nép | Aranyosi Ervin versei

jún
8

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: áldás, egyenlően, egyként, együtt, haza, Isten, magyar, nemzet, nép, összefogva, szeretet, törvény 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2017-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: állam, éhezik, hatalom, hontalan, nép, pénz, szolga, tél, Úr 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: büszke, fogjunk össze, független, jövő, Kánaán, magyarok, nemzet, nép 1 Comment

Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Össze kéne fognunk, eggyé kéne válnunk,
egyetlen hazánkért közös célt találnunk.
A széthúzás helyett, egy irányba menni,
közös akarattal felemelőt tenni.

Elszórni a jövő szép, termékeny magját,
elűzni szívünkből a múltunk haragját!
Megnyitni a szívünk, vágyunk motiváljon,
a kiváló mindig az élünkre álljon!

Ám ne a hatalom vezesse a léptét,
magyar Kánaánba kísérje a népét!
Csak az járjon élen, ki szolgálni képes,
ki pártatlanul is szólni tud a néphez.

Legyünk önállóak, függetlenek, büszkék,
kik a szabadságot zászlajukra tűzték.
Ne legyünk másoknak alárendelt nemzet,
akit más hatalmak könnyen megvezetnek!

Csodás ez az ország, megvan benne minden,
segítsünk magunkon, s megsegít az Isten!
Össze kell csak fognunk, egymásért kell élnünk,
elhibázott múltat, holnapra cserélnünk!

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élő költészet

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: élő, haza paszuly, költészet, nemzet, nép 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Élő költészet

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe,
s gondolat szárnyán lelkesedni bír!
Amíg magyar szó száll a magas égbe,
s szóképeket a kéz leírni bír,
addig, bizony, a költészetünk élő,
s temetni hazát, s népet sem lehet!
Addig a magyar paszuly égig érő,
s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: 1956, Aranyosi Ervin, emlék, haza, hős, lyukas, nép, október 23., szabadság, Ünnep, vers, zászlók 16 hozzászólás

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin © 2014-10-18..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, föld, gyógyít, hazánk, hit, magyarság, nép, Öleld magadhoz..., remény, szabad, vers, világ, virág 1 Comment

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, baj, havazás, március 15, nemzet, Nemzeti ünnep, nép, néped, összefogás, segített, Ünnep, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: büszke, haza, lelke, magyar, március 15, nép, petőfi, szabad, tavasz 19 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd,
s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elefánt és az oroszlánok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, Elefánt és az oroszlánok, érkezik, fejedelem, képű, nép, szolgál, tűnjetek, udvaronc, véres, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Elefánt és az oroszlánok

Félre innen trónbitorlók,
Érkezik a Fejedelem!
Ki merészel szembeszállni,
melyikőtök bír el velem?
Véres képű udvaroncok,
nem a népet szolgáljátok,
tűnjetek a szemem elől,
legjobb lesz, ha odébb álltok!

Aranyosi Ervin © 2012-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aradi vértanúk, emlék, hősök, nép, szabadság, tizenhárom 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert „megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…

Aranyosi Ervin © 2011-10-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk, közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk! Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva, munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért, nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért, a kezünk nyomában bőség, kincs teremne, s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát, nem játszanánk többé a hajlongó szolgát! Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála, minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját, felejtsd el a múltnak bánatát, haragját. Épüljön az ország, legyen jó alapja, az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen, hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen! Szálljon áldás reánk, szeretet és béke, viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen, hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen! Együtt, egyenlően, egyként összefogva, tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény, végre az igazság legyen jog és törvény! S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek, egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé, idegen hatalom ne zúzhasson péppé! Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk, amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred, a közös célokért hulljon csak a véred! Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel, hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr, a szorítása nem lazul, fagyos kezében tart vadul, sokan megfagynak lent, alul! Jaj annak, aki hontalan, s hazájában dologtalan, mert nincs lakása, nincs hite. Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír, kezében ott a toll, s papír, törvényt hoz, bontja szárnyait, valóra váltja álmait. Kezében óriás pénzhalom, övé a jog, a hatalom. De mi a pénz? Halom papír, mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen, s hozzá tapad a félelem. És vajon mi a hatalom? Erőszak, véres „akarom”! Ott, bíz’ állam nem létezik, ahol a nép még éhezik! Az állam szolga, semmi más, sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad, szolgál, hogy jól érezd magad! Te érted van, a nemzetért! S nem, hogy szolgáljon pár vezért! Ami most van, az tékozol! S amíg Te döntést nem hozol, két kézzel szórja pénzedet, s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét, megosztás van, hazug beszéd! Bankban a pénz tornyokban áll, s a népre vár a fagyhalál! Odakint, bíz’, a tél az úr, rajtad áll, meddig vagy alul, hazádban élve, hontalan. Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-11-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Élő költészet

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe, s gondolat szárnyán lelkesedni bír! Amíg magyar szó száll a magas égbe, s szóképeket a kéz leírni bír, addig, bizony, a költészetünk élő, s temetni hazát, s népet sem lehet! Addig a magyar paszuly égig érő, s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon, saját hazánkban rabként tartanak. S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon, hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz, de mindez gyenge, míg lelkünk szabad! Hazug világ, ma tőlünk messze költözz! Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk, s uralt minket. Hát ebből már elég! Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk, Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat, és vittek mindent, mi mozdítható. Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat, de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak, s elárult lelkek mernek hinni már. Barikádon lyukas zászlók lobognak, szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért, s minden áruló legyen átkozott! Szeresd hazád, felelős vagy a máért, amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot! Készíts szívedbe fészket, szép helyet! Öleld a néped, a teljes magyarságot, – kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot, lásd hogy a szívekbe szép fény költözik. Lelkekbe ültess víg, remény-virágot, mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek, mosolyod legyen sója, fűszere, ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek, jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket, vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt! Simítsd el szépen a fájó gond-redőket, álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni, mert jőni fog egy szebb kor végre ránk. Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni! Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban, a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van. Tenni azt, mit lelkes szíved diktál, olyan, mintha zárt kapukat nyitnál. És ha egy nép összefogni képes, semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad, szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy: Ez a hazád, s a lelkedben érzed, milyen erős tenni vágyó néped! Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk, társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes, semmi nem ér fel az erejéhez! S köszönjük, a sok, sok fáradtságot, azoknak, kik hordozták a lángot, mely sok szívet fagyból melegített. Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Tavasz van végre, s a világ újra éled. Egykor a hősök szíve lángra gyúlt. Drága hazám, újjá született néped! Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot, elképzelt büszke, szabad, magyar hazát. A nép szíve, egy új ütemre váltott: s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat, s mely minden rosszat, végképp szertetép. Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat, úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött, a hősök tette példakép marad. Emléküket a szíved mélyén őrzöd, s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elefánt és az oroszlánok

Félre innen trónbitorlók, Érkezik a Fejedelem! Ki merészel szembeszállni, melyikőtök bír el velem? Véres képű udvaroncok, nem a népet szolgáljátok, tűnjetek a szemem elől, legjobb lesz, ha odébb álltok!

Aranyosi Ervin © 2012-09-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe,
s gondolat szárnyán lelkesedni bír!
Amíg magyar szó száll a magas égbe,
s szóképeket a kéz leírni bír,
addig, bizony, a költészetünk élő,
s temetni hazát, s népet sem lehet!
Addig a magyar paszuly égig érő,
s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd,
s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Félre innen trónbitorlók,
Érkezik a Fejedelem!
Ki merészel szembeszállni,
melyikőtök bír el velem?
Véres képű udvaroncok,
nem a népet szolgáljátok,
tűnjetek a szemem elől,
legjobb lesz, ha odébb álltok!

Aranyosi Ervin © 2012-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!