Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
18

By

Aranyosi Ervin: Tanít a természet

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

tanít a trermészet
Aranyosi Ervin: Tanít a természet

Virágok, lepkék, élő, szép természet,
melyik művész tudna versenyezni véled?
Utánozni? Talán. S színeid lelopni.
Csak az egy pillanat, s azt meglehet szokni.
Ám te újra, s újra élőbbet varázsolsz,
közelebb viszel az élet igazához.
Mutatsz szép csodákat, tökéletességet,
s hogy múló az élet, ám sosem ér véget.
Mert a változás is ténykedésed része,
s megújulni képes a világ egésze.
Megkopott formákból más, csodásabb lép ki,
mely a szemlélődőt újból megigézi.
Nincsen tán más dolgunk, óvnunk, s megcsodálnunk,
élnünk, megfigyelnünk, veled eggyé válnunk,
s megtanulni tőled a teremtő vágyat,
lépteidet lesni, s menni csak utánad!
Szép virágok, lepkék, gyönyörű természet,
általad tanuljuk, mi is az az élet!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Tigriske

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 1 Comment

tigriske.Aranyosi Ervin: Tigriske

Félelmetes, veszedelmes tigris járt a kertemben.
Leselkedett rám a fűben, láttam jártam-keltemben.
Menekültem, ha utolér levadászik jól tudom,
ellopja a cipőfűzőm, jobb ha inkább eldugom!
A diófa mögé álltam. Tudtam, az majd eltakar,
és a fenevadra vártam. Meg is érkezett hamar.
Én mögéje lopakodtam, elkaptam a grabancát,
hadd tudja meg ki a főnök, ne ijessze a gazdát!
Felkaptam, megdédelgettem, meresztett nagy szemeket,
dorombolást indított be lelkében a szeretet.
Visszahúzta éles karmát, nem játszotta az eszét,
én pedig megdögönyöztem, mert az élet csodaszép.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Védőszárnyak
Aranyosi Ervin: Védőszárnyak

Védőszárnya védi, óvja,
szeretetét rájuk szórja.
Gondoskodik, figyel rájuk,
– ő az édesanyukájuk.
Ő béleli ki a fészket,
általa lesz szebb az élet,
s tőle tanulják a nyelvet,
amin ért is minden gyermek.

Ő táplálja, ő növeszti,
s mikor megnő, elereszti.
Aggódon figyeli őket,
mert félti a felnövőket.
Ő tanítja őket szállni,
saját lábukon megállni,
ő viseli minden gondjuk,
ezért jó anyának mondjuk.

Védőszárnya alatt ülnek,
amíg kicsik nem repülnek,
aztán megnő testük vágyuk,
és kitárul a világuk.
Kellenek e védőszárnyak,
hogy a rájuk eső árnyak
soha ne bánthassák őket,
a holnapért felnövőket.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 1 Comment

13231197_10204583624630565_105888919_n
Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By

Aranyosi Ervin: Naptánc

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Naptánc
Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
19

By

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

állj meg pajtás
Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.

Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!

Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 1 Comment

harmatcsepp
Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Harmatcsepp

Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By

Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , 1 Comment

tanulás az élet.
Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Van úgy, hogy az élet, rosszul bánik véled.
Ne add fel, ne veszd el jóban a reményed.
Ezt most azért kapod, hogy tanulj belőle,
ez csupán egy próba, ne fuss el előle.
Töröld ki a könnyet szomorú szemedből,
gondold végig, mit kell megtanulnod ebből,
s ha a feladatot felfogod, megérted,
eggyel kevesebb lesz tudatlan miért-ed.

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By

Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 9 hozzászólás

kezdj el élni
Aranyosi Ervin: Kezdj el élni!

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!
Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,
s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.
Lám már az is csoda: – hála él szívedben,
és az, hogy élni jó, erősít hitedben.
Ha látod a Napot feljönni az égen,
s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.

Mikor szép színesnek látod a világot,
mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,
s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,
hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.
Az életet hagyod bő medrében folyni,
s nem akarsz bántani, s másokat okolni!
Minden szépen folyik, testi, lelki szinten,
és végre megérted, hogy te rólad szól minden.

Hiszen a világod mindig téged szolgál,
s aki ezt megérti, az boldogul, jól jár!
Nem kell erőlködni, mert az élet árad,
s aki szembe úszik, hamarabb elfárad.
Az élet egy folyó, és csak az függ tőled,
hogy erősen fogod meg az eveződet
és szembeszállsz vele, le akarod győzni,
vagy úszol az árral, s létben tudsz időzni.

Tudd, az erőlködés nem szolgálja léted,
nem a harc a fontos, hanem, ha megérted:
csupán szeretned kell, tedd hát így a dolgod,
élvezd eredményét, s légy általa boldog.
Légy hát életednek az irányítója,
sodorjon magával életed folyója!
Ne küszködj az árral, hadd szolgáljon téged,
hagyd, hogy odavigyen, hol álmaid eléred.

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!
éld meg világodat, s nem kell többé félni!
Nem kell megfelelni semmi elvárásnak,
mert az elvárások csúf sírokat ásnak.
Vágyaid vigyenek, s bontsd ki vitorládat,
hagyd el a múltadat, s inkább éld a mádat!
Egy dolog a fontos: – Élvezd életedet!
Hidd el, a jó Isten azért adta neked!

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
3

By

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »