Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Embertelen világban


Aranyosi Ervin: Embertelen világban

Okostelefonon lebutítva látod,
hogy veszik el tőled lassan a világod.
Írásjelek helyett, kis ikonok vannak,
ne adjanak munkát megfáradt agyadnak!
Nem kell gondolkodni, csak tenni a dolgod,
hisz a ma embere a kütyüktől boldog.
Fontos: legyen mindig, amit birizgálhatsz!
Kiürített aggyal robottá is válhatsz!
Okos a sok kütyü, te vagy lebutítva,
tákolt magyar nyelvet olvashatsz leírva.
Tele „Inglis” szóval, szókifacsarással,
gőgicse beszéddel, s lassan minden mással.
A szép, helyesírás ma már nem is számít,
a rosszul leírt szó, a részünkké válik.
A kezünkkel írni lassan elfelejtünk,
még a kevésbe is sok-sok hibát ejtünk.
Okos kütyüibe befordult az ember,
s nem tud mit kezdeni már a szeretettel.

Szeretném, ha mégis másképp alakulna,
és a világ újra virágba borulna!
Éltetnénk a szépet, jó emberré válnánk,
tenni szebb jövőért bensőnkből próbálnánk!
Újra megtanulnánk szívünkből szeretni,
emberibb világban tisztán, jónak lenni!
Hinni önmagunkban, s nem sikerben, pénzben,
mely az önvalónkat nyeli el egészben.
A pénz csak egy eszköz, s nem uralhat minket,
látnunk kéne végre valós kincseinket!
Mert szeretni jöttünk, örömöt találni,
megélni a létet, jó emberré válni!
Együtt és egymásért tenni tiszta szívvel!
Jó útra találni szeretettel, hittel!
Emberséges módon bánni a világgal,
méltón együtt élni állattal, virággal.
Élni, s élni hagyni, egymást felemelni,
életünk értelmét nap, mint nap meglelni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emelkedj magasra!


Aranyosi Ervin: Emelkedj magasra!

Emelkedj fel a gondjaid fölé,
a felhők mögött lásd meg a napot!
Ne bújj a múlt rút árnyai közé,
s az éltető fényt tisztán láthatod!
Érezd a lét szeretet-melegét,
mely felemel, s könnyű szárnyán repít!
Légy önmagad, sorsod maga a lét,
s szemed elé élhető célt vetít.

Emelkedj fel, ne ülj a porban lent,
éld meg a létet, vállald önmagad!
Érezd szíveddel mennyi jót jelent,
mikor a lélek szárnyal, mert szabad!
Ha teheted, ne indulj egyedül,
baráti lelkek elkísérjenek!
Élvezd a békét, ha válladra ül,
s engedd, hogy boldog percek érjenek!

Emelkedj fel és láss messzebbre el,
láss többet ebből a csodaszép világból!
S ha lelked majd, belső hangra figyel,
gyógyulhatsz is, mert e hang lelket ápol.
Ha fenn szárnyalsz nem húzhatnak a mélybe,
s békében hagy a lent még zord világ!
Elindulhatsz egy szebb jövő elébe,
mely ott az úton fog majd várni rád!

Aranyosi Ervin © 2021-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelmet keresve


Aranyosi Ervin: Értelmet keresve

Mi lehet a hosszú, boldog élet titka?
Nem kell abbahagyni korán az életet!
Persze, a száz éves manapság is ritka,
de ők bizonyítják, azt, hogy még lehet!
Lehet hosszan élni, tartalommal töltve,
bölcsességet adva másoknak is át,
minden betegségre a nyelvet kiöltve,
s megosztva másokkal mindazt, amit lát.

Értelmet keresve, sosem unatkozva,
tanítgatva mást is, úgy, ahogy lehet,
felszedett jó tudást másokkal megosztva,
amely a világnak hasznára lehet.
Amiből tanulva változik az élet,
értelmet nyerhetnek a hétköznapok,
amitől gazdagabb, s könnyebb lesz a lélek,
mikor jóérzésből adok és kapok!

Nemcsak időhúzás a hosszú élet titka.
Értelmet keresni, ez lenne a cél!
Ne legyen az élet rabság, bús kalitka,
érezze az ember, hogy igazán él!
Hiszem, nem tengődni, de álmot szőni jöttünk!
Legyen lelkünk vászna díszekkel teli!
Egy hosszú életre szerződést kötöttünk,
amelynek a módját lelkünk megleli…

Töltsük meg a létet élő tartalommal,
élvezzük a percet, legyen a miénk!
Merjünk élni bátran, minden alkalommal,
s váljon gazdagabbá itt, e földi lét!
Engedjük a szívünk őszintén szeretni,
viseljük arcunkon legszebb mosolyunk,
s legyen okunk mindig jókedvűn nevetni,
s legyünk büszkék arra, hogy emberek vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk csak vidámak!


Aranyosi Ervin: Legyünk csak vidámak!

Legalább, míg élünk
legyünk csak vidámak!
Ráér azután majd
ránk ülni a bánat.
Szomorúság, rossz kedv,
kelljen a halálnak,
inkább éljünk vígan
nap, mint nap a mának!

Lelkünkben csendüljön
kacagás és ének!
Orrukat ne hordják
mélyen, csak a vének!
Míg szívünk fiatal,
míg álmaink élnek,
addig a lelkünkben
angyalok zenélnek!

Élvezzük ki percét
a nap mosolyának,
természet erői
mind javunkra válnak,
pillangók, madarak
a vállunkra szállnak,
üzenetét hozzák
egy élhető világnak!

Vigadjunk, örüljünk,
szeretni születtünk,
Isten gyermekei,
utódai lettünk,
és ha jól csináljuk,
igazol majd tettünk,
ha egy csepp világot
is jobbá szerettünk!

Nem kell megküzdenünk
a világ sodrával,
a ránk terhet rakó
napi hazugsággal,
s nem is kell naponta
rettegésben élni,
nem azért születtünk,
nem kell folyton félni!

Örülnünk kell inkább,
egymást felemelve,
a lelkünk vezessen,
ne rettegő elme!
Lépjünk túl a félszen,
jó érzéssel telve,
magunk rezgésszintjét
magasra emelve!

Az élet igazol,
ha van rálátásunk,
ha nem lent a mélyben
magunknak sírt ásunk,
hanem fenn szárnyalunk,
hogy mindent át lássunk,
fentről nézve, hiszem,
lehet rá hatásunk!

Legyünk hát vidámak
és elégedettek,
legyünk jól szeretők,
s viszont szeretettek!
Minősítsenek csak
jót akaró tettek,
melyek értünk vannak,
és általunk lettek!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Hartman Judit festménye

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Valami fontosat
tudhat az én manóm,
s teszi is a dolgát
szépen, jót akarón.
Az ő paprikái
vígan mosolyognak,
ezt tartom csodának,
igen nagy dolognak!

Mert Paprika Jancsi
sok mosolyt varázsol,
s odavan a lelke
mások mosolyától.
Az ő képéről sem
lehet letörölni,
s a paprikáinak
nagyon tud örülni.

A paprikáira
a Nap szebben ragyog,
s ettől jobban nőnek,
ezért lesznek nagyok,
héjuk a napfénytől,
lesz igazán fényes,
ez már rég nyílt titok,
csak így lehetséges!

Paprikák gyökere
folyton vízben ázik,
a manónk egész nap
viccel és mókázik!
Egyszer, nagy titokban
meg is lestem őket,
s jól megmosolyogtam
a vidám nevetőket.

Nem akad más dolguk,
csupán nagyra nőni,
levegőt beszívni,
aztán fészkelődni,
nevetni, hogy látsszon,
a boldogság rajtuk,
ettől lesz olyan szép,
jól felfújt alakjuk.

A testük megtelik
tiszta levegővel,
jó édeskés ízzel,
erük, meg erővel!
Ezzel teszik később
finommá az ételt,
ezt alátámasztja,
ki ma jót ebédelt.

A paprikák bizony
varázsolni tudnak,
amikor az ember
konyhájába jutnak.
Távoli rokonuk
a jó paradicsom,
ezért a kettőjük
közös főztje finom!

A paprika belül,
ha megnézed üres,
sok apró mag lakja,
ami nagyon ügyes,
mert ha szerte szórjuk
odakint a kertben,
megjelenhet szépen,
a magból kikelten.

Kis gyökeret ereszt
azzal kapaszkodik,
szép zöld szárat növeszt,
s az sem panaszkodik,
lesz neki levele
és később virága,
és a manónk védi,
senki meg ne rágja!

Már a virágok is
vígan mosolyognak,
hála a napfénynek,
Paprika manónknak!
Paprika virágát
rovarok porozzák,
és, hogy mosolyogjon,
meg-megcsiklandozzák.

Ebből is látszik, hogy
mindig van rá oka,
hogy a nagyvilágra
villanjon mosolya.
Beporzott virágot
a mi manónk óvja,
az ágyások között
hosszú útját rója.

Virágból termés lesz,
s vigyázni kell nagyon,
óvni kell hidegtől,
nehogy lehervadjon!
Apró kis arcára
víg mosolyt kell csalni,
és hogy nagyra nőjön,
nagyon kell akarni!

A paprika manó
erre nagyon ügyel,
ezért szép a termés,
öntözi derűvel!
Ahol manó nincsen,
ott, bizony nem terem,
ezért is olyan jó,
hogy van manóm nekem!

Aranyosi Ervin © 2021-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néhány szó a magyar nyelvről


Aranyosi Ervin: Néhány szó a magyar nyelvről

Tudod, a magyar nyelv könnyen használható,
teremteni KÉPES, mert képet alkotó.
Szóval megMAGYARáz, körülír, pontosít,
szép szavakkal árnyal, s közben szóval tanít.
Sokszínű, részletes, nagyon kifejező,
világot alkotó, rosszat leleplező.
Minden magyar ember, teremtéshez kapta,
s csak a magyar érti, mit értesz alatta.
Édesanyánk nyelve, hisz tőle tanultuk,
s ha elvész, majd vele odavész a múltunk.
Hiszem, őriznünk kell, szépen megbecsülni,
helyesen használva, „nem hagyni kihűlni”!
Gondolatunk tükre, alkotás alapja,
mindennapi létünk savát-borsát adja.
Merd használni bátran, okkal lett a tiéd,
ízes, szép szavaktól gazdag a földi lét!
Mondd ki, amit gondolsz, beszéljünk egymáshoz,
teremtsük világunk, a magyar szó mást hoz!
Benne örökségünk, hazánk, s szívünk kincse,
ne hagyd hogy a MAGYAR a nyelvét elveszítse!

Aranyosi Ervin © 2021-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulok repülni


Aranyosi Ervin: Tanulok repülni

Valóban jól látod, tanulok repülni,
nem tudok én nyugton, a fenekemen ülni!
Igaz nincsen szárnyam, csak akaraterőm,
próbálkozom tehát, futva, reménykedőn.
Mert a madarak is felszállnak az égre,
követném hát őket, s utolérném végre.
Már rövidebb távon sikerül is nékem.
Egyszer csak meglátod, szállok majd az égen!

Aranyosi Ervin © 2021-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Ne rakj matricákat hozzászólás helyett,
az nem jó semmire, csak foglalja a helyet!
Inkább néhány szóval, mondd el véleményed,
s ha versem olvasod, hálás vagyok néked!

GIF-ek és Emojik, idegen ikonok,
zavarja az érzőt, kinek lelke konok,
aki magyar szónak tud szívből örülni,
az idegent eztán ki fogja törölni!

Bugyuta képecskék, pont, akár a kártya,
az ördög butító ócska bibliája,
melyeken keresztül a sötétség terjed,
segíts, állítsuk le ezt a gerjedelmet.

Villódzó képernyő, csili-vili képek,
amit kitaláltak igénytelen népek,
ne menjünk utánuk, mint egy buta csorda,
ne álljunk mögéjük be egy sivár sorba.

Legyalult agyakból gondolat nem támad,
ne bántsd a képekkel tiszta aurámat,
inkább szép szavakkal, magyar nyelven szóljál,
versemre – légy szíves – szóban válaszoljál!

Aranyosi Ervin © 2021.07.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni


Aranyosi Ervin: Jó lenne együtt álmodozni

Álmodoztam egy új világról,
és hittem is benne boldogan,
a szeretetem majd más szívekben,
életre kel és megfogan.

Álmodoztam az igazságról,
hogy végre mindre fény derül,
hogy világunkra a megértés vár,
s lelkünkre végre béke ül.

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Álmodoztam a tiszta fényről,
ahogy majd szívekbe költözik,
álmokat szőttem egy szebb világról,
ami majd fénybe öltözik.

Álmodoztam a gondolatról,
mit szép érzések hatnak át,
a lelkünkben élő, fénylő Napról,
bárcsak az álmom hatna rád!

Refrén.
Jó lenne együtt álmodozni,
valóra válnak álmaink,
egymás lelkébe csak jót hozni,
hogy teremthessenek vágyaink,
hogy teremthessenek
vágyaink.

Aranyosi Ervin © 2021-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék


Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Elindul a kas,
a bányász oly nyakas,
a bánya széngyomrába
már mélyen váj a vas.
Szénpor festi az arcokat,
látod a feszülő izmokat,
a bányászok megvívják
mindennapi harcukat.

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Vers:
Imbolygó lámpák fénye
festi a szénfalat,
a kas indul a mélybe,
lassanként halad.
Bányászokkal telt népesek,
indulnak lassan el,
a kaparók, a szalagok,
mind-mind életre kel.
A réselőgépek hangosan
mind munkába állnak,
ismerős arcok nem soká
fekete maszkká válnak.
Koromfekete arcokon,
komorság mégsem látszik,
beindul a termelés,
s az arcokon mosoly játszik.
Minden izom megfeszül,
a bányász mind teret nyer,
s a bánya drága kincseit
kinyeri az EMBER!

Olykor reánk sötét borul,
tragédiák is értek,
együtt szálltunk a mélybe le,
s kihunytak élő fények.
Sújtólég, vagy beomlás,
gyilkolt le jóbarátot,
kikkel nem találkozom,
kiket többé nem látok.
Bányászhősök, testvéreink,
bajtársak sok csatában,
akik nincsenek már közöttünk,
űrt hagytak sok családban.
Ám lelkünkben élnek tovább,
őket sosem feledjük,
egy részük mindig itt marad,
kedves emlékként bennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Mi itt vagyunk még néhányan,
és ünnepeljük őket,
a bajtársakat, a hősöket,
a korán elmenőket.
Emlékszünk a holtakra,
kiket elvett a bánya,
az egészségét, életét
elveszett sok barátra.
Emlékünkben tovább élnek,
s mi életben tartjuk,
mert hiányoznak,
és elfeledni sohasem akarjuk.
Összeállnak lelkünkben
a közös, szép emlékek,
s amíg élünk biztosan,
szívünkben tovább élnek!
Találkoznunk kell újra majd,
s a múlt felsejlik bennünk!
Most búcsúzunk, de jövőre,
ugyanitt kell lennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Bajtárs, testvér, jóbarát,
újra visszavárunk,
és tisztelgünk a múlt előtt,
újra bányásszá válunk.
Az érzés, ami összetart,
sosem érhet véget,
jó szerencsét kívánunk
erőt, meg egészséget!

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Aranyosi Ervin © 2021.07.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva