Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
22

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
19

By

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Hosszú útra csomagoltál,
van millió csomagod,
de haladni csak akkor tudsz,
ha a múltad lerakod.

Nem cipelsz több nehézséget,
bánatot és haragot.
Ami nem kell, mi nem segít,
azt a tegnapban hagyod.

Megszabadulsz vérszívóktól,
amilyen a félelem!
Önbizalmadat megőrzöd,
kell mint fontos élelem!

Figyeled a belső hangod,
elmédet lehalkítod!
Amit lelked súg belülről,
hangosabbra állítod!

Merülj el a csend honában,
s ismerd fel, hozzád beszél,
s látod elméd fecsegését
széthordja a lenge szél.

Válogasd ki, hogy mi fontos,
mi segíthet teneked,
legjobb, ha a világodat
újra átértékeled.

Nyisd ki lelki szemeidet,
érezd élni önmagad!
Ne szorítsd a kezed össze,
akkor benne több marad.

Válogasd ki, mi az érték,
s mi szolgálja életed,
világod nem pénzben mérték,
a jóság értékesebb!

Hát próbálj meg többet adni,
ne várj semmit, mindig adj!
Szeress csak, elvárás nélkül,
s őszinte ember maradj!

Szabadítsd fel terhek alól,
szerethető lelkedet,
úgy hiszem, hogy boldogulni,
csak ilyen módon lehet.

Ha a lelkedben szegény vagy,
szomorúság nem nyomaszt,
szeretettel éld világod,
és én neked adom azt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
18

By

Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Gondolkodj el ember őrült félelmedben!
A vírus nem lakik cicában, vagy ebben!
Csak a te fejedbe ültették, s te reszketsz!
Vagy halálra ítélsz, vagy szélnek eresztesz!
Jó lenne a te kis pánikodra hatni,
kutyádat, cicádat ne vidd elaltatni!
Inkább maradj otthon, s tanulj meg szeretni,
szerető gazdává, s jó emberré lenni!
Ők majd segítenek, lelkük tele véle,
az ő szeretetük különleges féle.
Rád Istenként néznek, szívük, lelkük tiéd,
legyen nekik boldog tőled a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
2

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
23

By

Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!

Odakint a kertben madarak dalolnak,
nekik nem is kérdés, vajon lesz-e holnap?
Csak az ember teremt félelmet magának,
megásva a sírját a szebb holnapjának.

Bárcsak madár lennék, egy faágra ülnék,
a bús embert látva, igencsak derülnék,
hiszen itt a tavasz, feléled a világ,
bizakodva nyílik a sok tarka virág!

Csak az embereknek lóghat most az orra,
gyászosan tekintve az eljövő korra,
hisz a félelmei a lelkét nyomasztják,
céljait, vágyait sorra elsorvasztják.

Miért lett az ember ilyen hitevesztett?
Benne a félelem gyökeret eresztett,
s elnyomja az élet csodatermő fáját,
s elveszti reményét, s elveszti a hálát.

Tavasz van, éledjünk, akár a természet,
vegyük világunkban észre most a szépet!
Hiszen kint a réten a virágok nyílnak,
fű serken, s a fák is rügyezni tanítnak.

Csak az ember szívben maradt a didergés,
félelem, szorongás, hogy a holnap elvész.
Elfelejt az ember mosolyogni, élni,
csak túlélésre hajt, s hagyja szívét félni!

Ébredjünk, tavasz van, mosoly-rügy fakadjon,
a madarak dala újra reményt adjon!
Napról, napra szebbítsd környező világod,
hagyd életre kelni kinyíló virágod.

Locsolgasd hadd nyíljon – hited erejével –
a lélek zenéje hadd áradjon széjjel.
Szeress, ez a gyógyír, sóvárgó szívekre,
ne légy világodból önként számkivetve!

Hallgasd a madárdalt, viduljon a lelked,
a tavaszt idén is meg kell ünnepelned!
Holnapod magjait, te ültesd a mában,
oldódj a madarak biztató dalában.

Aranyosi Ervin © 2020-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
6

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
19

By

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Hej, ha megértenéd, nem rettegnél tőle,
csak okát keresnéd, s tanulnál belőle!
Magadtól gyógyulnál, természetes módon,
s nem csak annak hinnél, ki „keres a bolton”.
Nem pusztítanád el tested vegyszerekkel,
hanem gondolkodnál, mint értelmes ember.
Hinnél Teremtődben, javadat akarja,
ha hagyod, felemel szeretőn a karja.
Ő sosem bántaná azt, akit teremtett,
csak ismerned kéne az isteni rendet,
amit úgy alkotott, hogy javadra váljon,
s benne a lelked is megnyugvást találjon!

Mindennek alapja természeti törvény,
s nem húzhat a mélybe tudományos örvény.
Csak érzelmi sokkok okozhatnak rákot,
meg kéne értened végre a világot!
Minden elváltozás a javadra válik,
nem úgy, mint a léted fenyegető pánik!
Mert az ijedtségtől kimerül a lélek,
s vele hal a test is, úgy hat, mint a méreg!
Hiszem, ha értenéd, sokkal tovább élnél,
többet gondolkodnál, s kevesebbszer félnél,
s nem hinnél el mindent, amit reád mérnek,
ha tudnád, a tanok már nem sokat érnek.

Sokszor voltál rákos, csak nem tudtál róla,
nem törődtél vele, s kimásztál alóla,
s mert nem látott orvos, nem olvasták reád,
meggyógyított téged, ki a lelkedbe lát.
Ha Isten kezéből nem vennéd ki sorsod,
hiszen gyermeke vagy, az ő lelkét hordod,
bíznod kéne benne, éppen jobbá válni,
saját életedért lelkesen kiállni!
Keresni a választ, mi van a háttérben?
– Mily lelki trauma ért, amit átéltem?
Csak egy segítő kell, aki végig hallgat,
aki nem követel lenéző hatalmat.

Ki kell hát mondanod, ami nyomja lelked,
a kimondott szóban válaszra kell lelned!
Mert, ha eltitkolod, elrejted magadban,
mérgezed a lelked megnövő adagban.
S mi a lelked bántja, testedre is kihat,
ha lelked szomjazik, a tested sem ihat!
Ha az energia nem áramlik benned,
ez a blokk földhöz köt, szárnyalni nem enged.
Mondd ki sérelmeid, könnyíts a lelkeden,
ne lógjon mázsás súly folyton életeden!
Ha lelked megtisztul, s végre újra szabad,
meggyógyul tested is, és jól érzed magad!

Aranyosi Ervin © 2020-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
15

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
31

By

Aranyosi Ervin: Én nem félek még…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Én nem félek még…
(egy kisbaba monológja)

Én nem félek még a világtól,
az öröm gyakran rám talál.
Naponta százszor is mosolygok,
s nem rémít még a zord halál.
Ha anyu boldog azt én érzem!
Minden rezgését átveszem.
Egy közös, nagy burokban élünk,
s csak szép dolgokon jár eszem.

Én nem félek még a világtól,
mert félelemre nincs okom.
Ám átérzem, ha anyukám fél,
s vele együtt szomorkodom.
De örülök amikor boldog,
nincs annál jobb, én azt hiszem,
olyankor jó érzések jönnek,
s átmelegszik a kis szívem.

Én nem félek még a világtól,
megbízom hát mindenkiben,
aki csak jó az anyukámmal,
az nem tehet rosszat velem.
Ám érzem azt, ha őt megbántják,
a lelkem együtt fáj vele,
rögtön sírásra görbül szájam,
s könnyel lesz kis szemem tele.

Én nem félek még a világtól,
bár nem értem még dolgait.
Szeretni már nem kell tanulnom,
erre anyukám megtanít.
De jó lenne, ha kimaradna
életemből a félelem,
a lelkem folyton mosolyogna,
s anyukám együtt, énvelem.

Én nem félek még a világtól,
s remélem, ez így is marad!
Szeretnék mindent megcsodálni,
szép fákat, apró madarat…
Szót érteni az emberekkel,
hogy többé ők se féljenek,
szeressék egymást, megbecsülve,
hogy boldogabban éljenek.

Aranyosi Ervin © 2019-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Fotó: Borsné Kati

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Mezei nyúl, mezei nyúl,
füled le tán sosem konyul!
Edzésben tart a félelem,
így trappolsz át az életen.
Lazítani sosem szabad,
a gyenge inkább elszalad,
nem tudja magát védeni,
hisz fegyvere, az nincs neki.
Ha veszély van, hát futni kell,
cikk-cakkban messze jutni el…
Ma lencsevégre kaptam őt,
az életéért reszketőt,
egy percre nyugton is maradt,
figyelt rám, s aztán elszaladt.

Aranyosi Ervin © 2019-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »