Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.
Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.
Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!
Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!
Teli a Hold, telis-tele, Nap öntötte fényét bele, ám hiába a bőség vágya, mert csalóka a gazdagsága. Igaz, a lét kereknek látszik, ahogy az égen büszkén mászik, amint a kincsét mutogatja, miként sikerét learatja.
Peckesen, büszkén jár az égen, mi ronthatna e büszkeségen, hisz nincs, aki szemébe mondja, hogy ő a mindenség bolondja! Mert Napja nélkül láthatatlan, sötétben sétál, árnyalakban, hisz lelke mélyén ő is tudja, hogy saját fényét csak hazudja.
Kérkedik hát a lopott kinccsel, magához láncolja bilincsel, amíg egy felhő tolvaj karja, ellopja, sandán eltakarja. Olyankor sír, hiszen magányos. A kérkedés gyakran magányt hoz, mégis e kincs a mindene… Saját fényt adni illene!
Ám kit a fény így elvakít, ki csak szerepet alakít, aki nem képes szívből adni, nem tud elégedett maradni. Kráterei sötéttel teltek, nem nyílnak rajta pompás kertek, felhő mögött csak fénytelen, s az élete reménytelen.
Üres fénnyel telik világa, lelke nem borulhat virágba… Nagy úr a Hold, lenézi Földünk, ahol mi élünk, fészkelődünk, s képesek vagyunk egymást szolgálni, s ha kell javulni, jobbá válni. Szeretet-ruhánk másokra adni, s a hálát érte elfogadni.
Jaj, néha nekem sincs elég időm, lefékezném a múló perceket. Kapkodok hát, mert sok a teendőm, s bezsúfolni egy napba nem lehet. Mikor napom csak a munkáról szól, szeretnék gyorsan végezni vele. Az idő tündére azonnal válaszol: – Nem férhet minden egy napba bele! – De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek, – amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! – ki tudja, holnap világgá megyek, s akkor a dolgom majd kire marad?
És szólt a tündér: – Adok én időt, csak tedd a dolgod, s várd a holnapot! Bennem a vágy most óriásra nőtt, hogy mindenhez elég időt kapok… – Bár felgyorsult, s az idő szinte száll, cserébe kapsz majd hosszabb életet, s hiába futsz, a cél messzebbre vár, később éled meg öregségedet. – Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt, hogy lelassuljon inkább az idő? Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt, s az élet terhe rajtam egyre nő.
– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk, gyorsabban száll a Föld körül a Nap. Az út adott, és ki nem szállhatunk, ezért lett gyorsabb minden pillanat. Csak tedd a dolgod, ami belefér, nem kell naponta világot váltani. Nyugodj le végre, lassíts le ezért, egy kis lazítás nem fog ártani! Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj, ne törje fel szerszám a tenyered! Miközben majd a gyors idő elszáll, önmagadban a nyugtot megleled.
Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz! versenyre kelni – idővel – nem lehet! Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz, tapasztalj, élj, élvezd az életet! Álmodj tovább, ott lassabb az idő, ha akarod, meg is állíthatod! A tér kitágul, és ott jön a jövő, álmodd valóra a feladatot! Ha tovább rohansz, biztos elveszel, s üresek lesznek dolgos napjaid, a létből szinte semmit sem élvezel, a lelked mélyén is üresség lakik.
Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad, tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel. Ha időt markolsz, semmid sem marad, hisz tenyeredből, mint víz, szökik el. Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt, hadd mulasszam, s te ne törődj vele! Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt, élettarisznyád azzal töltsd tele. Ne csüggedj hát, találd meg önmagad, ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy! A lét értelmét megértsd és megragadd, s minden időben felhőtlen boldog légy!
A Hold kikerekedett a Nap szeretetétől. Arca mosolygósabb lett a ráragyogott fénytől. Lám, hogy hat a szeretet, megszépít, varázsol! Rád is így hat egy mosoly egy kedves baráttól.
Mért nem szórjuk mosolyunk, ezerszám naponta? Csak akkor, ha van okunk, mert lelkünk ragyogna? Felemelnénk másokat, jobb világ lehetne, mi lenne, ha a szívünk gyakrabban szeretne?
Mi lenne, ha életünk
szép kerekké válna?
Több fény jutna minekünk,
s az mind visszaszállna?
Miért fösvény a világ?
Miért nem mer adni?
A szíveken ami rág,
mért tud ott maradni?
Szórjuk hát a mosolyunk, teremtsünk jobb kedvet! Világunkban így fogunk megalkotni rendet. Szeretettől ez a Föld élhetőbbé válna. Szórjuk fényünk, mosolyunk a ma még bús világra!
Lám, a Hold is mosolyog, Naptól kapott fénytől. Ragyogjon hát mosolyod, mától az enyémtől! Te se tartsd meg, add tovább, adj belőle bőven, terjedjen a szeretet tőled is, meg tőlem!
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
TÁMOGATÁS Kedves Olvasóm!
Ha szívesen olvassa verseim, és szeretné támogatni a munkásságom, kérem, az alábbi számlaszámra helyezze el a nekem szánt összeget:
Legutóbbi hozzászólások