne a világ,
nem élnénk egymással morogva,
hagynánk az álmot hatni ránk!

Úgy szeretném, ha minden ember,
egy szép napon megértené,
hogy több, a mindenségnél, nem kell,
s a sorsot nem kísértené!
Beérnénk csupán az eléggel,
minek a több, szükségtelen!
Beérnénk földdel és az éggel,
hiszen miénk a végtelen.

Úgy szeretném, ha együtt élnénk,
nem bántva egymást meg soha,
ha másokat el nem ítélnénk,
s nem lenne a sors mostoha!
Bárcsak lenne ez élő álom,
amiért élni érdemes,
az utat kell most megtalálnom,
mert ez a cél, hiszem, nemes!

Aranyosi Ervin © 2022-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Új év lett, mi változott?

Mi változott meg az éjjel? Lezártunk épp egy évet. Megkaptam az üdvözleted, te pedig az enyémet! Egyikünk sem változott meg, a világ ugyanaz maradt, a mutató, az óránkon, néhányszor körbe szaladt!

Huszonkettő, huszonhárom, évek váltják csak egymást, nem az idő ural minket, nem az hozhat változást. Másnak kéne itt történni, hogy a világ jobb legyen, s nem múlik az sem az időn, sem pedig egy színhelyen!

Változzon hát a világunk szépen, lassan, rendesen! Ügyelj rá, hogy a lelkedben ehhez méltó rend legyen! Tagadd meg a hazugságot, állj ki végre magadért, s élvezd, önazonosságod, végre, újra hazatért.

Éld a léted szeretettel, nyisd fel szemed, láss sokat, hadd ébredjen minden ember, s ébreszthessen másokat! Változzunk hát szépen csendben, hadd ébredjen a remény, hadd gyúljon az emberekben mindent értő tiszta fény!

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni, újév kapujában kitárt szívvel állni! Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz, hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni, boldogabban élni, világot csodálni, egymásra figyelve, igaz csodát tenni, az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk, legyen mosolygósabb, boldogabb világunk! Egészségben éljen minden földi lélek, legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot, inkább csak örömöt, valóra vált álmot! Élő természetet, mely körül vesz minket, gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét, egészséges létet, s persze Világ-Békét! A hatalom végét, békés, szép családot, amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra, hadd lehessen büszke benne önmagára! Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel, s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Aranyosi Ervin: Változtatok a világon

Változtatok a világon. Változtatok magamon, és a világ úgy változik, ahogyan én akarom! Jobbá teszem a világom, magamat jobbá teszem, ami szembe jön ma vélem, azt én jobbá szeretem.

Mindenben a jót keresni, ez a napi feladat, önmagamból többet adni, s jobbá tenni magamat. A világ a lelkem tükre, s tudom, ha én jót adok, jót hozok az életemre, jóban lubickolhatok!

Mi lenne, ha minden ember, dolgozna saját magán, odaadó szeretettel, csüngnénk, mint gyümölcs a fán? Édes lenne a világunk, beérne a szeretet, s nem játszanánk siker-éhes, önző, fránya szerepet!

Mi lenne, ha nem okoznánk, fájdalmakat másoknak, jó példával járnánk elöl, amit mások másolnak? Megváltozna a világunk, szebb lehetne, úgy hiszem! Ez az, mire mind-mind vágyunk, s áldás lenne mindenen!

Aranyosi Ervin: Márton napi liba-vers

E szép napon Marci, Márton, libát enne mindenáron, én a libát úgy sajnálom, nem lesz ott a liba-bálon.

Vagy ott lesz, csak sülve-főve, nagy tányéron tündökölve, köretekkel veszik körbe, mégsem nézhet a tükörbe.

Nem látszik a liba bája, csak a hája, meg a mája, s nem menti meg a mamája, éhes rá az ember szája!

Honnan ered a galiba? Hagyományban van a hiba! Áldozat lesz a sok liba, mert nem járt liba-suliba!

Mert, ha suliba járt volna, talán ember nyelven szólna, s ember libát nem majszolna, ily hagyományt nem hajszolna.

Ám nem tanult meg beszélni, nem is fogja ezt túlélni, liba-liba, kezdj el félni, ennél szebb sorsot remélni!

Márton napkor libák halnak, az emberek libát falnak, s beszélhetek én a falnak, mert utána bort nyakalnak!

Aranyosi Ervin: Békevágy

Ha fegyverekre költött pénzek éhezőket etetnének, szebbé tehetnék a világot, visszaadva egy régi álmot, hogy az ember jobb lehet.

De inkább nekimegyünk a falnak, mert elvárják a nagyhatalmak, hogy szórjuk pénzünket a kútba, ne legyen a sok ember útban, akit a gazdag nem szeret.

Fegyver, oltás és hazugságok, mérgezik ma a világot, a pénz beszél, a szív meg néma, a jóság szinte nem is él ma, mert utunk során elveszett.

Tengődő lelkek haldokolnak, börtönbolygóján a pokolnak, s nem látják, játszanak velük, sírnak, mert nincsen fegyverük, szívük haldoklik, s nem szeret.

Ébren kellene álmodozni, másoknak örömöt okozni, hinni és vágyni szebb világot, valóra váltva régi álmot, hogy planétánkon béke van!

Emberré válhatna az ember, életet értő értelemmel, nem uralhatna senki, senkit, mert Isten szép országa lesz itt, s élhetünk együtt boldogan!

Én magam csak békére vágyom, élhessünk végre e világon, szabadon, mástól nem uralva, nem a bőségben éhen halva, mindenhol egymást támogatva!

Lelkünkben kell békére lelnünk, s a nagyvilágot átölelnünk, a rosszat is jobbá szeretve, az éltető fényt csak követve, a jövőnek is álmot adva!

Aranyosi Ervin: Akrobata cica

Kézen állva átfordulok, mókázok a kedvedért. Nem vagyok egy olyan cica, kit az ember meg nem ért! Mosolyt csalok az arcodra, produkálom magamat. Remélem sok finomsággal töltöd meg a hasamat.

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Porszemből áll a sivatag, vízcseppekből a tenger, külön-külön gyengék vagyunk, de együtt a sok ember, mindenre képes úgy, ahogy viharos tenger árja, mindent legyőzhet – én tudom – ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj, a világot uralni, nem kell betevő falatért, az utcán éhen halni! Porból lettünk, s a porszemek, könnyet csalnak a szembe, s ha álmunk porvihart kavar, ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él szerte a nagyvilágban? Ha fellángol a szenvedély, hitünk ott ég a lángban. Ám nem kell tüzet gyújtanunk, csupán ébrednünk kéne, bárcsak a hajnal jönne már, milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk – az álmunk nagyra nőhet, van esély, jobbá tenni még, az értünk élő Földet! A világ összes porszemét, csak felemelni kéne, ébredjen, lásson szebb jövőt, és lépjen be a fénybe!

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Fegyver nélkül a világ, sokkal szebb lehetne, kinn a réten a virág boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan, csupán megcsodálnánk, és a szép természettel egy oldalra állnánk.

Refrén: Élj együtt a természettel, legyél tőle boldog ember! Élj együtt a természettel, figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás, ugye, te sem érted? Egymás ellen uszítás, gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk, emberré kell válnunk, megbékélve világunkkal, jó oldalra állnunk!

Refrén2.: Élj együtt a természettel, legyél tőle boldog ember! Élj együtt a természettel, figyelemmel, szeretettel! Élj együtt a természettel, hidd el, ennél jobb cél nem kell, figyelemmel, szeretettel, békélj meg a természettel!

Aranyosi Ervin: Korunk kórja

Infláció? Csuda jó, meseszép! Ki találja ki nekünk e mesét? Ki forgatja a világ kerekét? Hol találjuk meg azt a remetét?

Miről szól a korunkbeli tudomány? Az tud mindent, akinél a „dohány”! Utasítja a tudóst, mi legyen, tudatosan fókuszált a figyelem!

Ne gyűjtögess, minek az, elveszik! Élvezd inkább a csepp lét perceit! Az embernek, ami fontos, ami kell, hidd el nekem, nem a pénz, nem a siker!

Szeretném hát felnyitni a szemedet, a megoldás: csak a szív-szeretet! Ki nem látja, sorsából nem okul, pénzt hajszol csak, amíg él, konokul.

Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen

Úgy szeretnék előre futni és utolérni önmagam. Holnapom jó előre tudni, s hinni, hogy abban béke van! Úgy szeretnék egy álmot látni, melyben a lélek felragyog, egy zöldellő világban járni, élvezve, azt hogy ott vagyok!

Úgy szeretném, ha mindazokkal, kik velem itt indultak el, változna minden, persze okkal, mert a lélek jót érdemel! Ám, együtt álmodnánk világot, egy természetest, élhetőt, milyet csak a teremtő látott, de még a teremtés előtt!

Nem kínlódnánk a szépre vágyva, csak élveznénk az életet, csak szívünket nyitnánk meg tágra, s kitöltené a szeretet. Nem vágynánk folyton többre, jobbra, hisz miénk lenne a világ, nem élnénk egymással morogva, hagynánk az álmot hatni ránk!

Úgy szeretném, ha minden ember, egy szép napon megértené, hogy több, a mindenségnél, nem kell, s a sorsot nem kísértené! Beérnénk csupán az eléggel, minek a több, szükségtelen! Beérnénk földdel és az éggel, hiszen miénk a végtelen.

Úgy szeretném, ha együtt élnénk, nem bántva egymást meg soha, ha másokat el nem ítélnénk, s nem lenne a sors mostoha! Bárcsak lenne ez élő álom, amiért élni érdemes, az utat kell most megtalálnom, mert ez a cél, hiszem, nemes!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Mi változott meg az éjjel?
Lezártunk épp egy évet.
Megkaptam az üdvözleted,
te pedig az enyémet!
Egyikünk sem változott meg,
a világ ugyanaz maradt,
a mutató, az óránkon,
néhányszor körbe szaladt!

Huszonkettő, huszonhárom,
évek váltják csak egymást,
nem az idő ural minket,
nem az hozhat változást.
Másnak kéne itt történni,
hogy a világ jobb legyen,
s nem múlik az sem az időn,
sem pedig egy színhelyen!

Változzon hát a világunk
szépen, lassan, rendesen!
Ügyelj rá, hogy a lelkedben
ehhez méltó rend legyen!
Tagadd meg a hazugságot,
állj ki végre magadért,
s élvezd, önazonosságod,
végre, újra hazatért.

Éld a léted szeretettel,
nyisd fel szemed, láss sokat,
hadd ébredjen minden ember,
s ébreszthessen másokat!
Változzunk hát szépen csendben,
hadd ébredjen a remény,
hadd gyúljon az emberekben
mindent értő tiszta fény!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Változtatok a világon.
Változtatok magamon,
és a világ úgy változik,
ahogyan én akarom!
Jobbá teszem a világom,
magamat jobbá teszem,
ami szembe jön ma vélem,
azt én jobbá szeretem.

Mindenben a jót keresni,
ez a napi feladat,
önmagamból többet adni,
s jobbá tenni magamat.
A világ a lelkem tükre,
s tudom, ha én jót adok,
jót hozok az életemre,
jóban lubickolhatok!

Mi lenne, ha minden ember,
dolgozna saját magán,
odaadó szeretettel,
csüngnénk, mint gyümölcs a fán?
Édes lenne a világunk,
beérne a szeretet,
s nem játszanánk siker-éhes,
önző, fránya szerepet!

Mi lenne, ha nem okoznánk,
fájdalmakat másoknak,
jó példával járnánk elöl,
amit mások másolnak?
Megváltozna a világunk,
szebb lehetne, úgy hiszem!
Ez az, mire mind-mind vágyunk,
s áldás lenne mindenen!

E szép napon Marci, Márton,
libát enne mindenáron,
én a libát úgy sajnálom,
nem lesz ott a liba-bálon.

Vagy ott lesz, csak sülve-főve,
nagy tányéron tündökölve,
köretekkel veszik körbe,
mégsem nézhet a tükörbe.

Nem látszik a liba bája,
csak a hája, meg a mája,
s nem menti meg a mamája,
éhes rá az ember szája!

Honnan ered a galiba?
Hagyományban van a hiba!
Áldozat lesz a sok liba,
mert nem járt liba-suliba!

Mert, ha suliba járt volna,
talán ember nyelven szólna,
s ember libát nem majszolna,
ily hagyományt nem hajszolna.

Ám nem tanult meg beszélni,
nem is fogja ezt túlélni,
liba-liba, kezdj el félni,
ennél szebb sorsot remélni!

Márton napkor libák halnak,
az emberek libát falnak,
s beszélhetek én a falnak,
mert utána bort nyakalnak!

Ha fegyverekre költött pénzek
éhezőket etetnének,
szebbé tehetnék a világot,
visszaadva egy régi álmot,
hogy az ember jobb lehet.

De inkább nekimegyünk a falnak,
mert elvárják a nagyhatalmak,
hogy szórjuk pénzünket a kútba,
ne legyen a sok ember útban,
akit a gazdag nem szeret.

Fegyver, oltás és hazugságok,
mérgezik ma a világot,
a pénz beszél, a szív meg néma,
a jóság szinte nem is él ma,
mert utunk során elveszett.

Tengődő lelkek haldokolnak,
börtönbolygóján a pokolnak,
s nem látják, játszanak velük,
sírnak, mert nincsen fegyverük,
szívük haldoklik, s nem szeret.

Ébren kellene álmodozni,
másoknak örömöt okozni,
hinni és vágyni szebb világot,
valóra váltva régi álmot,
hogy planétánkon béke van!

Emberré válhatna az ember,
életet értő értelemmel,
nem uralhatna senki, senkit,
mert Isten szép országa lesz itt,
s élhetünk együtt boldogan!

Én magam csak békére vágyom,
élhessünk végre e világon,
szabadon, mástól nem uralva,
nem a bőségben éhen halva,
mindenhol egymást támogatva!

Lelkünkben kell békére lelnünk,
s a nagyvilágot átölelnünk,
a rosszat is jobbá szeretve,
az éltető fényt csak követve,
a jövőnek is álmot adva!

Kézen állva átfordulok,
mókázok a kedvedért.
Nem vagyok egy olyan cica,
kit az ember meg nem ért!
Mosolyt csalok az arcodra,
produkálom magamat.
Remélem sok finomsággal
töltöd meg a hasamat.

Porszemből áll a sivatag,
vízcseppekből a tenger,
külön-külön gyengék vagyunk,
de együtt a sok ember,
mindenre képes úgy,
ahogy viharos tenger árja,
mindent legyőzhet – én tudom –
ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj,
a világot uralni,
nem kell betevő falatért,
az utcán éhen halni!
Porból lettünk, s a porszemek,
könnyet csalnak a szembe,
s ha álmunk porvihart kavar,
ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él
szerte a nagyvilágban?
Ha fellángol a szenvedély,
hitünk ott ég a lángban.
Ám nem kell tüzet gyújtanunk,
csupán ébrednünk kéne,
bárcsak a hajnal jönne már,
milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk –
az álmunk nagyra nőhet,
van esély, jobbá tenni még,
az értünk élő Földet!
A világ összes porszemét,
csak felemelni kéne,
ébredjen, lásson szebb jövőt,
és lépjen be a fénybe!

Fegyver nélkül a világ,
sokkal szebb lehetne,
kinn a réten a virág
boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan,
csupán megcsodálnánk,
és a szép természettel
egy oldalra állnánk.

Refrén:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás,
ugye, te sem érted?
Egymás ellen uszítás,
gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk,
emberré kell válnunk,
megbékélve világunkkal,
jó oldalra állnunk!

Refrén2.:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!
Élj együtt a természettel,
hidd el, ennél jobb cél nem kell,
figyelemmel, szeretettel,
békélj meg a természettel!

Infláció? Csuda jó, meseszép!
Ki találja ki nekünk e mesét?
Ki forgatja a világ kerekét?
Hol találjuk meg azt a remetét?

Miről szól a korunkbeli tudomány?
Az tud mindent, akinél a „dohány”!
Utasítja a tudóst, mi legyen,
tudatosan fókuszált a figyelem!

Ne gyűjtögess, minek az, elveszik!
Élvezd inkább a csepp lét perceit!
Az embernek, ami fontos, ami kell,
hidd el nekem, nem a pénz, nem a siker!

Szeretném hát felnyitni a szemedet,
a megoldás: csak a szív-szeretet!
Ki nem látja, sorsából nem okul,
pénzt hajszol csak, amíg él, konokul.

Úgy szeretnék előre futni
és utolérni önmagam.
Holnapom jó előre tudni,
s hinni, hogy abban béke van!
Úgy szeretnék egy álmot látni,
melyben a lélek felragyog,
egy zöldellő világban járni,
élvezve, azt hogy ott vagyok!

Úgy szeretném, ha mindazokkal,
kik velem itt indultak el,
változna minden, persze okkal,
mert a lélek jót érdemel!
Ám, együtt álmodnánk világot,
egy természetest, élhetőt,
milyet csak a teremtő látott,
de még a teremtés előtt!

Nem kínlódnánk a szépre vágyva,
csak élveznénk az életet,
csak szívünket nyitnánk meg tágra,
s kitöltené a szeretet.
Nem vágynánk folyton többre, jobbra,
hisz miénk lenne a világ,
nem élnénk egymással morogva,
hagynánk az álmot hatni ránk!

Úgy szeretném, ha minden ember,
egy szép napon megértené,
hogy több, a mindenségnél, nem kell,
s a sorsot nem kísértené!
Beérnénk csupán az eléggel,
minek a több, szükségtelen!
Beérnénk földdel és az éggel,
hiszen miénk a végtelen.

Úgy szeretném, ha együtt élnénk,
nem bántva egymást meg soha,
ha másokat el nem ítélnénk,
s nem lenne a sors mostoha!
Bárcsak lenne ez élő álom,
amiért élni érdemes,
az utat kell most megtalálnom,
mert ez a cél, hiszem, nemes!