Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
31

By

Aranyosi Ervin: Noé birkája

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Noé birkája

Noé újra készülődik,
épített egy bárkát,
csakhogy mások, odafentről
hajóját meglátták.
Elterjedt a médiában:
– Özönvízre készülj,
de ha lenne elég időd,
asszony, azért még szülj!

Noé ahogy egykoron is,
állatokat mentett,
felvitt tehát a bárkára,
minden párból egyet.
Ám a bárka félig sem telt,
sok faj már kipusztult,
ezért aztán Noé apánk
egy hirdetést posztolt.

Kerestetik olyan ember,
kit lehet vezetni,
akit mások megvezetnek,
s nem képes szeretni.
Aki elvan önmagával,
mégis van egy párja,
aki folyton minta szerint,
mások útját járja.

Ki elhiszi, a hatalom
nincs másért, csak érte,
és a buta törvényeket
önmagára kérte.
Aki betart minden szabályt,
ahogy meg van írva,
akit bárki irányíthat,
s úgy él, mint egy birka.

Hogyan, hogy nem, gyűlt a tömeg,
jaj, sok volt belőlük,
Noé lassan a világot
alig látta tőlük.
Hogyan kéne választani,
birkák tömegéből,
amikor egy üzenet jött,
egyenest az égből.

– Hagyd fiam a sok-sok kergét,
miattuk csinálom,
mert az újabb özönvíz
egy jövőt hozó álom.
Ezek közül egyet válassz,
kinek nincsen párja,
ki látástól – Mikulásig
kanosszáját járja!

Aki másoknak dolgozik,
kinek nincs családja,
aki szabadidejében
a cégét szolgálja.
Ki benyal a főnökének,
másokat beárul,
hátha magasabb beosztás
kap majd jutalmául.

Aki csak a munkának él,
nem akar családot,
éppen ezért egyedüli,
birkasággal áldott.
Hát keresd meg azt az egyet,
a többit hagyd magára,
híreszteld el, hogy akciós
lett az agy mag ára.

Meglátod, mind elrohannak,
mindegyiknek ész kell,
a fejükben a sötétség,
s az ész helye fészkel.
Azt az egyet, aki marad
elnevezem rólad,
Noé birkájának hívom,
könyvembe ezt rójad!

Aztán jöhet az özönvíz,
tisztuljon a Föld meg!
Majd meglátod, magától is
kihal a jelölted.
Hisz magában boldogulni
sohasem lesz képes.
Így majd te a családoddal
szebb jövőbe léphetsz.

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
23

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
5

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész

Ahogy eltelt napom,
varázsolni kezdtem,
legyek a sas hátán,
most azonnal, menten.

A fiú már várt rám,
hiszen ő már szállna,
tündér szerelmére
végre rátalálna.

Akkor hát induljunk,
varázsigét szórtam:
– ZEHRÉDNÜTAJLÜPER –
induljunk hát nyomban!

S lám, a sasmadarunk
egyből szárnyra kapott,
talán ő is örült,
hogy fenn szárnyalhatott.

Fent a Napkorongot
épp csak megkerültük,
forró kemencéjét
közelebbről tűrtük.

Aztán Földre szálltunk
a kerek erdőben,
csupán a fiú volt
izgatottabb tőlem.

Alig szállt le a sas,
ugrott le a földre,
a szíve lámpája
pont most váltott zöldre.

Szaladt a tündérhez,
ki már nagyon várta,
csoda szép kedvesét
karjaiba zárta.

Én le se ugrottam,
sas hátán maradtam,
csendben várakoztam,
csak úgy egymagamban.

Tudtam, a szerelem
két szívre tartozik,
és az enyém nyugodt,
épp nem sóhajtozik.

Órák teltek? Napok?
Én észre sem vettem,
az idő, mint felhő,
repült el felettem.

Ők egymás karjában
beszélgettek szépen,
s minden csudaszép volt,
pont mint egy mesében…

Később megjelentek,
– kézen fogva jártak –
A sasom hátára
könnyedén felmásztak.

Aztán biztonságban,
jól elhelyezkedtek,
szépen mosolyogtak,
egymásra nevettek.

A szemükön látszott,
a szívük mit érez,
amint közeledtek
egymás szép szívéhez.

Jó volt rájuk nézni,
fényesen ragyogtak,
tükörképei a
fénylő csillagoknak.

Jól megkapaszkodtunk,
sasmadaram hátán,
s máris fellibbentünk
magas fák határán.

Szépen körbe-körbe,
spirál mentén szálltunk,
Messzire látókká,
csodálókká váltunk.

Aztán a magasban
elértünk egy felhőt,
ami utunk során,
épp előttünk megnőtt.

Ott utaztunk tovább,
bent a belsejében,
nincsenek rá szavak,
hogy ezt elmeséljem.

Szívárványhidak közt,
repültünk csak tovább,
hét szín festette meg
előttünk a csodát.

Majd süllyedni kezdtünk,
ahogy egy nagy kádban,
folyik a víz körben,
spirál-karikában.

A sas kitárt szárnnyal
lassan vitorlázott,
s megláttuk alattunk
a megnövő világot.

A varázsló vára
hívogatott minket,
tornyokat csodált ott,
a megbűvölt tekintet.

Majdnem földet értünk,
mikor elaludtam,
de majd holnap este
folytatódik. Tudtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!

Ki kellene mondanunk a szép, őszinte, tiszta szót,
megértetni a lelkünket, és megélni a valót.
Meglátni az értékeket, dicsérni, amit lehet,
könnyedébben kéne vennünk ezt az egész életet!

Meg kellene tapasztalnunk, hogy a hála mit okoz,
hogy az ember is teremthet, s nem létezik a gonosz!
Élnünk kéne napjainkat, élvezni az életet,
azon kéne elmélkednünk, jobbá válnunk hogy lehet?

Ám mi mégis gyakran bántunk, olyat is aki szeret.
valahogy a jó szívekbe sem jut el az üzenet.
Szeretetlenség virágzik, értetlenség, düh, harag,
nem próbáljuk megérteni a megfáradt másikat.

A pozitív gondolatok csak lesajnált közhelyek,
hiába is súgom, használd, hisz nem nélkülözheted.
Gyakori a panaszkodás, siránkozás, bú-beszéd,
és az ember búslakodni használja csak az eszét.

Pedig tudjuk, a gondolat képes csak teremteni,
de mit okoz, ha az ember sirámokkal eteti?
Ne siránkozz, használd inkább pozitívan szavadat,
hálás szívvel emeld végre fel a porból magadat!

Teremtsünk egy szebb világot, hálás szívvel, okosan,
olyat, amit rég szeretnénk, miben álmunk benne van.
Legyen egy szebb világképünk, teremtsünk egy szebb jövőt,
szeretettel, figyelemmel, fájdalmakat megtörőt.

Merjük végre kimondani, mi az, mire vágyunk rég,
higgyük el, hogy meghallgat majd bennünket a Föld, s az ég!
Próbáljuk meg, s látni fogjuk, hogy a szép szó mit jelent,
használjuk fel teremtéshez a jövőnkért a jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
18

By

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

BDY fafaragása – 1919-es címer

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

Hej, magyar barátim, ha megértenétek,
gyakran szállana fel ajkatokról ének!
Többször lenne jó ok vidám kacagásra,
büszkén nézhetnétek mostantól egymásra!
A szeretet újra néppé kovácsolna,
s bennünk a szeretet élő kovász volna.
Felemelnénk egymást, csillagokra lépnénk,
ősi szóval áldott magyarságunk élnénk!

Kiállva magunkért, hinnénk is magunkban,
szanaszét karistolt szép birodalmunkban,
mert bárhol vagy magyar, a magyar föld ápol!
A távoli földrész kilök majd magából.
Ám, ha szíved lelked magyar szóval áldott,
teremthetsz magadnak csoda szép világot,
csak nem kéne folyton sírdogálni, félni,
teremtő erőnkkel, csodánk kéne élni!

Hiszen a szeretet szép csodákat teremt,
oly hatalmas erő, melytől a képzelet
nekilódul, s alkot, létre hoz világot,
amilyet sok ősünk álmaiban látott.
Hej, magyar barátim, ne legyetek búsak,
hiszen a jó kedvünk csupán rajtunk múlhat!
Csak szeretni kéne siránkozás nélkül,
amitől az élet élhetővé szépül!

Aranyosi Ervin © 2019-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By

Aranyosi Ervin: Majom(gondol)kodás

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Majom(gondol)kodás

Azon gondolkodtam, vajon min is múlhat?
Ha az ember figyel, tőlem mit tanulhat?
Tudok e – mint őse – jó példát mutatni,
szép, új utat adni, amin tud haladni?

Vagy énnekem kéne a nyomába lépnem?
A Földet uralni, ez lenne az érdem?
Harcban, háborúban másokat legyőzni,
vagy a természetben boldogan időzni?

Mindent elkövetni kétes gazdagságért,
de nem tenni lépést az élő világért?
Hát én úgy döntöttem, inkább majomkodom,
természetben élek, s tovább gondolkodom.

Talán majd az ember képes lesz követni,
s rájön, hogy a pénzét nem lehet megenni…
Világa éhezik, pusztul, elenyészik,
szeretetlenségtől bolygónk szíve vérzik!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
8

By

Aranyosi Ervin: Ne dobd el!

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ne dobd el!

Hogy működik? Szemet – szemért!
Mit kapsz majd a szemetedért?
Világodban, ha visszanézed,
egyre több lesz a szeméthegy!
S ne hidd, hogy ahhoz van jogod,
hogy ami nem kell, eldobod!
Előbb-utóbb szemét leszel,
s téged visznek szemétre el.

Válogass ki, amit lehet,
ne növeld a szemét hegyet!
Használható némely anyag?
Azt tedd külön, ne légy hanyag.
Ésszel élj és ne pazarolj,
eldobottért le kell hajolj!
Azon járjon folyton eszed,
kihalsz, hogyha nem így teszed.

Egészséged fogja bánni,
s ha mindenhol lomot látni,
belefullad a világod,
s vele saját sírod ásod.
Mit hagysz így az utókorra,
mikor ők jönnek majd sorra?
Egy haldokló természetet?
Bűzt és mocskot, enyészetet?

Ne más szedje a szemeted,
jobb ha figyelsz, hová teszed!
Figyelj jól a tárolásra,
ezt a gondot ne bízd másra!
Hidd el, jövőnk akkor lehet,
ha óvjuk a környezetet,
nem szórjuk szét szemetünket,
tisztítsuk meg szép Földünket!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
26

By

Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom

Hiszem, az állatok éppúgy élő lelkek,
kikbe születéskor életet leheltek.
Reánk bízták őket, mint gondos gazdára,
csak az emberlélek korcsosult el mára.

Az állattartásból kínzó nagyüzem lett,
s azt is tudom, e vers életet nem menthet.
Nincs is egyéb célom, csak gondolkodtatni,
szemellenzősökre úgysem tudok hatni.

Pedig a sok kínzás, helyhiány, félelem,
önzőn, pénzsóváran adagolt élelem,
lelki betegségre beadott gyógyszerek,
halálfélelemmel bennük keveredett.

Lám, ezt feldolgozva adják, s mi zabálunk,
s amiket megeszünk, mi is azzá válunk.
A vadonélőket hobbiból pusztítják,
és vadászat néven tömegesen irtják.

Nem szükséglet, éhség, kényszer hajtja őket,
– sportból lövöldöző férfiakat, s nőket.
Ész nem is kell hozzá, pénzért mindent kapnak,
jó kis szórakozás – de nem a vadaknak.

Hogy a sok állatot meg tudják etetni,
esőerdő pusztul, mert szóját kell vetni.
Igaz a bolygónak elfogy levegője,
szója lesz majd elég, szippanthatsz belőle!

Növényvédő szerek, a rovarok ellen,
falvak felé szálló méreg-fellegekben.
Madarak pusztulnak, kihalnak a méhek,
kevés gyümölcs terem, s talán ez a lényeg!

Folyók, tavak felett ködös szúnyogirtás,
persze ezekről már cikkeket is írt más.
Romlik az ivóvíz, halállomány pusztul,
telepítik máshol, akár csapatostul.

Azokat gyógyszeres trágyával etetik,
horgászok horgásszák, de jó is lesz nekik!
Tengerből halászott hal tele van fémmel,
ami nem fér össze a jó egészséggel.

Ki nagy termést akar, a szeme se rebben,
műtrágyák, vegyszerek vannak főszerepben.
Antibiotikum, növekedés hormon,
táplálékban, vízben – ezért morgolódom!

Pusztul, ami élő, állatok, növények,
pestisként aratnak a népbetegségek.
A gyógynövényeket gyommá nyilvánítják,
és mint kártevőket tűzzel-vassal irtják.

Helyettük vegyszerrel gyógyítják az embert,
műanyag vitamin, mit az orvos rendelt,
azt szed a félvilág, bár semmit sem érnek,
viszont szaporodnak a nagy nyereségek.

A dolgozó embert stresszel nyomorítják,
tudatlan vezetők sarokba szorítják.
De vajon a sok pénzt hogy lehet megenni?
Vagy tudunk belőle majd új bolygót venni?

A halál, mint méreg, úgy jut beleinkbe,
nem is vesszük észre ha fáj eleinte.
Gondolkodó lelkek vegánokká válnak,
s hiába üzennek a még vak világnak.

Egyre több az ember, van már sok halandó,
és a Föld IQ-ja, az bizony állandó.
Szét oszlik a Földre leszületők között,
ne gondolkodjon az, ki ide költözött!

Termelő zabálás – erről szól az élet?
Nézd az emberi faj már megint mivé lett!
Ha ezt így folytatjuk, mi lesz majd a vége,
a lélek temploma, mint Notre Dame, elég-e?

Földrésznyi szigetek majd tengerbe hullnak,
mikor a jéghegyek vízzé alakulnak.
Nem jött el az idő, gondolkodni, tenni?
Felgyülemlett szemét fog majd eltemetni!

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
15

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
2

By

Aranyosi Ervin: Április tündére

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Április tündére

Április tündére,
vajon egy tündér-e,
vagy csak női manó,
s hajtja egyre vére?

Néha egy boszorkány,
megtépi a fákat,
s közben szép virággal
díszíti az ágat.

Nem úgy, mint a fiúk,
nem húsvétkor locsol,
csak esővel megver,
s már sárban taposol.

Majd a Nap arcára
vidám mosolyt ragaszt,
vagy a Föld gyomrából
talajvizet fakaszt.

Borzasztón szeszélyes,
kiszámíthatatlan,
de hogy csodaszép Ő,
az vitathatatlan.

Tündér vagy boszorkány,
nehéz eldönteni,
néha hideg vízzel
le kéne önteni.

Néha futnék vele
és ha utolérném,
a jó tetteiért,
bizony, megdicsérném.

Ám a gonoszságért
meg is szidnám nyomban,
lehetne kedvesebb
az én irányomban.

Április tündére,
szeszélyes boszorka,
kinek szelet kiált
a beszédes torka.

Néha a lelkünket
is átmelegíti,
a szerelmeseket
szeretni segíti.

Aranyosi Ervin © 2019-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »