Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Öltözz fel hóember,
hideg ma a reggel,
dacolj a hideggel,
a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember,
sáladat tekerd fel,
seprűd ne ereszd el,
integess a kezeddel!

Amikor hull a hó,
az élet szép,
az öreg télapó
kedves vendég.

Öltözz fel hóember,
vastagabb kabát kell,
lapogatlak kezemmel,
hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád,
vastag hó borul rád,
nagyra nő a ruhád,
nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Egymást nézik a mában is,
pedig sok minden változott.
Az élet gonddal volt teli,
de annyi szépet is hozott!

Az érzés szívükben maradt,
örökké összetartozás!
Egy döntés volt az elején,
egy közös elhatározás!

Mert fontos volt a szerelem,
amely szívükben ragyogott,
s szemükön látszik szüntelen,
s így hagyott arcukon nyomot!

Mert bármi jól megoldható,
legyőztek minden akadályt,
a bántó orvosolható,
elviselték, ha néha fájt!

De inkább több volt, ami szép,
s megélték a napi csodát,
szebbítve egymás életét,
szívük melegét adva át!

Őrizték egymást jólesőn,
gyakori volt az ölelés.
Emlék-kincseken merengőn,
a sok szépre emlékezés.

Tisztelet volt és szeretet,
szövetségük életre szólt,
a Nap csak rájuk nevetett,
szívük egymásnak válaszolt!

Aranyosi Ervin © 2024-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Lassan búcsúzik a nyár,
s fáj a szívem,
emléked itt marad,
ne felejts el majd
pár sort írni nekem,
és nyomd rá csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Refrén:
Ha látom, kint a napfényt,
újra hallom a hangodat,
és mindig csak azt szeretném,
hogy lássam szép arcodat!

Hiszen rólad szól a nyár,
itt vagy velem,
lelkedből ragyog a Nap,
és nincs is szebb talán,
a Földön nekem,
ha érzem csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Aranyosi Ervin © 2024-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kuty-tyú

Aranyosi Ervin: Kuty-tyú

Úszik, mint hattyú a vízen,
ám ha meglát, megugat,
szárazföldön négy lábon jár,
vagy szárnyon tesz meg utat.
Csőre nincsen, de szájával
megcsipked, ha nem vagy jó!
Ha vizet lát rögtön úszik,
mint egy fenséges hajó!

Aranyosi Ervin © 2024-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó ebédhez szól a versem…

Aranyosi Ervin: Jó ebédhez szól a versem…

Halásztelek nincs túl messze,
finom vers lesz az ebéd!
Verseimből egy nagy tállal,
teszek én ma le eléd!
Lesz zamata, finom íze,
ínycsiklandó illata,
jóllakató beltartalma,
jóízű pillanata.
Körül üljük majd a kondért,
s mindenkinek bőven jut!
Mennyi éhes lélek lesz ott?
Azt együtt megláthatjuk!
Ücsöröghetsz otthon éhen,
de eljöhetsz, várunk rád!
Mócsingosat nem is hozok,
a rágósat már unnád!
Csupa könnyed, kedves verssel
traktállak majd, ha lehet,
amelyekből nem hiányzik
a derű, a szeretet!
Hadd kívánjak jó étvágyat,
főzök elég adagot,
vedd magadhoz, lakj jól véle,
éhes majd nem marad ott!

Aranyosi Ervin © 2024-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dilemma

Aranyosi Ervin: Dilemma

(Egy hölgyolvasó kérdésére válaszolva)

Egy szeretőt szedtél össze magadnak,
s bár jó vele, kétségeid maradnak?
– Mitől lehet a lelkiismeret-furdalása?
Mert otthon várja, hű és kedves társa?

S benned mit lát vajon, ha kérded?
Szeret talán és folyton csak ígérget?
Kalandnak néz, vagy újabb trófeának?
Te pedig bedőlsz minden szép szavának?

A kérdés az, meddig mehet e játék?
Végül is jól jön pár apró ajándék?
Az együtt töltött idő, az szép neked?
Kezeld helyén, s gondold át életed!

Mi is a célod, mit akarsz elérni?
Átjáróház vagy, kin átfut néhány férfi?
Vagy más a terved, kis családra vágynál?
Lépj rajta túl, ne maradj meg az ágynál!

Ha attól félsz, hogy másnak úgy se kellesz,
– igazad lesz, s a gondolatból terv lesz!
Képzeld el inkább magadnak azt a férfit,
ki veled együtt kis családot épít.

Otthont teremt, s nincs lelki-furdalása,
aki szeret és rá se nézne másra,
meglátja benned, mire mindig vágyott,
álmodd meg őt, s hidd el , hogy megtalálod!

Aranyosi Ervin © 2013-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

A valóság félelmetes?
Az igazság is néha az?
Rémiszt a lét, s utat keres
a szívedhez az, ki igaz!
Álomvilág vesz most körül,
s ha rémálommá változik,
annak a sötétség örül,
ha a lélek elkárhozik!

A valóság félelmetes?
S lehet, hogy nem is ismered,
hisz mások írják életed,
s a lét csak történik veled!
Hamis világ vesz csak körül,
amit közösen álmodunk,
másoktól kaptuk örökül,
s lehet, nincs saját lábnyomunk!

Ébredni kell, teremteni,
legyen valóság végre már!
Legyen világunk emberi,
amely egy szebb jövőre vár!
A valóság félelmetes?
Teremtsünk végre másikat!
Tegyük már naggyá nemzetünk,
ahol a lélek él, s vigad!

Aranyosi Ervin © 2024-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Mutasd világodnak valódi arcodat,
ne álarcok mögül vívd napi harcodat!
Vállald fel magadat, az légy, ki benned él,
aki világának csak őszintén zenél!

Ne viselj álarcot, úgyis leleplezik,
s ne élj sose mások elvárása szerint!
Hasonló, szép lelkek könnyen megtalálnak,
mutasd meg valódat ennek a világnak!

Ne viselj álarcot, ne állj be a sorba,
jellemed varázsán ne eshessen csorba!
Csak őszinteségtől javulhat világod,
melyben minden percben lelked tükrét látod!

Vállald fel magadat, írd magad a sorsod,
a jövődnek magját lelked mélyén hordod!
Ha az igazságot ápolod és véded,
visszaigazol majd téged is az élet!

Merj hát magad lenni, lelked megmutatni,
másoknak fényedből tiszta szívvel adni!
Peregjen le rólad bántás, irigykedés,
vedd észre, manapság, az igaz ember kevés!

Legyél hát te igaz, és lelj követőkre,
gondolj holnapodra, sokkal szebb jövődre!
Ne hordj mások által elvárt, rút álarcot,
hisz hazugok ellen úgysem nyerhetsz harcot!

Aranyosi Ervin © 2024-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Szeresd önmagadat, hisz Teremtőd szeret,
sosem bánna rosszul, megvetően veled!
Bárcsak képes lennél önmagad szeretni,
magad tudatosan, boldogabbá tenni!

Ha szereted magad, azt más lélek érzi,
egész más szemmel fog ő is reád nézni!
Változik világod, lesz kisugárzásod,
és mások lelkében, ennek tükrét látod!

Ki szereti magát, sohasem beképzelt,
nem öntelt, magáról, valóságost képzelt.
Ismeri önmagát és van önbizalma,
tudja, mások fölött, úgy sincsen hatalma.

Meg kéne tanulnunk igazán szeretni,
az élő világhoz szívvel közeledni!
Meglátni, megélni az igazán szépet,
amit elénk tálal nap mint nap az élet!

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

Aranyosi Ervin © 2024-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva