Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!


Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Jaj Istenem, nem bírom már,
összevissza beszélnek!
Okoskodnak, hazudoznak,
s ebből szépen megélnek!
Rémisztgetik a butákat,
fegyverük a félelem,
én bíz’ rögtön rendet tennék,
próbálnák meg énvelem!
Minden nap más az igazság,
s gondolkodni sem szabad!
Rossz, ostoba szabályok közt,
normális egy sem marad.
A sok birka tépi egymást,
és megvédi a csalót…
Az meg másnap bejelenti,
hogy az egész kacsa volt!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Volt egyszer egy csiga-biga,
háza kerek, szép guriga.
Hátizsákként hátán hordta,
sosem húzta, sosem tolta.

Ha elfáradt a kúszásban,
visszahúzódott a házba,
ott bent semmi nem zavarta,
amíg új cipőjét varrta.

Mert azt vette a fejébe:
Lábat növeszt és elébe
megy a többi ős-csigának,
kik még mindig hason járnak.

Hason járnak, térden csúsznak,
hosszú nyálszalagot húznak.
Így jutnak fel levelekre,
sűrű nyálat eleresztve.

Viszont más állatok lépnek,
és mind jó nagy lábon élnek,
ha mennek, gyorsan haladnak,
ha kell futnak, vagy szaladnak.

Úgy döntött hát, bocskort ácsol,
levelet szab, és kopácsol,
fűszálakkal összevarrja,
alig bírja gyenge karja.

Kiguvadnak a szemei,
míg munkáján legelteti.
Ez a bocskor lassan készül,
talpán fűből fonott rész ül.

Az a lábát fogja össze,
s mondogatja: – Bocskor, jössz-e?
Gyorsan növesztek egy lábat,
az utazás már nem várhat!

Kibújik hát a házából,
s lábat növeszt, igazából,
de a lába nyálból készül,
s a bocskorral kiegészül.

Fűből fonódott e cipő,
amit a láb gyorsan kinő,
mert ez a nyál nyúlós fajta,
könnyedén átfolyik rajta.

Ez a dolog nem sikerült,
pedig sok munkába került,
és a csiga végre látja,
a cipő nem a barátja.

Így hát végül csiga marad,
hason kúszva, nyálon halad.
Ám büszke, mert van egy háza,
s nem fűti a kaland láza.

Nem varr cipőt levelekből,
inkább összerágja egyből,
s úgy dönt, pont mint a madarak,
szárnyat növeszt, azzal halad.

Arra nem kell cipőt varrni,
biztos nagyon kell akarni…
Álmodozva néz az égre,
s hiszi szárnyalni fog végre!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A macska sajnos nem madár…

Aranyosi Ervin: A macska sajnos nem madár…

Száll a macska ágról-ágra
vagyis szállna, hogyha tudna!
Vagy legalább ágvégére,
kilibegne, vagy kifutna.
A madarak hogy csinálják?
Billegnek az ág legvégén.
Oda ki se tudok jutni,
földre hullanék ma még én!
Pedig jó lenne hintázni,
s játszani a madarakkal,
de sajnos nem vagyok madár,
cica vagyok, s nem egy angyal!

Aranyosi Ervin © 2020-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség


Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség

A bölcsességet nem kapjuk készen,
nekünk kell azt megszerezni!
A kapott tudást kiválogatni,
a megszokottat kiszemetelni.
Hitrendszerünk olyan sok rétű,
tanuljuk a jót, na meg a rosszat,
döntések útján vándorolva,
töltjük időnk velük naphosszat.

A választáshoz jogot kaptunk
és néha áldó segítséget,
de jószándék is vihet félre,
ha nem látod a különbséget.
Persze, nehéz előre látni,
hogy a döntésed mit okozhat,
de álmodozva, megfigyelve,
képzeletünk csodákat hozhat!

A jó pap holtáig is képes
a sok tudást befogadni,
de, hogy melyik lesz majd előnyös,
olyan nehéz kiválogatni.
Aztán, mire bölccsé válunk,
elszáll az idő is felettünk,
világunkból odébbállunk,
mert távozó lelkek lettünk.

Mit hagyunk az utókorra?
Utunkat mind végigjárják,
a tőlünk megszerzett tudást,
a saját szitán átrostálják.
A hibákat kijavítják,
de közben elszáll az élet,
s csak a síron fog ez állni:
– Ez az ember is bölccsé lett!

Későn válunk csak bölcsekké,
mikor átlátjuk a létet,
kár hogy nincs az ifjúságban,
a megfontolt tudás készlet!
Hiába a millió könyv,
nem érünk rá elolvasni,
s mikor időnk lesz reájuk,
létünkre már nem fog hatni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csillagos éj


Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Az éj sötétje legyen festővásznad,
s fény-festék cseppek rajta csillagok.
Ragyognak néked, veled kacarásznak,
leutánozzák a tovatűnt napot.

Varázsporukat szerte-széjjel szórják,
apró lyukak az árnyék szőnyegen.
Elcsendesül megannyi földi ország,
hogy bennük békés álmodás legyen…

Az éj sötétjén apró szakadások,
hol átviláglik a fény-végtelen,
vagy leskelődnek távoli világok,
belesnek a lyukas szöveten?

Ki látta már, hogy mi rejlik mögöttük?
Talán egy szebb, egy szeretet-világ,
és ide le csak „tévedésből jöttünk”!
Felismerése fog majd hatni ránk?

Ám mi lenne, ha a csillagos éjből,
lejönne fényként az üzenet,
hogy építhetnénk a szeretet-fényből,
hogy felgyújthatnánk fénylő tüzeket!

A csillagok, tán szemek fenn az égen,
és figyelik, nap, mint nap mit teszünk,
szép lelkek, kit köztünk éltek régen,
s várják, hogy tán bölcsebbek leszünk!

Hogy egyszer tán megértjük a világot
és beengedjük lelkünkbe a fényt,
hogy összefogjuk a sok csillaglángot,
és éltetjük bolygónkon a reményt.

Aranyosi Ervin © 2020-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cseperedés

Aranyosi Ervin: Cseperedés

Ki vagyok én? Cica gyerek!
Egy cserépben cseperedek!
Ám ha hallom, jön a gazdám,
kiugrom és futok aztán!
Nem akarok lemaradni,
ha finomat hoz a gazdi!
A pocimat jól megtömöm,
aztán ide visszaszököm.
Cserepembe cseperedni…
Nem is jövök ki, csak enni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg „szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?


Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Az ember mindent megtesz
azért, hogy szeressék!
Álruhába bújik,
hogy másoknak tetsszék.
Így éli életét,
szokásokat felvesz,
a külső ruhája
megfelelés jelmez.

Színjátékot játszik,
más életét éli,
boldogabbnak látszik
– néha úgy is véli!
Ám sosem teheti,
mire szíve vágyna,
hiszi akkor lesz jobb,
ha más kedvében járna!

A társadalomban
beáll csak a sorba,
hogy a „becsületén”
ne eshessen csorba.
Ám a szerepjáték,
hatalmas nagy teher,
és a túl vállalás
a lábunkról lever.

Hány álom vész kárba,
mert: – Csodára várok,
s azon gondolkodom,
mit szólnak majd mások?
Ez a rossz gondolat,
hány akadályt emel,
ami célok helyett,
mellék útra terel?

Siker, pénz, csillogás,
ezek ma a mércék,
s hiába tehetség,
vagy kiváló érzék,
nincsen elismerés,
ha nem azt csinálod,
amit elvár tőled,
környező világod.

Mit gondolnak rólam,
mit fognak majd szólni?
Tetteimre mások
fognak válaszolni?
Meg tudok felelni
kényes elvárásnak,
és ha nem sikerül,
örökre elásnak?

Inkább tedd a dolgod,
mire lelked késztet,
mitől szíved boldog,
éld meg saját léted!
Lesznek majd olyanok,
akik melléd állnak,
s tőled csak egyénit,
saját kincset várnak!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva