Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A remete panasza


Aranyosi Ervin: A remete panasza

Hát jó, nem szórom szerte-széjjel
a lassan megszerzett tudást.
Azt hittem én, hogy azért kaptam,
hogy megmenthessek véle mást!

De látom, szenvedni szerettek,
s hiába nyújtom a kezem.
Kincseim hát magamban tartom,
nem osztom többé, nem teszem!

Járjátok csak be, azt mi fájó,
nem foglak már megmenteni!
Nem simítom utad előtted,
ha az göröngyökkel teli.

Rájöttem, nem kell, hogy segítsek,
tanít majd rossz tapasztalat.
Ha kell, hát bontsd le önmagadtól,
vagy építsd újra a falat.

Volt nálam bölcsebb, s jobb tanár is,
kereszten végezte szegény.
Azzal sem váltott meg világot,
hát mitől járnék jobban én?

Hiába nyújtom, jót akarva,
kinek kell ma a szeretet?
Nem tettem eddig, eztán sem játszom,
világnak tetsző szerepet.

Maradok az, ki mindig voltam,
csendes lélek, útkereső.
Aki elvonul a világból,
hol a feszültség egyre nő!

Leszek csak csendben, magának író,
befordult, néma remete,
akit nem érint meg világa,
s nem mocskol az élet szemete.

Nem adok többé jó tanácsot,
járjátok végig az utat!
Sötétben és tapogatózva,
hol fény, világot nem mutat!

Elvonulok és néma csendben,
létünkről majd elmélkedem.
Remeteként, sok milliárd közt,
csak némán élem életem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mutasd ki!


Aranyosi Ervin: Mutasd ki!

Mutasd ki a szereteted,
nem kell mondogatnod,
csupán csak a figyelmedet,
s magadat kell adnod!

Néhány jó szó sokat jelent,
egy egész világot,
egy dicséret, egy kis hála
nyújthat boldogságot.

Kis figyelem, gondoskodás,
együtt töltött percek,
ezek azok, mitől érzem,
engem is szeretnek!

És ha érzem, tovább adom,
hadd érezze más is!
Tudja meg, ki még nem érez,
s az is, aki mást hisz!

Nem elég, ha szíved érzi,
add egy öleléssel!
Szereteted kifejezni,
hát sohase késs el!

Meglátod a világ szépül,
sokkal jobbá válik.
Ne felejtsd el megmutatni!
Szeress mindhalálig!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat!


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat!

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem!

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod


Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod

Nyisd már ki a szemed, láss végre világot!
Körülötted annyi szépséges terem.
Megszépül az élet, ha nyílt szívvel látod,
hisz a boldogság is lehet végtelen!
Próbálj meg gyerekként nézni minden élőt,
láss csak bennük szépet, isteni csodát!
Mikor már nem játszol mélyen élítélőt,
megleled a létben Isten mosolyát!

Saját mosolyod is visszatükröződik.
Engedd el a rosszat, élvezd csak a jót!
Minden pillanatban csoda készülődik,
amely kiszínezi az egyszerű valót!
Lazulj el és figyelj! Halld a belső hangot,
hiszen saját lelked mindig így vezet!
Éld meg életedet, mint egy nagy kalandot,
attól leszel boldog, hogyha élvezed!

Ne készülj eleve egy másik világba,
nap, mint nap a létbe, ne halj hát bele!
Hiszen az életed úgy borul virágba,
ha szép élményekkel pakolod tele!
Ha csak szenvedésed lassú végét várod,
sohasem fogsz élni vígan, igazán,
Messze elkerülöd saját boldogságod.
Tedd le terheidet könnyedén, lazán!

Ne magyarázd nekem, miért nem teszed le,
az mellébeszélés, önigazolás.
Tedd csak le a múltad, ne élj tovább benne,
innen a terheket hadd cipelje más!
Szívd be a természet tiszta levegőjét,
hagyd, hogy elárasszon az energia!
Vedd le régi éned elnyűtt, rossz cipőjét,
tegyen csak boldoggá szép harmónia.

Csupán élni kéne végre megtanulni,
nem nyögni a napok terhei alatt.
Ne hagyd álmaidat darabokra hullni!
Hadd legyen a lelked végtelen szabad!
Ha egy életed van, ki kéne használni,
de ha több van, mért vagy ebben szomorú!
Jogod van a létben boldogabbá válni!
Süssön hát fel Napod, s tűnjön a ború!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel


Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel

Akár hová is mész, veled megy a lelked.
Az benned a lényeg, le sem rakhatod!
Ám, a múlt terheit sosem kell cipelned!
Itt a mában élve van feladatod!

Ne csak jövőd várjad, inkább menj elébe,
építs hozzá lépcsőt, kényelmes utat!
Ne fogj terveidhez visszafogva, félve,
hidd el, Teremtőd majd mindent megmutat!

Önmagadnak tanulsz, s építed világod,
utadon a lelked el sem hagyhatod.
Mikor elcsendesülsz, magad meg találod,
s rájössz: – A lelkemmel, bizony, egy vagyok!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?


Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?

Hogy ki vagyok? Én sem tudom,
de sokan tudják rólam!
Annyi mindent terjesztenek.
Az lennék? Valóban?
Törekszem, hogy megismerjem
önmagamat végre,
belenézzek a tükörbe,
s lelkem közepébe.

Hogy ki vagyok? Mások tudják!
Ne félj, el is mondják!
Bennem látják, ha beszélek,
a falu bolondját.
Ha hallgatok az lesz a baj,
fenn hordom az orrom!
Hát beszélni, vagy hallgatni,
nem is az én dolgom.

Valójában, hogy ki vagyok?
Egy egyszerű ember.
Aki lassan megszólalni,
gondolkodni sem mer!
Az emberek nagy részének
van már véleménye,
s a média által diktált,
befolyásolt lénye.

Hogy ki vagyok? Útkereső,
gondolkodó ember,
akinek a sok-sok álhír
és hazugság nem kell!
Aki tudja, szebb világot,
csak jóság teremthet,
ki szeretné élni végre
az isteni rendet.

De nem olyat, amit vallás,
vagy kormány szabályoz,
érdek mentén igazodik
saját igazához.
Hanem inkább a természet
törvényeként élnék,
élvezném a világomat,
senkitől se félnék!

Megtalálnám önmagamat,
s élvezném a létet.
Megismerném a világot,
miről szól az élet?
Keresném hát önmagamat,
s megtalálnám másban.
Istenünkkel egyek vagyunk
ebben a világban!

Aranyosi Ervin © 2018-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolytól boruljon minden arc virágba!


Aranyosi Ervin: Mosolytól boruljon minden arc virágba!

Amikor lelkedben a Nap fénye ragyog,
amikor mosolyod arcodra kirakod,
megszépül világod, tükrözi a kedved,
sokkal jobb érzések kelnek szárnyra benned.

Mikor világodnak mosolyodat adod,
belsőd előkészít egy szép varázslatot.
hiszen a mosolyod másokra átragad,
így érzed örökké tiszta fényben magad.

Ne spórolj sohasem hát a mosolyoddal,
add. ha kell ok nélkül, vagy, ha van rá, okkal!
Sohase mérlegeld: – Kell-e, vagy megéri?
Sohase azért add, mert valaki kéri!

Add saját magadért, legyen jó a kedved!
Engedd, hogy a jóság ott bujkáljon benned,
szépítse arcodat, vidítsa fel napod,
ha folyton mosolyogsz, gyakran visszakapod!

Mosolyogj naponta, okkal, vagy ok nélkül,
ha arcodra kiül, lelked is megszépül.
Ne hurcold arcodon a világ fájdalmát,
engedd gyógyítani a mosoly hatalmát.

Engedd a Nap fényét lelkedbe áradni,
mosollyal képes vagy reményt, hitet adni!
Szereteted ráfér a borús világra,
mosolytól boruljon minden arc virágba!

Aranyosi Ervin © 2018-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk


Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk

Mi közöttünk szeretet van,
érzésekkel élünk.
Melengetjük egymás szívét,
mosolyt is cserélünk.
Olyan jó, ha így szeretnek,
csodaszép az élet.
Életünket kiszínezi
sok kedves történet.
Szeretet van miközöttünk,
ha ránk nézel látod,
szeretettel tesszük szebbé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva