Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Te vagy a fény egy felfordult világban,
amit ural az árnyék, s a sötét.
De erő van az apró gyertyalángban,
mikor reménytől, s szeretettől ég.

Több milliárdnyi apró láng a Földön
pislákol csendben és magányosan.
A lelke rab, az élete egy börtön,
s elhiszi, hogy csak a halál felé rohan.

Nagy tömegben is magányos a lélek,
ha úgy érzem, egymáshoz nincs közünk.
Ha  azt hiszem, hogy szeretetlen élek,
s mikor folyton csak falnak ütközünk.

Nem teszünk mást, mint elfolytjuk a lángot,
s könnyű elfújni az éltető hitet.
A sötéttől már alig-alig látok.
Ezt a világot vajon ki menti meg?

Kívülről várunk megmentő hatalmat,
amitől majd változik a világ,
ám azok ott eltiporni akarnak,
árnyékukat ezért vetítik rád.

A változás, hidd el, nem jön kívülről,
változnunk nekünk, s magunkban kellene.
Álmodozni egy élhető jövőről,
amit hitünkkel töltünk majd tele.

Tudsz-e magadra szeretettel nézni,
s hinni, hogy léted csodás, nagy kaland?
Életedből boldog percet idézni?
Örömöt, mely fogódzkodód marad.

Mi lenne, ha léted kísérné a hála,
s vágyaid mind valóra váltanád
s kötéllé sodródna életed fonála,
erős lennél, s rugalmas, mint a nád?

Ha nem csak gyertya, fényszóró lehetnél,
útkereső, mely új ösvényt kutat.
Ha másokat is fénylővé szeretnél,
olyan ki ismer, és mutat szebb utat?

Hagyd hát lobogni, égni tiszta lángod,
a fény elől elbújik a sötét.
Hunyd be szemed, szíveddel kell most látnod,
szeretet fényét eképp szórva szét.

Nem is kell más, csak fényben megfürödni,
örömmel élni, boldog életet,
felemelni, és látni tündökölni,
e szép világot, amíg még lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva