Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
9

By

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
7

By

Aranyosi Ervin: Állatkert

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg „szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Az ember mindent megtesz
azért, hogy szeressék!
Álruhába bújik,
hogy másoknak tetsszék.
Így éli életét,
szokásokat felvesz,
a külső ruhája
megfelelés jelmez.

Színjátékot játszik,
más életét éli,
boldogabbnak látszik
– néha úgy is véli!
Ám sosem teheti,
mire szíve vágyna,
hiszi akkor lesz jobb,
ha más kedvében járna!

A társadalomban
beáll csak a sorba,
hogy a „becsületén”
ne eshessen csorba.
Ám a szerepjáték,
hatalmas nagy teher,
és a túl vállalás
a lábunkról lever.

Hány álom vész kárba,
mert: – Csodára várok,
s azon gondolkodom,
mit szólnak majd mások?
Ez a rossz gondolat,
hány akadályt emel,
ami célok helyett,
mellék útra terel?

Siker, pénz, csillogás,
ezek ma a mércék,
s hiába tehetség,
vagy kiváló érzék,
nincsen elismerés,
ha nem azt csinálod,
amit elvár tőled,
környező világod.

Mit gondolnak rólam,
mit fognak majd szólni?
Tetteimre mások
fognak válaszolni?
Meg tudok felelni
kényes elvárásnak,
és ha nem sikerül,
örökre elásnak?

Inkább tedd a dolgod,
mire lelked késztet,
mitől szíved boldog,
éld meg saját léted!
Lesznek majd olyanok,
akik melléd állnak,
s tőled csak egyénit,
saját kincset várnak!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, Szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind lenéznek minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
átcsap fejünk felett tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
3

By

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Száz éve már, hogy széjjel tépték,
drága hazám szép testedet.
Acsarkodva és meggyalázva,
martak az áruló ebek.

A gyáva népek fogtak össze,
nehogy újra nagyok legyünk,
hagyták, hogy földünk vér fürössze,
– csak Európa volt ellenünk!

Népünket vitték háborúba,
mihez nem is volt sok közünk,
s döntötték lelkünk szörnyű búba,
mert rossz szövetséget kötünk.

Hiénák közt, elárvult nemzet,
megtűrtként éli életét.
Gyalázat szülte nekünk eztet,
egy hazug kor ítéletét.

Turulmadár kitépett szárnnyal,
nem képes szállni szabadon,
édes hazám szétszakítottak,
s folyton a kés van nyakadon.

Száz éves már e hazug rablás,
s a gyáva tolvaj ünnepel.
A szív fájdalma – nem marad más –
elégtételt népünk se lel.

A világ képes bűnben élni,
mely testvéreket szétszakít,
és nem tudunk sorsot cserélni,
mert igaz jog nem létezik!

Az árulókat megbűnhődtük,
s az igazak ma is rabok,
és elnyomás van ősi földön,
és fogynak csak a magyarok.

Mint elhagyott szép, büszke várat,
amit repkény, bozót benő,
úgy ül nyakunkon a gyalázat,
s kifut lelkünkből az erő!

Száz éves gyászban, feketében,
lehajtott fejjel lépkedünk.
Ébredni kéne drága népem,
hősök voltunk, mi lett velünk?

Másokra szállt az ősi jussunk,
rabok vagyunk, nem szabadok!
Ha akarják, hogy szertefussunk,
én akkor is itt maradok!

Őrzöm hazám még élő részét,
vigyázom, az még meglegyen,
az emberiség alja többé
velünk ilyet nehogy tegyen!

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
3

By

Aranyosi Ervin: Varjú, vagy cica?

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Varjú, vagy cica?

Varjúnak álcáztam csendben önmagamat,
ki hirtelen rám néz, láthat egy madarat…
Ám ha figyelmesen megnézi e képet,
rögtön felfedezi, hogy ez egyszer téved!
Én nem varjú vagyok, nem fekete madár,
mellyel ősszel, télen tele van a határ.
Amit csőrnék nézel, az bizony a fülem,
tán nem is jönnél rá egyedül, nélkülem.
Ülök a konyhában, s várom a kajámat,
nézem, jön a gazdi? Vagy sokáig várat?
Ő csinálta rólam ezt a fura képet,
én korgó gyomorral vártam az ebédet!

Aranyosi Ervin © 2020-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
2

By

Aranyosi Ervin: Előttünk a nagyvilág…

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Előttünk a nagyvilág…

Ez az élet csak álom,
és ha szebb jövőbe vágyom,
végig játszom a dallamát,
jó lenne, ha hallanád,
s elkísérnél majd
egy hosszú útra.

Ez a dal bennem éled,
de megosztom most véled,
álmodd hát ezt az életet,
képzeld el, hogy szép lehet,
és megújulhat,
s megszépülhet újra.

Refrén:
Előttünk a nagyvilág,
annyi minden vár mi ránk,
tárd ki szíved ablakát,
szárnyat ad a képzelet,
álmodj boldog életet,
hagyd a múltat éld a mát!

Nézz büszkén önmagadra,
ha az érzés elragadna,
felkapna a képzelet,
és én is repülnék veled,
s a dal felszállna,
s bennünk lángra gyúlna.

Refrén:
Előttünk a nagyvilág,
annyi minden vár mi ránk,
tárd ki szíved ablakát,
szárnyat ad a képzelet,
álmodj boldog életet,
hagyd a múltat éld a mát!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
31

By

Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

A térerő a lánc,
és fogva tartanak.
Teszed, amit látsz,
de nem adod önmagad!
Földhöz köt az elméd,
nincsen saját szavad,
igazán sohasem voltál,
sosem leszel szabad!

Szerte szórod pénzed,
semmid sincs neked,
epekedve nézed,
a márkás kincseket.
Tükrödnek tört darabját
szépen felszeded.
Része vagy a tömegnek,
de senki sincs veled!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád

Hullámok hátán ülsz,
de egyre húz a mély.
Súgják csak vásárolj,
hogy izgalmat cserélj!
De mindez rémálom,
csak káprázat és kéj.
Hírekkel bombáznak,
nem hagyják, hogy remélj,

Ne hagyd a mocskot
tovább szórni rád!
Változzon élhetővé
tetőled a világ!
Éld saját életed,
amíg még élheted,
amíg van léttered,
amíg még ébred benned vágy!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád!
Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
30

By

Aranyosi Ervin: Zokni kutya

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Zokni kutya

Pulikutyus vagyok,
úgy hívnak, hogy Zokni,
vidám természetem
nem nem nehéz megszokni.
Köszönni is tudok,
szépen, illendően.
Akit megkedvelek,
vidámabb lesz tőlem.
Nálam a köszönés,
úgy szokott kinézni,
aki lát – szándékom –
rögtön tudja, érzi.
Nyelvemet kinyújtom,
fogamat mutatom,
a jobb mellső praclim
a kezébe adom!
Nem régen keltem fel,
még nem fésülködtem.
Már hosszú szolgálat
áll – bizony – mögöttem!

Aranyosi Ervin © 2020-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »