Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
23

By

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek…
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By

Aranyosi Ervin: Az élet ízei

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az élet ízei

Meséltem egy viccet, de nem érti senki.
Nem tudnak a viccen jóízűt nevetni.
Szomorkodnak inkább, bánatosan néznek.
Mintha nem éreznék az ízét a méznek.
Öröm és vidámság, ez az élet sója,
s ki az élet útját keserűen rója,
annak ily fancsali, savanyú a képe,
s nem tudja a választ, hogy az élet szép-e?

Aranyosi Ervin © 2016-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
1

By

Aranyosi Ervin: Éld a lét szebbik oldalát!

Category: dalszöveg, Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás

éld a lét szebbik oldalát
Aranyosi Ervin: Éld a lét szebbik oldalát!

Ha elvesztetted minden álmod,
s üres, sivár az életed.
Ha élet célod nem találod,
mit ad az élet még neked?
Ha úgy hiszed, hogy ez a sorsod,
– hát eltévedtél valahol.
A vágyad szép szívedben hordod,
mely mellkasodban zakatol.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

A megoldást, ha mástól várod,
üres lesz könyved, papírod!
Az élet, az csak a tanárod,
de újjal tele te írod.
Ha nincs jövőre késztetésed,
ha szétfoszlottak álmaid,
ki rakja össze az egészet?
A mestered kiben lakik?

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Ne hidd, hogy álmok nélkül élni,
tengődni jöttél le ide!
Nem kell a világodtól félni,
mint akit erre hajt hite.
Istentől várod a megoldást,
s hiszed, hogy hátat fordított?
Pedig támogat, úgy ahogy mást,
csak füledbe még nem ordított!

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Apró jelek utat mutatnak,
ha keresed, hát megleled.
Nincs sorompója az utadnak,
csak keresd meg a jeleket.
Mágnesként vonzol vágyaiddal,
s kapod, mit lelked elfogad.
Segíthet mantra, apró kis dal,
mely irányítja napodat.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Szemedet mindig nyisd a jóra,
lelked a jó felé vezet.
Hasznosan teljen minden óra,
öröm kísérje léptedet.
A piciért is legyél hálás,
ez vonzza aztán a nagyot.
Legyen célod a jobbá válás!
Urad cserben sosem hagyott.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Segíts magadon és meglátod,
Isten onnantól megsegít.
Ha léted kincsét megtalálod,
elfogynak kétségeid.
Engedd a fényt az életedbe,
árnyékban élni nem lehet!
Mert, ha a fény, s a szív vezetne,
élveznéd ezt az életet.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Keress új vágyat, színes álmot,
ragadjon el a képzelet!
Az utat könnyen megtalálod,
mert mindig szembe jön veled.
Az akadályok támogatnak,
hogy később, máskor jobb legyen,
Tanítóként te reád hatnak,
hogy átjuthass a gondhegyen.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Ha felhők mögött is meglátod,
hogy szép Napod reád ragyog,
másképp látod majd a világot,
s érzed, Isten el nem hagyott.
Csak túl kell lépned a sötéten,
ott vár a fény és az öröm.
Sétálj végig a földi léten,
és mondd: – Utam magam töröm.

Refrén: A lelked a jó felé vezet,
öröm kísérje léptedet!
Szívedet béke járja át,
éld a lét szebbik oldalát!

Okozz másoknak boldogságot,
mert amit adsz, azt is kapod.
Szeresd szebbé a nagy világot,
arcod tükrözze a napot.
Mosolyod bentről melegítsen,
szívedet béke járja át.
Hagyd, hogy ez jobb kedvre derítsen,
éld a lét szebbik oldalát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
6

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

Újra leszállt a nap,
nyugovóra készül,
remélem a mesém
ma is kiegészül!

A könyv szép tündére
majd tovább meséli,
s aki meghallgatja,
az tovább is éli.

Ebbe a szobába,
csak három dalia
jutott be, s az egyik
a szomszéd király fia.

Sudár termetével
minden leány álma,
bár csak az övé is
szép valóra válna.

Ám a nemes külső
önmagában semmi,
mert a királylányhoz
méltónak kell lenni.

És bár a királyfi
jó kérőnek látszott,
ahogy beszélgettek,
valami hiányzott…

Mert milyen frigy is lesz,
ha a szív nem dobban,
s ezt a tündér leány
sem tartja titokban.

Ha nincs benne cukor,
savanyú az étel,
s ritkán válik jobbá,
kevés a kivétel.

Így hát a legénytől
elbúcsúzott szépen,
kívánva sok sikert
majd az életében,

s kívánta, találja
meg élete párját,
kivel a szeretet
boldog útját járják.

Elment a királyfi,
hazaeresztették,
senki sem kívánta
halálát, vagy vesztét.

S jött az újabb jelölt,
egy derék katona,
aki elmesélte
miképp jutott oda.

Mesélt háborúkról,
mikbe belefáradt,
s unta az öldöklést,
az érdekcsatákat.

Szeretett volna hát
végre megpihenni,
az életből részét
szeretve kivenni.

Ám, a tündér szívet
ő sem hozta lázba,
így hát hazaküldte,
egykori honába.

Komoly feladatot
súgott a fülébe:
Tegyen a jövőért,
legyen végre béke!

Hát ezt a kérőt is
szélnek eresztették,
kinyitva az ajtót,
a kapuhoz vezették.

A tündér királylány
a fejét vakarta,
jövendőbelijét
már látni akarta.

A jó házassághoz
igaz szerelem kell,
szépen lángoló szív,
s a tündér is ember.

Mikor nem teremthet
vágyik a csodára,
s talán a szerelem
eljön vacsorára.

A gyönyörű lányka
attól kezdett félni,
hátra lévő létét
így fogja leélni.

Hiányzik belőle
majd az élet sója,
valódi értelme,
út kitaposója.

Úgy várta a párját,
lelke jobbik felét,
aki szebbé teszi,
boldoggá életét.

Kivel alakíthat
tündérszép családot,
olyat, melyet ember
eddig sosem látott.

És, hogy sikerült-e,
a holnap ad választ.
Engem az álmomtól
semmi el nem választ…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
18

By

Aranyosi Ervin: Tanít a természet

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

tanít a trermészet
Aranyosi Ervin: Tanít a természet

Virágok, lepkék, élő, szép természet,
melyik művész tudna versenyezni véled?
Utánozni? Talán. S színeid lelopni.
Csak az egy pillanat, s azt meglehet szokni.
Ám te újra, s újra élőbbet varázsolsz,
közelebb viszel az élet igazához.
Mutatsz szép csodákat, tökéletességet,
s hogy múló az élet, ám sosem ér véget.
Mert a változás is ténykedésed része,
s megújulni képes a világ egésze.
Megkopott formákból más, csodásabb lép ki,
mely a szemlélődőt újból megigézi.
Nincsen tán más dolgunk, óvnunk, s megcsodálnunk,
élnünk, megfigyelnünk, veled eggyé válnunk,
s megtanulni tőled a teremtő vágyat,
lépteidet lesni, s menni csak utánad!
Szép virágok, lepkék, gyönyörű természet,
általad tanuljuk, mi is az az élet!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Tigriske

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 1 Comment

tigriske.Aranyosi Ervin: Tigriske

Félelmetes, veszedelmes tigris járt a kertemben.
Leselkedett rám a fűben, láttam jártam-keltemben.
Menekültem, ha utolér levadászik jól tudom,
ellopja a cipőfűzőm, jobb ha inkább eldugom!
A diófa mögé álltam. Tudtam, az majd eltakar,
és a fenevadra vártam. Meg is érkezett hamar.
Én mögéje lopakodtam, elkaptam a grabancát,
hadd tudja meg ki a főnök, ne ijessze a gazdát!
Felkaptam, megdédelgettem, meresztett nagy szemeket,
dorombolást indított be lelkében a szeretet.
Visszahúzta éles karmát, nem játszotta az eszét,
én pedig megdögönyöztem, mert az élet csodaszép.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Védőszárnyak
Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Védőszárnya védi, óvja,
szeretetét rájuk szórja.
Gondoskodik, figyel rájuk,
– ő az édesanyukájuk.
Ő béleli ki a fészket,
általa lesz szebb az élet,
s tőle tanulják a nyelvet,
amin ért is minden gyermek.

Ő táplálja, ő növeszti,
s mikor megnő, elereszti.
Aggódon figyeli őket,
mert félti a felnövőket.
Ő tanítja őket szállni,
saját lábukon megállni,
ő viseli minden gondjuk,
ezért jó anyának mondjuk.

Védőszárnya alatt ülnek,
amíg kicsik nem repülnek,
aztán megnő testük vágyuk,
és kitárul a világuk.
Kellenek e védőszárnyak,
hogy a rájuk eső árnyak
soha ne bánthassák őket,
a holnapért felnövőket.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 1 Comment

13231197_10204583624630565_105888919_n
Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By

Aranyosi Ervin: Naptánc

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Naptánc
Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
19

By

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

állj meg pajtás
Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.

Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!

Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »