Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az egér és az alma

Aranyosi Ervin-az egér és az alma

(Festmény: Ogasawara Ildi

Aranyosi Ervin: Az egér és az alma

Apró kis egérke talált egy nagy almát.
Ezzel legyőzheti éhsége hatalmát.
Néhány napig jó lesz az alma ebédre.
Minden nap jól lakik végre az egérke…

Büszkén gurította, hazafelé futva,
ám a kerek alma nem fért be a lyukba.
Kicsi volt a nyílás, hatalmas az alma,
apróra szétrágni, mikor lesz alkalma?

Mert a macska les rá, kint lenni veszélyes,
mikor a fenevad egérhúsra éhes.
Ám ha segítséget kér más egerektől,
osztozni is illik, s fogy az alma egyből!

Mit lehet hát tenni? Ezen gondolkodott,
s közben megéhezett, hát hozzá is fogott.
Így az alma héját körbe, mind lerágta,
így már betolhatta apró odújába.

Csakhogy az egérlyuk megtelt az almával,
egérke kint maradt a riadalmával.
– Jó, az alma megvan, de ő hol fog lakni,
hol fog az almával kettesben maradni.

Aztán jött egy ötlet, az jutott eszébe,
nem túl messze lakott egy kedves egérke,
aki tetszett neki, kit szívesen látna,
úgy döntött elhívja almavacsorára.

Fel is kerekedett, már a szíve hajtja,
másik egérlyukat rejt a szomszéd pajta.
Az egérleányzó ott lakott magában,
várta a hercegét egérpalotában.

Egerünk sem volt rest, bekopogott szépen,
szép szerelem lobbant, apró kis szívében.
Ha az egérlányka ezt majd viszonozza,
esküvőjük napját még közelebb hozza.

Ha egy szív felizzik, azaz lángra lobban,
jobb ha érzéseit nem tartja titokban.
Jött hát a lánykérés, az egyenes beszéd,
egerekhez méltón, megkérte a kezét.

Így lett hát valóság a kettőjük álma,
meg is volt a lagzi, nagyon gyorsan. Már ma!
Vajon mi lett volna, ha nincs az az alma?
Győzött volna úgy is a szerelem hatalma?

Így e naptól kezdve a lánykánál laktak,
almát enni pedig gyakran átszaladtak,
és ha az almából egy darab még volna,
talán ez a mese sokkal tovább szólna.

Aranyosi Ervin © 2015-01-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző és a festő nevével, valamint  a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A fenti mese, nagyon szép előadásban:
Pintér Zalán második osztályos kis barátom előadásában:

By

Aranyosi Ervin: Esett a hó…

esett a hó

Aranyosi Ervin: Esett a hó…

Milyen apró egy hópihe,
s mennyi van belőle!
Kézen fogva Földre szállnak,
s az fehér lesz tőle.

Betakarják a világot
szépen, szeretettel.
Kihívóan incselkednek
minden kisgyerekkel.

Én most párat összegyúrok,
hógolyókat gyártok,
ezzel lesznek megdobálva
a huncut barátok.

Hóembert is építek majd,
életre is keltem,
hóból készült barátokkal
lesz tele a kertem.

Aranyosi Ervin © 2014-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.

Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik – jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.

E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A verses-meséskönyv megrendelhető:
http://shop.aranyosiervin.com/mikulas-karacsony-hoember

By

Aranyosi Ervin: Első nap az iskolában…

Aranyosi Ervin: Első nap az iskolában

Kedves Nagyi, eljött a nap,
már nagyon vár az iskola.
Köpenyt teríts a vállaimra,
s bátrabban megyek majd oda.

Varázsköpeny segíts tanulni!
Használni jól okos eszem,
Kedves Nagyi, te is meglátod,
anyut is boldoggá teszem.

Tanító néni megtanít majd,
s én boldogan írok, olvasok,
A szomszéd néni csak csodálja,
mikor majd fejben számolok.

Az oviból a sok barátom,
velem jön majd, együtt leszünk,
s okos kis emberekké válunk,
ügyesen rajzol kis kezünk.

Kedves Nagyi, egy kicsit félek,
biztass kicsit, mondj egy mesét.
Mikor te mentél iskolába,
Te is fogtad a Nagyid kezét?

Aranyosi Ervin © 2009-02-14.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó (Tanmese)

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó

Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.

Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból,
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.

Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
– de az egérfogó
csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek
sincs félni valója.
Csak az egérnek rossz,
ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben,
hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,
megnézni mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
  ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel,
jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,
ha már haza vágyott,
a paraszt meg hívta
a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt,
valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít,
a szegény tehénre.

A halotti torra,
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.

Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit
sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
– Okuljon belőle mind,
aki normális!

Igen önző ember,
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
– csak magának “kapar”,
s nem törődik mással.

De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit ember társad
és felebarátod.

Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát,
hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze…

Aranyosi Ervin © 2014-06-12.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvó nénitől

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvó nénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

Aranyosi Ervin © 2014-04-07.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi

Csokinyuszit kaptam.
Elbánok-e véle?
– Ezt most leharapom!
– súgtam a fülébe.
Ő nem tiltakozott,
én elkezdtem enni,
de hogy mért kellett
ezt kamerával venni?

A kezemben olvadt,
többi meg a számban.
Csokis is lett minden
a gyerekszobában.
Szüleim csak lesték,
csokim hova tűnhet,
a produkciómtól
lett még szebb az ünnep!

Aranyosi Ervin © 2014-04-19.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Törpeváros, gombaházak ablakában fény ragyog.
Amikor az erdőt járom, az óriás én vagyok!

A gombákat jól megnézem, nem szedem le, ha lakott!
Figyelem, hogy tettek-e rá ajtót, avagy ablakot?
Nem bántom a kis törpéket, ők sem ártanak nekem,
és ha látok néha egyet, kíváncsian figyelem.
Ha észrevesz, integetek, így kívánok szép napot.
Ő is visszaint illendőn, s meglenget egy kalapot.
– Azért szólok, ha erdőn jársz, lábad elé jól figyelj!
Ha törpét látsz, s gombaházat, lépésedre jól ügyelj!
Szeretettel figyeld őket, csodáld apró életük,
hidd el, – jó, hogy ők is vannak, gazdagabb a lét velük!

Aranyosi Ervin © 2014-03-03.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

a megijesztett nyúlAranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

Cézár barátom mellettem feküdt,
s a valóság egy percre tovatűnt.
Meséltem neki egy történetet,
s mikor a mese odáig érkezett,
hogy: – Nyúl fut a réten… – lám csak az ebadta,
úgy mintha látná, tüstént megugatta.
S hiába mondtam: – Csitt, ez csak mese,
s nem igaz tán, még a fele se!
Drága kutyám csak ugatott tovább,
s a mesenyúl ugrott is akkorát,
s kapta magát, oly gyorsan elszaladt,
hogy mesénkben már nyoma sem maradt…

Majd jött az éj, s Cézárom álmodott,
Futott a réten kereste a nyulat.
Majd megtalálva, a nyúlra frászt hozott,
s láttam álmában milyen jól mulat.
A nyúl felugrott, s gyorsan futni kezdett,
Cézár nyomában futott lelkesen.
A játékban csupán ez volta a kezdet,
s nem tudta azt, hogy álmát meglesem.
A kutyám gyorsabb volt ám, mint a nyúl,
könnyen beérte, s felette megállt,
s a nyúl lapult, s megbújt ártatlanul,
mert menedéket többé nem talált.
Cézár leült és nézte csendesen,
meghatotta  az apró nyafogó.
Majd megpaskolta hátát kedvesen:
– Na, nyuszikám, most te vagy a fogó!

Aranyosi Ervin © 2014-01-01
  A vers megosztása, másolása,
  csak a szerző nevével és a vers címével
  együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-mese

 

parazsloAranyosi Ervin: Álom-mese

Álomország tengerpartján,
egy manógyár működött.
Kis manócskák gyártották
az álmot hozó mű-ködöt.
Ám a mű-köd nem olyan volt,
mint egy hűvös lehelet,
hanem olyan, mely elaltat,
minden álmos gyereket.

Meglátod, majd mesém végén,
álom manó rád talál,
álomködöt fúj szemedre,
s elszenderülsz mára már.
Amíg alszol, álom manó
vigyáz majd az álmodra,
s úgy érzed, hogy akit szeretsz,
mind ott lesz majd álmodban.

Feküdj csak le, s a párnádra
hajtsd le buksi fejedet.
Megérkezett manóktól,
az álmot hozó lehelet.
Karod, lábad elnehezül,
lecsukódik a szemed,
meseszánján megérkezik,
a jó öreg Képzelet.

Ő fog most már elkísérni
végig, hosszú utadon.
Sok kalandban lesz majd részed,
s elkerül az unalom.
Ülj csak fel a meseszánra,
– messzi földre elrepít,
bejárhatod a világot,
– vissza sem térsz reggelig!

Száll a szánkó, mert húzza egy
tűzről pattant, parázs ló,
– kit az égen, fent repülni,
tanított egy varázsló.
Megkerülitek a Holdat.
A Hold fénye nem vakít.
S lám a Holdon megpillantasz,
integetni valakit.

Olyan ismerős az arca,
– ugyanolyan, mint neked,
és most végre felismered,
– tükörképed integet!
Visszaintesz, – ám a szánkó
tovább repül, meg nem áll.
A Tejúton száguld veled,
mintha csillag lenne már.

Hullócsillag, ami repül,
csak hát éppen felfele.
Álomország határáig
eképp juthatsz el vele.
Álomország kapujában
várnak már az angyalok.
Egyik zenél, hárfán játszik,
másik körbeandalog.

A szemében mosoly bujkál,
szemedbe néz, s felkacag.
Felkap, feldob, és te repülsz,
mint az égi madarak.
Együtt szálltok fenn az égen,
Te, s persze az angyalok.
Álomország túl nagy ahhoz,
hogy bejárhasd csak gyalog!

Repülsz, repülsz könnyű szárnyon,
elrepít a képzelet.
Tudod milyen boldog lennék,
ha ott lehetnék én veled?
Ám most te rád vár a csoda,
Álomország téged vár.
Manócskák nyüzsögnek benne,
mulatnának régen már.

Angyal zenekar, ha játszik,
minden lélek táncra kel.
A meghívód meseszán volt,
így jöttél e bálba el.
Szól a zene, indul a tánc,
sok sok kis láb toporog,
kéz a kézben körtánc indul,
minden szív együtt dobog.

Könnyed lépés jobbra-balra,
oly gyorsan meg tanulod.
Másoknak is tanítsd majd meg,
ha emlékszel, ha tudod.
Forog a tánc körbe-körbe,
varázsos a pillanat,
gyorsan szállnak itt az órák,
sajnos időd elszaladt.

Megérkezik álomszánod,
és az öreg Képzelet.
Csomagold be ezt az álmot,
s otthon elmesélheted.
Visszaülsz a meseszánra,
parázs lovad szállni kezd.
Leszánkáztok a Tejúton,
jó volt kipróbálni ezt!

Lassan, lassan földet értek,
s véget ér az éjszaka
Kedveskedve ébresztget
az Anyukádnak szép szava.
Reggelinél meséld majd el,
merre jártál álmodban,
bár lehet, hogy ezt a mesét
én is csak úgy álmodtam…

Aranyosi Ervin © 2013-12-24
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével együtt lehetséges
Minden jog fenntartva