Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kókusz, a nevető kutya

Kókusz
Aranyosi Ervin: Kókusz, a nevető kutya

Hókusz-pókusz – ez itt Kókusz,
arca derű, nevetés.
Nincs szüksége nagy dolgokra
– egy kis mozgás, szeretés –
visszaadta életkedvét,
hancúrozik és örül.
A vidámság így terjed el
általa a ház körül.
Kókusz maga egy varázsló,
lényével mosolyt fakaszt,
amíg mások morcoskodnak,
Ő élvezi a tavaszt.
Élvezi a szabadságot,
élvezi az életet.
Nem kell neki más, csak játék,
s gondoskodó szeretet.

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repce közt az őzek

 Fotó: Csiszár László - Repce

Fotó: Csiszár László – Repce

Aranyosi Ervin: Repce közt az őzek

Repce közt az őzek
szívesen időznek,
ha sűrű a repce,
ügyesen rejtőznek.
Üzenem sok őznek,
hiába rejtőznek,
mert én most is látom,
ha épp ott időznek…

Aranyosi Ervin © 2016-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Róka

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Róka

Vörös bundát hord a róka
és a fején sincs paróka,
arca kedves, orra hosszú,
sosem kenyere a bosszú.
Jóval inkább a ravaszság,
ezt, mint jelzőt ráragasztják.
Kinek-kinek mi a mérce,
kedvence a tyúk, a jérce.
Nagy a farka, szép és lompos,
erdőn ő a főkolompos.
Kotorékban van a vára,
ennyit a rókáról mára…

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára

megőlték a gólyát
Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára

Embertelen lények megöltek egy gólyát,
Jászapáti régi, fészkelő lakóját.
Tudd meg, ez a madár senkinek sem ártott,
csak élte életét, s járta a világot.
Ezt a szörnyű tettet ‘mi sem indokolja,
kinek volt útjában, kit zavart a gólya?
Világ életemben szívemből csodáltam,
kelepelést hallva, oly sokszor megálltam.
Csodáltam szépségét, kimért, szép mozgását,
kecses repülését, s ahogy hívta társát.
Szabadság vándora, most, hogy hazatértél,
nem tudtad, s nem hitted, hogy ez lesz a végcél.
Legyőztél vad vihart, messzi távolságot,
de nem tudtad legyőzni a sötét butaságot.
Nem tudjuk életed sajnos visszaadni,
nem vándorolsz tovább, itt fogsz már maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

madár és fasirató

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!

http://444.hu/2016/05/10/feszkestul-vagtak-ki-a-fakat-a-varosligetben-elpusztultak-a-repulni-meg-nem-tudo-fiokak

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre éhezem…

Szeretetre éhezem
Aranyosi Ervin: Szeretetre éhezem…

Szeretetre éhezem és nincs ki megetessen,
odaadnám mindenem, csak gazdám lehessen!
Ha rám nézel, nem hiszem, hogy el tudnál menni,
nem hiszem, hogy ne tudnál, úgy mint én, szeretni.
Hidd el, nem kérek sokat, csak hogy légy a gazdám,
hálás lennék, s napjaid mind bearanyoznám.
Jöjj el értem, várok rád, legyünk jó barátok,
én cserébe nem sokat, csak törődést várok!

Kutyusokról info: +36-70-339-3856

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csendes a tó partja…

Csendes a tó partja
Aranyosi Ervin: Csendes a tó partja…

Csendes a tó partja, csak a Hold világit.
Álomba ringat most minden e világit.
Lenge szellő röppen, borzolja a nádat,
hajlik jobbra-balra, hajlítja alázat.
A Hold arcát nézi tónak szép tükrében,
mintha randevúra készülődne éppen.
Fenn a sötét égről csillagok csodálják,
mint királynőjüket szépen körül állják.
A Hold lassan lépked, fénylik a ruhája,
tó vizén követi, elnyúló uszálya.

Egy fénylő villanás, potyka ugrik éppen,
majd köröket rajzol sima tó vizében,
aztán visszacsobban, hosszan elterülve,
viszi a Hold hírét a mélybe merülve.
Vadkacsák a sástól hosszú csíkot húznak,
most a túl part felé, aztán visszaúsznak.
Nyomukat szép ékként hullámok kísérik,
versenyezve vélük, hátha utolérik.
Fáradt szomorúfűz, tóra hajlott ággal,
alszik, nem küzd ma már e földi világgal.

Távoli odvas fán, öreg bagoly fészkel,
megvívta a harcát portyázó egérrel,
s ha az egér éppen nem figyelt reája,
meglett a bagolynak, éji vacsorája.
Csendes a tó partja, holdvilág sincs rajta,
mert egy kósza felhő éppen eltakarja.
Éj-fekete paplan borul a világra,
ködfoszlányok kúsznak fűre, vadvirágra.
Közeleg a hajnal, az új napot hozza,
a Hold koronáját önzőn elorozza.

Aranyosi Ervin © 2016-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtak!

örökbefogadtak
Aranyosi Ervin: Örökbe fogadtak!

Képzeld el barátom, örökbe fogadtak,
apró életemnek egy új esélyt adtak!
Azt, hogy megmentettek, s nem leltem halálom,
mint egy jó házőrző, biztos meghálálom.
Senki sem fogja majd őket úgy szeretni,
nyalom a kezüket, mikor adnak enni.
Ha egy botot, labdát eldobnak, én hozom.
Csak barátaikkal, jókkal barátkozom.
Aki rossz szándékkel közeledik ide,
azt jól megugatom, hogy irháját vigye!
Mert a jó kutyától el fog menekülni,
rossz dolog e házba nem fog bekerülni.
Nagyon boldog vagyok, van  már helyem, s gazdám,
és a ház őrzését egyszerűen hagyd rám!

Aranyosi Ervin © 2016-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva