Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanulok repülni


Aranyosi Ervin: Tanulok repülni

Valóban jól látod, tanulok repülni,
nem tudok én nyugton, a fenekemen ülni!
Igaz nincsen szárnyam, csak akaraterőm,
próbálkozom tehát, futva, reménykedőn.
Mert a madarak is felszállnak az égre,
követném hát őket, s utolérném végre.
Már rövidebb távon sikerül is nékem.
Egyszer csak meglátod, szállok majd az égen!

Aranyosi Ervin © 2021-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Ne rakj matricákat hozzászólás helyett,
az nem jó semmire, csak foglalja a helyet!
Inkább néhány szóval, mondd el véleményed,
s ha versem olvasod, hálás vagyok néked!

GIF-ek és Emojik, idegen ikonok,
zavarja az érzőt, kinek lelke konok,
aki magyar szónak tud szívből örülni,
az idegent eztán ki fogja törölni!

Bugyuta képecskék, pont, akár a kártya,
az ördög butító ócska bibliája,
melyeken keresztül a sötétség terjed,
segíts, állítsuk le ezt a gerjedelmet.

Villódzó képernyő, csili-vili képek,
amit kitaláltak igénytelen népek,
ne menjünk utánuk, mint egy buta csorda,
ne álljunk mögéjük be egy sivár sorba.

Legyalult agyakból gondolat nem támad,
ne bántsd a képekkel tiszta aurámat,
inkább szép szavakkal, magyar nyelven szóljál,
versemre – légy szíves – szóban válaszoljál!

Aranyosi Ervin © 2021.07.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni


Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni

Álmodoztam egy új világról,
és hittem is benne boldogan,
a szeretetem majd más szívekben,
életre kel és megfogan.

Álmodoztam az igazságról,
hogy végre mindre fény derül,
hogy világunkra a megértés vár,
s lelkünkre végre béke ül.

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Álmodoztam a tiszta fényről,
ahogy majd szívekbe költözik,
álmokat szőttem egy szebb világról,
ami majd fénybe öltözik.

Álmodoztam a gondolatról,
mit szép érzések hatnak át,
a lelkünkben élő, fénylő Napról,
bárcsak az álmom hatna rád!

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Aranyosi Ervin © 2021-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék


Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Elindul a kas,
a bányász oly nyakas,
a bánya széngyomrába
már mélyen váj a vas.
Szénpor festi az arcokat,
látod a feszülő izmokat,
a bányászok megvívják
mindennapi harcukat.

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Vers:
Imbolygó lámpák fénye
festi a szénfalat,
a kas indul a mélybe,
lassanként halad.
Bányászokkal telt népesek,
indulnak lassan el,
a kaparók, a szalagok,
mind-mind életre kel.
A réselőgépek hangosan
mind munkába állnak,
ismerős arcok nem soká
fekete maszkká válnak.
Koromfekete arcokon,
komorság mégsem látszik,
beindul a termelés,
s az arcokon mosoly játszik.
Minden izom megfeszül,
a bányász mind teret nyer,
s a bánya drága kincseit
kinyeri az EMBER!

Olykor reánk sötét borul,
tragédiák is értek,
együtt szálltunk a mélybe le,
s kihunytak élő fények.
Sújtólég, vagy beomlás,
gyilkolt le jóbarátot,
kikkel nem találkozom,
kiket többé nem látok.
Bányászhősök, testvéreink,
bajtársak sok csatában,
akik nincsenek már közöttünk,
űrt hagytak sok családban.
Ám lelkünkben élnek tovább,
őket sosem feledjük,
egy részük mindig itt marad,
kedves emlékként bennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Mi itt vagyunk még néhányan,
és ünnepeljük őket,
a bajtársakat, a hősöket,
a korán elmenőket.
Emlékszünk a holtakra,
kiket elvett a bánya,
az egészségét, életét
elveszett sok barátra.
Emlékünkben tovább élnek,
s mi életben tartjuk,
mert hiányoznak,
és elfeledni sohasem akarjuk.
Összeállnak lelkünkben
a közös, szép emlékek,
s amíg élünk biztosan,
szívünkben tovább élnek!
Találkoznunk kell újra majd,
s a múlt felsejlik bennünk!
Most búcsúzunk, de jövőre,
ugyanitt kell lennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Bajtárs, testvér, jóbarát,
újra visszavárunk,
és tisztelgünk a múlt előtt,
újra bányásszá válunk.
Az érzés, ami összetart,
sosem érhet véget,
jó szerencsét kívánunk
erőt, meg egészséget!

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Aranyosi Ervin © 2021.07.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyítsuk a Föld sebeit!


Aranyosi Ervin: Gyógyítsuk a Föld sebeit!

A Föld sebeit valahogy be kéne foltozni,
amit tettünk ellene, helyre kéne hozni!
Legalább, amit tudunk, javítsuk ki szépen,
fontos lenne a jövőnk, hogy a bolygónk éljen!
Tőle függ az életünk, vigyázzunk hát rája,
a törődést – tudom jól – ő is meghálálja.
Gyógyítsuk be sebeit, óvjuk, védelmezzük,
hiszen, mit vele teszünk, magunkért is tesszük!

Aranyosi Ervin © 2021-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Székely Bertalan: Vérszerződés

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Dörögve mordul ránk az ég,
villámló fényét szórja szét,
ebből is láthatjuk: – Elég!
Ébrednünk kéne réges-rég!

Az égen rossz előjelek,
s ne várd, hogy újak jöjjenek,
sötéten zúdul a vihar,
csapkod bőszen villám’ival!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Fentről megváltónk hangja szól,
kétségeinkre válaszol,
hiszen, most rossz úton megyünk,
magunkért kéne, hogy tegyünk!

Dörögve mordul ránk a hang,
figyelmet kérő vészharang,
elég volt, emberek elég!
Magunkért tennünk illenék!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Ez az, mi minket összeköt,
ősi tudás áll mind mögött,
lássatok végre emberek,
utunk a fény, a szeretet!

Mondjuk ki büszkén a nevünk,
gazdagodjon a lét velünk,
éledjen őseink hona,
a magyar nemzet otthona!

Refrén:
Hallasd most hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.
Egünkön szép turul madár,
ránk szeretet és béke vár!

Aranyosi Ervin © 2021-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Finomságot kerestem


Aranyosi Ervin: Finomságot kerestem

Hazajöttél a kosárral,
annyi minden volt benne.
Kerestem a meglepetést,
– tudod – olyan jó lenne!
Valami kis finomságban
reménykedtem, s kerestem.
Ám nem volt a kosár alján,
mert oda is belestem…
Nem gondoltál rám a boltban,
semmit sem hoztál nekem?
Mindig boldog cicád voltam,
s a pocakom szeretem!
Szeretném, ha kényeztetnél,
finomságra vágyom én,
ha jóllakom dorombolok,
s szívemben kigyúl a fény!

Aranyosi Ervin © 2021-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A borongásnak vége


Aranyosi Ervin: A borongásnak vége

Borongva a mában,
vajon, mit teremtek?
Meglátom-e így is
az isteni rendet?
A világ szépségét
észre fogom venni?
Megkapom a választ,
vajon, mit kell tenni?

Rossz erőknek adom
az energiámat,
közben a lelkem is
dühtől egyre lázad?
Lám a sötét erők
egyre erősödnek,
én adok hatalmat
a pusztító ködnek?

De nem ez a dolgom,
kiragyognom kéne,
fénylő sugaraim
küldeni az égre,
hogy a Nap tükrözze
Földünkre a fényét,
megvilágosítva
a világ minden lényét.

Már nem is borongok,
azzal nem segítek,
inkább más lelkébe
álmot közvetítek,
mely rendet tesz végre,
jövőképet formál,
s erősebb a hazug,
gyilkos hatalomnál.

A szeretet fényét
küldöm ki magamból,
csodás fény-virága
nyíljon ki a magból!
Szirmait, magvait,
szórja szét a szélben,
s legyen fény-virággá
az emberek lelkében!

A borongás helyett
szívemben a hála,
Isten rám mosolyog,
s vendég vagyok nála!
Szeretet vízével
öntözgeti lelkem,
szeretet-virágom
növekedjen bennem!

Nem hagyom, hogy tovább
az anyag uraljon,
hitem és reményem
így kudarcot valljon!
Megosztom veletek
a titkot, mi éltet,
amit elrejtenek,
s ami miatt féltek!

Nincs a hatalomnak
akkora ereje,
mint a mi lelkünknek,
mit Isten öntött tele!
Csak a szeretetet
kellene használnunk,
igazi, értelmes
emberekké válnunk!

Ha – mi lelkünkben él –
az igazzá válna,
s szellemünk emberként
élni megpróbálna,
ha használni mernénk
isteni erőnket,
élhetővé tennénk
ránk váró jövőnket.

Hisz a sötét erők
oly kevesen vannak,
csak eszközeikkel
ránk könnyebben hatnak,
ám, ha csatlakozunk
mind a tiszta fényhez,
eltűnik az árnyék,
s mindenütt csak fény lesz!

Próbálj hát magadból
küldeni jóságot,
fényeddel emelve
a megtört világot!
Hiszem, ha majd fényünk
mind összeadódik,
a teljesség végre
egységbe rakódik.

Az igaz természet
minket fog szolgálni,
képesnek kell lennünk
részeivé válni!
Mi nem uralhatjuk,
nem tehetjük rabbá,
nem fokozhatjuk le
egy éltető darabbá!

Egyek vagyunk a világgal,
s nem szabad leválnunk,
magunkban a harmóniát
meg kéne találnunk,
majd egymásra hangolódva,
együtt, szebben élnünk,
s elhinni, hogy miértünk van,
s nincsen mitől félnünk.

Hétköznapi borongásunk
abba kell hát hagynunk,
rátalálni a jó útra,
amin kell haladnunk!
Felismerni, hogy jólétünk
önmagunkból árad,
és a lélek teremteni
soha el nem fárad.

Legyünk úrrá félelmünkön,
jó érzéssel teljünk,
hogy a világ napos felét
mindennap megleljük!
Ne borongjunk! Mosolyogjunk,
vidáman derüljünk,
a nyomasztó napok után,
csodás jövőt szüljünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyának lenni


Aranyosi Ervin: Anyának lenni

Anyának lenni csodás érzés,
felelősség és feladat.
Egyszerre tán, több embert kíván,
eszerint oszd szét magadat!
Általad lesz az otthon, otthon,
szeretetteli, élhető.
Erre csak Te, anya vagy képes,
csak benned van elég erő!

A férfi az nem képes erre,
de csökkentheti terhedet,
ha együtt álmodtok családot,
s ha él benne a szeretet!
Ő nem képes anyává válni,
azt valójában nem szabad!
De otthon kiveheti részét,
abba bele sem szakad.

Anyának lenni nagy kihívás,
s ezért jár minden tisztelet.
Igazol majd, ha jól csinálod,
tükrözi majd a gyermeked.
Ha tiszta szívvel teszed dolgod,
hiszem, azt el sem ronthatod,
s tudom, te attól lehetsz boldog,
ha anyai fényed onthatod.

Szíved szépségét, ragyogását,
majd gyermeked viszi tovább,
s hogy később is folytasd csodádat,
add örömöt, pár unokát.
Anyának lenni csodás érzés,
s nagyivá válni szép lehet,
s ha mindezt lélekkel csinálod,
mesés kaland az életed…

Aranyosi Ervin © 2013-05-30 – 2021.07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Dobd el a béklyódat!


Aranyosi Ervin: Dobd le a béklyódat!

Dobd le a béklyódat, mely a földhöz láncol,
sokkal szebb az élet, ha a lelked táncol,
amikor élvezed napjaid múlását,
s hallod a természet bölcs és mély súgását!
Mikor észreveszed napi üzenetét,
s éled a csodádat, s azt szórod szerte szét,
mikor önmagad vagy, szabad lesz a lelked,
s lesz okod világod folyton ünnepelned!

Nyisd ki két szemedet, s kezdj el velük látni,
s próbáld meg elméddel utánuk csinálni!
Kell, hogy világodban felfedezd a szépet,
ne raboljon tőled hazugság, enyészet!
Hunyd be két szemedet, s kezdj el végre látni!
Lelkednek szitáján próbáld átszitálni,
amit a világod odakintről üzen,
s ne hagyd megvezetni magad könnyelműen!

Kezdj el végre élni, nyitott szemmel járni,
a világ kincseit lelkesen csodálni,
s elhinni csak érted, miattad jött létre,
naponta teríti lábaid elébe!
Ha szemed behunyod, ott is csodát láthatsz,
eddig még nem ismert álmokat csodálhatsz,
csak hallgasd a csendet, belső mindenséged,
amely érted szolgál és felemel téged!

Használd képzeleted képeket teremtve,
lásd meg a jövődet, s alakítsd ki rendre,
írd csak saját sorsod, megvan benned minden,
ha van elég hited, akadályod sincsen!
Lelked erejével képes vagy bármire,
szereteted szórjad bátran mindenkire!
Szabadon teremthetsz a belső tudással,
oszd meg jószándékod minden embertárssal!

Akard szép jövődet már előre látni,
érdemes lelkesen ezt is kipróbálni,
mert amit elképzelsz, az valóra válhat,
csak álmodj merészet és az álmod rád hat!
Ha látod, ha hiszed, majd életre kelted,
hisz a gondolat mag, a lelked a kerted,
és ha locsolgatod a hited vizével,
valósággá lesz majd, mit elméd elképzel!

Képzeld el és érezd, próbálj hozzáérni,
érzékszerveiddel közelébe férni,
s amit megteremtesz, valóban megkapod,
csak ne álljon ellent neki akaratod!
Mert ha megérdemled, ha járandóságod,
akkor eléd teszi teremtő világod,
sosem kell a módján neked gondolkoznod,
elég képzeletben vágyad létrehoznod!

Ha így teremtenénk együtt szebb világot,
lehetne a Földünk általunk megáldott,
csak isteni fényünk kellene használnunk,
teremtő készségünk végre megtalálnunk!
Harmóniát hozva napi életünkbe,
ősök hitvallását éltetve lelkünkben,
természettel élni, fénylőn, tisztán, szépen,
megmártózni folyton az élet vizében!

Aranyosi Ervin © 2021-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva