Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás

dec
17

Aranyosi Ervin: A képzelet szabad

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: alma, boldog, csoda, képzelet, madár, Önmagad, szabad, teremt, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A képzelet szabad

A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni!
Nincs olyan hely, hol szárnyait ne tudná kitárni!
Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi,
a világ rideg rútságait álmával legyőzi.

Engedd hát szabadon lelked szép madarát,
hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát!
Álmaidat mindig lássad magad előtt,
teremtő Istened hadd repítse fel őt.

A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon,
legyen szebb az élet ezen a világon.
Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak,
szeretet lángjától boldogabbá válnak.

Ne zárd az álmaid soha önmagadba,
engedd ki madarad szálljon a szabadba!
Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet,
váljon valósággá, alkoss róla képet.

Lelked festővásznát magad előtt tartva,
képzeleted szárnyán emelkedj magasba.
Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol,
amitől másoknak áldozatnak látszol.

Ha van képzeleted, teremtő erőd van,
azt akarom érezd! Én most erről szóltam,
és ha összefogunk, holnap már meglátod,
építhetünk együtt emberibb világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: bánat, emberek, havat, hideg, meleg, szeretet, szórnék, üzenet, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2017-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldogság, ember, harag, kincs, Lélek, meseszép, mosoly, öröm, pénz, szeretet Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak „túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2017-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: csillogás, fagy, fények, gyertya, hideg, karácsonyfa, melegítsen, segít, szeretet, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.
Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?
Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?
Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.
Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.
Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!
Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: alakul, bátor, erős, különleges, Múlt, önbecsülés, önbizalom, szolgál, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álmom, bölcs, kincsem, mindenem, szeretni, Te, vágy, világom Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!

Te vagy a világom
méltó folytatása,
te vagy legszebb álmom
életre kelt mása.

Te vagy az életem
értelme, gyümölcse,
tanító mesterem,
világ apró bölcse!

Te rajtad keresztül
tanulok szeretni,
megértés tükrén át,
jó felnőtté lenni!

Te vagy a mindenem,
féltve őrzött kincsem,
fontosabb a létben,
hidd el kincsem, nincsen!

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: becsület, boldogulni, cél, különleges, más, mássság, muszáj, örül, sör, szeretni, vállal Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?

Vajon be kell állnom nekem is a sorba,
hogy a becsületen ne eshessen csorba?
Vagy jó, ha kilógok, s vállalom másságom,
és álmaim szerint élem meg világom?
Ugyanazt az utat kell nekem is járnom,
amit megmutatnak, s muszáj azzá válnom?
Vagy kövessem álmom, újat felfedezve,
mint azt, ami mások által van kövezve?
Különleges vagyok, más vagyok, mint mások,
egy dolog motivál, nem is hajthat más ok!
Örülni, szeretni, boldogulni vágyom,
van-e ennél jobb cél széles e világon?

Aranyosi Ervin © 2017-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álmodozás

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álmodozás, Angyalok..., Aranyosi Ervin, csodás, ember, felhők, nap, szeretettel, végtelen, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Álmodozás

Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: hegedű, Holdfény, őszi, sír, szél 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: adj, elképzel, gazdagít, kincs, pénz, szeretet, teremtés, újra, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés

Képzeld, van egy zsáknyi pénzed,
s elköltheted az egészet!
Teljesülhet minden vágyad,
álmod mind valóra válhat.
Nem kell érte semmit tenned,
ha a vágy megfogant benned,
csak egy kicsit mennyben járni,
s magadban a kincsre várni.

Csupán hinned muszáj benne,
s elképzelni, mintha lenne,
mintha két kézzel számolnád,
s vágyaidra szerteszórnád.
Aztán, mikor elköltenéd,
a sors ismét hozná eléd,
hogy a kincsed, hogy a pénzed
adja, miben nem volt részed!

Lenne pénzed újra, s újra,
költhetnéd régire, s újra,
Mindig, s bármit megvehetnél,
mérhetetlen gazdag lennél.
Azt tehetnél, amit akarsz.
s nem kellene hozzá a harc,
nem kellene megszerezned,
csak a vágyad égne benned!

Képzeld el a gazdagságot,
élvezz valóra vált álmot,
s figyeld lelkedben mit érzel,
ha jóban vagy kinccsel, pénzzel!
Élvezd ki, mintha meglenne,
sok örömöt találj benne,
adj belőle bőven másnak,
jó barátnak, kedves társnak!

S a pénzedet teremtsd újra,
vidd magaddal minden útra,
mindenkinek adj belőle,
adj és legyél boldog tőle.
Majd, ha szeretet vezérel,
és már jól bánsz kinccsel, pénzzel,
akkor értelmét is látod,
s gazdagítod a világot!

Csak úgy tudsz a kincsre lelni,
ha képes vagy elképzelni,
ha elhiszed, hogy jár neked,
s szívedben gyúl a szeretet.
Hagyod, hadd áradjon bőven,
s hiszel egy gazdag jövőben,
ahol nem ural a pénzed,
s jól használod az egészet!

Aranyosi Ervin: A képzelet szabad

A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni! Nincs olyan hely, hol szárnyait ne tudná kitárni! Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi, a világ rideg rútságait álmával legyőzi.

Engedd hát szabadon lelked szép madarát, hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát! Álmaidat mindig lássad magad előtt, teremtő Istened hadd repítse fel őt.

A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon, legyen szebb az élet ezen a világon. Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak, szeretet lángjától boldogabbá válnak.

Ne zárd az álmaid soha önmagadba, engedd ki madarad szálljon a szabadba! Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet, váljon valósággá, alkoss róla képet.

Lelked festővásznát magad előtt tartva, képzeleted szárnyán emelkedj magasba. Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol, amitől másoknak áldozatnak látszol.

Ha van képzeleted, teremtő erőd van, azt akarom érezd! Én most erről szóltam, és ha összefogunk, holnap már meglátod, építhetünk együtt emberibb világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra így december közepén! Havat szórnék a szívekre, rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna, érezné, milyen hideg, de amikor elolvadna, ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől lángra gyúlna minden szív, s érezné, hogy szép az élet, és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ csak látszatra oly rideg, de elolvad minden bánat, ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba, rátok is essen a hó! Kapjátok meg üzenetem: – Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel, egy napon majd visszajár. A haragot, amit küldtél, lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól, azt, aminek örülnél, jobb az, mintha másokat csak folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat a világba szerteszét! Szívét használja az ember, ne csak „túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak, ölelést, simogatást! Tedd szebbé az életüket, s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál, érzed majd a melegét! Csodák gyúlnak lángra benned, s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet, a gyengének nyújts kezet, ha így járod szép utadat, földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk, hisz pusztít a haragunk. Mikor pénzre, kincsre vágyunk, s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal, nem élvezünk örömet. Jóból másokat kizárunk: – Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne, be a körbe húzni őt, lelassítva a rohanást, megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek, szebben élni, hogy lehet. Megmutatni milyen az, ha bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni, szeress jobbá másokat. Mert a szeretetlen lélek, az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát, szeretettel töltve meg, add tovább a lelked fényét, hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra, egy út van a szeretet, adj az érző, szép szívedből másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet, egy nap majd visszakapod. Így ereszd be a sötétbe, melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Vagy-e elég erős, hogy szembenézz a nappal, vagy-e elég bátor, hogy szembenézz magaddal! Van-e elég merszed, megismerni végre, fejed felemelni, s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad emelt fővel járni, képes vagy mindig magadért kiállni? Hogy más megbecsüljön, tisztelned kell magad! Saját utad járni, nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy, egyedi és csodás, szebb létet teremthet az ébren álmodás. Hidd el, vágyaiddal mindennap teremtesz, Atyád a világban hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban, ha hiszel a jóban, akkor megláthatod a jót a valódban. Bármire képes vagy, amit csak elképzelsz, mit képes vagy látni, azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál, járj saját kedvedben, csodás ez a világ, élj hát jobban, szebben. Mikor te változol, változik világod, csodássá alakul, ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet, engedd el a múltad, azok leckék voltak, s talán megtanultad. És az eljövőtől sohasem kell félni, élvezd életedet, kezdj el mától élni!

Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!

Te vagy a világom méltó folytatása, te vagy legszebb álmom életre kelt mása.

Te vagy az életem értelme, gyümölcse, tanító mesterem, világ apró bölcse!

Te rajtad keresztül tanulok szeretni, megértés tükrén át, jó felnőtté lenni!

Te vagy a mindenem, féltve őrzött kincsem, fontosabb a létben, hidd el kincsem, nincsen!

Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?

Aranyosi Ervin: Álmodozás

Milyen csodás álmodozni, arany Napot földre hozni, vagy labdázni fent az égben, szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni, madarakkal barátkozni, büszkén nézni a világra, réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni, benne megnyugvásra lelni, és végtelen szeretettel, tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved, ha szeme az égbe réved, megtalálja magát benne, mintha ő is angyal lenne!

Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű, őszi szél jajong… Elszállt a derű, a gondolat csapong. Hol van az a nyár, az elmúlt szerelem, álomként suhant csak át a szívemen.

Sír a hegedű, álmodik az ősz, hulló levelű fák között elidőz. Hol van az a nyár, az elszállt örömök, elmúlt tovaszállt, s én mindent köszönök.

Sír a hegedű, a holdfény táncol, álmom keserű, messze jársz, már máshol. Elfújja a szél a régi kedves dalt, emlék lesz csupán, de a szívembe mart.

Sír a hegedű, őszi szél csapong… A múlté a derű, most szomorú vagyok. Elmúlt az a nyár, a boldog szerelem, nyomokat hagyott megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin © 2017-11-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés

Képzeld, van egy zsáknyi pénzed, s elköltheted az egészet! Teljesülhet minden vágyad, álmod mind valóra válhat. Nem kell érte semmit tenned, ha a vágy megfogant benned, csak egy kicsit mennyben járni, s magadban a kincsre várni.

Csupán hinned muszáj benne, s elképzelni, mintha lenne, mintha két kézzel számolnád, s vágyaidra szerteszórnád. Aztán, mikor elköltenéd, a sors ismét hozná eléd, hogy a kincsed, hogy a pénzed adja, miben nem volt részed!

Lenne pénzed újra, s újra, költhetnéd régire, s újra, Mindig, s bármit megvehetnél, mérhetetlen gazdag lennél. Azt tehetnél, amit akarsz. s nem kellene hozzá a harc, nem kellene megszerezned, csak a vágyad égne benned!

Képzeld el a gazdagságot, élvezz valóra vált álmot, s figyeld lelkedben mit érzel, ha jóban vagy kinccsel, pénzzel! Élvezd ki, mintha meglenne, sok örömöt találj benne, adj belőle bőven másnak, jó barátnak, kedves társnak!

S a pénzedet teremtsd újra, vidd magaddal minden útra, mindenkinek adj belőle, adj és legyél boldog tőle. Majd, ha szeretet vezérel, és már jól bánsz kinccsel, pénzzel, akkor értelmét is látod, s gazdagítod a világot!

Csak úgy tudsz a kincsre lelni, ha képes vagy elképzelni, ha elhiszed, hogy jár neked, s szívedben gyúl a szeretet. Hagyod, hadd áradjon bőven, s hiszel egy gazdag jövőben, ahol nem ural a pénzed, s jól használod az egészet!

Aranyosi Ervin © 2017-11-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni!
Nincs olyan hely, hol szárnyait ne tudná kitárni!
Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi,
a világ rideg rútságait álmával legyőzi.

Engedd hát szabadon lelked szép madarát,
hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát!
Álmaidat mindig lássad magad előtt,
teremtő Istened hadd repítse fel őt.

A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon,
legyen szebb az élet ezen a világon.
Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak,
szeretet lángjától boldogabbá válnak.

Ne zárd az álmaid soha önmagadba,
engedd ki madarad szálljon a szabadba!
Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet,
váljon valósággá, alkoss róla képet.

Lelked festővásznát magad előtt tartva,
képzeleted szárnyán emelkedj magasba.
Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol,
amitől másoknak áldozatnak látszol.

Ha van képzeleted, teremtő erőd van,
azt akarom érezd! Én most erről szóltam,
és ha összefogunk, holnap már meglátod,
építhetünk együtt emberibb világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak „túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

Te vagy a világom
méltó folytatása,
te vagy legszebb álmom
életre kelt mása.

Te vagy az életem
értelme, gyümölcse,
tanító mesterem,
világ apró bölcse!

Te rajtad keresztül
tanulok szeretni,
megértés tükrén át,
jó felnőtté lenni!

Te vagy a mindenem,
féltve őrzött kincsem,
fontosabb a létben,
hidd el kincsem, nincsen!

Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Képzeld, van egy zsáknyi pénzed,
s elköltheted az egészet!
Teljesülhet minden vágyad,
álmod mind valóra válhat.
Nem kell érte semmit tenned,
ha a vágy megfogant benned,
csak egy kicsit mennyben járni,
s magadban a kincsre várni.

Csupán hinned muszáj benne,
s elképzelni, mintha lenne,
mintha két kézzel számolnád,
s vágyaidra szerteszórnád.
Aztán, mikor elköltenéd,
a sors ismét hozná eléd,
hogy a kincsed, hogy a pénzed
adja, miben nem volt részed!

Lenne pénzed újra, s újra,
költhetnéd régire, s újra,
Mindig, s bármit megvehetnél,
mérhetetlen gazdag lennél.
Azt tehetnél, amit akarsz.
s nem kellene hozzá a harc,
nem kellene megszerezned,
csak a vágyad égne benned!

Képzeld el a gazdagságot,
élvezz valóra vált álmot,
s figyeld lelkedben mit érzel,
ha jóban vagy kinccsel, pénzzel!
Élvezd ki, mintha meglenne,
sok örömöt találj benne,
adj belőle bőven másnak,
jó barátnak, kedves társnak!

S a pénzedet teremtsd újra,
vidd magaddal minden útra,
mindenkinek adj belőle,
adj és legyél boldog tőle.
Majd, ha szeretet vezérel,
és már jól bánsz kinccsel, pénzzel,
akkor értelmét is látod,
s gazdagítod a világot!

Csak úgy tudsz a kincsre lelni,
ha képes vagy elképzelni,
ha elhiszed, hogy jár neked,
s szívedben gyúl a szeretet.
Hagyod, hadd áradjon bőven,
s hiszel egy gazdag jövőben,
ahol nem ural a pénzed,
s jól használod az egészet!

Aranyosi Ervin © 2017-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva