Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
9

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés

Halódik világunk a pénz nagy keresztjén,
vajon feltámad majd mind, aki keresztény?
Jézus átvállalta összes bűneinket,
vajon a Jóisten, aki büntet minket?
Vajon a Megváltó mindőnket megváltott,
vagy csak példaképnek lett ő kikiáltott?
A tanításait éljük ma, e korban?
Keresztet cipelve, elterjesztett kórban?

Tényleg bűnös lenne, itt lenn, minden lélek,
kik jómódban élnek, s azok, kik szegények?
Mért jut egyiknek több, másiknak kevesebb,
mért nincs a gazdagnak szívében szeretet?
Mért nem élünk egyként, egymást felemelve?
Azt ki érettünk halt, méltón ünnepelve?
Követve lépteit, megáldva világunk,
mért csak értékmérőt, júdáspénzt imádunk?

Mért nem tesszük jobbá, szebbé a világot,
nem keltjük életre a krisztusi álmot,
miért nem szeretünk úgy, ahogyan kéne?
Mért vakít el minket gazdagság reménye!
Elvették bűneink, s bűnösök maradtunk?
Hazugságban élünk, anyagba ragadtunk?
Háború és nyomor mérgezi az embert,
rossz átok által lett a mi lelkünk megvert?

Nem kellene végre már utánajárni,
a kérdéseinkre jó választ találni?
Élni csak bűntelen, bűntől megváltottan,
együtt és egymásért, együtt álmodottan?
Építeni itt lenn földi mennyországot,
mire a megváltó akkor, régen vágyott?
Nem csak haldokolva feltámadást várni,
nem kéne szerető, jó emberré válni?

Mennyi, mennyi kérdés. Keressük a választ!
Ez az, ami minket megoszt és elválaszt?
Pedig a jó utat Jézus megmutatta,
a megoldás kulcsát a kezünkbe adta.
Nekünk nem is kéne mártírhalált halnunk,
csak példát követve, jót tenni akarnunk!
Egymást elfogadva, szebbítve világot,
lehetne világunk általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2023-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
17

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ünnepére készülnek az emberek?

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , , , 7 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A szeretet ünnepére készülnek az emberek?

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
de tudják-e valójában, mi is az a szeretet?
Készülnek az ajándékok, rohamoznak boltokat,
mindenféle holmit vesznek, vásárolnak jó sokat.
Vajon, Jézus, ha ma élne, lelke örülne neki,
hogy a sok ember nem egymást, a vásárlást szereti!
A csillogás, a gazdagság, lenne hát a szeretet,
hogy eladják a kufárok a sok ócska szemetet?
A szeretet nem ajándék, pénzben nem is mérhető,
nem ehető, nem hordható, nem adható-vehető!

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
szeretetet pénzért venni, egyszerűen nem lehet!
Szeretetet adni lehet, szeretetre cserélni,
öleléssel, figyelemmel, együttléttel megélni.
Nem is kell megünnepelni, egész évben élni kell!
Mosollyal a másik szívhez, kedveskedve érni el!
Nem csak karácsonykor kéne örömöket okozni,
hogy a gyermek arra várjon, Jézuska mit fog hozni?
Vagy az évnek többi napján kihűlhet a szeretet,
három nap, egy egész évben, elegendő lehetett?

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
úgy szeretném egyszer végre, megértetni veletek,
a kis Jézus születése azért volt egy égi jel,
hogy a szeretet világa vele együtt jöjjön el!
Hogy az emberek megértsék, miről is szól a világ,
nem tudsz addig boldog lenni, míg a pénz tud hatni rád!
Egymásért kell cselekednünk, ám, amíg nem szeretünk,
csak ösztönös lényként élünk, s boldogok nem lehetünk!
Meg kellene hát tanulnunk a szeretet lényegét,
nem csak csillogással várni a karácsony éjjelét.

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
öleljétek hát meg egymást, hogy szeretve legyetek.
Szereteted szórd csak széjjel, nem vész el, visszakapod,
ez a csoda az egészben, más szívét nyitogatod!
Ha majd minden ember szíve szeretettel megtelik,
a világ is átalakul, szebb lesz majd, és emberibb!
Idehozzuk, le a Földre a Mennyország kapuját,
szeretettel és jósággal,küszöbén így jutunk át.
Véget ér a nyomorúság, elhajítjuk az okát,
szeretet lesz és emberség, békés, örök boldogság!

Aranyosi Ervin © 2022-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
23

By

Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Biztattam az embereket éveken keresztül,
remélve a tisztánlátás egy napon hitet szül!
Úgy, ahogyan Jézusnak, a vállamon kereszt ül,
cipelem a terhét tán egy életen keresztül.

Hittem, hogy a szavaimat egyre többen értik,
s reméltem, hogy gondolkodnak, s jövőjüket féltik.
Reméltem, hogy felébrednek, s végre tisztán látnak,
s meglátják a buktatóit a hazug világnak.

Néhány ember – egy maroknyi – uralkodik rajtunk,
s olyat tesznek a világgal, amit nem akartunk.
Rabszolgává tettek minket, s emelik a tétet,
hogy legyen az emberekből vezetett kísértet.

Hazugságra épült világ meddig tud létezni,
meddig lehet még az embert így, vakon vezetni?
Mikor ébred, a még alvó, a tudatosságra,
mikor jön rá, gondolattól változik világa!

Aranyosi Ervin © 2021.12.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
21

By

Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!

A sötétség ma volt tán a legerősebb,
naplemente után ébresszük a fényt!
Kapjon a szeretet új erőre tőled,
add vissza a tőlünk ellopott reményt!

Meg kell váltanunk ma nekünk a világot,
Jézus is e célból, fényből született,
a születésnapját későbbinek látod,
a sötét használja e pár nap szünetet!

De mi reménykedünk, fény jövetelében,
s őrtüzeket gyújtunk, ahogy őseink,
ősi hagyományról szól a dal az éjben,
s a szívünkben élnek drága hőseink.

A Turul madár is kiterjeszti szárnyát,
óvja nemzetségét, tőle szent e föld!
S hiszem, felrepíti égi Nap világát,
mi a magyarokra egykor tündökölt!

S talán tiszta fénytől megszépül világunk,
szívünk melegséggel újra megtelik,
őseinkhez lassan vissza kell találnunk,
s megmutatni büszkén, többre is telik!

Aranyosi Ervin © 2021.12.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
15

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
5

By

Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Fel kellene támadnunk!

Fel kellene támadnunk már,
érteni az életet!
De valahogy nem tanultunk,
s nem értjük, hogy mért lehet
ennyi embert megvezetni,
félelemben tartani,
hazugsággal riogatni.
Színt kellene vallani!

Nem változott szinte semmi
a kétezer év alatt,
ma is minden földi embert
birkasorban tartanak.
Elhitették mind a néppel,
hogy mi bűnösök vagyunk,
de véget ér a szenvedésünk,
amikor majd meghalunk.

Az örökös haldoklásból
lesz-e majd feltámadás?
Megtanulunk tán szeretni,
a szeretet, az adás!
Amíg kaparsz csak magadnak,
nem érted a lényeget!
Nem lehet pénzért megvenni
boldogságos életet!

Mért hangolnak egymás ellen?
Együtt erősek vagyunk!
Ha a lelkünk lenne fontos,
nem a káprázat agyunk!
Látnánk lelki szemeinkkel,
hogy mi a jó, mi a rossz,
nem hatna ránk érzelemmel,
nem győzne le a gonosz.

Jézus mutatta az utat,
s mi magára hagytuk őt!
Szemünk elől vesztettük
a Megváltót, a Teremtőt!
Őt keresztre feszítették,
és hittel feltámadott,
ám az ember nem követte,
mert hitetlen, agyhalott.

Nem is kéne megfeszülnünk,
hogy világunk szép legyen,
csak élni a természettel,
s hagyni, boldoggá tegyen!
Mert nincs szükség vezetőkre,
isten-emberek vagyunk!
Csak, ha egymást kézen fogjuk,
csakis akkor haladunk.

Nem szolgálja életünket
a túlfejlett technika,
nagyon bonyolult az élet,
s nem leljük, hol a hiba!
Elfelejtünk szívből adni,
elvész minden, ami szép.
az ember már szeretetre
nem használja a szívét.

Fel kellene már támadni,
élő halottak vagyunk,
felismerni, hogy rossz az út,
amin éppen haladunk!
Mint egy gépet programoznak,
kihalnak érzéseink.
Értelmetlen úgy a húsvét,
ha nem élünk hitünk szerint.

Aranyosi Ervin © 2021-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
7

By

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Miközben te a pénzed félted,
ellopják csendben lelkedet.
Hiába van a kulcs a zárban,
te csak az ajtót döngeted!
Mástól várod, hogy kiengedjen,
máshoz intézed szép szavad,
s ott ülsz az anyagba bezárva,
s nem érted, mért nem vagy szabad?

Elrabolták az istenséged,
egy hazug vallást adva rád.
Azt hiszed sorsod ural téged?
Lelked kéne, hogy megtaláld!
Ha benned ott lakik az Isten,
nem számít odakint mi van,
ki kívül keres, abban nincsen,
és nem találja naivan!

Hiszen teljességgel születtél,
s tiéd mindaz, amire vágysz,
mert magad is teremtő lettél,
ám míg magadra nem találsz,
nem is tudod, hogy mi az élet,
csak tengődsz értelmetlenül,
s rémít egy külső végítélet,
míg Isten vár rád legbelül.

Míg nem tudsz vele eggyé válni,
világod meg sem értheted,
nem tudsz lelkeddel égben szállni,
nem vagy igazán egy veled!
Hiszen lélekben szétszakadtál,
nem ismered saját magad,
amíg hazugnak hitet adtál,
nem lehetsz lélekben szabad!

Papolsz Istenről, Megváltóról,
de te hol vagy, te elveszett!
Mennyről, pokolról szól az írás,
s hiszed, Atyádhoz elvezet?
Sorok között tán megtalálnád,
a saját igazságodat,
a mennyt, a poklot végigjárnád,
és megkérdeznél másokat…

Halandókat, kik halni jöttek,
egész életen keresztül,
s nem tudnak lelkükre találni,
mert homlokukon kereszt ül.
Elzárták tőlük ősi jussuk,
lélekként eggyé váljanak,
s a félrevezetett világból,
mint járműből, kiszálljanak.

Jézus is tudta, megtagadják,
kikben kevés a szeretet,
de pár ébredő már megérte,
hogy felnyithatott szemeket.
Ha megmenthetett néhány lelket,
kik megtalálták az utat,
kik végre önmagukba szálltak,
szemük örök létet kutat.

Amíg az anyag börtönében,
szabad világod nem leled,
addig szenvedsz elkárhozottan,
s csak a lélekszám több veled.
Ha majd az Istent megtalálod,
ha majd a lelked megleled,
nem tud bántani külvilágod,
és minden egy lesz teveled!

Aranyosi Ervin © 2020-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
20

By

Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?

Hiszel az Istenben, mennyei Atyádban?
Aki odafent él, vagy a bibliádban?
Önmagadat folyton vallásosnak tartod?
Atyád üzenetét csak másoktól hallod?
Téged is megváltott Jézus a kereszten?
Minden bűnöd múlik, ha rágondolsz, menten?
Megértetted vajon, hogy ő miről beszélt?
Azt, hogy miért halt meg, s mit tett, ameddig élt?
Mi van, ha a nagykönyv szándékosan téved?
Ha elbutításban telt el annyi éved?
Ha a tudás nagyját a tűzrevetették?
Ha ezt számításból, s öncélúan tették?
Ha a bibliából kimaradt a lényeg,
és akik kihagyták, ma uralnak téged?
Féled az uradat, pedig egy vagy vele,
saját teste, lelke, egy parányi fele.
Hiszel az Istenben? Na jó, de melyikben?
Mi lesz, ha a fátyol szemedről lelibben,
s végre meglátod majd, azt a valóságot,
amit Isten adott: – Egy csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
21

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma

Hulló csillag száll az égen
a havas erdő felett.
Hulló csillag jelzi méltón,
Jézuska megérkezett!
Erdő mélyén, nagy tisztáson,
egy kicsi ház álldogál,
nincs kéménye, nem száll füstje,
s nem tudni, hogy kire vár?

A ház olyan pajta-féle,
nincs ablaka, ajtaja,
mégis kedves, mégis csendes,
nem bántja világ zaja.
Kicsi a ház, fala sincsen,
csak hófogó fedele.
Mégis nagy, mert mennyi jóság
és szeretet fér bele!

Nézzünk csak be mit is takar,
mit is véd meg a tető?
Van itt minden, ami kínál,
de üres az etető.
A házikó közepében
óriás fenyőfa áll.
Vajon, mit gondol magában?
Az üres ház mire vár?

Aztán indul a varázslat,
száncsengőnek hangja kél,
lovasszánkón jön a csoda,
hamarosan ideér.
Két ló húzza, kipp-kopp, kipp-kopp,
zenél a nyolc lópata.
Fenn a szánon egy szakállas
ember ül és csapata.

Ahogy jönnek, énekelnek,
nagy pelyhekben hull a hó,
csodaváró kedves nóta,
vidám dallam hallható.
Megérkeznek a kis házhoz,
a két ló, s a szán megáll,
ha nem is a mennyországból,
de tíz angyal földre száll!

Lám csak, sürögnek, forognak,
nem várhatnak reggelig,
kezük nyomán szépen sorban
a házikó megtelik!
Széna kerül a rácsokba,
tálba nedves eleség,
káposzta az ágvillákra,
s szánon van a fele még.

Madaraknak maggal telnek
meg a madáretetők,
eresz alatt, s lenn a földön
könnyedén elérhetők.
És mi lesz a szép fenyővel,
mi lesz az ő szerepe.
Az ágait gyümölcsökkel,
jóval aggatják tele.

Van közöttük dió, alma,
mókusoknak mogyoró,
zsiradéknak a faggyúból
elkészített kis golyó.
Minden, ami jól lakathat,
éhes szájat megetet:
szarvast, őzet és vaddisznót,
fácánt, foglyot, verebet.

Egy kis só, hogy jobban essen,
van vízzel telt itató,
amikor azt teleöntik
folyékony és iható.
Karácsonyfa feldíszítve,
éhes senki nem marad,
szeretet vár vendégségbe
négylábút és madarat.

Az erdőnek rejtekéből
lesik már az állatok,
mit rejthet a kicsi kuckó,
és rájuk mi várhat ott?
Ahogy elmegy – csengőszóra –
távolodni kezd a szán.
Lassan elő merészkednek,
jól lakhatnak itt talán.

Ott senki sem tolakodik,
egyikben sincs rossz szándék,
ámuldozva megcsodálják,
lám csak mennyi ajándék.
Széna illat csalogatón
betölti a kis teret.
Jönnek is a látogatók,
mindannyian éhesek.

A szeretet jóllakatja,
minden bendő megtelik,
s az állatok jönnek sorban,
egymás után reggelig.
A jóságtól átmelegszik
mindegyiknek a szíve.
Hálás szívvel mennek tovább,
viszik a hírt messzire!

Erdő mélyén, kicsi házban,
karácsony van, állatok!
Gyertek gyorsan, ha Jézuska
eddig nem járt nálatok!
Öltözzetek ünneplőbe,
téli bundát vegyetek,
amíg akad jótét lélek,
boldogabbak legyetek!

Ha teheted, vendégeld meg
te is az állatokat!
Segíts nekik átvészelni
komoly téli fagyokat.
Adjon esélyt túlélésre
szívedben a szeretet,
hisz jó érzés, ha a szíved
más szíveket megetet!

Legyél angyal! Mások előtt
jó példával járj elöl!
Segíts mikor mások körül
a világ is összedől.
A karácsony legyen tényleg
a szeretet ünnepe!
Váljon végre valósággá,
ne maradjon csak mese!

Aranyosi Ervin © 2018-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts